Crown

1.Szeretettel Rómából

Felém repül egy vizes törölköző, amit nevetve elkapok a levegőben.
- Ezt te sem gondoltad komolyan- mordulok Peterre, mire ő csak megvonja a vállát.
- Én,nem kértem, hogy gyere-felnevet, mire összevonom a szemöldököm.
- Jönnöm kellett, kötelességem volt-nézek rá kissé mérgesen,de ő csak legyint.
- Ki kért meg rá- förmed rám a pókszabású mire, visszavágom hozzá a törölközőt.
- Ha kinevetgélted magad, és felvettél egy elegáns öltözetet,akkor jöhetsz enni-nem válaszol semmit, csak elindul a gardróbja felé, puffogva,amit én jó jelnek veszek és becsukom az ajtót, amin eddig támaszkodtam.Persze mindig engem kell küldeni gardedámnak.Bosszúsan megrázom a fejem,majd kipillantok az egyik ablakon, a hideg decemberi éjszakába.A csillagok nem látszódnak, hiszen beborult még tegnap délután az égbolt.Lépteket hallok a bálterem felől,mire azonnal a folyosóra szegezem tekintetem,két pincér tolja ki az üres hordályt,kissé sietős léptekkel.A bézsszín falak közt lassan sétálok, öltönyömben, csokornyakkendővel nyakamon, és a lábam bakancsba bújtatva.Hosszú hajam szorosan összefonva, pisztolytartómban egy teli táras fegyver, arcomon hatalmas mosoly.Nem tudom mért terül el ez a vigyor, de biztos vagyok benne, valami köze van hozzá annak is, hogy ma ünnepeljük a karácsonyi partit itt bent.Igaz őrségbe raktak, ma egész estére, de a bálterem előtt vagyok, és valljuk be, tudom, hogy nem fognak egyedül hagyni, a családomként szeretett emberek.
- Rutha, a nagyfőnök parancsa, menj a piros szekcióhoz, ott kellesz nekik-mondja barátságosan, és egy kisebb mosollyal Lance. A mellettem állóra rá se nézve, indultam meg a piros szekció felé,vagyis a fogadó központba.Gyors léptekkel végigszántottam a folyosót, majd a hátsó lépcsőt használva lementem a földszinten található halba.Utálom a lifteket, valahogy mindig vagy bennragadok, vagy akkor történik valami és én nem lehetek ott, így maradok a jó öreg gyaloglásnál.A hatodikról percek alatt leértem a földszintre, hála a jó kondíciómnak. A hátsóajtón belépve, elindulok a hatalmas hal felé, halkan kinyitom az ajtót majd gyorsan kilépek rajta.A mindig csendes halban emberek tömege flangál, álldigál vagy fényképezkedik, Steve Rogerssel és Tony Starkkal.
- Jön Thor- sikkant fel, egy negyvenes évei végén járó, miniszterasszony mire mindenki az égboltot kezdi el kémlelni.A vörös báli ruhába bújt, kissé túlsminkelt, tökéletesen beállított rövid szőke hajú nőnek igaza volt.Villámok szelték át az eget, egészen a S.H.I.E.L.D. bejáratánál megállva.Hatalmas fényjátékkal érkezett meg a hős isten, egy tucatnyi emberrel a háta mögött,mert ezt igazolta az árnyék.De nem állhatok meg bámészkodni, nekem Phillhez kell mennem eligazításra, nagyfőnök parnccsára.
- Boldog karácsonyt-fogad egy hatalmas mosollyal mit én is viszonzok.
- Boldog karácsonyt.Szolgálatra jelentkezem- húzom ki magam előtte, mire ő legyint.
