Crown

2.Minden, arany és zöld

Egy kissebb fogadóbizottság gyült össze a teremben, megérkezésünk és felébredésem tiszteletére.Hatalmas faasztalt ülünk körbe,amit roskadásig pakoltak étellel,Odin az élén még engem leghátra ülettek le.A hősök úgy beszélgetnek az istenekkel, mindha ezer éves barátok lennének.Mondjuk ez igaz is lehet hiszen, több közös történetet is úgy kezd el Thor;Emlékszel, kedves barátom.Amég én csak ülök és megpróbálok nem elaludni, vagy az elém táruló hatalmas márványból készült oszlopokat nézem, vagy az előttem álló szék faragását tanulmányozom.Néha odejönnek hozzám is, de inkáb csak az ételért,ilyenkor rámmosolyognak és egy két szó váltanak velem, főleg a harci modoromról.Amióta kiszedtek abból az izéből, aminek senki se mondta el a nevét, de mindenki azt kérdezgette jobban vagyok vagy sem.Mikor egy igen éles nevetéssel elkezd mesélni a szőke isten valami igen érdekes történetet, kezemre támasztom állam, és koncentrálni kezdek, az egyetlen helyre, amit láttam eddig a fényűző palotából.
Kint állok a folyosón, minden ódoni körülöttem, és fényes.Lenézek a kezemre, amik még most is ugyanazt a gyapjúpulcsit viselki mind amit ébredésem idején.Kissé szaggattan és véresen,de nem vettem átt semmiféle itteni hosszúszoknyás ruhát.Lassan lépkedni kezdek a folyosón,megyek arra merre a szívem húz.Díszes ajtók, hatalmasra nőtt ablakok, arany oszlopok mellett haladok,mire meglátok egy lépcsőt.A szerkezetet nem őrzik katonák így elindulok lefelé.A márvány fokokon, egy kissé megsurran bakancsom.Ahogy haladok a mély felé fényből homály, és homályból, sötétség lesz.A lent elterülő létesítmény, nagyon hasonlít a S.H.I.E.L.D. börtönére.Vajon az otthoniaknak sikerült befogniuk egy lényt, megtalálták a H.Y.D.R.A. embereit, vagy épp a szárnyas lények voltak azok.A csapat, hogy van, főleg Lance a társam, aki utoljára még erősítést kért.Itt is minden cella fala üvegből van, és a cellák vannak csak megvilágítva. Külömböző lények álldigálnak egedül, vagy épp párjában a féltve örzött területen.Ahogy meglátok egy homályos alakot,kissé arany színbe beburkolva, azonnal felveszem a ,fáradság lepi el porcikáimat,lomhán lépdelek, ahogy elsétál mellettem többször is megnéz,én is így teszek, mikor a háta mögé kerülök, tökletesen ugyanúgy nézek ki mind ő, de szerencsémre a homályban és a harci öltözetben nem ismer magára, nem látja elmosott alakom és alakja közt a külömbséget, ami maga a hasonlóság.Lassan lépkedek a sorok közt, mire meghallok egy éles nevetést.A termet majd szétrobbantja ez a hang, a falakról visszaverődik, és megint eljut hozzám visszahang képében.
- Talán eltévedtél- hallok egy éles hangot a hátam mögül,ami maitt azonnal megfordulok-, nemrég küldtek el, váltás miatt és te még mindig itt-lépdel kissé közelebb a hollófekete hajú, smaragdzöld szemű férfi cellája falához-,igazán szeretheted az uralkodód, ha még túlórát is vállalsz miatta.Hogy-smind a családod, a pici Linnea, a feleséged Ella, vagy a beteg húgod Ivon?Miért nem mész hozzájuk haza-teszi fel a kérdést, a zöldbe,és feketeébe öltözött férfi,kin néhány helyen aranyszín páncél van,arcán elszántság,és szavaiban hátsó szándék uralkodik-,mert ha én uralkodnék, hazaküldenélek hamarabb, vagy be sem rendelnének, és megkapnád a zsoldod.Erős ember vagy, Olle, és túlságosan is jószívű-mondja mindezt olyan lágysággal hangjában, ami azonnal megmelengeti az ember szívét, kivéve ha bűnözőkhöz vagy szokva.Elfintorodom, majd teszek felé pár lépést.Fekete és zöld ruhája tökéletesen áll rajta,hasonlít a kovácsok kötényéhez fekete bőr ruhája, valami nemesi rangra utalhat a zölt köpeny mind testtartása is, háta mögé kulcsolja kezét úgy néz le rám, a cellájából a szabadság felé.
