✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
/A másik oldalon vagyok ebben a helyzetben/
Minden abszurd, nem számít ki bukott el/ A pajzsod eltört, a kard átszúrta/
Oly egyedül hagyott minket idő nélkül./
/Del otro lado/
Violet Morel~
-Jobban vagy?-hallottam meg mellőlem egy mély akusztikájú hangot. Helyenként vörös íriszeimmel rá pillantottam, de hamarosan inkább visszanéztem cipőimre.
A szüleim valóban nem szánták az idejüket arra, hogy megtaláljanak. Érdeklem egyáltalán Őket, vagy örültek annak, hogy nem látnak többé? Egyáltalán, kik voltak azok a férfiak? Mit kerestek az udvarunkon? Apámék ismerik Őket? H. honnét tudta, hogy kik is azok az emberek? Honnét tud a családom hátteréről? Amit megjegyzek, még én sem ismerek. Egyáltalán, miért rabolt el? Valóban meg akar védeni, vagy én keveredtem ebben a történetben a rossz oldalra? Minden esetre óvatosnak kell lennem...
-Ne bámulj.-motyogta orra alatt, miközben zsebre tette kezeit.
Elfordítottam a fejem, ahogy kikerültem egy női alakot. Lepillantottam kezeimre. Még mindig észrevehetőek voltak a bilincs okozta sebek. Nem, nem fájtak, de sajnáltam a bőrömet, hogy efféle ocsmányságot kellett viselnie. Kiszabadulásom oka egyszerű volt, a vas elég tág volt ahhoz, hogy kitudtam húzni kézfejeim egy-egy fájdalmasabb mozdulattal.
Tudom, megfordulhatott a fejetekben, miért nem futottam el H. mellől. Nos...magam sem tudom, de mivel már haza nem mehettem, inkább a-néha teljesen kibírhatatlan-férfit választottam, akinek volt egy háza, és a fedél a fejem felett sokkal jobb volt, mint egy híd alatt éjszakázni. Furcsa, hogy a fiú cseppet sem ijesztett meg, holott...lett volna okom félni Tőle.
-Köszönöm, hogy...
-Ne hálálkodj, felesleges.-mormogta, és előkapta farmerja oldalzsebéből a kulcsokat.
Döbbenten pillantottam rá egy ideig, de hamarosan inkább elfordítottam fejem. Miért nem köszönhettem meg neki? Miért ennyire ellenséges? Ő mutatta meg, és hozott ki a nyílt utcára, nemsokkal később pedig flegmázik. Ki érti ezt?
Kinyitotta előttem az ajtót, s várta, hogy belépjek. Pár másodpercig csak bámultam rá, de láttam, hogy ideges volt, ezért inkább tettem azt, amit némán kért. Fejem oldalra biccentettem, ahogy hangokat hallottam meg a konyha felől. Észleltem, ahogy mögöttem H. kulcsra zárta a bejáratit, ezt pedig minden bizonnyal biztonsági okok miatt tette.
Ahogy a konyha felé haladtam, a hangok erősödtek, így biztos voltam benne, hogy volt ott valaki. Mielőtt bepillanthattam volna a helyiségbe, H. megfogta felkarom, és visszahúzott.
-Mit csinálsz?!-mordult rám, ám hangját egy szekundumig sem emelte fel.
-É...én csak...-mutattam zavaromban a konyha felé. Mielőtt elhagytuk volna a házat, annyira kedves volt. Igen, akkor talán tényleg szelíd volt, most pedig...vad, mint egy felbőszült tigris.
-Menj a szobába!-parancsolta, majd elengedte karom, hogy a saját magam erejéből jussak el addig.
Azonban nem mozdultam. Túlságosan érdekelt az, hogy ki rejtőzött a konyhában, nem mellesleg H. szemeinek gyönyörű tónusai elvarázsoltak. Hogy lehet valakinek ennyire mély, sokat mondó írisze, miközben az egész üresnek hat? Lenyűgöző és ámulatba ejtő volt, ahogy a zöld különféle árnyalata, mi több, a fekete és egy kis minimális barna játszadozott az ember fejével, ezzel e festői kompozíciót kreálva.
-Azt mondtam, hogy menj a szobába!-felém irányuló haragjától hátrébb léptem, majd a talpam alatt lévő szőnyegnek szenteltem minden figyelmem-Ne kelljen még egyszer mondanom, Violet!-figyelmeztetett.
Lábaim maguktól indultak meg, megkerülve H-t, mentem a szoba felé, ahol elvoltam szállásolva egy ideje. Mikor oldalra néztem, láttam, hogy összefont kezekkel figyelt, hogy valóban elérem e célom, vagy még egy leteremtésre van szükségem ahhoz, hogy eljussak a hálóig.
Benyitottam, majd magam után becsuktam, és visszamásztam arra a helyre, ahol megvoltam kötözve. Talán az volt az én fészkem, merthogy ágynak nem mondanám azt a kis pléd szerűséget, ami alattam terült el, az biztos. Ilyenkor egy mocskos kutyának éreztem magam, akit nem engednek fel az ágyra, mert túl büdös.
Koszos testemre néztem, és egy hirtelen ötletből kifolyólag felpattantam helyemről, majd a fürdőszoba felé mentem. Becsuktam magam után az ajtót, és levettem koszos szoknyám és fehérneműm. Beléptem a zuhanyzóba, és megfelelőre állítottam a víz hőfokát.
Behunytam a szemeim, mikor a meleg folyadék végigcsurgott testemen, s talán még egy apró sóhaj is kiszökött ajkaim mögül. Jó pár napja nem érezhettem az ilyesfajta kényeztetést, ezért is esett olyan jól, mikor a víz alatt állhattam. Megfogtam-minden bizonnyal H.-egyik tusfürdőjét, majd kezembe nyomtam, és megmostam vele testem. Hajamat is megtisztítottam, szintén a fiú dolgaival.
Hamarosan úgy illatoztam, ahogy Ő szokott. Talán ez az aroma egy kicsit meg is nyugtatott. Egyszerűen...annyira biztonságban éreztem magam tőle, hogy alig vettem észre, mikor valaki benyitott a fürdőszobába. A pára miatt nem lehetett látni sem engem, sem az illetőt, de a víz csobogása elárulhatta neki, hogy pár méterre tartózkodhattam Tőle.
Hallottam, ahogy lecsapta a WC tetejét, és ráült. Sötét alakját figyeltem, miközben elzártam a vizet.
-Sajnálom, hogy ennyire bunkón viselkedtem csak...-kezdte.
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!
✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
ESTÁS LEYENDO
H. - (H S) ღBefejezettღ
Fanfic"Szükségem van arra, hogy azt mond, akarsz engem..." Egy elrabolt lány és egy megtébolyodott fiú története, a megbocsájtásról, az elfogadásról, és a végtelen szenvedélyről. Arról, hogy amennyire két ember különböző, annyira egyforma is, csak meg k...