- A hátsó szektorban, négy idegent azonosítottak, reményeink szerint ugyanazok mind akikkel Rómában volt dolgunk-apró morgó hangot adok ki magamból az emlékek miatt-, öltözz civilbe, fegyverkezz fel, ne légy feltűnő, és vigyázz magadra-egy aprót bólintok, majd sebesen elindulok vissza a szobámba.Mire ismét az ajtóhoz érek, még meg se fogom a kilincset de máris kivágódik a másik.Hatalmas üdvrivalágás, fényképezőgépek csattanása, és nekem ebből ennyi elég is volt.Felrohanok a másodikra, innen is a kettőszázhatvanas szobába, majd a csipogóval ahogy kinyitom az ajtót, máris vetkőzni kezdek.Melegen öltözködök fel, de mégis úgy, hogy a karomat jól tudjam mozgatni,akár egy kis golyó, úgy nézek ki,de a kinti hidegek ellen muszáj felöltözni.Visszaveszem a bakancsom, belerejtek, két nagy pengéjű kést, övtartóm magamra veszem, belerakom a fegyverem, és a csuklóimra is felszerelek egy-egy kis pengéjű csodát.Felveszek egy mellényt, minek a zsebébe belerakok egy öngyújtót és napszemüveget, csak a biztonság kedvéért.Csipogóm, is belesülljesztem, fülhallgatóm megigazítom, úgy indulok el a hátsó szekcióba, vagyis a munkások járására.
- A lifttel gyere,állj meg a hatoson-hallom meg a fülesemen keresztül, Lance hangját.
- Mi lenne ha gyalog mennék-teszem fel a költői kérdést.
- Lift- morogja.Fújtatok egy nagyot,majd megnyomom a lifthívó gombot, végül is négy emeletet kell csak utaznom ezzel a kocka alakú vassal. Kisebb kongással megérkezik a lift, azonnal belépek, megnyomom a hatost, és hallgatom a liftes zene örömeit.Egy kissé megvillant a fény, de abban a percben meg is álltunk a hatodikon.Báli zene töltötte meg az eddig csendes termet, két szemöveges tag állt az ajtók mellett, még Lance, civilben állt Phillip mellett, a családom körében.
- Boldog karácsonyt, Ruth-hallatszik Steve hangja, aki pont velem szembe áll,mire mindenki felém fordul.
- Boldog karácsonyt-mondom hangosan, szemem körbevezetve a tömegen.Mindenki mosolyog, a hősök megpróbálják kifújni a fáradt gőzt, az évben legalább egyszer.
- Dolgozol-állapítja meg a robottechnika miliádos ásza,mire egy aprót bólintok.Imádok vele lógni, ha nem a kütyüivel foglalkozik, mindig valami extrém sztorit mesél, és én is bármikor kiönthetem a szívem neki, amit inkább a fal szokott hallgatni, de ez így a tökéletes.Mindig megvan mindenről a véleménye, ha tetszik ha nem.
- Őrség-mondom mosolyogva,mire csak biccent, egy kisebb fintorral arcán, amit a ki nem mondott szavainak kölcsönöz, miszerint észrevette.
- Gyere ide-mondja Bruce,mire én hatalmas léptekkel elindulok felé.Karjait széttárva, várja, hogy megöleljem.Belesüppedek ölelésébe,ahogy erősebben visszaölel.A hatalmas zöld emberrel rengeteget edzettem együtt, valahogy mindig lepattantam róla mind egy labda, de megtanultam harcolni, igaz nem csak mi ketten voltunk a teremben, mivel féltek, hogy agyonver Hulk, ami mondhatni csak ritkásan fordult elő, de megtörtént.Kiképzésemben nem csak Bruce vett részt,amit Amerika Kapitánytól tanultam azt gyakoroltam  Hulkon. Igaz nem kiképzett szuper katona lettem, de túlságosan is jól tudok harcolni ahhoz, hogy ne vegyék észre ezt mások.
- Nekünk mennünk kell-morogja Lance,mire hátrébb lépek.
- Vigyázz az álomadónkra-mordul fel Tony,mire én egy ezerwattos mosolyt küldök Lance felé, aki csak megrázza a fejét.
- Vigyáz ő magára is-itt a Vasemberre nézek, és hevesen bólogatni kezdek.
- A legjobb mestereid voltak- hallok meg kissé mély hangot mire azonnal a hang irányába nézek.Személyesen Thor áll előttem, a szokott páncél szerelésében, pörölyével, oldalán nőjével, és hosszúra nyúlt mosoly után,megköszörüli a torkát-,Thor, Odin fia Asgardból-tartja felém kezét,mire kihúzom magam előtte.
- Ruth McAdams-nyújtom felé én is kezem, mire szájához emeli, és kézcsókot kapok.