- Loki-ordítja valaki mellettem mire azonnal a hang felé kapom a fejem, a bálban látott nő áll velem szemben, ha minden igaz Sif-, mért hallok szádból, mocskos, igazságtalan szavakat-szóval ő a hirhedt Loki, aki majdnem elpusztította New Yorkot, szörnyek segíségével.A harcos mellől ellépek egy lépést,mire ő azonnal felém fordul-, úgy tudom neked már vége a szolgálatodnak-kezdi kedvesen, mire óhatatlanul is bólintok egyet-,menj-lép el utamból,mire biccentek felé és elindulok mellette-,mindha nemrég mellettem mentél volna el-mondja a nő majd megfogja a vállam.
Hangos lélegzetvétellel eszmélek fel,lebuktam, hozzám értek és a hologrammom köddévált.Felnézek a szemben üres székre,majd oldalra pillantok, a többiek még mindig úgy tesznek ahogy eddig,beszélgetnek.
- Jó reggelt, katona-paskolja meg a vállam, Steven hangja, vagyis inkább a kezei de csak a hangját hallom,kedvesen szól, kissé halkan,amennyire ebben az ordítozásban halkan lehet beszélni.
- Úgye nem horkoltam- motyogom,mire leül mellém és megrázza a fejét, fáradság ül szemei legmélyén de,arcán mégis barátságosan lágy mosoly fogad.
- Igaz mindenki észrevette, hogy alszol, de senki se vet meg érte.A gyógyulásodra fogták, és persze, a mindgardi együgyűségedre-szemöldököm öszeráncolom mire elneveti magát.
- Így hívják a földieket-aprót bólntok,majd abban a percben a terem vaskos faajtaja is kivágódik, bele se tudok kezdeni a;Mértis vagyok együgyű bombakérdéseimbe.
- Loki, a celláján kívűl létrehozott egy hologrammot- Sif olyan hévvel beszél, hogy azonnal kirúgom magam alól a széket,de nem csak én mindenki más is velem egyidőbe.
- Az lehetetlen védőrűnák vannak cellája padlójába vésve-morogja Thor.Bűnösnek érzem magam, mert én csináltam de másra fogták,pedig egy bűnözőről van szó, de mégis mardos a lelkiismeret.Thor azonnal kirohan a teremből, mindenki szorosan utánna, ahogy rohantam a tömegben, rosszul érzem magam, mindha bemocskoltam volna, az amúgy sem patyolat lelkem ezzel a tettel,mindha egy külső erő akarna rákényzeríteni arra, ordítsak fel és valljak be mindent.Az eddig csendes börtön, zsivajosá vált, Thor azonnal az a bizonyos cella felé vette az utat,még mindenki más követte.Odin is lejött, pedig biztos nem szokott sűrűn idejárni.
- Kedvesek vagytok, hogy magányomat ennyien akarjátok feledtetni velem-kezeit széttárja a nemrég látott isten, mire mindenki felmordul.
- Mikor jöttél rá öcsém, hogy ki tudsz szabadulni a celládból-kezdi Thor kedvesen,mire a cellában álló megvilágított férfi merev arckifejezéssel felé fordul.
- Nem vagy a testvérem-morogja, majd végignéz mindanyiónkon-,ki az a hosszú vörös hajú, midgardi, a jóravaló dokor mögött-kérdi kissé érdeklődő hangon mire, kilépek Bruce mögül.
- Rám gondolsz-teszem fel a kérdést,mire ő bóint.
- Hagyd, a kislányt-mordul fel a mellettem álló, mire én csak oldalra döntöm a fejem és rámosolygok, egy szemöldökfelhúzással.A cellában lévő, látványosan hátralép egy hatalmas lépést, ha lehet mégjobban elfehéredett mind eddig votl.
- Kérdezni, sosem árt-mondja önelégülten,de abban a másodpercben nyílik börtöne ajtaja és Odin ront be rajta.
- Többször is megpróbáltad elvenni a trónom, most meg itt bájcsevegsz, ahelyett, hogy elnézésemért könyörögnél- üvlti a férfi mind egy dühödt oroszlán, mibe beleremegnek a falak.
