Crown

16. Trónbitorló

A hűtőbe elveszik felsőtestem, de még így sem találom az ebédkor megmaradt csirkét. Pedig olyan jó lenne megenni a maradékot, éhen veszek, mit nekem az asgardi lakoma ha a saját kézzel készített chilis csirkémet szeretem a legjobban. A hűtőajtót becsukva, megigazítom magamon a vastag kötött pulcsim, majd elindulok az étkezőbe.
- Valaki nem látta a csirke maradékát- kiáltozom, de választ nem kapok. A hatalmas asztalt meglátom, majd azonnal a piros tepsit is, boldogan odasétálok, de csak a csontok találnak gazdára-, ki ette meg a kajám- horkantok fel ingerülten.
- Jó asszony lesz belőled, kedves- oldalra fordulok, majd a farmerkabátos Thorral próbálok farkasszemet nézni.
- Mit mondtál- lépek egy lépéset előre. 
- Jól főzöl, megvéded a családod ha kell, kiválló háziasszony leszel- fenkölt hangja, és örömittas mosolya miatt nem tudom, hogy kiröhögjem vagy hozzávágjam a tepsit.
- Mégegyszer, megkérdezem mi leszek én- hangom végigszánt az étkezőn, egészen a férfi értelmetlen tekintetéig. 
- Ezzel megbántottalak, esetleg voltál már feleség- kérdi érthetetlenül mire, megtámaszkodom a hozzám legközelebb álló széken.
- Nem voltam még feleség, és nem is fogok az lenni ha így haladok. Tudod, ez a háziasszonykodás nagyon nem klappol nekem, főleg ha ilyesfajta lekicsinylő hangsúlyt hordozol közben, mért ne lehetnék harcos és ennyi, mért kell minden nőt valakihez hozzáadni, hogy egy másodpercre is tiszteljétek- előttem álló szőke monstrum barbie csak nagyokat pislog, majd az eddigi laza testtartása, feszessé válik. Mindha láttam volna már ezt valahol, Asgardban.
- Egy nő feladata, hogy összetartsa a családot- mondja teljesen higgadtan.
- Meg, az gondolom, hogy egymaga üljön a házba tíz kölyökkel és ingerszegény életet éljen, na meg ugye eltűrje a férje hülyeségeit, na meg persze, hogy bármikor készen álljon bármire- Thor aprót bólint-, ez rosszabb mind a prostitúció- lököm félre a széket amin eddig támaszkodtam.
- Szerintem, jobb ha ezt abba hagyod Tarzan, nem éri meg vele veszekeni, nem úgy neveltük, hogy feladja- Tony egy cinkos mosoly kiséretében, az eddigi egyensebúl egy háromszöget csinál, Thor arcán egy meggyötört grimasz látszódik majd visszanéz a sötét hajú, playboyra.
- Tudom, hogy itt másként nevelitek a nőket- kezdi lassan Thor, mentve a menthetetlent.
- Nem érdekel a te középkori felfogásod, Villámok istene!-jelentem ki dühödten majd meghallom Tony nevetését.
- Tudod, itt már rég nem az a rendszer megy ami nálatok, kicsit fejlődtünk- mondja jókedvtől csepegő hangon.
- Dicsérni akartalak, és erre te támadsz, mégis mondd el mi rosszat tettem- kérdi komoran a pörölyös alak, mire tekintetem kissé kitisztul. Hátha tudok rá hatni.
- Tudod, itt nem az megy mind Asgardon. Hallottam a faluban rengeteg történetet, hogy Odin feleségül adta azokat kik árvák voltak, a szüleik rangja, címe és neve szerint, úgy, hogy ebbe senki sem szólhatott bele. Itt már rég nem ez megy. Itt, az emberek szerelemből házasodnak, és nem teszik senkineksem ha a nőt leasszonyozzák és csak a férit hívják embernek, tudod ez egy hatalmas megkülömböztetés amit rengetegen nem szeretnek. Viszont, hallottam olyat is mikor egy nő és egy férif szerelemnből ment egymáshoz, na meg annak is híre járta, hogy gyermekkoruktól összekötötték őket, nem gondolod, hogy rendszabályozni kellene ezeket-Thor borúsan néz maga elé majd, fátyolos tekintettel vissza rám, és lassan a középvonalon álló Tonyra is rásandít.
