✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
**Megbízva a fényedben, ami elfeledteti a félelmeim. Neked adom a szívem, csak segíts nekem álmodni.**
Violet Morel~
Már jó néhány perce, hogy fejemet Harry mellkasán pihentettem, a férfit ez mégsem zavarta. Gyengéden simogatta a hátamat, míg én pólójának anyagával bíbelődtem. Nem nagyon beszéltünk azóta, mióta Harry elmondta a múltjának egy részét, de azt hiszem nem is kellett. Sok mindent elmondott az, hogy egymás karjaiban voltunk. Úgy vélem, ennél nem is kellett több, főleg azért mert biztosan tudtuk, hogy számíthatunk a másikra, hiszen fontosak voltunk egymásnak.
-Beszélnünk kellene apáddal.-hallottam meg a göndör hajú férfi hangját. Felnéztem rá, de Ő csak a plafont bámulta.
-Miért? Nem szeretném, ha hazudna nekem.-motyogtam az utolsó mondatom. Egyszerűen nem akartam, hogy még valamilyen rossz dologgal bogarat ültessen a fülembe, pont úgy, mikor Harry-ről mesélt.
-Tudom, de azért van itt, hogy kitaláljunk valami tervet. Meg kell menekülnünk, Violet.-mondta, ezután pedig a válaszomat várva felém fordította a fejét. Felkönyököltem, közben pedig elhúztam a számat. Tudtam, hogy igaza volt.
-Bele fog szólni abba, hogy együtt vagyunk.-mondtam, remélve, hogy ez meggyőzi Őt, azonban sajnálatos módon nem így lett.
-Tegye meg. Elvégre az apád. Ilyenkor kellene hoznia a sörétest, hogy megfenyegessen, ha meg merlek bántani, akkor azzal lövi szét a seggem.-vigyorgott és úgy láttam, hogy egyébként kedvelte az apám, csak a régi dolgai nem tetszettek neki.
-Őrült vagy, komolyan már pszichológiai eset.-nevettem fel, mire sietősen maga alá fordított.
-De te szereted ezt az őrültet.-nézett rám provokatívan, mire kiöltöttem rá a nyelvem-Leharapom, Violet.-nézett rám komolyan, azonban Ő sem bírta sokáig mert elnevette magát. Nevetését megpróbálta elfojtani nyakhajlatomban ám ez nem ment neki, főleg nem akkor mikor meghallotta az én kuncogásomat is. Leginkább azért tettem ezt, mert karcos hangja csikizte bőröm.
-Tényleg le kellene mennünk.-néztem rá csillogó szemekkel. Pillantása hasonlított az enyémhez, azonban miután meghallotta szavaim, lehervadt arcáról a mosoly.
-Most már nem engedlek.-nehezedett rám, amivel nem is lett volna baj, de annyira kellett nevetnem, hogy nem bírtam visszatartani, ezért arcába vihogtam. Először megilletődve figyelt, de utána ismét kuncogni kezdett. Mielőtt belemerültünk volna a túlzott jókedvbe hangos kopogás hallatszott.
-Gyertek le!-hallottam apám égdörgésszerű hangját. Mindketten összerezzentünk, és jó pár másodpercig csak egymás szemeibe bámultunk, majd csak azután vettük rá magunkat, hogy teljesítsük apám parancsát.
Miközben lépkedtünk lefelé, erősen Harry ujjai közé fűztem enyémeket, hiszen ideges voltam a nemrég történtek miatt. Barátom ezt láthatta rajtam, mert megszorította összekulcsolt kezünket, és halványan rám mosolygott, bízva abban, hogy ezzel meg tud nyugtatni. Bevallom, kicsit sem lett jobb, akármennyire is szerettem volna. Szorosan egymás mellé ültünk a kanapén, figyelve arra, hogy ne nézzünk össze senkivel. Jó néhány percig néma csend volt, amit sajnos muszáj volt nekem megtörnöm.
-Elnézést kérek az előbbi kellemetlenségért.-mondtam leginkább Bill-re és Charlotte-ra nézve. Ők halványan rám mosolyogtak, apám viszont Harry-t méregette, akitől igaz nem kapott akkora figyelmet, mégis tudtam, hogy szemmel tartotta a papot-Kigondoltatok már valamilyen tervet?-kérdeztem bízva abban, hogy így volt. És igazam lett, mert apám bólintott.
