Crown

15. Odin madaraira

Egy hete vagyok a Föld nevű bolygón, ami számomra manapság kész csoda. Egy hete mentek el, azzal a mondattal, hogy meg kell találják az apjukat, Mindenekatyját és a ha tiszta tudattal végiggondolom ezt akkor megbeszélhetjük hol fogok élni. Kis naivak, azt hiszik a hatalmas, díszes, aranyba úsztatott Asgardot fogom választani, a Biföstöt, ahogy hét színben pompázik, és lassan pulzál, alatta a folyam ami meg nem áll és édes lassú hanggal hagyja el a birodalmat a vele szemben elhelyezkedő palotát, minek aranyos tornyai az égig érnek, a körülötte lévő várost, amiben dúl az élet, és bennem minden egyes hely egy-egy új emléket hoz napvilágra. A virágoskert, ahol órákat kaptam, az edzőpálya ahol néztem a katonák edzéseit, és én is részt vettem rajtuk, az erdő ahonnan mindig valami érdekes és mégis gyönyörű állat rohant ki, és persze az ott lakók, akikkel megismerkedtem. Heimdall, a maga halgatagságéval, Sif az önfeláldozásával, Vollstag az oroszlán, ki éppúgy élt-halt Asgardért mind gyermekeiért, Thor kit közelebbről alig tudtam megismerni de bátor és hősies alakja mind Midgardot épp úgy Asgardot is megrengette, és a Csínyek istene, aki modorával, életképével az agyamra ment. Nevezni se szeretem, mert azt mondják ne fesd az ördögöt a falra, mert mindig megjelenik. Vele történt az összes, kínos, együgyű, gyilkossági ügyem ami ezekhez a hónapokhoz köthet. Igaz niflheimi látogatásom után tudtam meg azt ki is vagyok, minek születtem, és milyesfajta képességek rejtőznek bennem. Az illúziókeltés már megy, és megtanultam, hogy soha de soha nem állunk kivetülés mögé mert ott hagyhatjuk a fogunkat, azt is megtanutam, erősebb vagyok mind az átlag, Tony végzett néhány kísérletet rajtam, és amilyen gépen végezte azt mind meg kell javítania. Pár napja történt mikor Wanda meglátogatott minket és beszámolt a képességeiről, hogy akaratom ellenére is de szemem kék árnyalatot kapott és erős fényt bocsájtott ki magából, az Álomadó, mondta mindenki, de ez nem volt természetes, nem koncentráltam arra, hogy elaltassak bárkit, és egész napra szemüveget kellett hordanom, mert nem bírtam magam kontrollálni. Aztán mindenkinek valami sürgős dolga lett és én elmentem meditálni, hogy legalább valamit tudjak a mostani dologról, amit tapasztaltam. Meditációm sikertelen volt, nem kaptam útmutatást, és azóta minden egyes nap próbálok megoldást találni de nem megy, sem álmaimban sem meditációmba nem kapok rá választ, fekete folt minden estém, és fekete folt az összes meditációm. Üveges tekintettel bámulok ki az anyósülésről, miközben valamiféle szuper jó helyre megyünk Tonyval. A hátsó ülésen csak Peter ül, mondván a többiek ehhez túl öregek, itt fennakadtam néhány kérdésen, de úgy döntöttem nem fogom elvenni a jókedvét szeretett Vasembernek. A kocsi gyorsa halad, be New York legközepébe. Lassan iszom minden egyes látott képet, ami elém tárul. A folyton villódzó reklámfelületek, a közlekedési lámpák, az emberek ahogy rohannak egyik helyről a másikra, a néha felvillanó vaku fénye amint épp valami igen fontosat örökít meg az utókor számára. Mind olyan természetes emberi dolog, és az összeset tapasztaltam már a bőrömön. Fejem a fejtámlának döntöm, behunyom szemeim, és megpróbálok nem hisztizni amiért itt vagyok.

- Mi van, már nem is olyan érdekes New York mind eddig volt-fejem megfordítom egyik szemem kinyitom úgy kezdem tanulmányozni Tony profilját, miközben index nélkül kanyarodik balra.

- Amióta elmentem úgy látszik változtak a jármű vezetésre, és a helyes, balesetmegelőző közlekedésre létrehozott szabályzat- vágok vissza én is, de miért azt nem tudom, úgyis ő fogja megnyerni a szájpárbajt ha ebben a pár hónapban nem edződtem volna meg.

- Minden maradt a régi kerékvágásba, kivéve néhány apróságot. De engem jobban érdekelne mért unod Mitrágot- értetlenül nézek rá, de az ő arcán egy apró mosoly bújik meg.

- Az Midgard- morgom, majd ismét visszahelyezem fejem a kipárnázott támlára.

- Ne is törődj vele, neki ezek már megunt viskók- Peter hangjára azonnal hátrakapom a fejem és egy gyilkos pillantással jutalmazom meg.