Serendipity {Vmin}

11. Délelőtt

Ajánlott zene: BTS - Highlight reel 3. - piano version (link lent!)

Jimin elgondolkodva rágcsálta a ceruzája végét.
Mi is az az (x-y) a másodikon? És hogyan bontjuk ki?
A fiú frusztráltan beletúrt a szőke tincseibe.
Március közepén Namjoon - az oktatás fontosságára hivatkozva - tanítani kezdte Jimint. Persze, iskolába nem járhatott - legalábbis egyelőre - az orvos szabadidejében mégis folyamatosan korrepetálta.
- Nem baj, hogyha nem tudsz mindent, amit egy koreai diák heti hetven-nyolcvan órában magol, gyakorlatilag feleslegesen. Elég, hogyha egy kicsit jobban tisztában vagy a dolgokkal - mosolygott rá a másik, amikor a fiú először nem értett valamit, és emiatt egész nap rossz hangulatban volt.
- Egy csomóan csak egyvalamiben jók. Nálunk a lányok szinte mind inkább humán beállítottságúak - helyeselt Taehyung, akinek a szobájában voltak. A fiú éppen az egyik robotján dolgozott, úgyhogy gyakorlatilag könyörögnie kellett a bátyjának, hogy az abban a helyiségben tartsa a magánóráját.

Persze Tae váltig állította, hogy egy szót sem fog szólni, és hagyja őket tanulni, időnként mégis belecsipogott a beszélgetésbe. Ami nem is lett volna a baj, hogyha Jimin egyáltalán képes lett volna bármire is koncentrálni, miközben a másikkal egy szobában volt. És Taehyung egyébként is különösen jól nézett ki, amikor a hangulat kedvéért fehér köpenybe bújt, és elővette a retro, vastag keretes szemüvegét, hogy rendesen lássa az apróbb alkatrészeket is. Amikor a fiú belemerült valamibe, akkor a nyelve hegyét a fogai közé szorította, amire pedig Jimin képtelen volt nem odafigyelni. Namjoonnak számtalanszor meg kellett kocogtatnia a tollával az asztal lapját, hogy a fiút visszarántsa a valóságba a matekpéldák, és a történelmi évszámok közé.

- És közben nézz meg engem. Ha még egy unalmas, romantikus regényt el kell olvasnom irodalomórára, akkor inkább magántanuló leszek. Miért nem elég az, hogy értek a reáltárgyakhoz? A robotikaverseny idei leendő győzteséről beszélünk, és közben le vagyok szidva, mert nem értem, hogy mi az a metafora? Hülyeség az egész.

- Tae jól mondja, Chimmy - értett egyet Namjoon. - Habár én mindent szeretek, azért megértem, hogy sokaknak csak egyfelé fordul az érdeklődésük. És rengeteg dolgot nem is tanítanak az iskolában, amivel foglalkozhat az ember. Nézd meg Seokjin hyungot. Ő üzletember, és mégis jobban szeret az éttermében főzőcskézni, mint papírhalmok fölött görnyedni. Ettől függetlenül lehet mindkettőben sikeres. De fontos az, hogy az ember valami olyat is csináljon, amit szeret, ne csak olyat, ami muszáj.
- De oktatás nélkül nehéz rájönni arra, hogy az ember mit szeretne - bólintott Tae. - Ha nem tanulunk részletes fizikát, még most is ott tartanék, hogy alig tudok összekötni egy áramkört a robotomban.
- Így van. Keresünk valamit, ami téged is érdekel, Chimmy - veregette meg Namjoon az alacsony fiú hátát, aki még mindig nem volt teljesen meggyőzve arról, hogy miért lesz jobb neki attól, hogy tudja, mi az a pi. 

Jimint azonban mostanában egyetlen dolog izgatta (Taehyungon kívül), az pedig a délelőtti zongoraóra volt Yoongival. Mivel a többiek mind elfoglaltak voltak ebben az időben, így ezt a teret végül a két fiú együtt töltötte ki. A zongorista minden nap leckéket adott a tininek, aki minden nehézség ellenére hamar szerelmes lett a hangszerbe. Habár még csak néhány napja volt, amikor elkezdték a közös programjukat, Jimin nem csak a zongorát, a zongoristát is elkezdte megkedvelni. Yoongi nagyon jól magyarázott, és korábban amennyire temperamentumosnak hitte, a fiú valójában pont annyira volt nyugodt lélek, amíg magyarázott. Nem kapta fel a vizet, amikor a tininek sokadszor kellett elmondania valamit, és akkor sem állt le vele kiabálni, amikor a fiú félreütött hangokat. Sőt, még bátorította is. Yoongi szerint rendben volt nem profinak lenni rögtön valamiben, neki is sok idejébe és munkájába telt megtalálnia a helyes hangokat, és hozzászoktatnia az ujjait a billentyűkön való szánkázáshoz.