H. - (H S) ღBefejezettღ

Huszonhatodik fejezet

✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴

**Néha a szerelem nem olyan egyszerű. Egy titkot őrzünk kettőnk között. És a szerelmedért sírok, amíg a szemeidbe nézek.**

Violet Morel~

Hasogató fejfájásomra ébredtem, amely már az első perctől kezdve elviselhetetlen volt. Nagyokat pislogva nyitottam fel szemeimet, és megpróbáltam felfogni azt, hogy Harry mellkasán feküdtem. Legszívesebben felültem volna, és bevettem volna egy fájdalomcsillapítót, de nem akartam felébreszteni az alvó férfit, ugyanakkor nem szerettem volna elveszíteni a pillanatot, ami megadatott nekünk.

Meztelen testünket mindössze egy takaró fedte, lábaink és kezeink pedig itt-ott kilógtak alóla, ahogy az éjszaka folyamán helyezkedtünk. Szemeim megakadtak Harry tetoválásain, és erős kényszert érezem arra, hogy körberajzoljam őket. Először csak óvatosan, alig érintve simítottam végig pillangó formájú varrásán, de később már egyre bátrabban hajtottam végre ezt a tettet. Percek múlva észleltem, ahogy a férfit kirázta a hideg, majd nemsokkal később mocorogni kezdett.

-Melyik a kedvenced?-kérdezte mély, rekedtes hangján, melytől muszáj volt nagyot nyelnem, hiszen bevillantak az éjszaka emlékei.

-A pillangó.-mondtam megfontolás nélkül, és csak azután jöttem rá, hogy minden fekete vagy színes foltot szerettem, ami tarkította bőrét.

-Miért?-kérdezte, és mikor felnéztem álmos alakjára, láttam, ahogy összehúzta a szemöldökét. Összepréseltem az ajkaimat, mikor észrevettem kozmoszainak vidám emellett pedig kíváncsi csillogását.

-Mert...-hajtottam vissza fejem eredeti állapotába-... rengeteg titkot őriz.-simítottam végig egy, a pillangó tetoválással el nem takart hegén. Amint eljutott a tudatáig minden szó, amit hangoztattam, mély sóhaj tört fel belőle. Nem válaszolt, egyszerűen csak felém pördült. Két karján támaszkodott meg mellettem, míg csípőjét lejjebb engedte, így félig rám nehezedett, amit kicsit sem bántam.

-Ugye emlékszel az éjszakára?-kérdezte sejtelmes tekintettel. Elmosolyodtam, és orromat az övéhez érintettem.

-Ha nem is emlékeznék, kitudnám találni mit csináltunk, tekintettel arra, hogy mindketten anyaszült meztelenek vagyunk.-vigyorodtam el, szavaim közben pedig ujjaimat végighúztam a férfi csupasz hátán egészen le, derekáig, majd apró köröket kezdtem leírni ott, ahol két kis mélyedés ült. Tettemre beharapta ajkát, és észrevettem, ahogy kirázta a hideg. Gödröcskés mosollyal hajolt közelebb, és csent el egy csókot.

-És...-bizonytalanodott el hirtelen-... nem bánod ami történt?-kérdezte félve szavaimtól. Hajába vezettem kezem és játszadozni kezdtem fürtjeivel.

-Már megint fel akarod hozni Thomas-t?-kérdeztem a lehető legnyugodtabb hangomon, tartva attól, hogy Harry ismét kiakad barátom említésére. De úgy tűnt, próbálhattam akármilyen higgadtan is beszélni, Thomas említésére a felettem magasodó mindig elveszti az önuralmát.

-Nem! Nem akartam felhozni, egyszerűen csak érdekelt, hogy mit gondolsz a tegnap estéről.-szólt egyre feszültebben, majd lepördült rólam és a szekrényhez sétálva kutakodni kezdett benne.

-Az Istenért, Harry!-fakadtam ki-Azt hittem barátok vagyunk, miért kell folyton kiakadnod ennyire, mikor szóba kerül Thomas?-tártam szét a karjaimat, és nem is figyeltem oda arra, hogy megválogassam a szavaimat. Beszédem közben felvette az alsóját, és éppen nadrágjával foglalatoskodott mikor kibukott belőlem minden szó, majd amint felfogta jelentésüket döbbenten és egyre mérgesebben fordult irányomba.