Serendipity {Vmin}

14. Az áruló

Ajánlott zene: BTS - Don't leave me (link lent!)

Jungkook egy lopott telefonnal a kezében ült az alagsor egyik eldugott kis helyiségében, amit többnyire arra használtak, hogy a felesleges kacatokat bedobálják oda. Máskor ki sem nyitották a faajtót, hiszen a helyiség gyakorlatilag egy kis lyuk volt, ahová sosem nézett be senki, de ha mégis ott találta volna valaki, abból sem lett volna baj. Nem mintha tilos lett volna elvonulnia valahová. Nem bujkált. Legalábbis elméletben nem. Gyakorlatilag, a telefonon - amit a nap végén úgyis oda kellett adnia az egyik férfinak, akit a begyűjtött holmikért és pénzért szoktak küldeni - több, mint tizenkét játék volt letöltve és persze nem szabadott volna csak úgy bekapcsolva hagynia, hiszen így bemérhették a telefont, Jungkook mégsem tudta megállni, hogy ne próbálja ki az összes alkalmazást. Saját telefont nem tarthatott, mivel az közelebb vihette volna a kinti világhoz, így azonban csak a lopott mobilokon lévő játékokat tudta kipróbálni. 

Mostanában egy zombis játék volt a kedvence; azt azonban nehéz volt kitalálnia, hogy kinek volt meg pont az az alkalmazás. Az internetre felmenni pedig nem volt a legokosabb dolog, hogyha egy lopott mobil volt az ember kezében. Úgyhogy Jungkook többnyire a vele egyidős fiúktól lopott. Nem csak a zombis és a lövöldözős játékok miatt, talán a többi gyerek túlságosan félt a szülei haragjától ahhoz, hogy egyből elmondják: sikeresen elvesztették a drága telefonjukat.

Jungkook pedig egy boldog vigyorral vette észre: ott volt a játéka! Gyorsan megnyitotta az appot, és miközben az töltődött, a fiú próbálta kényelembe helyezni magát a sötét szobában lévő térdig érő kacathalmaz között. Miután sikeresen kialakított magának egy rögtönzött ülőhelyet szakadt ruhákból és egy hátizsákból, újra a kezébe vette az okostelefont, és izgatottan kezdte beállítani a preferenciáit a játékhoz. 

Odakint a fém lépcsőn éles, mégis viszonylag halk koppanások hallatszódtak, ami csakis egyet jelenthetett: Lisa érkezett meg a bakancsával együtt, ami ugyan keményen hozzáütődött a vashoz minden lépésnél, mégsem csapott akkora zajt, mint bármelyik más felnőtt - akik persze mind férfiak voltak, és a lány súlyának legalább a kétszeresei.
- Hoseok! - hallatszódott Lisa hangja nem messze Jungkook rejtekhelyétől. - Beszélni akarok veled.
Jungkook felhúzta a szemöldökét.
Lisa beszélni akart Hoseokkal és ezt nem úgy adta elő, hogy "Told ide a segged mert mondanivalóm van" vagy "Hé, Te, vonszold ide magad". Ez nem volt normális.
A fiú a telefonját elfelejtve, némán közelebb kúszott az ajtóhoz, az ütött-kopott fán egy olyan repedést keresve, amin kiláthatott. Végül a fal és a nyílászáró illesztésénél talált egy kis rést, ami megfelelőnek bizonyult. 

Lisa néhány méterre állt tőle, a lépcső aljánál. A lány kócos-fonott szőke haja nedvesen lapult a fejére, a bakancsa pedig sáros volt a kinti eső miatt, ami elől Jungkook is visszamenekült a Telepre.
Hoseok végre a lány mellé ért, a kezében még mindig egy seprűt tartva. Általában így foglalta el magát a vezető, amikor éppen semmi munkája nem akadt. Lisa csak biccentett egyet a vele egyidős fiú felé, és arrébb vonta az esetleges kíváncsi szemek elől. Egyenesen Jungkook felé.

A tizennégy éves egy kicsit hátrébb húzódott a lyuktól, amíg pont felé nézett a két idősebb, aztán mikor hallotta, hogy azok sugdolózni kezdenek, újból az ajtónak nyomta a homlokát.
- Mi történt? - Hoseok aggódó suttogása épphogy átszűrődött a falakon.
Lisa néhány másodpercig hallgatott, és Jungkook a félhomályban is jól látta, hogy a lány a homlokát ráncolva állt a vezető előtt.
- Láttam Jimint.
- Mi?! Hol?! - kiáltott fel Hoseok, amivel egy időben Jungkook lélegzete is elakadt, és majdnem ő is felkiáltott. Jimin Szöulban volt? Az meg hogy lehet? Hogy nem kapták el akkor eddig? És különben is, mit csinált még mindig itt?! Ha már egyszer meglépett, ha nem is külföldre, hiszen útlevele nem volt, de legalább vidékre kellett volna mennie, hogy elrejtőzzön, nem pedig a gengszterek orra előtt maradnia.
- Halkabban, idióta! Nem akarod, hogy bárki megtudja, nem? - sziszegett ingerülten a lány, és beletúrt a szőke hajába.
- Szóval, hol van? - fogta vissza a hangját a fiú.
- A Lotte World előtt láttam. Egy másik fiúval volt. Be van festve a haja, és márkás ruhák voltak rajta.
- Ez most komoly?
- Igen. Elestek a biciklivel, úgyhogy meg tudtam nézni a bérlési számot rajta, a bérlőnél pedig lehet, hogy véletlenül belekukkantottam a jegyzőkönyvbe...
- És...?
- A fiút Kim Taehyungnak hívják. Bementem egy internetkávézóba, de a Naver csak annyit dobott ki a srácról, hogy robotokat épít és ezzel versenyeket nyer. Semmi több.
- Gondolod, hogy megtalálta az igazi családját...? - ráncolta össze a szemöldökét a vezető, mire Lisa csak megvonta a vállát.
- Van itt még valami.
Hoseok gondterhelten pillantott a lányra.
- Jimin... Nem ismert fel engem. Vagy legalábbis úgy tett. De mikor meglátott, nem láttam a szemében, hogy bármi ötlete lenne arról, hogy ki vagyok.