H. - (H S) ღBefejezettღ

Epilógus

  ✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴ 

~Szükségem van arra, hogy azt mond, akarsz engem.~

Violet Morel~

 Szerencsére a történtek után minden rendeződött. Volt még néhány tárgyalásunk, amin részt kellett vennünk, de egy bő fél év után visszaköltözhettünk Roslinba, ahol ismét munkába álltunk, Adam pedig újra járhatott iskolába. A betegsége nem alakult ki újra, sikeresen legyőzte a rákot, ami hatalmas dolognak számított ennyire fiatalon.
 Bill és Charlotte a mai napig rendszeres vendégeink itt Skóciában. Az első alkalommal mikor itt jártak, Harry megkérte a kezemet, rá pár hónapjára pedig össze is házasodtunk. Csodálatos szertartás volt, amelyen megemlékeztünk az elhunyt szüleinkre is. Igen, még Harry is képes volt túltenni a haragon, és végre belátta mennyire nehéz lehetett a szülei helyzete.
 Az esküvőnk utáni ötödik évben megszületett a fiunk, akit Edwardnak neveztünk az édesapja után. Az akkori tizenkét éves Adam egyszerűen hihetetlennek tartotta, hogy lesz egy unokaöccse. Talán még számunkra is felfoghatatlan volt, de semmiért nem cseréltem volna el a pillanatot. Évekkel később újra teherbe estem, azonban akkor ikrekkel voltam várandós. Rá, kilenc hónapjára megszülettek a lányaink, Maia és Victoria. Nagy boldog család lettünk, ennél jobbat kívánni sem lehetett volna. 
 Harry-vel rengeteg kalandot éltünk át fiatalon, a legtöbb pedig semmihez sem fogható nem volt, de szerencsére győztesként távoztunk a háborúból, így esélyünk nyílt egy olyan kifogástalan életre, amelyről mindig is álmodtunk. Talán pontosan ezek a megmérettetések miatt voltunk annyira jók ketten, s ez kovácsolt minket össze annyira, hogy soha sem tudtunk többé a másik nélkül létezni. Bántam, hogy anya és apa nem láthatta azt, ahogyan leszámoltunk a démonjaikkal és tisztára mostuk a neveiket. 

-Min gondolkozol ennyire?-lépett mögém a mély hang tulajdonosa. Védelmezően ölelt körül karjaival, miközben apró puszit adott halántékomra. 

-Csak a múlton.-szóltam halkan, miközben figyeltem, ahogyan a gyerekeink kint játszottak az udvaron, Adam pedig minden rezdülésüket óvta, miközben barátnője mellett a nyugágyban feküdt. 

-Ne rágódj rajta, már minden rendben van.-mosolyodott el Harry, majd maga felé fordított, és apró csókot nyomott ajkaimra-Szeretlek, Violet.-suttogta szemeimbe nézve. Figyeltem a még annyi év után is izzó tekintetét, amelybe minden egyes másodpercben képes lettem volna belemerülni. Kezemmel kitűrtem egy, a szemébe lógó göndör, már őszülőbe hajló hajszálat, majd nyakába csúsztattam tagjaimat. 

-Szeretlek, H.-kacsintottam, Ő pedig csak felnevetett, majd újabb mámoros csókra hívta ajkaim...

The End