Serendipity {Vmin}

6. Új otthon

Ajánlott zene: BTS - Serendipity (link lent!)

- Azt mondtad, hogy a házatok hatalmas, de azt nem hogy egy kastélyban élsz! - meredt Jimin az előtte tornyosuló épületre.

A fiú már azt is furcsállta, amikor egy hatalmas, önműködő rézkapu előtt megálltak egy pillanatra, aztán tovább folytatták a Namjoon által vezetett terepjáróban az útjukat egy magánbirtoknak kinéző helyen. Az aszfalt két oldalát felváltva vették körül nagyra nőtt fák, terjedelmes bokrok, és helyenként évelő virágok is. Egy melegebb évszakban biztos gyönyörű lehetett a hely, de így télen a fenyőfákon kívül minden növény kopasz volt és ezáltal a kert is kihalt.
Ahogy haladtak, egyre jobban kirajzolódott előttük az út végén álló hatalmas épület, és a  parkoló, aminek a közepén egy szökőkút állt, ami most éppen nem működött.
- Mintha egy filmben lennénk - ámult el Jimin, de még mindig nem tudatosult benne, hogy Taehyungék otthonához érkeztek. Azonban, ahogy leparkoltak, és rajta kívül mindkét fiú kiszállt, hirtelen megcsapta a felismerés: Tae még annál is gazdagabb volt, mint azt képzelte.

- Ez nem egy kastély - röhögött fel idegesen Tae, ahogy becsapta Jimin mögött a kocsi ajtaját.
A fiú hitetlenkedve nézett végig az épület hatalmas ablakain, a széles erkélyen, a gyönyörűen lefestett tojáshéj színű falakon és a fa díszítésen. A ház mellett egy pavilon is állt, ahová valószínűleg nyáron ültek ki enni, vagy beszélgetni a testvérek. Az udvaron álló lámpák már az éppen homályosodó délutáni fényben is meleg sárgasággal világították meg a körülöttük lévő teret. Mintha csak egy karácsonyi képeslapból varázsolták volna elő a fiú elé táruló képet.

- Attól még elég lenyűgöző - mosolygott rá Taehyungra. - Kiveszem a csomagjaim.
Jimin elindult a csomagtartó felé, de a másik fiú megragadta az új, márkás kabátja kapucnijánál fogva, és megállította.
- Csak nem képzeled, hogy engedlek cipelni... - húzta vissza őt a fiú, hogy a szemébe tudjon nézni.
- De csak a saját ruháim vannak ott, meg amiket vettetek nekem...
Tae és Seokjin - akivel Jimin még mindig nem találkozott élőben rendesen -  korábban elmentek, hogy bevásároljanak az új lakónak, majd  a tini átpakolta a kórház parkolójában a szatyrokat a másik bátyja autójába, hogy azok ne Jinében legyenek, míg ő egész este dolgozott.

Namjoon hátralépett a csomagtartóhoz, és felnyitotta a fedelét. Jimin meglepődve nyikkant egyet, amitől mindkét fiúnak mosoly kúszott az arcára. A tárolóban közel harminc zacskó volt, különböző márkanevekkel az oldalukon. Nem csak ruhák voltak ott, hanem mindennapi tárgyak. Fogkefe, fogkrém, tusfürdő, köntös, parfüm, regények, egy képkeret, benne csillagképeket ábrázoló sötétkék fénykép, egy csibesárga takaró... És ez csak néhány volt a rengeteg holmi közül.
- De... Ez... - Jimin nem talált szavakat.
- Miért, azt hitted, majd kapsz egy farmert és egy pulcsit? - fintorgott Tae, a fiú döbbent arcán mulatva.
- Nagyjából. Erre biztosan nem számítottam.
- Hát, ahogy elnézem, ha már csinálsz valamit, csináld rendesen - füttyentett Namjoon is egyet, miután meglátta a csomagokat. Jimin ijedten pillantott a férfira, hátha ideges volt a felesleges pénzkidobás miatt, de az úgy látszott, inkább csak azon aggódott, hogyan fognak mindent felhordani a lépcsőn.
- Tae... Ez itt egy hal?! - húzott elő egy zacskót a fiú a többi közül.
- Hé, óvatosan, nehogy kiszakadjon - vette el tőle a fiatalabb óvatosan a vízzel töltött nejlont. -  Ez egy aranyhal. Tetszik, Chimmy?
- De aranyos - ragyogott fel a fiú szeme.
A két tini rögtön elkezdte egymást névötletekkel bombázni, miközben Namjoon elképedve hallgatta a fiatalabbakat.
- Az eszem megáll, komolyan... Azt a halat minél előbb tedd ki az akváriumba, és adjatok neki ennivalót, amit remélem vettél vele együtt - szólt közbe a beszélgetésbe végül az orvos. - Chim, te fogd a halad, Tae, te pedig segíts felvinni a cuccokat.
A tini Jimin kezébe nyomta a nejlont, és egy rakás szatyrot felkapva, elindult befelé. Az új lakó a Kim testvérek mögött sétált fel a bejárathoz vezető lépcsőn. Az egyik kezével végigsimított a hideg fakorláton, aminek az oldalfalába földig érő minták voltak faragva. Hirtelen déjà vuként csapta meg a kép, ahogy ugyanezen a korláton simítja végig a  kétujjas kesztyűbe bujtatott kezét, hogy havat gyűjtsön bele, és egy hógolyót gyúrjon végül. Míg ez a gondolat végigsiklott az elméjén, az egész testét megkönnyebbülés járta át. Egy pillanatig teljes biztonságban, gondtalannak és szeretettnek érezte magát. Mintha egészen eddig vigyázzállásban kellett volna tartania a testét, és most végre ellazulhatott volna.
- Chim - hallotta Taehyung hangját, és újból kihúzta magát. - Gyere, menjünk.
Jimin pedig otthagyta a korlátot. Érdekes dolgokat tudott elképzelni az amnéziája ellenére is.