- Olyan magányos szoktam lenni idelent- mondja kissé megszeppenve mégis mereven Loki, mire előrefúrom magam a sorban.Mért nem ellenkezik, nem értem,mire jó ez neki.
- Thor miatt vagy még itt- örjöng az idős isten.
- Nem én voltam aki hologgramként sétált palotádban-mondja a férfi nyugodtan,mire hatalmas lökést érzek melkasomban.Hátrálni kezdek, majd visszagondolok a férfi arcára, testtartására, mozgására.Amint meglátom karjaimon a páncélt elindulok a cella felé.Mikor fellépek rá, érzem ahogy a másik őr, aprót biccent, Thor mögé állva, megkocogtatom a vállát aki hatalmas szemekkel néz rám.
- Igen-kérdi döbbenten, és kissé sértetten mire megrázom a fejem.
- Ez a hologgram volt-kiáltja el magát döbbenten Sif,mire Thor utánam nyúlna de elcsúszok markai közül.Vezérel a szívem, a csodálkozó Odin, és a döbbent Loki elé.Behunyom a szemem, majd mikor kinyitom, már nem addan a magaszságban látom a világot mind eddig.
- Kíváncsi votlam a palotára, és valamiért itt lyukadtam ki- nézek mindkettőre bűnbánóan, mire Odin felhördül és elviharzik mellettem.
- Ezt honnan tanultad- kérdi egyszerre Tony és Loki.
- Egy nő mutatta meg álmaimban, még mikor kiderült álomadó vagyok-nézek rájuk felváltva.Még az egyik itt áll mellettem, a másiknak csak a homályba eltűnt arcát próbálom kutatni.
- Ez lehetetlen, erre csak az istenek képesek- nevet fel hisztérikusan az előttem álló fekete és zöld ruhás isten. - Szerinted én,nem tudom-mordul fel Thor is,mire azonnal hátrafordulok.
- De, én mégis megcsinálom, sőtt itt nem is fáradok el úgy mind otthon-mesélem kissé hevesen gesztikulálva új élményeim, az idegennek,mire ő aprót bólint.
- Rá kell jönnünk,kinek a fattya vagy-mordul fel Loki mire megfordulok.
- Lehet fatty vagyok de legalább szabad-nézek rá szúrósan mire kereszbe fonja karjait.
- Legalább én tudom ki az apám-mondja olyan játszi könnyedséggel, hogy szívem szerint felpofoznám.De Steve szerint, az erőszak nem megoldás, szerintem, maga a megoldás.
- Vigyázz a szádra-mondja a hét diplomás doktor majd lép egy lépést előre, mibe beleremeg a cella, szia Hulk.
- Menjünk is innen mihamarabb- ajánlja fel Loki,majd sokszorozódni kezd.De szerencsétlenségére, a szemeim izzani kezdenek,majd belenézek zöld szemeibe,mire ő abbahagyja a folyamatot.
- Béke szállt a városra, álmod békés és hosszú-sutogom,mire az előttem álló isten, összeesik, és hologrammjai eltűnnek.
- Mit csináltál vele- kérdi Thor aggódva,mire lesütött fejjel és becsukott szemmel megfordulok.
- Idegesítet, elaltattam-mondom egyszerűen,majd mikor már nem ég a szemem,kinyitom azokat és elindulok a kijárat felé, ügyelve, hogy ne nézzek a mellettem sziklaként álló Villámok istenére.
- Rengeteg megbeszélni valónk van még- mondja Thor azonnal mellém sietve, majd hallani ahogy bezárul mögöttünk az üveg.
- Sajnos már most tudom,a felére nem tudok választ adni-nézek rá mosoylogva,mire ő megrázza a fejét.
- Meglátjuk mi még azt-nevet fel jóízűen,majd hatalmas léptekkel elindul valamerre.
- Ruth McAdams, nekünk még tárgyalni valónk van odafenn- mordul fel Steve mire egy aprót bólintok és sebesen elindulok a lépcsők felé.Alig, hogy kiérek máris utánnam jönnek.
- Mióta tudsz osztódni-kérdi Tony kissé döbbenten.
