Crown

21. Jégbörtön

Kezeim egy aranyszínű madzaggal vannak megkötve, ennek a gomblyagnak a vége drága, egyetln utálatom tárgyának, a fekete királya kezében pihen. Itt állok a palota trónterméhez vezető egyetlen folyosón, egy hatalmas ajtó előtt, amin a jégvirágok ezrei sorakoznak. A sötét barna és a hófehér káprázatos elegyét nézem. Dideregve összerezzenek mikor mögöttem egy őr elhúz, mellém dob egy pokrócot, mie én rá se nézek, csak állok mind valami szobor a jeges folyosón. A talpam alatt elhúzódó hófehér márvány is csúszik, lassan a falhoz közelítek, majd nemes egyszerűséggel leülök a fal mellé. A jegeskék falon nincs díszítés, csak elszórva néhány oszlop áll túldíszítve. Kezemen megmozdul az arany selyem, majd kinyílik az ajtó. Ez mindig így van, ha elmozdulok máris kinyitattja az ajtót hol vagyok, és mit csinálok. Ha be akar hívatni kezeimen lévő selymet megrántja így akaratlanul is előre libben a kezem. Halk nyekergő hangon, lassan surlódik a talajon a velem szemben lévő fából kézült, hópelyhekkel díszített ajtó. Díszes terembe enged bebocsájtást. A királyi trón áll középen, hatalmas terebélyes, és színarany. Felette egy hatalmas csillár, kristályokból kipakolva, a teremnek van felső ráésze is, sehol egy szék vagy asztal, csak a túldíszített fal, az arany, zöld és fekete színek birtokolják ezt a helyt, és egy kandalló. A kandallóból most nem ömlik meleg, nem ropog édes,kellemes hangon- itt is ugyanolyan jeges a levegőt mind itt a folyosón
- Sygin állj fel, gyere belljebb- monja parancsoló hangon Loki mire én fülem botját se mozdítom. Erősen meghúzza a szalagot, mire kezem elmozdul térdeimről és én is kicsit előrébb húzódom. Minden este a börtönbe zár, és minden reggel ő jön értem, reggelizni vinni. Ha valamiféle megbeszélése van, sosem enged be, ha esetleg elhadja bunkerét azonnal börtönbe zárat. Ez már így megy egy jó ideje, mondhatni a harmadik teleholdat láttam tegnap este, mikor kötelező esti sétán vettem részt, kint a királlyal. Mégegyszer meghúzza a selyemszálat, de nem állok fel. Fejével felém int majd az egyik őr, rohamos tempóban megindul felém. Az óriás percek alatt ember lesz, egy rövidre nyírt barna hajú, nyílt kék szemű férfi húz fel a földről. Fekete öltözete mellett, az én világosbarna ruhám, olyan mindha sárgán izzó lángkén égne. Egyenes nyakú, hosszú újjú felsőrésze, és habos alsórész van összevarrva, hátamon egy arany színű vállkendő pihen. Lábaim alig mozdítrom csak mikor már úgy érzem, a földdel találkoznék, akkor mozdulk egy apró lépésre. Az őr húz-von maga után, még én a kezeimet próbálom kihúzni erős szorítása alól. Még az elején sorra gyilkolásztam mindenkit csal egy kék színű nézéssel, volt, hogy a fele seregét kiírtottam, de ő nem szólt semmit, ilyenkor mindig több napra elzárt a cellámba. Hányszor próbáltam már megölni, vagy épp hangtalanságommal büntetni. De be kellett látnom, a hangtalanság inkább csak engem büntetett, mindsem őt.
- Eressz el- sziszegem az őrnek mikor már érzem milyen erősen tart és néha fel is kap, csak, hogy drága ura elé vigyen.
- Akkor gyere utánnam- köpi felém a szavakat. Felnézek, a trónon kívácsian nézi a kifejlődő történetet Loki, előtte két férfi áll, kik kajánul elvigyorodnak.