- Apám, Mindennek atyja Odin, meghalt. Ő, parancsolata szerint, ne szóljunk bele az ottélők dolgába, csak ha úgy kívánja törvény. Minden nőnek kell egy család, és neked is kell majd egy, bármennyire jó harcos is vagy ezt fel kell adnod férjed és családja érdekében, ha Asgardon maradsz. De ha Midgardot választod, akkor bármikor találok, rangodban, és képzésedben megfelelő férfit. Látod ott volt Sif, kiválló harcos volt kinek nem maradtak utódai, ezt akarom elkerülni veled. Azt akarom, hogy egy teljes életet élj- a kőoszlop megtört, vállai megroskadtak, és szemeiben könny csillog. Vasemberre nézek, aki némi empátiát mutatva a férfi felé nézett, majd vissza rám. Nem akarom a S.H.I.E.L.D. eljárása szerint, őszinte részvéetet kívánni és elmenni, de azt sem tudom mi ilyenkor a tehendő, ha egy kedves ismerős elveszt valakit. Megdörzsölöm az arcom, majd a férfi felé lépdelek és átölelem. Értetlen tekintete után egy apró hállás mosoly jelent meg, majd visszaölelet. Hallom ahogy váláln puffan egy kéz, ahogy felnézek, apró mosolyra húzom szám.
- Indulnunk kell, Fury hívott minket, beszéde van Thorral és Lokival- hallom Steve hangját, egy apró szorítással jelzem, hogy engedjen el, mire úgy is lett.
- Ezt a hatalmas meghitt percet, mit kéz a kézben töltöttetek itt kell hagynotok, és végre a megérdemelt, hatalmas feladattal kell foglalkozniuk a tisztelet Bosszúállóknak, kik Midgard legjobb harcosai. Valamint, nem szabad elfelejteni, az eddigi haragos lelkek újratalálkozását- Loki hangjára valamiért meghül bennem a vér. Az eddigi meleg ölelést szétszakítjuk, majd mindenki elindul a maga dolgára.
- Ruth, gondolkodál már azon, hogy néhány tökéletes ügynököt nevelj ki- kérdi mosolyogva Steve, nemet intek fejemmel. - Pedig, ha a tudásod átadnád másnak is biztosabb és erősebb lenne a Hazánk védelme mind eddig- kezdi Kapitány mire egy aprót bólintok.
- Nem vagyok én ehez még elég öreg- morgolódom.
- Nem az öregségről van szó, Ruth, arról, ha neked el kell menned mások is megtudják csinálni azt amit te- hangjában némi tiszteletet és erőt hallok, mitől kissé kiráz a hideg.
- Steve, mégis mit tanítsak meg nekik amit ti nem tudnátok- kérdem nevetve mire mindannyian megállnak és felém fordulnak-, ti tanítottátok amit tudok, az önerő és a soha fel nem adás művészete visztont az bennem él, ha bárki kiválló ügynök akar lenni, hát legyen egy példaképe közülletek- mindnek az arcán némi büszkeség tornyosul.
- Ha úgy mondom ennek te lennél a feje, és ezzel rengeteg juttatás és veszély is járna- puhít Amerika Kapitány.
- Fogadjatok örökbe mégegy gyereket, vagy mit tudom én- nevetek fel kínomba.
- Ez nem teljesen így volt- kezdi Tony halkan.
- Tudom, ellenállhattlan egy kölyök voltam- pilláim megrebegtetem mire Lokin kívül mindenkinek fülig ér a sztája.
- Inkább ragaszkodó- mondja ezt halkan Nathasa mire én is elmosolyodom-, emkékszem az egyik küldetésemre, eljöttél úgy, hogy az úton az autó rakerébe egy hangot nem adtál ki, aztán meg majdnem otthagytuk a fogunk,mert játszottál az adóvevővel- elmosolyodik a nő, a régi emlékektől.
- Vagy amikor, egy egész éjjelen keresztül ott aludtál mellettem, miközben javítottam a Vasember páncélt, egy csata után- kezdi a nosztalgiázást Tony, esküdni mernék, hogy itt készül valami.