- Egy nő jelent meg álmaimban,mikor azok a rémálmok gyötörtek, ő mutatta meg nekem mindezt.Tudok, többszörötődni, és emberek vagy állatok alakját is fel tudom venni-mondom egyszuszra, és mérhetetlen nagy lelkiismeretfurdalással.Aztán lassan, mind a háromhoz odaképzelek egy önmagam.Mikor kinyitom a szemem,látom mekkora fájdalommal, és mégis csodálattal nézik az előtük álló én.Ahogy hozzám akarnak érni,eltűnök,majd mikor mindegyik hologrammom eltűnik ők visszanéznek rám.
- Kevés isten képes erre-mordul fel Hulk mire mindannyian bólintanak.
- Sajnálom, hogy halgattam, de nem tudtam elmondani, és nem éreztem sosem késztetést arra, hogy bármit is tegyek ennek érdekében vagy ez ellen. Azt se tudom pontosan, most mért mutattam meg-mutatok itt magamra, érzem ahogy szememim könnybe égnek.
- Engedélyt kértem apámtól, mióta megöltük a sötét lényeket birodalmunkban rend van,öcsém visszatért a halálból így mivel úgy látszik te is Asgardi vagy, a béke idelyére itt maradhatsz, hogy kiderítsük kinek a leszármazottja élt eddig Midgardon, persze csak akkor ha ezt mindenki megengedi-lépdel köreinkbe a villámok istene, mire kitágul a kör.Nem akarok Asgardba maradni, elég nekem annyi tudás a múlamról amennyt megszerzek meditációimból.Lehet lassan haladok de biztos léptekkel.
- Az öreg, ilyen hama megengedte ezt-kérdi akadékoskdva Tony, Thor bólint.
- Apám, manapság kissé kifordult önmagából.Azt is felajánlotta, hogy Loki taníthatja, és az ősboszorkányért küldetett-háromuk ajka a palota márványtégláira koppant, már-már túlságosan is látványosan.A reakciókból ítélve, Odin nem egy ilyen jóságos isten, vagy csak a földiekkel nem kedves.
- Áljunk meg egy szóra, honnan veszitek, hogy én innen származom-mutatok itt szerte-szét az oszlopokon át a kinti világra.
- Mikor voltál utoljára beteg-kérdi Thor kissé kíváncsian.
- Még sosem voltam beteg-mondom kimérten.
- Volt valaha is nehézséged súlyemelés gyanánt-kérdi kíváncsian de megrázom a fejem-,mikor megsérülsz hány nap alatt gyógyulnak be a sebeid-kérdi már-már akkora mosollyal ajkain, hogy vicsorba halad át.
- Amint látod, a vállam teljesen épp, de gondolom ez a varázslatos csillámporos valaminek köszönhetem-mordulok rá, mire ő megcsóválja a fejét.
- Asgardi vagy-zárja le a témát majd mosolyogva végignézi a többieket.
- Mért gondolod, hogy én ezért itt akarok maradni-nevetek fel hisztérikusan,mire ő megcsóválja a fejét.
- Mert mindnekinek tudnia kell honnan származik-mondja kissé komoran,merengőn, olyan mindha átélte volna már egyszer ezt.
- Köszönöm, de én teljesen meg vagyok így is-mosolyodom el, és lépek hátra egy lépést, hogy kikerülek a körből.
- Atyám megengedte, itt maradj, ha belegondolsz van ennek pozitívuma is- néz rám mosolyogva,mire én megrázom a fejem.
- A kislányt TELJES JOGÚ S.H.I.E.L.D. ügynök, úgyhogy Furrytól kell elkérned az egyik legjobb ügynökét-mordul rá Hulk és egy dinamikus lépést megtéve,lép elé,Thor hátrál, de én azonnal közéjük ugrom.Megérezte az óriás a kétségeim, és a félelmem.
- Nyugodj meg, csak akkor maradok ha engedi, és most menjünk vissza szépen a Földre, és járjuk végig az útját úgy ahogy kell-a hatalmasra nőtt doktor,bólint egy aprót majd fújtatva elindul a kijárat felé.
- Várjatok barátaim, hozatom a lovakat és Lokit-az utolsó névre mindannyian egyszerre nézünk a villámok istenére.
- A mestered lesz, Ruth, neki is joga van tudni mindent-mondja kissé megbabonázva,mire Steven egy aprót bólint.
- De én ebből nem kérek-mutatok itt ismét mindenfelé mire ő csak megrázza a fejét.
- Eldöntötte Odin, és egy ekkora kegyet felségárulás lenne megtagadni-a szőke hajú hangja visszhangként áramlik szét a teremben.Végleges, ők már eldöntötték.
