✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
*Visszatekintek nélküled, és már látom a közelgő vihart*
/Ego/
Violet Morel~
-Harry...-szóltam, de egyszerűen nem bírtam felnézni rá. Szemem sarkából észleltem, ahogy felém irányult minden figyelme, de a szavak egyszerűen a torkomon akadtak, és sehogy sem akartak onnét elszakadni.
-Igen?-kérdezett enyhe éllel a hangjában. Türelmetlen volt, és talán ezen a rossz szokásán még a gyógyszerek sem segítettek.
Mélyet sóhajtottam.
-Kik vertek meg?-hadartam. Már előre tartottam a dühétől, ezért akkor sem néztem rá, mikor meghallottam fújását.
-Nem nagyon láttam őket. Feketét viseltek, de sejtjük, hogy apád emberei voltak.-mondta. Válasza teljesen meglepett így hirtelen néztem rá.
-"Sejtjük "?-kérdeztem hatalmas szemekkel és nem figyeltem mondandója utolsó szavaira-Kik azok a "mi "?-felpattantam a helyemről és egyenesen Harry elé álltam.
-Az még nem lényeges.-ingatta meg a fejét-De a fontos az, hogy most biztonságban vagy.-nézett szemeimbe. Egyszerűen nem bírtam elpillantani, ezért minden akaraterőmet össze kellett szednem, hogy egyáltalán szavakat alkossak.
-Miért foglalkozol velem?-kérdeztem minden gondolkodás nélkül. Talán el kellett volna töprengenem rajta, mégis mit fogok mondani neki.
Nem szólt semmit, percekig csak bámult rám, mintha megakarná fejteni milyen válaszra számítok. Meglehet, hogy átgondolta minden szavát, vagy egyszerűen csak megnémult, mert csupán egy egyszerű vállrándítással közölte velem mondandóját.
Összehúzott szemekkel lépdeltem vissza a kanapéhoz majd dühösen lepattantam rá. Egyszerűen nem fért a fejembe miért ennyire csökönyös. Ha arra használná a száját, hogy információkat mondjon el akkor semmi bajom nem lenne de így, hogy hallgat mint a sír, sokkal több okom van a haragra.
-A kórházban láttam Thomas-t.-nem tudom, hogyan történt, egyszerűen csak kicsúszott a számon. Talán még jobban bosszantani akartam, de ahogyan láttam, sikerült is.
-Hogy mondod?-nyíltak nagyra szemei.
-Thomas itt járt.-szóltam. Szinte láttam magam előtt, ahogyan a vaskerekek a fejében ismét dolgozni kezdtek. Fogalmam sem volt, hogy ennyire ingerli a barátom. De miért mérges rá ilyen mértékben?
-Meglátott?-kérdezte azonnal. Megingattam a fejem. Csaknem észrevettem tekintetében az ismételt hangulatváltozást, hiszen kezdett megnyugodni. Arca igaz, még beesett volt, és látszódtak rajta az ütések nyomai, de ezek mellett sokkal zavartalanabbnak tűnt, mint pár másodperccel ezelőtt. Hogyan képes így változni?
Úgy döntöttem, majd később megemlítem neki azt, hogy Bill kávézójában jártam, mert nem akartam még ennél is jobban feldühíteni. Persze, kicsit furcsa volt a pillantása, hiszen szinte a szívemig látott azokkal a gyönyörű smaragdzöld íriszeivel. Gyönyörű? Mióta gondolom gyönyörűnek Harry szemeit?
Harry Styles~
Engem méregetve bámult, miközben szép, hosszú haja keretezte arcát. Feje tetején a sapkám pihent, lelapítva fürtjeit. A harag még gyúlt bennem, de nem bírtam volna megbántani a lányt. Merthogy nem hagyott magamra, mikor kiszolgáltatott helyzetben voltam. Miért tette ezt? Miért ennyire kedves és önfeláldozó? Ugyanis ha magát helyezné előtérbe, akkor minden gondolkodás nélkül kiszaladt volna az ajtón.