- Gyönge- hallom az egyiktől ki Lokinak intézi a szavait még a másik bólint. Valami legbelül eltörik, vörös köd keletkezik elmémben. Erőt veszek magamon, kezemre kötött selyemmel a férfi nyakát körbetekerem, majd egy hírtelen mozdulattal meghúzom nyakán, aki ez miatt holtan esik össze előttem. Mire kibogozom az őr nyakáról az el nem szakadó, erős anyagot addigra már a két férfi is abbahagyta a társalgást.
- Üdv uraim- morgom magam elé majd lassan elindulok feléjük-, mit is mondott maga- mutatok a kopasz férfira kinek szakálla mellkasát veri. Nemesi öltözetben áll előttem, szépen díszített vértben, élénk színű ruhában, és hatalmas bundában. A király egyik kikötése volt, elé nemes csak emberi formában léphet, hát így is lett. Mert mindenki tudja aki nem így cselekedik az halállal lakol. A férfi nem válaszol, mire én a selyemkötelem megigazítom csuklómon, amit valamiért nem tudok leszedni sehogy sem. Az utolsó próbálkozásom maradványai még mindig gyógyulnak bőrömön, téphetetlen, vághatatlan, éghetetlen.
- Válaszolj ha a menyasszonyom kérdez- mondja a mögöttem ülő férfi rideg hangon.
- Gyönge- mondja majd fejet hajt előttem.
- Valóban ilyennek tűnök- kérdem a holttestre mutatva.
- Nem- mondja a férfi mire én hátranézek, a fekete hajú férfira. Jeges tekintettel néz maga elé, majd rámpillant de teintete így sem változik. Megrázom a fejem tehetetlenségemben, magához láncolt, olyan dologra késztet mit ő maga is tudja, halott ügy, és hiába a szép szó, esetleg kedves gondolat hajthatatlan. Sosem hallgat végig, olyan mind a volt fzika tanárom, leadta az anyagot és álldja ég.
- Remélem minden meg tudtak beszélni az uralkodóval- mondom higgadtan, mire ők ketten csak bólintanak.
- Ami azt illeti őket még nem mutattam be- hallom ahogy lelép a trónról, és érzem ahogy mellém áll-, ő itt a keleti blokk adóbeszedője-mutat itt a kopaszra-, és ő a keleti blokk rendfentartója- mutat a mellette állóra. Délceg és kifinumult, tökéletesen simára fésült haj, éles áll, jegesen szúró tekintet, amiben mégis ott bujkál valami melegség, mind Aaroné vot. Biccentek majd megfordulok, és lassan megpróbálok elmenni.
- Uram, akkor mi mennénk ha mindent jóvá hagy- mondja a szónok, kinek szakállán meglátszik a kora, és szemében mégis lobog a tűz. Választ nem kapok, csak éles cipőtalpak lépteit hallom magam mögül. Élesen meghúzódik kezemen a szalag mire megtántorodom, de a következő húzásnál, már földre esem.
- Mit akarsz- hangom végigszánt az előttem lévő folyosón majd a legvégéről visszajön hozzám.
- Beszélgetni, de te már megint elesel- morogja vészjóslón.
- Hogy, a fenébe nem esnék el mikor napi kétszer kapok, egy tálnyi trutymót, amég te majd megpukkadsz a külömböző portyákból hozott élelemből- morgom magam elé, majd egy gyors mozdulattal felállok. A mai reggelim is valamiféle zabkása volt, amég ő, az asztal másik részén roskadó asztalrészéről azt evett amit akart.
- Így sem vagy még elég gyönge- megrázza fejét ami miatt haja lassan száll a szélben. Fekete fürtpk, zöld környezet, és arany sisak ami rendszabályozza ezt az egész kompozíciót.
- Ha sajnálod-bökök itt fejemmel a holt őr felé-, lehelj rá búcsú csókot, és kisérd el utolsó útjára, te is szintén holtan- hangomban valami végleges, valami vágyakozó csendült fel, amit azonnal észrevett. Ravasz tekintetét az enyémbe mélyesztette majd kajánul elvigyorodott.
- Azt mondod inkább meghalnál mind velem legyél- kezdi érces hangon, mire én mosolyodom el.