-Már otthon kitaláltam, hogy mi lenne a legjobb döntés.-mondta, majd megköszörülte a torkát-Skócia.-szólt röviden, bennem pedig megállt egy pillanatra az ütő.
-Skócia?!-kérdeztünk vissza egyszerre Harry-vel jó néhány oktávval feljebbről. Bólintott, úgy ahogy a szemben ülők is. Egyedül Adam nézett értetlenül.
-Nem mehetünk oda.-ingatta meg a fejét-Adam nem ülhet repülőre.-szólt féltőn Harry. Az apám csak vállat rántott.
-Nem kötelező repülővel menni. Megtehetitek ezt a távot vonattal vagy kocsival is.-szólt, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy mi lenne a helyes döntés. Elmenni és kockára tenni Adam egészségét és életét, vagy itt maradni és a sajátunkat veszélyeztetni?
-És mi van ha Adam rosszul lesz?-kérdeztem-Van ott kórház? Jól fel van szerelve?-kezdtem az aggódást. Apám leintett, mire felhúztam az orrom. Miért intett le?
-Roslin egy nagyon szép hely, és közel van a fővároshoz. Nem lesz semmi baj sem, Violet.-mondta én pedig el sem mertem képzelni, hogy mindössze három nap múlva már el is fogunk indulni az új életünk felé...
~*~
A vonat út kellemesen telt, főleg azért mert rengeteg szép helyet láttunk. Adam teljesen kiugrott a bőréből mikor láthatta Anglia és Skócia egy érészét. Elmondása szerint, ha felnő akkor sokat szeretne utazni, mert kíváncsi minden gyönyörű helyre a világban. Akkor miután ez elhangzott, Harry-vel szomorúan egymásra néztünk, de nem szóltunk egy szót sem. Miért tettük volna? Nem szerettük volna elszomorítani Őt.
Igaza volt apámnak, mert Roslin egy gyönyörű hely volt. A házak rusztikus megjelenése különösen tetszett. Apámmal megbeszéltük, hogy kiveszünk egy albérletet addig, amíg biztosra nem tudjuk, hogy ott fogunk maradni. De valami nem volt tiszta. Mi most komolyan összeköltöztünk Harry-vel?
Persze, lehet, hogy nem így volt, csak nekem volt ez akkora dolog, de el sem mertem képzelni, hogy milyen lesz vele az élet. Vagyis... az élet, egészen addig amíg rá nem döbbennek apám rosszakarói, hogy hol rejtőztünk. Mert akkor biztosan ejthettük a tervet, miszerint beíratjuk Adam-et a közeli iskolába, mi pedig munkát vállalunk valahol. Pedig... az lett volna az igazi.
De nem tehettünk mást, muszáj volt meghúznunk magunkat, főleg addig amíg a helyzet nem csillapodik egy kicsit körülöttünk. Apám szerint, Őt nem fogják bántani, mert neki akarnak fájdalmat okozni azzal, hogy megölnek engem... hát nem tudom, hogy ennek volt-e valami valóságalapja vagy sem, mindenesetre nem firtattam, főleg nem azért, mert örültem, hogy nem akart velünk jönni és anyát is magával cipelni, csak azért, hogy szemmel tartson minket.
Igazából nem bántam az utazást, mert legalább távol kerültünk a sok rossztól, emellett pedig végre visszacsöppenhettünk abba a régi kerékvágásba, amit ott kellett hagynunk Londonban, Harry lakásában...
*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*
Csoport név: Ladybady Books
Elérhetőségeim:
Facebook: Laura Petes
E-Mail: ladybadybooks*gmail.com
Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3
Kérlek komizz!
✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴
YOU ARE READING
H. - (H S) ღBefejezettღ
Fanfiction"Szükségem van arra, hogy azt mond, akarsz engem..." Egy elrabolt lány és egy megtébolyodott fiú története, a megbocsájtásról, az elfogadásról, és a végtelen szenvedélyről. Arról, hogy amennyire két ember különböző, annyira egyforma is, csak meg k...