- Örvendek a szerencsének- elengedi a kezem,majd testével kissé a mellette álló felé fordul.Többen is vannak a társaságában, mind férfi, kivétel két nő, az egyik harci felszerelésben,akinek már majdnem lyukat égetett tekintete rajtam.
- Részemről a megtiszteltetés-mosolyodom el,majd hátralépek-jó szórakozást-de nem látom a reakciót,mert Lance a vállamnál fogva megfordít úgy rángat el.
- A személyzeti bejáratnál látták őket, négyen voltak, körülbelül negyed órája lehettek itt.Senki sem tudja kik ők, csak abba vagyunk biztosak, hogy kutakodnak.Több pincér is panaszkodott, a biztonságiakra, vagyis tudjuk, hasonlóan vannak felöltözve mind mi.A földszinti őrök, nem látták őket, viszont, néhányan a személyzetből esküdni mernének rá, váltás után jöttek vissza.Csak még nem volt váltás, így négy ügynököt is keresünk.-mire a mellettem sétáló,rövid hajú, kigyúrt tag végigmondta a történetet,már a halban álltunk, épp a S.H.I.E.L.D. sasmadaránál át robogtunk a kijárat felé.
- Szóval először, kint aztán bent, majd ki tudja-nézek rá a mellettem sétálóra mire ő lazán bólint egyet.Hűvös szél borzolja fel a hideg éjszakát.Az utcai világításon kívül,nagy segítségünkre van a mögöttünk lévő, helység díszvilágításának fénye.Lassan lépkedünk a két napja lehullt hóban, de talpunk alatt,a megfagyott víz így is többször megroppan.Mire kiérünk a főbejárathoz,minden elnémul, a zene csendesebb lesz, a hangok eltompulnak, csak a közlekedés zaja erősödik.Hirtelen meghallok egy morcogás szerű hangot,mindha valaki enne. Lance mutogatni kezd előttem, ami miatt megértem kövessem, négy nyomlépés távolsággal.Ahogy fegyverét előveszi szárnyak suhanását halljuk, pisztolyának beélesítésekor az az apró kattanó hang, felrázza a csendet, mindha életet vinne a sötét,és halk külvárosba.Ugyanazt eljátszom mind, ő majd halkan akár egy macska elindulunk a hang irányába.Ahogy közeledünk, úgy erősödik fel a hang, és akkor megreccsen a fülhallgató.
- Mögöttetek, két órával vagyunk-hallom,Billy hangját mire szívem megnyugvással tölti meg a tudat,miszerint nem vagyunk egyedül. - Ügynökök, egy pincér eltűnt-hallom Mary Hill hangját,a parancsnokunk most egy kissé elveszettnek tűnik.Megszólalnék, hogy biztos kiment bagózni,de belém fagy a szó.Emberszerű tollas mutáns, szaggatja darabokra, egy öltönyös felismerhetetlenségig megtépázott,vérben ázó ember maradványait, aki ha minden igaz a Hydrától jött kémkedni.A tollai vérpettyesek az embertől, szárnyait a földön tartja, teljesen nyugodtan falatozik,mire fülemben felsikít a fülhallgató, és a hátam mögött egy golyó el nem találja, mire az bele nem fúródik mellkasába.A lény felordít, kissé károgó mégis emberi hangon, majd azonnal a magasba száll, károgva, köröz felettünk kettőt, a pisztolyt magam fölé emelem, úgy adok rá le lövéseket, ugyanezt teszik a velem lévő három ember is.Perceken belül,mellettünk, hatalmas puffanással a földbe csapódik és elterül.
- Jelentést most- hallom Mary Hill izgatott hangját,mire egy önkéntelen mosolyt húzok arcomra.Szinte látom magam előtt, ahogy merev testtartással kezeit hátrakulcsolva katonásan lépdel, miközben megpróbálja összerakni fejében az ezelőtti műszaki hibát.
