✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
/Egy dallam/
Ami elkezdődött és nem fejeződött be/Keserű gyötrelem, miközben a hideg/
Keresztezi a szobám./
/Desamor/
/Violet Morel/
Mikor magamhoz tértem, enyhe szédülés, és hányinger fogott el. Fejem nyomott volt és akárhogy próbáltam kinyitni szemeim, képtelen voltam, mert egy anyag takarta el előlem a napfényt. Már ha, láthattam volna a napfényt. Gyengének éreztem magam, azonban pánikba estem, ahogy megmozgattam kezeim, de sehogy sem tudtam felemelni azokat. Hallottam ahogy a bilincs csörömpölt a vason, miközben megpróbáltam kiszabadulni.
Ajkaimra ragasztó tapadt, így még segítségért sem tudtam kiáltani. Szinte azonnal elfelejtettem fájdalmaim, ahogy rájöttem, valaki elrabolt. Nem emlékeztem másra a tegnapból, csak arra, hogy hazaindultam. Vajon mi történt velem? Lábaimat behajlítottam, és olyan gyorsan vettem a levegőt, amennyire csak lehetett. Az anyag fedésétől vakon bámultam a semmibe, és ez megrémisztett. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok no, meg persze, hogy miért vagyok ott, ahol.
Hallottam, ahogy a fapadló megnyekkent egy ember súlya alatt. A lépések közeledtek felém, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Könyörögjek, hogy engedjen el? Sírjak? Ha leveszi a számról a ragaszót, üvöltsek? Annyi opció volt, én mégsem találtam a megfelelőt.
Tudtam, hogy az el rablóm előttem állt, hisz éreztem arcomon meleg, mentolos leheletét, úgy ahogy fűszeres illata is megcsapta orrom. Egy nagy tenyeret éreztem meg a combomon, melyen a bőr érdes volt, és hideg. A hirtelen érintéstől összerezzentem.
-Nem kell félned, nem bántalak.-mély, kissé rekedtes hangja borzongást váltott ki belőlem. Lassú, kifejező beszéde ismerős volt, azonban nem tudtam eldönteni, hogy honnét.
Keze eltűnt bőrömről, és hamarosan éreztem, ahogy ajkaimon lévő tapaszt megfogta, majd egy gyors mozdulattal letépte azt. A fájdalmas, égető érzésre felnyögtem, szemeimbe pedig könnyek gyűltek, bár ezt nem láthatta aki előttem állt. Nyelvemmel benyálaztam kiszáradt szám, hamarosan pedig összeszorítottam ajkaim.
Ujjainak érintését kaptam állam alatt, nemsokkal később pedig, végigsimított szám vonalán. Éreztem, ahogy tapintása alatt megremegtem, és ez cseppet sem tetszett. Furcsa dolgokat éreztem annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogy ki guggolt velem szemben. Elfordítottam fejem, de reakció ideje gyors volt, így könnyen eredeti helyzetébe tette azt.
-Ki vagy te?-lihegtem félelmemben, mert a szememet eltakaró kendőtől nem láttam Őt, ujjait azonban éreztem arcomon.
-H.-válaszolt röviden, mély, rekedtes hangján, melytől kirázott a pánik hidege.
-Milyen név ez?-kérdeztem értetlenül.
Egyáltalán név volt? Nem válaszolt, égető tekintete azonban rajtam volt. Arcom még mindig kezében volt, úgy, ahogy életem is. Legalábbis, abban a pillanatban igen.
-M...miért raboltál el?-reszkettem, ahogy éreztem meleg leheletét amely bőrömhöz csapódott.
-Mert te más voltál, és ez tetszett.-felelte csendesen.
-De...-kezdte volna a tiltakozásom, azonban félbeszakított.
-Túl sok a beszéd Violet.-szólt. Éreztem, ahogy tüdőmben szorult a levegő.
-Ho...honnét tudod a nevem?-dadogtam. Elengedte arcom, és halkan kuncogott.
-Mindent tudok rólad.-hangja szórakozott volt, mégis visszafogott.
Fogalmam sem volt, hogy ki ez az ember, azonban tartottam attól, hogy bánthat. Márpedig, ha árthat nekem, akkor minél előbb el kellett tűnnöm. De fogalmam sem volt, hogy hol voltam, és ez megrémisztett. Úgy éreztem szívem csaknem kiugrott a helyéről, miközben kezei lecsúsztak arcomról. Félelmetesnek tartottam, hisz így nem tudtam, hogy hol volt vagy mire készült.
-Követtél?-kérdeztem csendesen. Hallottam, ahogy ellépkedett tőlem.
-Nem mondanám követésnek, egyszerűen csak vigyáztam rád.-válaszolta. Nem tudtam elképzelni arcát hangja alapján, de reméltem, hogy nem egy sorozatgyilkos tartott fogva.
-Beteges.-válaszoltam inkább magamnak mint neki.
Észleltem, ahogy mélyet sóhajtott. Lépései közeledtek felém, én pedig még inkább összehúztam magam. Nem akartam kihúzni a gyufát, ezért inkább lehajtottam a fejem.
-Szeretném ha bíznál bennem, de ezek a beszólások nem könnyítik meg sem a te, sem az én dolgom.-emelte fel fejem államnál fogva.
-Ha azt akarod, hogy bízzak benned, akkor vedd le a szemfedőt. Muszáj tudnom, hogy milyen vagy.-szóltam csendesen.
-A kinézetem miatt akarsz bennem megbízni?-kérdezte kicsit csípősen. Megingattam fejem.
-Nem, de ahhoz, hogy normálisan tudjunk beszélgetni, látnom kell téged.-magyaráztam.
-Ha leveszem, el fogsz hordani mindennek.-engedte el állam. Sóhajtottam.
-Meglehet.-hagytam rá, és vártam, hogy levegye a szememet eltakaró anyagot. Ám pár perc múlva sem történt semmi-Kérlek.-suttogtam. Tudtam, hogy előttem volt, mert éreztem leheletét, és hallottam lélegzetvételeit.
Ujjai az anyag végéhez vándoroltak, majd ahelyett, hogy levette volna, simán csak lehúzta szememről a fekete textíliát. Mikor felnyitottam pilláim, megláttam Őt.
Haja kuszán állt feje tetején, méregzöld szemei csillogtak, a szobába bejutó apró fénysugaraktól. Rózsaszín ajkai kicsit elváltak egymástól, fehér fogai így kivillantak mögülük. Erős, férfias állvonalán megtört a fényár. Ismerős kapucnija félig takarta fejét. Szemeim kitágultak a látványra.
-Te utolsó seggfej!-döbbentségemben csak ezt tudtam az arcába kiáltani...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!
✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
YOU ARE READING
H. - (H S) ღBefejezettღ
Fanfiction"Szükségem van arra, hogy azt mond, akarsz engem..." Egy elrabolt lány és egy megtébolyodott fiú története, a megbocsájtásról, az elfogadásról, és a végtelen szenvedélyről. Arról, hogy amennyire két ember különböző, annyira egyforma is, csak meg k...