- Vagy amikor, az eddzőteremben járkáltál fel és alá a kezeid egy bokszkesztűbe rakva, hogy tanítsalak meg bokszolni- elmosolyodom az emléken, mire mindenki egyetlen egy ember mondatát várja aki nincs itt.
- Mikor tér vissza- kérdem halkan, de senki sem válaszol.
- Utoljára két hónapja volt róla hírünk, azóta eltünt- fájdalmas sóhaj hadja el ajkaim, mire mindenki összenéz egy bizonyos pontba.
- Az emlékeket félretéve, én még nem állok kész senki tanítására sem- hangom végleges, mire midenki rám szegezi tekintetét.
- De...-kezdené ismét Steve, közbevágok.
- Nem tudok mást tanítani mind amit az ügynökség tanítana. A testi kivetülést még én is tanulom- mutatok itt Lokira, aki bólint-, az álomadást nem tudom átadni, mert fogalmam sincs honnan jött belém ez a képesség, csak az idejét tudom és a szerencsétlen római utat. Valamint, aki nem akarja sosem fogja megcsinálni- bólintanak.
- Mr. Stark, Fury ügynök hívja, felvegyem- mondja Y.A.R.V.I.S., de Tony kiveszi zsebéből a telefont és kinyomja azt.
- Mennünk kell- mondja ezt egy bús sóhaj után.
- Apropó, Sygin. Mikor is fogjuk befejezni a tanulást- kérdi Loki mézes-mázos hangon.
- Ha időnk lesz rá- morgom majd megfordulok és elindulok ismét a konyha irányába, lefőzni egy adag kávét. A kezembe akad a darált kávé, mikor meghallom a lift halk zúgását, mi azt jelenti elindultak.
- Y.A.R.V.I.S. elhagyták már az épületet- kérdem a falnak beszélve.
- Igen, kisasszony- mondja a gépies monoton hang, mire kifújom a levegőt. Nevetséges, én mind valami kiképzőtiszt, förtelmes poén. Én és a higgadság, nyugalom és béke akinek több embernek át kell adnia a tudását, úgy, hogy az egyik fele kényszerből van ott a másik fele jobb akar lenni mind az aki tanítja őt már az első napon. Nem kell ez nekem, örülök, hogy a saját kiképzésem túléltem, úgy, csak egyszer akartak elzavarni, de Tony kiállt mellettem, miszerint az amit mondok az úgy is jó. Mindig is meg akartam mutatni rátermettségem, de valahogy majdnem mindig másé volt az érdem, vagy csak egy futó mondatot kaptam minek a vége, a lehetett volna jobb is. Valahogy, így nőttem fel mindig a legjobbat akartam magamból kihozni, nagyobb sikerekkel de mégis ott volta bukás is. Aztán önálló munkáim során, kiderült mégis megérte a Toronyban élnem, majd legvégül, már nem is kaptam semmiféle intő vagy bíztató szót, elvárták tőlem. Mindenki az emberek jólétéért küzd ebben a hatalmas tornyban, csak néha hiányzik a dicsérő szó, de aki ezt nem hallja egyszer csak rájön, hogy magának kell megfelelnie és nem másnak. Gondolatmenetem bezárásaként kinyitom a dobozt, amibe a kávém van. A mikró elindul magátó, a kávéfőző kattogni kezd holott nincs is bedugva, a tévé hangosan rikácsol, és a rádióból a tizes hírek szólnak.
