H. - (H S) ღBefejezettღ

Huszonegyedik fejezet

  ✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴ 

**A szerelmed nélkül nincs erő, sem ok. Mert te vagy a megváltásom. A szerelmed nélkül nincs hová mennem. Csak a karjaidban érzem boldognak magam. **

/Esperanza mía/

Violet Morel~

Hogy is van? Mikor az ember megtud dolgokat a családjáról, egyből kérdőre vonja azt nem? Hát, nálam valahogy nem így történt. Igaz, az egyik rokonomnál kerestem vigaszt, de az kicsit sem nyújtott akkora elégtételt, amekkorát kellett volna. 

Harry javaslatára Bill bácsihoz indultunk. Minden csomagunk a vállunkon csüngött, miközben koszosan és elázva csengettünk be a férfihez. Adam semmit sem értett abból, hogy miért kellett ennyire gyorsan elhagynunk a házat, de néhány percnyi választalan kérdezgetés után, inkább feladta és segített nekünk összeszedni a saját holmijait. Fájdalmas volt látni, ahogy a kisfiú megpróbált nyugodt maradni, és halkan segíteni nekünk, de valahogy mégis a bátyja szótlansága okozott nagyobb űrt bennem. 

Akkor már nem kiabáltam vele, viszont kerültem Őt, ami láthatóan nem tetszett neki, hiszen egyre dühösebb lett. Tajtékzott a méregtől, mégsem szólt semmit sem. Talán tisztában volt azzal, hogy a pillanat ahhoz, hogy mindent megbeszéljünk, kicsit sem volt alkalmas. Vagy talán... semmit sem tudott volna mondani, amivel képes lett volna más mederbe terelni a dolgokat. 

Amint Bill meglátott minket, érdekes arckifejezést villantott. Egyszerre láttam rajta az indulatot, a félelmet és a boldogságot. Persze, nem hasonló sorrendben, de mindegyik jelen volt azalatt a pár perc alatt míg felmérte a helyzetet. 

Nem mondtunk el neki mindent, csupán azt, hogy egy rövid időre szeretnénk megszállni náluk, mert nemvárt gondokba ütköztünk. Sem a férfi sem pedig a felesége nem szólt semmit sem, csak beinvitáltak minket. Furcsa volt, hogy nem voltak kérdéseik, nem akartak megtudni minden részletet, egyszerűen csak elfogadták a szituációt. Emiatt pedig még több kérdés merült fel bennem. Tudnak az apám mocskos ügyeiről? Vagy Ők is benne vannak? 

-Menj, fürödj le és tisztítsd ki a sebeidet.-mondtam a göndör hajú, smaragdzöld íriszű férfinek, aki csak egy apró bólintással adta tudtomra, hogy hallotta amit mondtam neki. Elindult a szobából nyíló fürdőszoba felé, ám miután benyitott meg is torpant. 

-Az összes...-kezdte félve-... az összes ruhám koszos és szakadt.-sütötte le szemeit miközben körmét piszkálta. Megesett rajta a szívem, ezért közelebb léptem hozzá, majd megfogtam kezeit. 

-Megnézem, hogy Bill fiának, Elliot-nak vannak-e még itt ruhái.-szóltam, apró segítséget nyújtva Harry-nek. Az előttem álló, csak szégyenlősen elmosolyodott, majd egy gyengéd puszit hintett a homlokomra, tudatva velem, mennyire hálás volt a fáradozásomért. 

Ezután már csak bement a fürdőszobába, néhány másodperc után pedig már csak azt hallottam, ahogy megengedte a vizet. Mélyet sóhajtva indultam megkeresni bácsikámat, aki minden bizonnyal  felesége társaságát élvezte a nappaliban. Nem tévedtem, mindketten a hatalmas plazmatévét bámulták. Bill és a családja mindig is a fényűzésről volt híres, még akkor is, ha a hónap végére már egyetlen egy darab bankjegyük sem volt. Persze, nem hibáztattam Őket, az egész Morel családfa hasonlóan tett minden egyes nap. 

-Bill bácsi, kölcsönkérhetném Elliot néhány ruháját?-kérdeztem a férfit, aki minden figyelmét nekem szentelte azóta, mióta csak beléptem a helyiségbe.