Serendipity {Vmin}

18. A megzsarolt

Ajánlott zene: Twinbed - Trouble I'm in és Ben Howard - Promise (link lent!)

- Milyen szép pár vagytok ti ketten - szólalt meg az ismerős hang a szoba sötétjéből, amitől Jimin szíve a torkába ugrott. A fiú rémülten ült fel az ágyában. A fejébe éles fájdalom nyilallt, és egy pillanatra el kellett takarnia a kezével a szemeit, hogy megállítsa a szoba forgását.
- Mit keresel te itt? - kérdezte elhaló hangon, ahogy a sötétség felé fordította a tekintetét.
- Szóval, emlékszel rám... - lépett elő a takarásból Jungkook a szoba halvány fényére.

Jimin nem válaszolt, csak végignézett a másikon. Több, mint öt hónapja nem látta már a fiút, akivel korábban gyakorlatilag minden nap találkoztak, mindig egymás mellett voltak. Jungkook arcát zúzódások borították, ami nem volt ritka az ő esetében. A haja hosszabb volt, mint amire a másik emlékezett, a szemei beesettek és sötét karikákkal bekerítettek, mintha a tulajdonosuk napok óta nem aludt volna. Jimin látta már sokkal rosszabb állapotban is a fogadott kistestvérét, de most mégis valami más volt, valami megváltozott. A másik valahogy... felnőttesebb lett. Nem csak megnyúlt egy kicsit, mióta utoljára látta; a vállai szélesedni kezdtek, ahogy az arca is különbözött az emlékeiben élő képtől -  vesztett a korábbi gyermeki pufókságából, és inkább a kiugró arccsontja lett feltűnő. Jungkook - habár kicsit megkésve - elkezdett kamaszodni, és ő nem volt ott, hogy mindezt elsőként láthassa. 

- Emlékszem... - mosolyodott el óvatosan a fiú, ahogy próbálta visszatartani a feltörni készülő könnyeit. Mert Jimin akármennyire is örült a viszontlátásnak, ha a fiatalabb itt volt, az egyet jelentett azzal, hogy a Telepen megtudták, hol van. Még el sem kezdhette igazán a játékát, mielőtt már vége is volt.
- Hogy vagy, Jungkookie?
- Mintha kibaszottul érdekelne... - köpte ki a szavakat ellenségesen a másik, mire Jimin ajkáról leolvadt a mosoly. - Azért jöttem, hogy átadjak egy üzenetet.
- M..milyen üzenetet? És hogy jutottál be? Egyáltalán, honnan tudtad...? - Jungkook komolysága megrémítette őt.
- A biztonsági rendszer nem egy tizennégy éves fiú besurranására van kiélezve. Te is tudod, milyen egyszerű bejutni egy olyan házba, ahol van személyzet, ezért nincsen bekapcsolva a riasztó... - Jimin persze tudta ezt, de ő személy szerint jobban preferálta az utcáról való lopást, mint azt, hogy betörjön másokhoz. Csak akkor tett ilyet, hogyha külön feladattal bízták meg.
- Az üzenet a főnöktől van. El kell vinned neki azt a dolgot a pincéből, amit szeretne, és akkor nem fog megbüntetni. Csak ennyit mondott.
A szőke hajú értetlenül a másikra.
- Mi? De... ennek semmi értelme. És... - Aztán hirtelen bevillant neki. A laboratórium. A belső üveg, amit publikusan senki nem tudott kinyitni, egyedül a testvéreknek volt belépése, de erről senki más nem tudott. Az ott lévő kémcsövek és lombikok... A veszélyes kórokozók, amikről Namjoon beszélt, és amik miatt megölték mind a négy szülőt, és Yoongi testvérét...
- Mégis... Mégis honnan tudnak erről? Honnan tudták meg, hogy itt vagyok? Hogy kerültél ide? - Jimin pánikolva kelt ki az ágyából, és lépett oda a fiatalabbhoz, aki a korkülönbség ellenére majdnem ugyanolyan magas volt, mint ő.

Egy kicsit szédült, ahogy először állt mindenféle támasz nélkül, és legszívesebben megkapaszkodott volna a másikban, de nem akart előtte gyengének mutatkozni. Ez most nem az a helyzet volt, ahol ezt megtehette.
Jungkook nyelt egyet. Az ádámcsutkája fel-le járt idegességében.
- Lisa látott téged az utcán.
Oh. Jimin eddig végig sem gondolta, de most, hogy a másik említette... Tényleg látta Lisát. Hogy is nem jött rá hamarabb? A lány, aki olyan merőn nézte őket, miután elestek a biciklivel... Hogy lehetett ilyen figyelmetlen? A fiú gondolatban fejbe vágta magát, amiért ilyen lényegi információ felett el tudott siklani. 
- Lisa beárult engem? - nézett fel összeráncolt homlokkal, mire Jungkook kelletlenül huzigálni kezdte a pólója alját.
- Nem egészen... Én voltam.
- Hogy mi?! - kiáltott fel Jimin, aztán rájött, hol is van, ezért visszafogottabb hangerővel folytatta. - Hogy tehetted?! Hogy gondoltad egyáltalán... A fenébe is, Jungkook, mi a fasz?!
Az idősebb megragadta a másik pólóját.
- Teljesen elment az eszed?
Jungkook rákulcsolta az ujjait Jimin csuklójára, és erővel elszakította a másikat a ruhájától.
- Igen, miért ne! Kettőnk közül Te vagy az, aki rohadtul cserbenhagyta a másikat, nem én! Én csak visszafizettem a kölcsönt.