- Y.A.R.V.I.S.-kezdem kétségbeesetten, mire zsebemben a telefonom vakuja felvillan és elindul benne egy szám. Kihúzom farzsebemből, majd látom, kikapcsolt állapotban van. Szédülni kezdek, fáj a fejem és ég a szemem. Lerakom a kávét az asztalra és elindulok a hátsólépcső felé, biztos kinyírták a liftet is. Rohanó tempóban indulok meg a fegyverterem felé, ami mázlimra a legmagasabb pontján van az épületnek, a legtetején, na meg egy kissebb a legaljén, valamint a közepén, de nekem most látnom kell mi történik és ott van távcső, valamint nagyhatósugarú fegyverek és egy telefon ami úgynevezett forródrót, a S.H.I.E.L.D. és a Torony közt. Berontok a kamrába, megszédülök, minek következtében nekiesem a falnak, lassan lecsúszok rajta és megpróbálom összeszedni a gondolataim. Mi történhetett, a mechanikai házmestert kilőtték, megőrült minden eszköz ami árammal működik. A szőke férfiak, akik megfenyegedtek benünket, még egy hete, a tegnap hazaért hercegek, kiket látam hárman követtek. Azt mondta, nem egyedül csak az emberek támadnak, és nem is óriások vagy istenek, vajon kire gondolt, hatamas a Kilenc Birodalom, kitudja milyen lények vannak itt. Jó, lehet Thor és Loki sejtenek ezt az, hogy milyen lények lehetnek de ki tudja kivel állok, vagy épp kikkel állok szemben. Ha felveszem a forródrótot, lehet, sőtt biztos idejönnek, és akkor elkezdődhet a csata. Mi van ha a két halott férfi cinkosai hamarabb gondolták a látogatás mintahogy felvágjam az ereim. Mivan ha, az autók amiben a Főhadiszállás felé mentek el lettek terelve, és most valahol a semmi határán fekszenek. Aggodalmam átváltotta a düh, ami forróságot adott minden végtagmnak, és szemeim már nem égnek, érzem ahogy uralma alá kerített valami. Behunyom a szemem, majd mikor kinyitom látom a ruhám amit kitdja ki változtat és miért pont hosszú szoknyában vagyok, érzem ahogy szemeim égnek és valamiféle kellemes érzetet áraszt belőlem. Felállok, minden gyengeségem és fájdalmam eltűnt. Egy C ívő kést magamhoz vezsek, valamint még egy tőrt és két telitáras pisztolyt.
Kezdődjön a játék.
Az ajtó mellé állva lassan kinyitom azt, majd lépek egyet a lábammal, a felgyülemlő rezgés végigszánt a lépcsőkön, de nincs itt senki. Halkan, de annál gyorsabb léptekkel elindulok a kiindulási helyzetemhez ahonnan minden elindult. Lehet csak beképzelem, és a hónapok óta összegyülemlett stressz, félelem és tehetetlenség játszik velem, de inkább nézzek ki úgy mind egy kisgyerek aki spártai harcosost játszik túlpörögve, mindsem szétszurkált, lyukadt bőrömmel találjam szembe magam miközben elvérzek. Az étkezőrészhez érve ismét kinyitom az ajtót, lépek egy lépést, és bingó. Látom két alak körvonalát amint a kávéval néznek farksaszemet, és még kettőt akik az ablakon bámulnak ki. Az egyik mindha megérezné, hogy nézem azonnal hátrafodul. Fekete köpenye lassan ring teste körül, csukja ami a fején van nem engedi láttatni szemét, de száján látom a fekete anyagot, üdv Róma. Az első kettőt nem lőhetem le, mert akkor biztos a másik kettő észrevesz, hiába a némító készülék ami az egyiken rajta van, maximum nem remeg bele a dobhártyám, de hangtalan nem lesz, és a mostani némaságban hallani vélem mind négyük lélegzetét. Egy kivetülést vetítek magamról, akin nincs harci ruha. Lassan kinyitja az ajtót a hologrammom, mind a négyen felé fordulnak de semmi, nem mozdulnak el, nem rántanak fegyvert, csak állnak. A hologgramm léptei nem keltenek erőt, és így nem látom a lényeket, ezért minden egyes lépsét amit látni akarok meg kell előznie az én lépteimnek is, egyhelyben akár a katonák úgy menetelek. Már az étkezőasztalnál járok, mikor megszűnik a kivetülésem, az egyik átment rajta, francokat, hangos votlam. A tőrt kivéve, a falnak simúlva várok, nem hallom lépteit, nem látom őt, nem érzem ahogy jönne felém.
- Midgardi Ruth, niflheimi Sygin, kit meglátogattunk, itt gyere elő rejtekedből- megmernék esküdni, hogy egy kellemes női hang a fejemben beszél.
- Gyere elő, mi kérünk- hallok négy külömböző hangot, dallamosan, lágyan beszélni.
- Nevetek- teszem fel hangosan a kérdést, majd kifordulok a helységből, magam mellett kivágódik az ajtó és dühödten állok a küszöbön.