Mégis, itt ült velem egy lepukkant kórházi szobában és figyelte minden rezdülésem. Ezt vehettem annak, hogy kezdett megbízni bennem? Vagy egyszerűen csak megsajnált? Igen, persze... szegény Harry-nek nincsenek szülei és még a beteg öccsét is pátyolgatnia kell. Csak olyan tipikus mai dolgok.
Mélyet sóhajtottam, és körmeimmel kezdtem játszani hátha sikerül elterelnem a figyelmem arról a gyönyörű lányról aki képes feláldozni a saját boldogságát értem. Milyen klisés...
-Miért nem mentél el?-kérdeztem hirtelen. Természetesen nem tudom befogni a pofámat...
-Hogy érted?-kérdezett vissza automatikusan. Megrántottam a vállam.
-Elmehettél volna míg aludtam.-magyaráztam mintha akkora felfedezés lett volna. Nem mertem ráemelni a tekintetem, inkább csak hagytam, hadd dolgozza fel a mondanivalómat.
-Segítségre van szükségetek.-indokolta tettét. Szívem kihagyott egy ütemet, hiszen kicsit sem erre a válaszra számítottam. Meghatott a gondolat, hogy figyelt rám illetve ránk, mégis talán egy kicsit csalódott voltam, hiszen szavai nem elégítették ki szeretetre éhes lelkem.
-Nincs szükségünk senki segítségére! Jól megvagyunk, ha nem vetted volna észre.-szóltam gúnyosan, erősen megnyomva a szavakat. Miért van az, hogy ez ember teljesen mást gondol, mint amit ki is mond? Egyszerűen képtelen vagyok normálisan beszélni vele, mert mindig ostoba szócsatába megy át az egész társalgásunk.
Én háborodott, simán elküldtem volna akkor is, mikor elakarta látni a sebeimet. És, hogy most mit teszek? Persze, hogy ugyan azt...
-Akármennyire is próbálod tagadni, látom, hogy képtelen vagy egyedül intézni mindent. Most pedig "befogadtál" mert állításod szerint veszélyben vagyok. Harry...-sóhajtotta, nekem pedig libabőr futott végig gerincemen. Azt akartam, hogy ismételje még a nevem, mert annyira jól esett hallani a szépen ívelt ajkai mögül-...szeretném, ha beavatnál abba, ami itt folyik. Szükségem van a válaszokra.-könyörgött.
Nekem is.-gondoltam magamban. Csak válaszokra lenne szükségem, és tovább tudnék lépni. Talán...
-Én sem tudom mi történik, rendben? Ha tudnék valamit azokról az átkozott fekete ruhás emberekről, te lennél az első akinek elmondanám! De sötétségben tapogatózunk, Violet.-emeltem fel a hangom, viszont azonnal elcsendesültem, mikor oldalamba erős fájdalom nyílalt.
Visszadőltem a párnámra, és erősen összeszorítottam szempilláim.
-Minden rendben van? Szóljak egy orvosnak?-rohant felém a barna hajú szirén és kezét enyémre tette. Érintésére szemhéjaim azonnal kipattantak mert bizseregni kezdett bőröm. Amint észrevette, hogy érintkezési pontunkon tartottam íriszeim, azonnal elkapta tagját. Ezt nem akartam, hiszen annyira jó érzés volt, hogy hozzám ért.
-Nem kell, már jobban is vagyok.-bólintottam, holott a fájdalom csak kissé enyhült. Hihetetlenül szerettem volna már kikerülni abból az átkozott kórházból...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!
✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
YOU ARE READING
H. - (H S) ღBefejezettღ
Fanfiction"Szükségem van arra, hogy azt mond, akarsz engem..." Egy elrabolt lány és egy megtébolyodott fiú története, a megbocsájtásról, az elfogadásról, és a végtelen szenvedélyről. Arról, hogy amennyire két ember különböző, annyira egyforma is, csak meg k...
