✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
*Egy részed akarok lenni. És új csillagokat akarok neked adni. Azt akarom, hogy légy a tulajdonosa. A szívemnek, nekem.*
/Mírame/
Violet Morel~
-Sajnálom, hogy ennyire bunkón viselkedtem, csak rájöttem, hogy ostobaság volt megmutatni neked, hogy a szüleid nem is keresnek.-mondta lassan, mély, rekedtes hangján.
Ezért lett volna velem ennyire ellenséges? És ki volt ott a konyhában? Egyáltalán volt ott valaki? Na, meg persze, mi az Istenért jött utánam a fürdőbe?!
-Ideadnád a törülközőt?-kérdeztem, miután elzártam a csapot, és egy kicsit kinyitottam a kabin ajtaját, hogy hallhassa hangom.
Szinte azonnal felpattant, majd a mosdó alatti szekrényből elővett egy tiszta anyagot, és fejét elfordította, ahogy felém lépkedett. Kivettem kezéből a fehér szövetet, és vizes testem köré csavartam, miközben ellenőriztem, nem e figyelte cselekedetem. Kiléptem a zuhanyzóból, és H.-t vettem észre, aki lábait figyelte, és láthatóan zavarban volt. Hirtelen fordult egyet, majd kilépett az ajtón, egyenesen szobájába. Valamit keresett ott, majd mikor visszatért, észrevettem, hogy pár ruhadarabot fogott kezében.
-Tiszta ruhák.-nyújtotta felém szerzeményét-Hajszárító a szekrényben a polcon van.- intett a tárgy felé. Bólintottam.
-Köszönöm.-néztem egy fél pillanatig szemeibe, hamarosan pedig csak távolodó alakját láthattam.
Amint becsukta maga mögött az ajtót, egy hangos sóhajt engedtem el. Közelebb sétáltam a mosdókagylóhoz, és mikor belenéztem a tükörbe, meglepődve vettem észre, hogy arcom pírban úszott, szürke szemeim pedig csillogtak. Egy vonallá préseltem ajkaim, és elővettem a hajszárítót, megkerestem az áramforrást és szárítani kezdtem hosszú fürtjeim.
Ahogy kész voltam, előkutattam egy fésűt, és kócos hajamat simává varázsoltam. Ahogy megfogtam H. által behozott ruhákat, egy apró görcs szorult torkomba. Mit szólna ehhez Thomas? Mármint, hogy egy másik férfi ruháit hordom, nem mellesleg a házában vagyok, és nem is készülök elmenni innét. Talán nála megbújhatnék? Hisz, mégiscsak jobban ismerem Őt, mint H.-t. Elvégre a férfinek még csak a teljes nevét sem tudom!
Felvettem magamra a ruhákat, és hiába lógtak rajtam, kényelmesnek éreztem az egészet. Mikor ismét a tükörbe néztem, úgy éreztem magam, mintha egy filmbe csöppentem volna. Vajon, H. a gonosz ebben a filmben, vagy még csak ezután jönnek a hajmeresztő jelenetek?
-Öhm...köszönöm a ruhákat.-szóltam, miután kiléptem a fürdőből, és megpillantottam a férfit, amint az ágyon ült, könyökét a térdeire támasztva.
Ahogy meglátott, beszívta alsó ajkát és végignézett rajtam. Olyasfajta izgalom kapott el, mintha ismét tizenhat éves lettem volna, és teljesen illegálisan tartózkodtam volna annál a fiúnál, aki épp tetszett. Azonban, itt semmiféle tizenhat éves bakiról nem volt szó. Egyszerűen egy olyan embernél voltam, akinek talán az életem a kezében volt...vagy megmentette azt...nem tudom.
-Nincs mit.-mondta csendesen. Felállt, majd az ajtó felé sétált-Aludj az ágyban, ha kellek a nappaliban megtalálsz.-mondta. Azonnal tiltakozni kezdtem.
-Nem! Nem, akarom elfoglalni az ágyad!-mutattam a mögöttem lévő tárgyra, miközben vártam a férfi reakcióját.
-Nem foglalod el, én kérlek meg rá, hogy aludj ott.-szólt nyugodtam. Mi történt vele? Most miért ilyen békés? Néhány perccel ezelőtt még majdnem kiabált velem, most pedig megkért rá, hogy aludjak az ágyában?! A hangulatingadozásai megőrjítenek!
-De...-tiltakoztam volna ismét, de közelebb lépett, és megfogta csuklóm.
-Hé, nem nem kell félned, senki sem fog azért bántani mert az ágyban alszol.-mosolyodott el, így láthattam gödröcskéit. Annyira csodálatos mosolya volt!
Összevonta szemöldökét mikor nem válaszolt, majd nyakamhoz hajolt, és megszagolta bőröm. A levegő, melyet kifújt csiklandozott, így felkuncogtam. Tudtam, hogy azért tette ezt a dolgot ennyire feltűnően, mert az Ő dolgait használtam.
Közel volt hozzám, szívem pedig hevesen dobogott, úgy, ahogy mellkasom gyorsan emelkedett fel s le. Megijesztett de nyugalommal töltött el a közelsége. Annyira...kettős érzések kavarogtak bennem, talán ezért, mert fogalmam sem volt, ki is Ő valójában, és, hogy milyen tervei voltak velem.
-Annyira ismerős az illatod.-próbálta elfojtani a mosolyát-Nem is tudom, honnét.-tetette a hülyét, majd elengedett és visszament az ajtóhoz-Komolyan, aludd ki magad.-pillantott vissza.
Megszeppenve néztem Őt, de bólintottam amitől elmosolyodott.
-Álmodj szépeket Violeta.-mondta, majd kilépett az ajtón.
Szívem erősen kezdett el dobogni mellkasomban mikor meghallottam a becenevet. Sosem szólítottak még a nevem spanyol megfelelőjén, ezért is volt furcsa, mikor H. kiejtette a szót. Lepattantam az ágyra, majd felmásztam rá, és betakaróztam. A plafont kémleltem egy ideig, majd elfordultam az ajtó felé, és behunytam szemeim. Egy ideig nem jött rám álom, de hamarosan elszenderedtem...
*Violeta: Spanyolul ibolyát jelent. (ejtsd: Violetá)*
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!
✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
YOU ARE READING
H. - (H S) ღBefejezettღ
Fanfiction"Szükségem van arra, hogy azt mond, akarsz engem..." Egy elrabolt lány és egy megtébolyodott fiú története, a megbocsájtásról, az elfogadásról, és a végtelen szenvedélyről. Arról, hogy amennyire két ember különböző, annyira egyforma is, csak meg k...