- Kérünk halgass, és gondolj bármit amit közleni akarsz velünk meghalljuk-, hülyének néznek ezek? Teszem fel magamba a költői kérdést,-ellenkezőleg, kiválló midgardi mestereid voltak, eszes és kitartó lettél, kedves.
- Miért jöttetek- gondolkodom úgy, hogy azt akarom ők is hallják.
- Nem halljuk, érezd át az energiánk mikor hozzánk beszélsz- mondják ismét szinkronban.
Oké, akkor.
- Miért jöttetek, kik vagytok, mi ez az egész- teszem fel az legelső pár fontosabb kérdésem.
- Figyelmeztetni jöttünk téged, kik Vingolfból jöttünk, mentsd magad és családod Frigga segedelmével. Kik megtámadtak téged, életed akarják, gonoszok akik szövetkeznek apáddal, ki Niflheimet kapta Héltől, mert túl sokat vétett mit még az Edda megírása sem tett jóvá. Úr lett ő a romlottak közt, és te ezt a birodalmat megkaptad, mikor örökös kárhozatra küldted őt, feje nélkül Yggdrasil világfa kígyójához küldted, hogy örök kárhozatát ott töltse. Sygin, Gylfi lánya és Niflheim úrnője, védd hazád és Midgardot a birodalmadból jövő fájdalomtól, téged akarnak elvinni, és neked kötelességed trónon ülni. Jött egy kán, kit te nem ismersz, és apád uradalmát akarja. Öld meg, hogy birodalmad stabil legyen, és ne hozzd el a Rangarok korát Asgardra. Anyád, vár téged hatalmas ölelésével, ki beleszeretett egy őrültbe és magába fogadta őt, Svartalfheim, a sötét álfok birodalma. Te ki, Midgardon nevelkedtél jól tudod milyen gyönge a halandók fajtája. Menj, és védd meg magad a trónbitorlótól.- végignézek lépek egyet majd meglátom a négy nőt, olyan ruhába mind amit Asgardban hordanak, főként, a palotában, Gladsheimben. Szemeim nem izzanak, félelmem elapadt, helyette kíváncsiság és a tudás vette át hatalmát.
- Miért nem tudtok beszélni, ha isteni mivoltotok ide látom- kérdem értetlenül de ők négyne egy sorban állnak. Az első nő, hófehér ruhába bújtatott, fekete hajú istennő, akin ezüst vért feszül.
- Sygin, egyszer hozzánk leszel hasonló, de addig véred vezet az úton, légy mindig bölcs és következetes- hangja édes akár a méz. Arcán lágy mosoly terül szét, szemei csillognak az erős fényben édes kék fényben. Elindul majd mellettem kissé megtorpan, rámnéz és folytatja útját. Zöld ruhás, arany vértű nő áll előttem, szőke haja derekát súrolja, zöld szemei figyelően kémlelnek.
- Midgardi, kérd az istenek segítségét, királyi sarj lévén nincs hatalamd mások felett. Még apádtól sebességet anyádtól álomadást kaptál. A trón megszerzésével, örökéletű maradsz. Saját életed kell kioltanod, ahhoz, hogy hosszas szép élet várjon rád, mind bármelyik istennőre- lassan sétál felém, mikor mellém ér megérinti vállam és továbbáll.
- Odin, tisztelné harciasságod, lehet még rangot is adott volna, ha nem ér vége élete gyertyája. Tudnod kell, három évesnek néztél ki midgardi lévén de már több mind ezer éves lélek vagy. Anyád szeretett azért mert elhagyott, apád meg akart ölni mert nem férfiúnak születtél, legyél büszke arra amit kaptál és ne feledkezz meg semmiről- a nő lassan sétál el mellettem. Kék ruhája barna haja, és majdnem fekete szemei isteni szépséget kölcsönöznek neki.
- Sygin, Gylfi lány, Ceraly egyszem gyermeke, védd meg magad a fájdalmaktól. Jövőd még előttünk is homályos. Yggdasil tudja mit szánt neked, a Kőris mindent tud és lát, védd meg a midgardiakat és védd hazád Asgardot- rajta van a legtöbb vas, sodronyt hord, dereka köré fehér lepel kerül, még hátán is ugyanez a szín virít, mind köpeny. Eltűnt mind a négy nő, a hatalmas szivárványban mi foltot hagyott a padlón, és sóvárgást lelkemben.