- Megmutatjuk eddig hol voltál- fogja meg a vállam Vasember, és lassan lökdösni kezd kifelé,érzi nemtetszésem,és tudja mi szokott ennek a vége lenni.A hatalmas termen keresztül, sűrű kopogó léptekkel indulunk meg, a kinti fény felé.Víz illata, és hangja árasztja el a teret, a napfény kissé megvakít a kezdeti homály után azonnal kitisztul a szemem.Talpam alatt egy életre kelt híd van, a szívárvány összes színében pompázik.Végét nem látom hosszaságának, és mégis olyan kedvesen zsong, hogy már otthonosan érzem magam.
- Ez a szivárvány híd, majd Thor megmondja mire is jó-kezd halkan bele mesélyébe a mellettem álló,mire fejen vág a tudat.Rohanni kezdek, ki a palota árnyéka alól, egészen egyenesen addig amég már csak a Nap vakító fénye szikrázik szemem előtt.Azonnal megfordulok, ugyanaz az arany palota, ugyanaz a híd, és ugyanaz az érzés.Térdre esek, mindha térdre borulnék a felismerés előtt,én már láttam ezt a helyet.Álmomban elpusztult, megsemmisült, porigégett.De most még áll, fényesen, dicsőn, kissé túlzásokba víve a pompát és a fényt.Érzem ahogy mindenem beleremeg, beleremeg a tudatba.Eddig abban a hitben ringattam magam, hogy ez csak egy fantázia szülemény, ami a rengeteg összpontosítás miatt kreált az agyam.De most itt térdelek előtte, látom íves tornyait, arany küllemét, magasztos nagyságát, hatalmasságát.Tony elém áll majd érzem ahogy rázogatni kezd.Sosem volt egy érzékeny típus, de mióta egy tinilánnyal élt együtt, még a romantikus filmeket is megnézi velem, ha minimum egy hónapig jártaom a szám miatta.
- Haho,Ruth, azért a Stark torony előtt otthon ugyanezt meg kéne csinálnod, hogy egálba legyünk-mondja kissé kedvetlenül,mire felállok eddigi térdeplésemből, hangos dobogásra leszek figyelmes.Tony, szokásához hűen ismét teljesen kérdő arccal néz az előttem is lejátszódó képre.Thor és Loki egy szürke lovon, mögötte egy fekete Steven, mögöttük Hulk vezet kettő.De tekintetem akkor sem tudom levaakrni a dupla párosról.
- Itt a ló-mordul fel Thor, akinek a háta mögött Loki ül.Kezeit bilincsbe zárta, szájára érdekes szájzárt rakott.
- Én fel nem ülökk arra- bökök itt a minimum két méteres négylábú felé mire Thor megingatja afejét.
- Egy mindgárdi veszett el benned- mondja kissé fejcsóválva.
- Ősgyöeres Chichagoi vagyok-kérem ki magamnak mire ő csak bólint.Ezt az egyet tudom a múltamról,Chicagoból jöttem.
- Az elméd még oda húz-hallok egy hangot,egy lágy női hangot mire azonnal szétnézek.Loki és Thor arca is megváltozott, olyanok mindha több ezer évnyi fájdalmat vinnének magukon.
- Ez ki volt- kérdem kissé meglepődve, de a Bosszúállók csak érdeklődve néznek, még a két asgardi értetlenül néz rám.
- Hallottad-kérdi Thor, mire csak megvonom a vállam, és elindulok Hulk felé.
- Én,most veled fogok sétálni- nézk rá vigyorogva, mire ő megrázza a fejét.
- Csak a lovacskát húztam el eddig, de egy paci se bír el,én megyek utánnatok- egyik kezével felemel.
- Fel ne rakj arra a négy lábon járó koporsóra- sikítok fel, mire csak megrázza a fejét, lép velem két lépést, és Tony háta mögé felrak.
- Már kétszemélyes a koporsód-nevet fel a férfi majd, rohanni kezd előre, ahogy mi is utánna.Remegve karolom át Thonyt, és ahogy csak bírom szorítom magmahoz, ahogy a ló felnyerít, felsikítok.
