Serendipity {Vmin}

3. Chimmy

Ajánlott zene: kaze no Torimichi - Totoro theme song (link lent!)

Jungkook átfagyva sétált le a pincébe, de legnagyobb elkeseredésére, ott sem volt sokkal melegebb, mint az utcákon.
A fekete bakancsát lerúgva, a fűtőtesthez sétált, hogy elé rakhassa az átázott zoknijait.
- Hé, Te! – füttyentett egyet a legközelebbi gyereknek.
- I...igen? – nézett rá félénken a fiú.
- Hozz nekem egy pár tiszta zokni.
A kisfiú elrobogott, Jungkook pedig elégedetten leült az egyik székre, és próbált átmelegedni.

- Hozz már nekem egy sört a hűtőből – ült le vele szemben Lisa, és az asztalra dobta a bakancsos lábait.
- Hozz magadnak – húzta fel a szemöldökét Jungkook.
- Szeretnéd, ha megütnélek? - emelte fel az öklét a lány, és egy suhintó mozdulatot tett a fiú felé.
- Szeretnéd, ha elvágnám a torkodat, amíg alszol?
- Kispályás vagy te ahhoz, Kölyök...
- Fogadunk?
- Elmondjam, hogy fogom csinálni?
Egy üveg sör landolt a két fiatal között az asztalon.
- Ne veszekedjetek – szólt rájuk figyelmeztetően Hoseok.
- Jajj, ne már, a kisgyereket valakinek meg kell nevelnie... - húzta el a száját Lisa, és az egyik szőke fürtjével kezdett játszani.
- Karácsony van, oké? Békesség – mosolyodott el a gyerekek vezetője.
- Nem hiszem el, hány éve mondogatod ezt a baromságot?! Nem csoda, hogy Hope a gúnyneved – forgatta a szemét a lány.
- Túl sok éve. Ezt már senki nem veszi be – értett egyet a legfiatalabb.
- Gukkie, te régen ugyanolyan áhítattal hallgattad a meséimet, mint most az összes többi gyerek.
- Jungkook – javította ki a fiút a másik.
- Ha te mondod... - kortyolt bele a sörbe Hoseok. – Amúgy hol van Jimin?
- Még nem ért vissza.
- Már lassan este tíz van – ráncolta a szemöldökét Hobi.
Jungkook csak megvonta a vállát.
- Kár, mert így le fog maradni a felolvasásról.
- Szerintem már kívülről tudja azt a könyvet...
- Nos, remélem, nem történt semmi. Lehet, hogy az a baja, hogy ma reggel lerugdostad őt magadról?
- Ne aludjon rajtam – vonta meg a vállát Kook. – Utálom, ha hozzámérnek.
- Jó, de nem direkt csinálta.
- Akkor is. Nem érdekel sem Jimin, sem a hülyeségei. Az sokkal jobban izgat, hogy hol van már az a kurva zokni, amit vagy tíz perce kértem?! – váltott át ordibálásba a fiú a mondata végén.
A korábbi kisfiú futva tért vissza egy pár fekete zoknival.
- Jó, megteszi – fintorgott Kook, ahogy elvette őket. – Elmehetsz.

***

Tae a véres ujjait nézte elborzadva. Az kezei és a térdei még most is annyira remegtek, hogy csodának tartotta azt is, hogy nem került még egy balesetbe, amíg azon izgult, hogy a hátsóülésen fekvő eszméletlen fiú ne vérezzen el útközben.
Lehanyatlott a folyosó egyik fehér műanyagszékére, és legszívesebben a kezeibe temette volna az arcát, de azok túl koszosak voltak ehhez; így csak esetlenül a térdeire könyökölt, és összegörnyedt háttal percekig bámulta a fehér csempék mintázatát a padlón, amitől lassan hányingere kezdett lenni. Vagy talán más okok miatt is...

- Taeyhyung- ah! – hallotta meg az ismerős és megnyugtató hangot a fiú. Egy fehér köpenyes, lila hajú alak közeledett felé futólépésben, ugráló sztetoszkóppal a nyakában.
- Taehyung-ah, mi történt? Megsérültél? – kezdte el tapogatni az orvos az elsápadt fiút, de a másik a véres kezével megragadta a karját.
- Hyung – nézett fel a fiú könnyes szemmel. – Elütöttem valakit.
Az orvos egy pillanatra lefagyott, mielőtt felcsattant.
- Kim Tae Hyung, az ég szerelmére! Én mondtam, hogy nem kellett volna autó közelébe sem engedni! Mégis mennyivel mentél ebben a jeges időben?! – kiabálta férfi, amitől a fiatalabb csak még jobban kezdett sírni.

- Cs..csak egy kicsit léptem át a határt. De nem volt senki az utcán, és a l..lámpa is zöld volt, aztán o..ott termett előttem, és én próbáltam megállni, esküszöm, de nem ment; kérlek, Hyung, mondd, hogy nem öltem meg senkit! – kapkodta kétségbeesetten a fiú a levegőt, mire a bátyja megenyhülve a két kezébe fogta az öccse arcát.
- Nyugodj le, Taehyung-ah. Később megbeszéljük, jó? – próbálkozott az orvos megnyugtató hangon. – Sajnálom, hogy kiabáltam. Most vegyél egy mély levegőt, jó? Rendben, ügyes vagy. És tarts bent... Rendben, kifújhatod.
A férfi még kétszer végig mondta a betanult mantrát, aztán elengedte a fiú arcát.
- Jobban vagy?
Taehyung bólintott, de nem tudta abbahagyni a sírást.
- Hyung, meg tudod nézni, hogy mi van vele? - kérdezte remegő hangon.
- Hát persze – állt fel az orvos, és megsimogatta a testvére haját, mielőtt elment megkeresni az elütöttet.