Serendipity {Vmin}

37. Családok 2. rész

Ajánlott zene: Sleeping at last - Hearing és The Cinematic Orchestra - To build a home (link lent!)

Mintha napok óta csak lebegett volna. Jimin nem tudta megmondani, hogy hol van, hogy ki ő, hogy létezik-e egyáltalán, csak hagyta, hogy a ringató érzés uralja őt. Kényelmes volt. Nyugodt. Békés.
A valóság porszemcsenagyságú darabokban tért vissza hozzá.
Jiminnek hívták. Hangok suttogva beszélgettek felette. A Telepen nőtt fel. Fáztak a kezei, hiába vette körül őt melegség. Összeveszett gyakorlatilag mindenkivel, akivel csak lehetett. Megpróbálta megmozgatni az ujjait, de mintha valami elvágta volna az akarata és az izmai közötti kapcsolatot. Halványan emlékezett, hogy látta Yoongit a Telepen, de az nem lehetett igaz, ugye? Csak a vérveszteségtől kuszálódhattak össze a gondolatai. A Kimek és a Telep világa annyira elkülönült egymástól, hogy közel lehetetlennek tűnt bármiféle metszet a kettő között. És Yoongi egyébként is elküldte őt, ebben biztos volt. Vegyszerek maró tisztaságszaga töltötte meg az elméjét. Próbált feltörni a ködből, és koncentrálni a körülötte zajló beszélgetésre, de csak hallotta szavakat, érteni nem értette őket. Elvesztett küzdelemnek tűnt felébredni, úgyhogy újból és újból hagyta magát visszacsúszni az öntudatlanságba.

- Azért ne aggódj nagyon...
Jimin néhány perce már hallgatta a beszélgetést, de még nem sikerült elkapnia a fonalat. Amikre viszont tudott már figyelni, azok az apró mozdulatok voltak az ujjai körül. Magában mulatva fedezte fel az összes újabb kis érintést, csak ezekbe tudott kapaszkodni. A torka olyan száraz volt, hogy nyelni sem tudott, és a folyamatos szúró érzés rosszabb volt, mint bármelyik korábbi torokgyulladásánál tapasztalt fájdalom.
- Mintha ez valós opció lenne.
Megszorították a kezét. Az izmai megmozdultak, az agya pedig talán éppen ezáltal, de végre hallgatott rá, amikor az ujjait akarta behajlítani. 
- Hyung, hyung, azt hiszem, fel fog ébredni!
A fiú nagy nehezen rávette magát, hogy kinyissa a szemeit. Namjoon beszélt hozzá, de a mondandójának kis része jutott csak át hozzá, mielőtt újból visszatért volna a furcsa lebegő állapotához. Az álom előtti utolsó pillanatban azonban még látta Taehyung aggódó tekintetét. Mégis hogy rejthette magába az egész univerzumot egyetlen meleg sötétbarna szempár?

Amikor ismét magához tért, csend vette körül, csak a karjára nehezedő súly döbbentette rá, hogy felébredt. A feje sajgott, a mellkasára mintha ráültek volna, minden levegővétellel megszenvedett. A lába közel érzéketlennek tűnt, amíg kíváncsiságból meg nem mozdította azt egy egészen kicsit. Soha nem érzett fájdalom hasított a végtagjából fel a csípőjéig, és járta át az egész testét. Visszatartotta a lélegzetét, amíg el nem múlt a kellemetlenség, és utána is csak remegve merte kiengedni a tüdejéből a levegőt. Kétségbeesetten nyitotta ki a szemeit, majd csukta be őket újra azonnal. Nem volt hozzászokva a fényhez. Hol volt? Mi történt? Miért érezte így magát? Az egész teste paralizáltnak tűnt. A torka, a tüdeje, a lába, még a kezei is. Az arca fájdalmasan lüktetett. Bezártnak és korlátozottnak érezte magát, még az agya sem akart normálisan működni. A csukott szemhéja alól megszökött egy könnycsepp, és ő nem tudta letörölni azt, mert az egyik karját nehezék szorította le, a másikba pedig mintha tű lett volna szúrva. Infúzió? Korábban, amikor Taehyung elütötte, már érzett ilyet.

Újra kinyitotta a szemét, de a szobának csak az elmosódott, kissé hintázó képe jelent meg előtte.
Mi volt ez az egész? Miért sírt egyáltalán? Gondolatban még ott tartott, hogy gengszterek cipői ütődtek a mellkasába, és tulajdonképpen bárhová, ahol érték őt. Azt hitte, meg fog halni, hogy lehetett mégis életben? Hol volt mindenki?
- Chim? Hé...
A karja felszabadult a szorító érzés alól, és most ezer tűszúrással kezdett visszaáramlani belé a vér. Valaki megtörölte a könnyektől nedves arcát. Taehyung. A fiú aggódó arca fokozatosan tisztult ki a szemei előtt.
- Azért sírsz, mert fáj valahol? Szóljak valakinek?
Jimin várt egy pillanatot, aztán megcsóválta a fejét. Miért könnyezett? Miért nem tudta abbahagyni?