Serendipity {Vmin}

15. Vallomások

Ajánlott zene: Troye Sivan - Strawberries and cigarettes (link lent!)

Április vége volt, ami egyet jelentett a Kimeknél a FYH éves ünnepségével. Így hívták az orvosi műszereket gyártó vállalatukat, ami a For Your Health rövidítése volt. Persze, nem sokan tudták, kik is a valódi örökösök, néhány befektető és a gyár vezetősége tisztában volt a dologgal. Természetesen a sajtót nem értesítették a partiról, a meghívottakon kívül senki nem tudott róla - nem volt szükségük médiavisszhangra ahhoz, hogy működőképesek legyenek és az egekben maradjon az eladásuk nem csak Dél-Koreában, de a fejlett országok legtöbbjében is.

Jimin mindezt azután tudta meg, hogy Namjoon felvilágosította őt a család valódi vállalkozásairól. Azóta a többiek nyíltan beszéltek előtte minden olyan dologról, ami ehhez kapcsolódott. Munkásokról, bevételekről, újítási ötletekről. Habár így a családi ebédjeik már nem voltak olyan felhőtlenek és semmiségekről szólóak, a fiú mégis közelebb kezdte érezni magához a testvéreket.

A partit minden évben megrendezték. Jimin először nem gondolkozott rajta sokat, de látva, hogy Taehyung milyen izgatottan várta az eseményt, hamar ő is bizakodva kezdett gondolni rá.
- Tulajdonképpen egy unalmas felolvasás az egész, ahol Jinnie hyung beszél, aztán eszünk és mindenki kényelmetlen ruhában mászkál, de legalább tényleg rengeteg kaja van - mondta a fiú, mire Jimin megcsóválta a fejét.
- A bátyádnak gyakorlatilag van egy étterme, miért nem eszel ott néha?
Taehyung a másik orra elé helyezte a mutatóujját, és meglengette azt. Jimin bandzsítva nézte a barátja kezét, ami túlságosan is közel került az arcához.
- Nem lehet. Oda járnak az emberek a gimimből a családjukkal. Képzeld el, hogyha meglátnának. Nem értenék, mit keresek ott. Bár, előfordul nagy ritkán, hogy kisegítek, mikor valamelyik pincér beteg lesz. Olyankor már találkoztam velük, de hé, akkor is megérte!
Taehyung arcán boldog vigyor terült el.
- Pincérkedni annyira klassz! Jól áll nekem az egyenruha, és bent a konyhában tettethetem azt, hogy én vagyok valamelyik tévés szakács. - A fiú befeszítette a karját, és sószóró mozdulatokkal demonstrálta a mondanivalóját. Jimin eldőlt a kanapén, annyira röhögött.
- Sajnos hyung nem engedi, hogy rendesen dolgozzak neki. Mert az iskola fontosabb.
- Igaza van.
- Tudom, de... Én is akartam valamit, amivel eltölthetem a szabadidőm. Egy kicsit emberek között. Még ha azok csak rendelnek is tőlem. De még így is jobb volt, mint itthon gubbasztani és robotokat gyártani. Ne értsd félre, az a legnagyobb hobbim, de... Elég magányos.
Jimin megértően bólintott.
- Persze most már más a helyzet. Mert itt vagy te - húzta fel Taehyung egy ölelésre a másikat. - Remélem örökké barátok fogunk maradni.
- Én is - veregette meg Jimin a fiú hátát. Tae illata egy pillanat alatt betöltötte az elméjét, és a tini azt kívánta, bárcsak így maradhatnának az idők végezetéig. Egymás karjaiban.

- A másik, amiért szeretem még azt a napot, hogy mielőtt elindulnánk, megcsináljuk az éves családi fotózásunkat. Idén nem hagyományos öltönyökben leszünk, hanem olyanokban, amik egy kicsit... divatosabbak - húzódott el Taehyung.
- Oh, az biztos klassz lehet - felelte a szőke hajú fiú illedelmesen. Néha el is felejtette, hogy ő tulajdonképpen nem a család része, de most fájdalmasan vágta fejbe a tudat, hogy ő sosem lesz egyike a Kimeknek.
- Szeretnénk, ha Te is rajta lennél.
Jimin meghökkenve pillantott a barátjára. Vagy mégis.
- Tényleg?
- Hát persze... Nem csak egy képet készítünk, egyébként sem. Te is a családhoz tartozol. Csak felvesszük a ruhánkat, és kijön egy fotós. Aztán a közös képet bekereteztetjük, és kitesszük a falra. Ez a hagyomány.
- Biztos vagy benne? Hogy én is rajta lehetek?
- Egészen biztos - mosolygott Taehyung, mire Jimin próbálta elrejteni, mennyire boldog ettől a kéréstől. Valahogy azonban mégsem sikerült neki.