- Azt mondom téged ölnélek meg mindsem magam- morgom. Neki sem kell több máris felém siet. A pár lépés távoltságot könnyedén áthágja, majd kezeim maga elé húzza. A mostmár begyógyuló félben lévő égésfoltot tanulmányozza, mind az a nap óta minden egyes áldott nap.
- Kettőnk közül nem én terveztem öngyilkossági kisérletet- ciccegi élesen, mire felnevetek.
- Kettőnk közül nem én félek annyira a másiktól, hogy megkössem a két kezét és börtönbe zárjam- zöld szemeit belesüppeszt az én barna szemeimbe, megdönti arcát majd megrázza fejét.
- Csak magamnál tartom ami az enyém- hangjából most is kihallom azt a véglegességet amit eddig is mindig hallottam.
- Egy embert nem tárgyiasíthatsz le- vágok vissza azonnal, mire ő csak még szélesebbre húzza ajkán a mosolyt.
  - Már megtettem, Sygin.
- Azért mert itt tartasz, nem azt jelenti, hogy kisajátíthatasz- morgom, mire ő élesen felnevet.
- Nem tudsz hazamenni, tőlem függsz és még azt mondod nem mondhatlak saját tulajdonomnak- kérdi érdes gúnyos hangján mitől kiráz a hideg. Gondolkods  nélkül szemeim kék fénybe úsztatom de ahogy felnézek és lépek egyet ne találom.
- Szóval nem te voltál az- kérdem gúnytól csepegő hangon, de a vállam megkocogtatja valaki. Hirtelen megfordulok, mire tekintetem is ismét barna lesz.
- Én voltam az, nem valami kivetülés. Jegyezd meg, bekes mindig csak én leszek- mondja mogorván.
- Te nem vagy normális- nevetek fel kínomban.
- Már tudom mikor változol át Álomadóvá- morfondíroz hangosan, mire én egy jelentős pillanást üldök felé, hogy mondja el, de nem teszi meg.
  - Elmondod, vagy ez is elszáll a levegőben- kérdem flegmán mire ő csak elmosolyodik.
- Mai napra nem terveztem mást mind egy utazást- mondj majd látom ahogy int. Egyetlen szolgálólány, Anne sétál felém sietősen, mire elmosolyodom, egy éles erős mosolyt húzok magamra, mind mikor meglátom a legjobb barátom. Mert olyan lett most ő nekem, mióta elhagytam az én szeretteim. Meghajol előttünk, majd várakozik, mind ahogy én is azt teszem. Két őr indul el felénk, egyik előttem indul el, még a másik mögöttem sétál lassan. Ezzel a kaotikus látvánnyal lépek be az előkészítő terembe, ami ha minden igaz az én szobám lenne. Hófehér falak, sötétbarna bútorok, jégkék ágynemű. A baldehimes ágyra nézek, puha párnák sokasodnak rajta, vastag takaró. Mindez a látkép, a cellámba egy rozoga vaságy és egy vékony paplan.
- Anne-nézek a gyönyörű nő felé- meg szeretnék fürdeni- bólint, majd azonnal teszi a dolgát. Csak most veszem észre a kezeim, olyan hosszú idő óta ismét nincs kezemen a selyem anyag. Akaratom ellenére de elmosolyodom, majd mikor Anne kijön a fürdőből, mögüle gőz tör fel a másik szobából.
- Sygin még valamit- kérdi mosolyogva.
- Mesélj valamit- sétálok az ágy felé majd magam mellett megpaskolom az ágyat.
- Mindenki a háborúról beszél, Sygin. Már a levegőben érezzük, mindennapjaink lételemévé vált, már azt várjuk mikor fog kitörni. Mióta itt vagy megváltozott a faluban néhány dolog, többet mosolyognak az emberek. De a jó öreg nani aggódik miattad. Fél a házasságotoktól, két uralkodó még sosem házasodott össze- töpreng az előttem ülő, mire én puhán kézfejére helyezem kezem.
