Serendipity {Vmin}

24. Színház

Ajánlott zene: Zack Hemsey - The way  és Fall Out Boy - Young and menace (link lent!)

Figyelmeztetés: +18-as rész!

Hoseok kezdte úgy érezni, hogy egy örökkévalóság óta a ketrec foglya. Minden porcikája sajgott, hogy ilyen kis helyre kellett, hogy bezsúfolja magát; ráadásul a feje is tompán lüktetett attól, hogy Jaebum korábban a vasnak ütötte azt. Mégsem tudott rendesen magára koncentrálni. A szeme folyamatosan a saját ketrecében görnyedező fiatalabb fiún volt.
Jungkook rosszul nézett ki.
Hoseok persze látta már párszor megverve a fiút, sőt, ő is eltángálta a másikat jó néhányszor tanító jelleggel, de még sosem volt ilyen rossz állapotban. A tizennégy éves arca percről percre veszített a színéből, mígnem egy beteges, szürkésfehér árnyalatnál állt meg. Hoseok úgy érezte, minden egyes pillanat számít, de semmit nem tudott tenni, amíg rácsok mögül figyelhette csak a fiút. Megpróbálta kirúgni a ketrec ajtaját, de az sajnos meglepően erős volt, ő pedig nem volt képes a kis helyen elég lendületet szerezni ahhoz, hogy a teljes erejét használni tudja.

- Hyung, hagyd abba a zajongást - motyogta Jungkook, ahogy a másikat figyelte.
- Ki kell valahogy jutnunk. Különben is, miért vagyunk itt? Meg akarnak ölni minket?
A fiatalabb megrázta a fejét.
- Zsarolni akarják Jimint, legalábbis nekem ez jött le. De azt nem tudják, hogy őt ez nem fogja meghatni - bökött az ellentétes oldali kezével a vállára.
- Szóval megölnek minket - vonta le Hoseok a következtetést.
- Valószínűleg. Csak még előbb használni fognak. Különben nem vették volna ki a golyót a hátamból.
- Kivették a golyót?! - kiáltott fel a fiú. Az csak jót jelenthetett, nem? Akkor talán Jungkook nem volt életveszélyben. - Mi mást csináltak még?
- Csak... kiszedték. Azt mondták, "ebbe nem fog beledögleni". És aztán ideraktak melléd. És kisétáltak.
Hoseok bólintott. Tehát, azt biztosra vették, hogy a fiú ne haljon meg. Legalábbis nem most, ha jobban belegondolt. Ha tartósan életben akarták volna tartani őt, akkor lefertőtlenítették, és be is kötözték volna a sebet, így viszont csak arra gondoltak, hogy egyelőre tudják őket használni. Szóval, igaza lehetett a fiúnak, arra kellettek, hogy Jimint zsarolják valamivel.
- És hogy van a vállad?
- Azt.. azt hiszem, nagyrészt elállt a vérzés - hezitált a fiatalabb. - De nem tudom rendesen mozgatni a karomat. Olyan, mintha egyszerre fájna őrülten, és nem is érezném. Őszintén? Volt már rosszabb is.
- Kölyök... - Hoseok megcsóválta a fejét. Habár még mindig a kínzószobában voltak ketrecekbe zárva, legalább közvetlen életveszély nem fenyegette a fiatalabbat. Ha csak egy kicsit arrébb ment volna a golyó, ha nem rántja el Jaebum karját... Azt nem bánta meg, hogy megpróbálta kiszabadítani a tinit a gengszter karjaiból, de... Hirtelen túl sok lehetséges sérülés fordult meg a fejében, és még mindig ez tűnt a legszerencsésebbnek. Nem tudta, mi mehet tönkre egy ember vállában, de még mindig kevesebb dologra tudott tippelni, mintha a másik a gyomrába kapta volna a golyót. Így talán még megúszhatták valahogy a dolgot, és talán el is szökhettek... Még ha túl merész is volt erre gondolni a kínzószoba egyik ketrecébe zárva, reménykedni muszáj volt. Elvégre ez tette Hoseokot azzá, ami.

A vasajtó hangos nyikorgással tárult ki. A gyerekek vezetője felgyorsuló szívveréssel kapta a hang forrása felé a fejét. Jaebum tért vissza egy idősebb férfi nyomában, akit ő csak látásból ismert, de nem tudta pontosan, ki is volt ő. Túl sok ember fordult meg ezen a toxikus helyen.

Az ismeretlen kaján vigyorral az arcán sétált be, mint aki már előre élvezi, ami történni fog. Vizenyős szemével a ketrecekbe zárt fiatalokat kezdte fürkészni, és lehajolva, feléjük villantotta a foghíjas mosolyát. Jungkook, aki az eseményre felemelte a fejét, most a térdei közé rejtette az arcát.