H. - (H S) ღBefejezettღ

Huszonharmadik fejezet

      ✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴   

**Azzal, hogy rám nézel, rájössz. Amikor a közeledben vagyok. Vagyok, aki vagyok, ne hagyj a szerelmed nélkül. **

Violet Morel~

Adam apró kezét fogva lépkedtem le a lépcsőn, irányomat pedig a bőszen beszélgető személyek felé vettem. A kopasz kisfiú, amint meglátta bátyját, azonnal odafutott hozzá, majd karjaiba vetette magát. Harry arcán hatalmas mosoly ékeskedett, ahogy magához ölelte a gyereket. Pár pillanat múlva felém néztek, de a vigyor nem tűnt el ajkaikról. Bill és Charlotte mindentudóan figyeltek minket, de ahelyett, hogy Harry felé mentem volna, inkább a idős házaspár mellé telepedtem. 

Nem tudtam, hogy mégis hányadán álltunk Harry-vel, éppen ezért tartottam a kellő távolságot remélve, hogy majd Ő lép. Főleg azért döntöttem így, mert tudni akartam mégis mi volt az, ami közöttünk volt. Az igazat megvallva, nem gondoltam volna, hogy ez valaha is előfog fordulni velem, de egyre inkább kötődtem Harry-hez, és ez egyre jobban kezdett megőrjíteni. 

-Nézzétek!-hívta fel magára a figyelmünket Bill. Arca meglepett volt, ugyanakkor örömtől sugárzott-Egy jó barátom az egyetemről küldött egy meghívót.-mutatta fel a lapot-Egy álarcos bálra hívott meg minket.-pillantott feleségére-És azt írja, vihetünk magunkkal fejenként egy plusz vendéget.-irányította ránk figyelmét. 

-Mire akarsz ezzel célozni?-kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel. Bill egy sejtelmes mosolyt küldött felénk, s amint a fiatal férfinek is leesett mit szeretett volna az idősebb, azonnal megrázta a fejét-Nem. Adam nem maradhat felügyelet nélkül.-vonakodott azonnal. 

-Szerintem nem lenne gond, ha elvinnénk.-mondta nagybátyám-Ott pedig mi vigyáznánk rá, semmi baja nem esne.-győzködte Harry-t, aki nagyot sóhajtott. 

-Azt mondtad, hogy álarcos bál lesz, igaz? Nekem pedig egyetlen egy olyan alkalomra való ruhám sincs.-hozott fel azonnal egy újabb kifogást. 

-Ez nem lehet gond.-szólaltam fel-Nekem sincs, ezért bemehetnénk a belvárosba nézni néhány alkalmi öltözetet.-mondtam. Harry rám nézett, attól a pillantástól pedig úgy éreztem, hogy a pillangók a gyomromban új életre keltek. 

-De...-keresett volna ismét valami kibúvót, de Bill leintette. 

-Csak egyezz bele, és induljunk, mert nincs sok időnk, hisz a meghívó ma estére szól.-sürgette a férfi. Harry tanácsot várva ismét felém irányította tekintetét, én pedig csak egy halvány mosoly keretében bólintottam. 

Láttam rajta, hogy vacillált. Tudtam, hogy nehéz volt kilépnie a komfortzónájából, és még nehezebb volt valami olyat csinálnia, amit eddig egyszer sem. Ugyanakkor tiszteltem, hogy ennyire szerette volna Adam-el tölteni az idejét, de ugyanakkor örültem volna neki, ha sikerül feladnia a gátlásait. 

-Legyen.-szólt egy lemondó sóhaj keretében. Elvigyorodtam, majd odamentem hozzá, megfogtam a kezét és felhúztam a kanapéról, hogy minél előbb öltözzünk fel és induljunk ruhát keresni...

~*~

-Rendben fiatalok, akkor mi elmegyünk ruhát keresni magunknak, és Adam-nek, addig ti nézzetek körül. Ha végeztetek, akkor itt találkozunk.-osztotta ki a feladatokat Charlotte már a hatalmas üzlet előtt. Mielőtt Harry megszólalhatott volna, hogy Ő már bizony Adam-el fog menni, megfogtam karját, és elhúztam a többiektől.