- Anne, én ezt a házasságot nem akarom, én csak haza akarok menni, meg persze néha lelátogatni Mitgardra. Annyira hiányoznak már a többiek, szinte belehasad a szívem ha rájuk gondolok. Anne megbízhatok benned- kérdem mire a lány zöld szemeit az enyémbe mélyeszti, gondolkodás nélkül kék fényben ragyognak enyéim-, csak akkor kelsz fel mikor a háborúnak vége, s álmodban meglátod álmom és mindent tudni fogsz mi történt szeretteiddel- suttogom. Behunyom szemem, majd egy apró könnycsepp gördül le az arcomon. A lány elalszik, behúzom az ágyba betakarom, és apró csókot hintek halántékára. Csak értse meg, nem akarom meghalljon. Több napja látomások gyötörnek, miben ennek a lánynak a halálát látom. Nem mondta még senkinek sem de várandós, szerelmétől, kit családja nem hajlandó elfogadni. Amikor elmondta, olyan fájon beszélt, higy átéreztem mindent amit mondott. Nem azért mert átéltem, inkább csak arcáról olvastam a fájdalmat, mit, most én is átérzek. A palota tökéletesen védett hely lesz, a háború alatt, és ő túléli ha itt marad. Levetem magamról ruháim, majd besietek a forró fürdőbe. Már megszkotam, hogy fázok, egyéb orvossággal és ha kijutok a kertbe, kamillával és mentával próbálom magam gyógyítgatni. Folyamatos fejfájás és nátha kínoz. A vízbe teljesen belemerülve próbálom saját magsam is összeszedni. Ennek a mai kirándulásnak nem lesz semmi féle végkifejlete. Láttam! Hatalmas pusztítás lesz, minek a legvégén én visszakerülök birodalmamba, amég az ő végét nem láttam. Éreztem, a saját szívemet körülvevő fájdalmat, sérelmet és ott buddogott a gyász. Nem tudom mi fog ezen a napokon itt végbe menni, csak a hatalmas pusztítást láttam. Lassan égni kezd kezemen a seb, hajamba mindha szél kapott voltna bele, holott a víz alatt van, minden egyes porcikám fáj. Belűről éget valami, érzem ahogy minden egyes porcikám annyira forró mindha lángokba állna. Szemeim izzani kezdenek, hallok egy hangos dörrenést mibe beleremeg még a fürdőkádba töltött víz is. Megpróálok megmozdulni de nem sikerül.
- Sygin, vigyázz magadra, kaptál tőlem egy apró ajándékot, vigyázz Lokira is, szükségetek lesz egymásra- hallom gyermekkoromból ismerős hangot, mire azonnal kiugrok a száraz kádból. Végignézek magamon, lábamon bőrből készült csizma, ami hozzásimul lábamhoz egészen térdem felett zárul el. A sodrony amit viselek, kékes fényt vesz magára, és olyan finoman kidolgozott a fém, mind a kígyók pikkelye. Rajtam a ruha fekete, két hosszas vágás van rajta elöl, az alja arany mintával díszitett. Vért feszül kezemen, és mellkasomon páncél pihen. Fekete páncél, amin apró görbületeket képez a fény. Hátamon a palást királykék színű, hosszan húzom magam után. Fejemet végigtpitom de nincs rajtam koronám. Kilépek a fürdőből, a lassan szuszogó Anne ágya mellett elsietve, majd kirontok a folyosóra. A katonák észak feké rohannak, még én egy hologgrammot velük küldök, és én magam elindulok a trónterem felé. Fegyverre van szükségem mihamarabb.
- A kedves, nifelheimi úrnő- hallok a hátam mögül egy ismerős női hangot, mire azonnal megfordulok-, fantasztikus, így nézel ki királyi pompádba- hallom Angrboda mérges hangját.
- Áh szóval nem ölt meg, hiába kérdeztem nem válaszolt- mondom teljes higgadsággal, majd folytatom az utam, a hosszú fekete hajú nő mellett, a trónterem felé.
- Ő nem ott van- mondja olyan áhitattal hangjában, hogy elgondolkodom kiről is beszél az első másodpercekben.
- Épp teszek rá hol van- mordulok fel, mire hallani vélem ahogy elindul felém.
- Elvetted tőlem- hisztérikus hangja betölti a teret.