- Meg fogok halni,nagyon de nagyon meg fogok halni ezen a rohadt patáson.S.H.I.E.L.D. ügynökként, egy másik világban valami kitenyésztett, kiszuperált Istenverte szürke kancán fogok meghalni, miközben hazafelé tartok.Nem hiszem el, hogy engem mindig ilyen helyzetbe kell hoznotok.Oké, hogy a legjobb ügynönöt faragtátok belőlem, de én rohadtul nem vagyok szuperhős, én mindjárt meghalok, én meg fogok halni most-orítozok,miközben fejem az előttem ülő hátának támasztom, és szememim szorosan összezárom.Ahogy megérzem, hogy megáll az állat szét se nézek csak leugrok róla.
- Nem is volt ez olyan vészes-nevet fel Stark,mire megvonom a válam.
- Tudtam én, hogy semmiség lesz az egész.
- Azért zengett tőled Asgard- hallok meg Loki hangját mire,értetlenül nézek rád.
- Dehát, a te szádban valami éket vertek-nézem vékony ajkait, mire ő csak elsétál mellettem.
- Túlzásnak véltem-néz rám Thor mire ismét csak megvonom a vállam.
- Ami vele kapcsolatos sosem túlzás- megforgatom a szemem,majd elindulok, az arany kupola felé.
- Heimdall, barátom-lép be előttem Thor, a férfi akinek köszön aranyba öltözött,szemei úgy csillognak mind az arany, és ha közelebbről megnézi az ember,olyan mindha szívárványhártyája folyamatosan hömpölyögne-,engeddj le minket Midgardra-mondja ezt mind az isten olyan kedvességgel,mind amikor régi jó baráthoz beszélünk.
- S.H.I.E.L.D.-kihangsülyozza mindezt Tony mire Loki felmordul.
- Annyira imádjátok azt a szervezetet, hogy már lassan szobrot is emeltek neki-itt felnevetek.
- Szobrot, dehogy, mi egy egész épületet adtunk ennek a névnek.Tudod, ez a szervezet menti meg az embereket a külömfajta terrorista cselekményektől, gonoszoktól, és egyéb lényektől-kissé megingatja fejét,mire felmordulk-,Hulk feltörölte veled a Star- torony padlóját-itt a férfi azonnal Thor háta mögé sietett, akár egy kisfiú.
- Nyolcvan ember egyetlen nap alatt-kezdi halkan Tony.
- Ki kellett volna végezni- mondom,mire Thor felemeli a kezét.
- Hazahoztam, aztán jóvá tette-kel testvére védelmébe.
- Nyolcvan ember vére tapad a kezéhez-mordulok fel,mire Loki akár egy kisgyerek az anyja szoknyája mögül kikukucskál Thor háta mögül.
- Vajon a tiédhez mennyi-kérdi cinikusan.
- Ötszázegy lény, harmic terrorista, tíz bérgyilkos, három önvédelmi gyilkosság,és kettő felelőtlenségből elkövetett gyilkosság, na meg ne hagyjuk ki a New Yorkban utánnad maradt pusztítástól vérszemett kapott embereket, akiknek a száma pontosan harminc.Ez mind, golyó és szúró fegyver álltali halál volt-nem vagyok rá büszke, de ez a szakmám, ezzel eggyütt kell élnem.
- A mi kislányunk, megvédi a földet a rovaroktól-mordul itt Lokira Hulk mire én csak a férfira vicsorgok.
- És őt mondjátok midgardinak-néz körös körül a három férfin-,eddig mértnem találkoztattatok össze vele-kezdené a dicsőítő beszédet, de Heimdall közbevág,és már szálunk is, a Föld felé.Stivárványszín ami körbevesz,de bárhova nézek csak hosszú csík szerű elnyúlt testeket látok.Ahogy lábam a föld éri azonnal elindulok Lancehoz, meg akarom tudni mi történt.Az épület haljában vagyunk,most végre nem csak a szőnyegen van a címer, itt a kőszoborra van vésve.A recepcióhoz fogadva láthatatlan nő fogad.
- Lance hol van-kérdem azonnal a közepébe vágva a mondatomnak.