  - Y.A.R.V.I.S.- kiáltom el magam, de az inteligencia nem szólal meg, biztos újra kell telepíteni. Ami Tonynak pár gomb megnyomása, de engem mindig elküld ha nekilátok szóval megvárom.
- Segítsetek nekem, megtámadták a Tornyot- hallom saját hangom, magam körül visszangozni.
- Ki vagy te- kérdem, de hangom elveszik egy hatalmas mélyről jövő nevetésben.
- Gyertek minél hamarabb, megtámadt a hatalmas Tiper, Niflheimi új és egyetlen uralkodója- szívem körül heves forróság keletkezik, ami egy véget nem érő érzés követ, mit nem bírnék máshogy definiálni mind düh, harag és a felsőbbrendűség képtelen érzése.
- Hol vagy- ordítom el magam. Lassan sétál a talaj lassan ropog talpa alatt. Két mély lélegzet után, előveszem a pisztolyom és magam elé helyezem.
-Sygin, hát nem tanultál semmit sem Niflheim palotályában,hol északra néz a várpalota és kígyókból van a kerítés, s alaksorában a rossz életűek szenvednek öröksö fájdalmukban- kezdi mézes hangon majd belép látóterembe. Góliát hozzá képest, törpe. Szürke színű, szőrtelen és hatalmas. Ruhája, valamiféle sötétbarna állati szörméből készült, fején az oroszlánhoz hasonló koponya pihen, szemei picik és feketék, ajkai csak egy vonalként látszódnak. Végtagjai túl rövidek testéhez képest, és bűzős kénszagot áraszt.
- Szóval, te lennél az apám helyett a király, biztos jóba voltatok- kezdem a társalgást.
- Én voltam a hadvezére- jelenti ki büszkén.
- Gratulálok, és mikor akartad megölni- kérdem nevtve.
- Megoldottad helyettem is amiért hállás vagyok, kedves Sygin. De mivel most tiéd a trón meg kell, hogy öljelek- morogja búsan mégis fogatlan száját mosolyra húzza.
- Kedves, szerinted én ezt hagyni fogom- kérdem nevetve.
- Tiper a nevem- ordítja diadalittasan. 
- Olyan mind a filpper vagy Pepper, tök jó. Nem csúfoltak az oviban- kérdem gúnyosan.
- Maradj halandó, én ki már egyszer meghalt most megöllek- morogja majd hatalmas léptekkel elindul felém. A menekülés taktikáját választom. Rohanok le a lépcsőn egészen le a földszintig, vagyis ő úgy gondolja én rohanok még csak az egyik illúzióm után fut. Visszamegyek a konyhába és telefonom bekapsolva, azonnal azt kezdem tárcsázni akinél biztos ott a telefon. Pár csengés után felveszi, jóformán meg se tudom fogalmazni mit akarok neki mondani.
- Vissza ne gyertek, egy óriás rohangál a házban. Fura volt, mert amég meg nem szólaltam nem látott, meg beszéltem gondolatban négy nővel tök jó. Szóval vissza ne gyertek én addig a rég halottat megölöm- nem várom, hogy válaszoljon azonnal ráteszem a vonalt. Csak úgy halnak meg ha szétvágom, vagy lefejezem, egyszóval nekem ehez kell egy bárd. Ha már kaptam egy királyságot, legalább annak adjam a trónt aki érdemes rá. A konyhai eszközök közül elveszek egy bárdot, majd a lift használatával lemegyek a földszintre.
- Tudom, hogy olyan lettél mind a Csínyek isten-ordítja mire féloldalas mosolyra húztom ajkaim. Háttal áll nekem, hét nagy lépés után ráugrok és gerince mentén végighúzom a bárdot. Teste puha, löttyedt, nem ordít fel nem tesz semmit.
- Nem lesz olyan könnyű megölnöd, Sygin- morogja a férif méleabúsan.
- Halhatatlan vagy- kezdem érveléseim.