- Egy mutáns, több embert, a csontokból ítélve, három koponyát hagyott maga után, és egy félig elfogyasztott tetemet, a főbejáratnál vagyunk.A lénnyel végeztünk-hallom magam mellől,és a fülhallgatómból is Billye hangát.Közelebb sétálok a tetemhez,a vér szaga beterít mindent.Az olvadt véres hó lucskos hangja bakancsom alatt, az elmémbe ég.Mikor ránézek a férfira, félig megevett testét látom, néhány nedves ruhafoszlányt körülötte és több elhullatott tollat is, mikor arcára nézek, megfagy bennem a vér.Nem csak az arcról letépett hús miatt,ami a véres csontot fedte, a szeme, a most már élettelenül csillogó,kocsányon lógó szemein még mindig lehet látni a kék csillanást,amit Rómába láttam először de utoljára, tegnap este a saját tekintetemen, mikor elaltattam magam a tükör segítségével.
- Róma-motyogom,de mikor a hátam mögül jön egy kisebb köhintés azonnal feleszmélek-, a római merénylők egyikét ölte meg a madár-mondom teljesen érthetően, már-már teljesen merev hangon.
- Ruth, a bálterembe most-hallom Phillip hangját, ami most nem éppen a legnagyobb nyugalmat árasztja.A háttérzaj miatt hallom, ő nem mesze lehet a megadott helytől.
- Nézzünk utána a pincérnek-mondom teljesen érthetően, mire a többiek csak bólintanak.
- Mondtam valamit-hallom Phill hangját,de megyek a többiekkel .Villyogó hangot hallok a hátam mögül, épp, hogy megfordulok két erős karmos láb kapja el a vállam.Majd érzem ahogy a magasba szállok, a szél hátam csapja.Ahogy felnézek csak egy vértől ázott tollfelleget látok.A madár kissé feljebb dob, majd elkap, körmei belemélyednek húsomba,ami miatt felszisszenek.Csak szálunk felfelé, és nem akar elengedni. A hófehér többemeletes épületet amit előtt lebegek, néha meg-megízlelem a hátammal, gyors koppanással, hátrahajít majd visszaenged lábai közé.Karjaim alig bírom mozgatni, de a kezembe lévő pisztollyal megpróbálok rálőni.A kezem remeg a fájdalomtól,mikor újra az üveghez csap, ami sikítva széttörik a hirtelen jött csapástól, fegyver kiesik a kezemből.A fekete eszközt látom a porba hullni, de mégis hallom a dörrenést, és látom ahogy a lény hátravágja fejét fájdalmában.A madár lendít egyet rajtam,majd elenged. Szállok, az esetek többségében ez megnyugtatóan hat kivéve,ha egy hatalmas, faltól-falig ablakba repít valaki.Amennyire csak tudok összeguborodok, összeszorítom a szemem,és meg is érzem a szilánkok hasítását hátamon.Hatalmas robajjal, a bálozók közé szállok be, még nagyobb csattanással érek a földre,és csúszok tovább miközben, bakancsomból megpróbálom kihúzni mind két tőrt.A fejem a falnál koccant, a tömeg hisztérikusan tombol körülöttem, az ügynökök, terelik az embereket,hallom ahogy Hulk felüvölt.Ez a hang erőt ad nekem,majd mennyire csak tudok hirtelen felülök,nem törődve a vállamba és bordáimba érzett égető fájdalommal,és a felém közeledő lény felé dobom a kést.De a hófehér madár, összezárja szárnyait,és a fegyver útirányt vált, felém.Hátravágom magam fájdalmasan felszisszenve,és megfordulok a másik oldalamra,mire a kés pár centire tőlem belefúródik a falba.Mély lélegzetet véve,megfordulok, és a kármizs színű falból megpróbálom kihúzni a fegyverem.Mire sikerül, már hallom Lance hangját, ahogy az erősítést hívja, a kertbe, és meghallom a bakancsok kopogását is, ahogy jönnek az ügynükök a bálterembe.A fülem sípol, hallom Leo hangját, ahogy az alaksorban lévő óvóhelyet felderítette, és a vendégek fogadására készen áll. Nyöszögve,de felállok, alig tart meg a lábam, mégis maradék erőm kihasználom.Előre lépek egy lépést, majd meglátom hogy az állat a hatalmas zöld emberrel van elfoglalva.Ismét felé dobom a kést,de most eltalálja pont a nyakánál.A lény összeesik,mire a termet üvöltése tölti be.A kezemben remeg a penge, de lassan elindulok a lény felé.
