Serendipity {Vmin}

Epilógus - Évek

Ajánlott zene: Adam Levine / Jungkook cover - Lost stars (link lent!)

Három évvel később

- Chaeyoung-ah, gyere vissza kérlek - szólt Seokjin a totyogó után.
- Nem - rázta a fejét a kislány, és tovább lépkedett a lelátón.
- Csak Yeontant akarja simogatni - mosolygott a férfira Jimin, és felvette a kislányt az ölébe, hogy az elérhesse a Taehyung lábán ülő ölebet.
- Minek kellett kutyát hozni egy kézilabdameccsre egyáltalán? - masszírozta az orrnyergét az üzletember, mire a felesége a térdére helyezte a kezét.
- Ne szekáld az öcsédet, ez a terem hatalmas, és Yeontan a csapat kedvenc kisállata. Szerencsét hoz majd. 

Yugyeom hátrafordult az alattuk lévő sorból, és grimaszolt egyet.
- Az a baj, hogy ezt a tagok be is veszik, de csak Gukkie hitette el velük, hogy Yeontan szerencsét hoz, mert kutyázni akar, anya meg nem engedi, hogy mi is tartsunk egyet.
- Mondtam, hogy kaptok majd kutyát, csak előbb meg kell terveznünk mindent vele kapcsolatban - fordult a fia felé a fekete hajú nő. - Hol fog enni? Hol fog aludni? Milyen fajta legyen?
- Nyugodj meg, egyetértünk - tette a nő vállára a kezét Seokjin. - Amióta megvettük, mintha száz kutyánk lenne, nem egy. És egy kétéves gyerek mellett? Kész rémálom az egész.
- Yeontan ki se jár a szobánkból - szólt közbe Taehyung durcásan.
- Csak mikor ti is. Szóval állandóan valahol futkorászik.
- Ugyan, imádja őt, csak stresszes - próbálta kibékíteni a családot Jisoo. - Chaeyoung mostanában kimászik a kiságyból éjjelente, és nem tudunk tőle aludni. Nem hagyhatjuk, hogy leessen a lépcsőn, vagy kés kerüljön a kezébe, vagy a hideg padlón aludjon el.
- Szóval minden éjjel vagy hatszor fel kell kelnünk visszatenni őt a helyére.

- Én mostanában jobban alszom, mint valaha - szólt közbe egy vidám hang, mire a társaság felnézett. A lelátón Yoongi és Hoseok közeledtek feléjük a büféből szerzett ennivalóval megpakolva. A zeneszerző az öccse ölébe pottyantott egy zacskó cukorkát, aztán a kislány kezébe nyomott egy kerek nyalókát, és megpuszilta a feje tetejét.
- Örülök neki. Meg annak is, hogy tömény cukorral eteted a lányom.
- Egyébként igazat mond, már nem is tudom, mikor volt olyan éjszakánk, amit ne tudtunk volna végigaludni - mondta Hoseok, aztán elvigyorodott. - Vagy legalábbis nem ilyesmi miatt.
Jimin grimaszolt egyet. Ezt tényleg nem akarta tudni.
- De a ti házatokban nincsen egy kétéves...
- Hyung, a mi házunkban tizenhat gyerek van éppen - nevetett Hoseok. - És Jimint csak azért nem számoltam bele, mert szinte mindig a másik házban van.
- Hé! - kapta fel a fejét mérgesen a fiú, de az arca oldalán kidudorodó édesség csak a másikat igazolta.

A lépcsőn a gyülekező tömegből Namjoon és Lisa bukkantak elő a kezüket szorosan összekulcsolva.
- Minek örülünk ennyire? - kérdezte az orvos.
- Jimin kikérné magának, hogy gyerek - vigyorgott Hoseok, és megborzolta a fiatalabb ezüstszínű haját, aki erre durcásan elhúzódott.
- Jó vicc - nevetett Namjoon. - Tannie mit keres itt?
- Nézi a meccset - felelte Taehyung.
- Oké - sóhajtott a férfi. - Szívem, nem szeretnél egy párnát? Kényelmetlennek tűnik a szék.

Jimin prüszkölve próbálta visszatartani a feltörni készülő nevetését. Lisa, aki a Telepen nőtt fel, és a koszban aludt éveken át, ne bírta volna ki a meccs alatt egy kényelmetlen ülésen?
A divatos, őszi kabátba és szoknyába bújt lány küldött felé egy gyilkos pillantást.
- Megleszek valahogy - mosolygott Namjoonra a lány. 

- Kétszínű - suttogta a barátjának Jimin, ahogy az leült mellé.
Lisa megvonta a vállát.
- Én talán kétszínű vagyok, de van neked ilyened már? Nincs - nyújtotta előre a bal kezét, aminek a gyűrűsujján egy gyémántgyűrű csillogott.
Jimin elhúzta a száját.
- Tae még csak most kezdte az egyetemet, meg egyébként sem mászkálnék ilyennel.
- Mert? - fordult feléjük az említett. - Nem jönnél hozzám?
- Nem, csak ez egy női gyűrű - ingatta a fejét Jimin, ignorálva, hogy éppen szóba jött közöttük a házasság gondolata. Ezzel még bőven várhattak, a fiú egyelőre a középiskola utolsó évét próbálta túlélni. Csinálhatta volna persze tovább is, nem kellett volna három év alatt behoznia tizenhárom évnyi oktatást, de mint kiderült, az ezüsthajú örökölte a szülei éles eszét, és egy-két tantárgy kivételével mindenből jó eredményeket tudott elérni rövid idő alatt is.