- Lance-kezdi kissé hebegve,zavartan, ahogy végignéz rajtam-,Lance, az elfekvőben van-se szó se beszéd rohanok, a megadott helyre.Emberek sétálnak el mellettem, még én lélekszakadva rohanok el.Az én hibám ha valami baja esik, én voltam a társa és én hagytam cserben.Berotok a gyengélkedőre, ahol csak egyetlen egy vetetlen ágy van.A szürke falak közt, Lancet sehol sem találom.A gardrobban nincsenek ruhák, a fürdőben sincs, mire visszarohanok az ágyhoz.Kénes illat lengi körüben,mire szívem is hevesebben kezd el verni.Csak nem rabolták el.De a szag a szobában abbamarad,mikor kiszimatolok a folyosóra teljesen elveszik,az illat.Lehet csak valami orvosi eszköz, jut azonnal eszembe majd,az ágyneműt feldurva megakad kezemben a kanünben.Ahogy megfogom,vércsepp szalad végig az újamon egészen könyökömig.Ahogy becsukom szemem látom Lancet-a kihalgatóban van.Kinyitom szemem majd azonnal rohanni kezdek az épület másik szárnya felé.Nem figyelek semmire, csak, hogy az embereket minél gyorsaban kerüljem ki.Egy szintet kell lefelé lépcsőznöm,mire a megadott teremben leszek.
- Te jó ég- sikkantok fel mikor meglátom Nathasa-,a tizenkettes kihalgató foglalt-de meg sem várom a válaszát máris megyek arra.
- Ruth, a tizenkettesbe rossz a kamera,most hívtam szerelőket.Phil már keres, mondjam neki, hogy lent vagy-szóra se méltatom csak legyintek,mire a magassarkúk kopogását,máshonna hallom.A megfelelő ajtótra rányomom a kilincset,de semmi zárva.Biztosra megyek hátra lépek, és a zár felé célozva,megrúgom az ajtót.Három keserves próbálkozás után nyikorogva,kissé rázkódva de kinyílik az ajtó.Mély kissé hörgő lélegzetek szállnak fel a kis szobában.Mire egy fekete hajkorona ugri elém.A férfi vékonyra vágott szemei kék lángot szórnak majd izzani kezdenek, mögötte az ügynök ül teljesen sértetlenül, mégis frusztráltan.Akaratom elenére érzem ahogy izzik a szemem, egymással nézünk farkaszemet.Rohadt H.Y.D.R.A., hülye klónok.Mire a férfi lejebb ereszti a vállát én azonnal cselekszem,kezét és lábát megfogva kidobom a helységből.A tag nyekken egyet de azonnal feláll, felém közeledik,mire kilépek útjából,nyakát megfogva magam mellé dobom.Fekete özvegy ekkor lép ki a szűk folyosóra,de én csak kezemmel intek felé, menjen vissza.Hallom a véssziréna hangját, ahogy a lámpa pirosra festi a termet,hallom Hill hangját, ahogy az ügynökök fülesébe belemondja a helyszínt, és megkettőszörözi az örséget, a piros foltoknál.Fújtatok akár egy bika,majd lábam lendül az égben és belerúgok az előttem lévő tagba.A férfi szemmel láthatóan nem akar harcolni csak száll, száll a levegőben mind én a tollas mutáns álltal.Az izzószemű démon, egészen az ajtóig repül,ahova követem.Ahogy meglát a sarokba húzódik, pont az iroda üvegből készült, golyóálló falához préseli mocskos, földes kezeit.Ahogy meglátom ezt leguggolok hozá,nyakánál fogva préselem a falhoz, szemei szűntelenl csillognak.A férfi remeg, még ilyet sosem láttam,zsebéből kihalász egy tőrt,belenyomja kezembe, majd újaim közt a lény kámforrá válik.A szememim még mindig izzanak, a piszkos bőrből kihúzom a tőrt, de mivel nem fedte teljesen a fegyvert az anyag,maga is piszkos lett.A földön fekszik előttem, rászáradt vérfolttal pengélyén, ismerős cirádás írással, és a kék kővel a markolat teteján.Undorodva nézem, saját alvadt vérem a fegyveren.Ahogy hallom,az ajtót kinyitni,nem nézek fel, érzem, hogy Phil az.
- Honnan jöttél rá-kérdi megdöbbenten.
- Látni akartam,mi történt a társammal-morgom.
- Elaltatta a lény, mindene rendben, neki csak keze tört.De ahogy látom neked nagyon is jót tett az asgardi levegő-mondja kissé élenkebben,mire megrázom a fejem.
- Csak tudnád mennyire, igazad van-nem tudom a csillámporos ágy hatása vagy sem, de mindha tényleg erősebb lettem volna a mostani harcban.