H. - (H S) ღBefejezettღ

Huszonkettedik fejezet

    ✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴   

**Amikor azt érzem, hogy mindennek vége, megölel a káprázat, a szemeidben pedig nem lesz fájdalom.**

Violet Morel~

Motoszkálásra nyitottam fel a szemeim majd amint tudatosult bennem, hogy csak néhány percig lehettem tudatlan, felemeltem fejem és Harry, a sötétségtől elmosódó alakját figyeltem. A férfi az ágyam melletti párnára feküdt, a takarót pedig csípőjéig engedte. Izmos karjait feje alá helyezte, ezután pedig már csak elgondolkodott pillantásokat illette a plafont. Úgy figyelte az éjben úszó mennyezetet, mintha regények lapjait ragasztották volna rá.

A Hold gyér fényénél csak néhány porcikája rajzolódott ki, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy idegesebb legyek. Észre sem vehette, hogy felébredtem matatására, mivel nem szentelt nekem nagyobb figyelmet. Vagy csak jobban haragudott rám a kelleténél?

Az ágy másik felén alvó Adam mocorogni kezdett, és kissé nyöszörgött miközben másik oldalára fordult. Átnéztem vállam felett, hogy megbizonyosodjak arról, hogy minden rendben van a fiúval. Amint felmértem a történteket, visszahelyeztem fejem eredeti helyére, hogy tovább tudjam kémlelni a göndör hajú férfit. Meglepetésemre Ő is amellett határozott, hogy irányomba nézzen, de az is lehet, hogy kíváncsi volt öccse hogylétére, ezért vezette tekintetét az ágy felé.

-Aludnod kellene, hosszú volt ez a nap.-mozdította eredeti helyére fejét.

-Mint mindegyik.-vágtam vissza nem is figyelve hangnememre, de gyorsan eredeti medrébe tereltem a beszélgetést-Aludnom kéne, pont úgy, ahogyan neked is.

-Meglehet.-rántott vállat ezután pedig beharapta ajkát-Amit a fürdőszobában mondtam...-kezdte, azonban nem hagytam, hogy befejezze.

-Nem vettem magamra, ha erre célzol.-szóltam. Kisöpörtem arcomból a ráhulló hajszálakat, ezután halkan megköszörültem torkom-Miért nem alszol?-kérdeztem óvatosan.

-Idegen a környezet.-vallotta be-Meg is lepődtem, hogy Adam ilyen hamar elaludt.-pillantott fel ismét az ágyra.

-Fáradt volt.-tájékoztattam, hiszen a veszekedésünk után Harry lement a nappaliba, én pedig fent maradtam az öccsével, így nem sokat tudhatott testvére állapotáról-Neked is annak kellene lenned. Ezután a nap után főleg.-értetlenkedtem.

-Egy szóval sem említettem, hogy nem vagyok kimerült.-ingatta meg a fejét. Mélyet sóhajtottam, ezután pedig hátamra fordultam.

-Igaz.-helyeseltem, majd lehunytam szemeim, remélve minél előbb álom jön a szemeimre.

A körülöttem lévők nyugodt lélegzetvételét hallgattam annak reményében, hogy egyszerűbb lesz elszunyókálnom, viszont mikor a földön fekvő férfi mély levegőt vett, egyből kipattantak szemeim.

-Violet.-szólított meg, bízva abban, hogy még nem aludtam el.

-Igen?-kérdeztem vissza, jelezve, hogy ébren voltam.

-Aludnál velem?-szólt olyan halkan, hogy alig hallottam mit is szeretett volna valójában. Kérdése felfogása után szívem olyan sebességbe kezdett, melyet talán túl sokszor éreztem Harry közelében.

Tudtam, hogyha válaszoltam volna valamit, elrontottam volna a pillanat varázsát, ha pedig visszakérdeztem volna biztosan változtatott volna mondandóján; így hát egyszerűen csak ledobtam magamról a takarót, majd letelepedtem a férfi mellé.