- Ő akarta így, én csak áldozat vagyok- morgom magam elé, majd azonnal belököm magam előtt az ajtót. A terem üres, éles balkanyar után elindulok a raktár felé, kell pár fegyver egyre sürgősebben.
- Miattad száműzött- hangja dühös és szomrú egyszerre. Egy röpke másodpercre meglátom a fekete királyt, mire kitisztul a képő, rájövök hologrammom látta meg és én ezt kaptam el. Végül is öt kerestettem ezzel a hologrammal. Hátam mögül éles sikítás hallatszik azonna megfordulok, őrök fogják közre Angrabodat kezéből kiejti a tőr, mindez az én orrom előtt pár milliméterre.
- Megmondtam takarodj innen- morogja Loki idegesen, mire én csak tekintetem kapkodom a két fekete hajú alak közt.
- Ennyire véded már- kérdi szomorúan a nő.
- Uralkodó uralkodóhoz- mondja a férfi mérgesen.
- Eddig nem így vélekedtél- mondja a nő szomorkás hangon, egyre jobban érdekel.
- Mert ágyamban háltál seregem vezetted az én utasításomra, nem tekintelek többnek mind egy megunt ágyasnak- mondja Loki mire a nő szemei megtelnek könnyel.
- Elnézést- vágok kettejük társalgásába unottan, nehogy többet halljak a kelleténél.
- Mit akarsz-kérdi a nő mire csak legyintek. Abban a másodpercben megszünt a világ, Angraboda örjöngve rángatózik a két őr között, még én és a társalgásunk férfi tagja értelmetlenül nézünk rá.
- Minden ok- kérdem megrémülve, mire felkiált.
- Megkérted a kezét- ordít Lokira mire a férfi is hátrál egy lépést.
- Tudok egy igen jó pszihiátriát, ha gondolod íratok beutalót- mondom teljes higgadséggal a hangomba mire a nő heves zokogásba kezd. El is tudom oltatni, de ezt már neü hozom fel, megunt vicc.
- Angraboda, ezt el kell fogadnod-lépdel Loki mellém hatalmas léptekkel.  Háta mögött palástja tökéletesen lebeh, hangsúlyt adva minden lépésének. Közrefogja azt az újam amire ráhelyezte a gyűrűt és lágyan a nőre néz.
- Mit művelsz-suttogom, de ő nem válaszol.
- Surtur szolgálója lettél- mondja a férfi vádló hangon.
- Csak azért volt...- kezdi a nő de egy hangos nevetés félbeszakítja.
- Oh hát szervusz Sygin. Mióta utoljára találkoztunk látom megkérte a kezed, a te hősies megmentőd Loki- hallom az ismerős férfi hangot, kihúzom újam a holló fekete hajú férfi kezéből majd a szőke férfit kezdem el keresni.
- Hol vagy- döbbent hangom végigszánt a termen, de nem talál gazdára.
- Jöjj el Midgardra- suttogja alig hallhatóan. Hatalmas roppanással meroppan valami, mire épp felnéznék, szememe száll a por, kipislogom de mire észbekapnék valaki ellök, és rám feklszik. Lökdösném magamról de ő egyre inkább erősen szorít. Nem tudom segíteni akar vagy bántani. Azt tanultam az élettől mindig a legrodszabbra készüljek fel. Egy jól irányzott mozdulattal, oda rúgok ahol a legjobban fáj.
- Mit művelsz- kezdi rekedten Loki.
- Szállj le rólam- dörmögöm.
- Ránk szakadt a mennyezet- úgy mondja mindha  nem vettem volna észre.
- Mennünk kéne harcolni...- de nem tudom befejezni a mondatom , a fejemre valamiféle durva szövésű anyag, eltakarja előllem a fényt.
- És most a nemesi pár, esküjét fogjuk meghallgatni- hallom a szőke hangját. Valami recsegő hang vesz körül, majd valahova leesem. Nedves földre zuhanok, majd meg sem tudok fordulni máris esik valaki rám. Felszisszenek, épp a tenyetemen támaszkodtam mire visszaestem. Ezt biztos csúnyán meghúztam. Fantasztikus.
- Meg fogom ölni midd- hallom Loki méregtől csepegő, eszelős hangját.