- McAdams,jelentést most-üvölti Hill,mire beleborzongok.
- A vendégeket kimentették, a lényt Hulk segítségével öltem meg-morgom, majd zihálva legugolok, a lény mellé, hogy jobban szemügyre vehessem-,úgy látszik emberi anatómiával rendelkezik.A nyaki ütőerét találtam el egy nagyobb méretű szúró fegyverrel, bal oldalról érte a fegyver, de a jobb oldalt kimeneti seb látható-itt felnézek a padlóra ahol egy vörös csíkot festett az előttem fekvő vére és a legvégén a fémmarkolatú penge csillan meg véresen-, csőre nincs, de arca is tollas, egy száznyolcvan centiméteres egyed magasságágával tudnám azonosítani-mondatom végére térdeim nem engedelmeskednek, összecsuklanak alattam, a lény mellett térdelek ahogy térdem a földet éri felmordulok.Nem csak a térdembe szúródó szilánkok miatt, a vállamat érő égő fájdalom végett is.
- Ügynök,megsérült-kérdi a nő, lágyabb hangon.
- Okom nincs, amiért ne tudnám folytatni az őrséget-morgom, mire Phillip felköhög, mellettem és a fülemben is.
- McAdamset ma felmentem az őrség alól-mondja véglegesen,majd érzem ahogy megemelkedem.
- Nincs semmi bajom-motyogom, mire, csak lábujjam éri a földet.Túlságosan hamar gyógyulok, ezt mindenki jól tudja , ez csak sérülés, az akaratom az ami visz tovább.
- Neked ez semmi- ordít rám Hulk mire megborzongok.
- Egy pici horzsolás- nézek rá a férfira,majd küldök felé egy mosolyt.
- Bosszúállók, keressetek magatoknak egy nyugodt helyet, a római vakáció folytatódik- azonnal az alacsony,feje két oldalán kopaszodó férfira nézek,de nem tőle jön a hang.A háta mögött a szemkötős, mindig feketében öltöző nagyfőnök van.
- Én, azt a helyet útálltam-mondom elcsukló hangon,akár egy részeg.
- Muspelheimek lepték el a bázist, Rómában, is ők voltak-mondja Thor, mire mindenki éretlenül néz rá.
- Érthetően ha kérhetném, ez a H.Y.D.R.A. másik neve- nézek rá kicsit bágyadtan,mire felém fordul.
- Démonok világa az-aprót bólintok,majd azonnal Stevenre nézek.
- Akkor én tőlük kaptam, a képességem vagy a Hydrától- ő csak nemet int fejével, majd Tonyra néz,aki a mellettem álló, ismeretlent kezdi el szugerállni.
- Te, az apádtól kaptad a képességed, az a démon, csak feloldotta a kötést ami miatt, nem jöttünk rá hamarabb ki is vagy te-mondja ezt olyan kimérten az előttem álló Steven, hogy már-már fájdalmasan éget minden egyes szava a mondatban.
- Légyszíves- mordulok fel,mikor a mellettem állók cipelni kezdenek-, de ha az apámtól kaptam ti tudjátok ki ő-kérdem még mindig remegő hangon.
- Nem csak, hogy álomadó vagy, de látó is Ruth,és ki tudja még milyen rejtett képességeid vannak. De most pihenned kell, mi megyünk a toronyba veled együtt-mondja Tony,majd elindul előttem.A fejem lebicsaklik, érzem ahogy karomból folyni kezd a vér.Szédülök, kiszáradt a szám,és rémes hányingerem van.
- McAdams!Nem mehettek a toronyba, két ügynök azt mondta onnan jönnek a támadók, és többet is láttak arrafelé.Úgy véljük magát keresik,vagy legalább az egyik hőst.-mondja a fülemben Hill, majd kissé elhomályosodik minden. Mire magamhoz térek, egy hideg, kövön fekszem, hideg környezetben, a fejem felett mindha csillámpor kavarogna.
- Mond, Odinnak felébredt-mondja egy kissé mély női hang,mire azonnal a fejem felett becsukódik egy ajtó, és a testem felett egy kéz, lengetni kezdi a csillámokat.