- Olyan vagy mind a Mindet elpuztító tűz istene, mégis mikor lett véréből vér- kérdi nevetve. Mire én az egyik fegyver tárával mondom el véleményem, az összes golyót belelövöm, mindhiába.
- Semmiféle véréből vér nincs, ez csak én vagyok Ruth McAdams- nevetek fel hisztérikusan.
- Nem!-bődül fel-,Nem és nem! Te Sygin Gylfison vagy! Ne akarj összekavarni-bingó!
- Te állsz az egy héttel ezelőtti támadás mögött is- kérdem hörögve. Az óriás felhördült, majd ledob magából. Testéből előtört a bárd, ami felém szántott a levegőben, gyorsan megfordulok, majd mellém vágódik az eszköz széttörve terül el a földön.
- Ne zavarj össze- ordítja, mire elmosolyodom.
- Mit tudsz rólam flipper- kérdem merengőn.
- Tiper- ordítja ismét.
- Nem fáj a torkod- kérdem nevetve-, egy teát esetleg- kérdem mosolyogva. De mosolyom hirtelen alábbhagy, mikor az első fegyverdörgést meghallom. Felém közeleg a golyó, és mellettem csapódik a falba, rohanni kezdek, egészen az első oszlopig amit meglátok. Mindegyik golyó beletalát pont a fejemre célozva, így keletkezet egy kissebb lyuk a betonban.
- Ne csúfolódj a hatalmas Tiperrel- kiáltja nevét teljesen magán kívül.
- Oké, de megkérdezhetném, hogy mért nem jó ha csak átadom a trónt- kérdem mézesmézosan.
- Megöllek- ordítja majd, ismét remegni kezd talpam alatt a föld. Hirtelen, megfogja hajam és úgy húz. Velem szemben kékes fényt látok, behunyom szemeim, majd megpróbálom előhozzni a kék színt. Mikor sikerül, addigra meglátom, Niflheimot. A köd lassan hömpölyög az átjáróból. Az átjáró mögött, ott állnak fekete csuklyás alakok, szemük kéken izzik, Róma. A férfi erősen húz még mindig maga után. Tegezemből előveszem a tőrt, és lassan vádosni kezdem a kezét. Egy idő után leesik a kéz, majd én is kiszabdítom magam, a hatalmas kéz közül. Felállok, és meghallom ahogy felnyílik a garázs ajtaja.
- Hova tűnt a kezem- ordítja az óriás.
- Lehet levágtam- ordítok majd felé rohanok, hátára ráugrok és nyiszabolni kezdem a fejét. Nyaka a legpuhább, először csak a ruhája anyagát vágom, majd mikor megérkezem a húshoz félelemetesen puha. Rohadt hússzaga van, a csonjai eltőrtek, még mielőtt meghalt. Recsegve válik el feje a testétől, miközben hatalmas ütéseket mér lábamra, és oldalamra, minden egyes üzésénél megremegek és felszisszenek. Mire végzek, hamarabb esem le róla mindsem ő bukna földre. A fekete csuklyás alakok lassan kilépnek, behúzzák a férfit a dimenzióba, maga utén egy hosszas csíkban nyálkás anyagot hagy. Itt az idő, ruhámba megtörlöm a fegyverem, majd kezemen lévő érnél végighúzom. A vér azonnal elönti kezem. Mögüllem rohanás hangját hallani.
- Mit csinálsz- kérdi rémülten Tony-, megőrültél- kérdi már idegesebben. Lefekszem majd rámosolyodom.
- Szerintem ezt nekem meg kell tennem, midgardért- suttogom.
- Mivel beszélte tele a fejed- de nem felyezi be a mondatot, Lokira néz, majd kezébe veszi a fegyverem. Szédülni kezdek, forog velem a világ. Most öltem meg magam. Cipelnek, a lábam kevésbé fájnak, egyenletesen veszem a levegőt. Lassan felülök majd kinyitom a szemem. Velem szemben tíz fekete csuklyás alak, kik térdelnek előttem, még én ülök. Lassan felállok, mire egy emberként néznek fel rám.
- Mi történt- kérdi Tony.
- Nem látod midgardi- horkant fel Loki-, királyi vérből született, királynő lett, fennkölt és bölcs uralkodót látsz magad előtt- mondja édes hangon.