Crown

11.Niflheimi boszorkány

- Ruth vegyél mély lélegzetet, és sikerülni fog, csak gyere a hangom után, kövess engem-körülöttem minden feketébe burkolva pihen, nem látok semmit.Egy visszhang után menni olyan mind süket ember kezébe nyomni az mp3 lejátszót, hogy hallgasson zenét.A selymes női hang, mindig máshonnan jön, és sosem tudom tökéletesen merre is menjek-,Ruth én mutatom az utat, Figga vár, csak lépj elő az elméd fogságából, szabaítsd fel magad-fém csörgését hallom, és érzem ahogy tompán a lábamhoz ér.Megrezzenek a hirtelen jött érzéstől. Mezítlen talpam lassan végighúzom a felületen, a vékony éles felület után a göcsörtös, hosszas motívumok jönnek, még a végén egy hideg csiszolt anyag van.Tőr.-tedd meg Ruth, Gylfi lánya,tedd meg és soha többet nem kell látnod börtönöd!-Élni akarok!, tátogom de hang nem jön ki a torkomon.Pedig a képbe üvölteném ezt a pár szót, élni akarok. Érzem ahogy forró sós cseppek húznak arcomon hosszas csíkot, tehetetlenségem jele ez.Nem hinné el sosem, de most érzem, a mindent magába szívó félelmet.Rettegek, mi lesz ha ismét benyit az őr, ha ismét hívat az uralkodó, vagy ha a Tobi szerű lény megint benyit hozzám.Csak a niflheimi Tobi, gonosz, gúnyos és szeret verekedni, Harry Potter Tobi nevű manója, viszont kedves volt, és hű igazi gazdájához.Szép tündérmese, csak már tudom varázslók léteznek, és nem minden fekete és fehér.Szakadozva kifújom a levegőt tüdőmből, majd felveszem a fegyvert ami lábam elé került. Gúnyos kacagás tölti meg a körülöttem lévő teret. Hüvelykujjammal végigsimítom a kezembe kerülő tárgyat, majd mikor a marokkőhöz érek, érintésem útján kéken világítani kezd.Vigyorba torzul arcom, szorosan összecsukom a szemem , a kékségre koncentrálok,majd mikor ismét kinyitom, lépek egy lépést, látom az alagútrendszert amiben állok.Látom a fal mellett álló ninfát, kinek hófehér ajkai mögül tűéles fogak bújnak ki, a szárnyát feszesen tartja maga mellett, támadásra kész.Látom a mellettem elhelyezkedő alagutat, ami kiutam takarja.-, mit teszel Niflheim trónörököse most velem- kérdi a visszhang már nem olyan lágyan, inkább incselkedőn.Egy lépést lépek felé, hátrafordulok,majd a legnagyobb lendületet amit csak tudok adni a tőrnek megadom.Éles sikítás vágja ketté a csenedet, mikor a ninfába fúródott a fegyverem, markolatáig. Megkönnyebbültségemben felsóhajtok, majd a ninfa teste mellett elrohanva, csak haladok előre.Madarak csivitelnek, a vízesés hanga alatt megremeg talpam alatt a talaj.Megtorpanok, szemeim becsukom, majd várom mikor nem égnek, mikor megérzem a hűs érzést kinyitom őket.Egy barlang kijáratánál állok, előttem fűtől duzzadó táj, amin gyümölcsfák ontják magukból terméseiket, és néhány helyen feltűnnek virágaik.Melegen simogat a nap, és lágyan fúj a szél, tökéletes.

- Mindent hallanak és mindent látnak majd, de segítenem kell rajtad Sygin-gyermekkorom visszaidézője a hang amit hallok a barackvirágok közül.

- A nevem Ruth- oktatóan hatnak szavaim, és érzem legbelül úgy is szánom őket.

- Mindenkinek az a neve amit születésekor ráadnak, mert anyád átnevezett egy midgardi névre az nem azt jelenti, hogy apád nem asgardi nevet adott neked mikor megszülettél- hangja dorgáló.Halkan susog szoknyája a puha zöld fűben,hófehér tóga szerű ruhát visel, csak az anyag mögül páncél látszódik ki és nem a bőre.

- Mégis, apám egy börtönbe zárt, ahol nap mind nap, vagy óráról órára felkelt és félholtra veret az összeeszkábált őreivel-ha csak visszagondolok az ütésekre, a hangos ordításra mit a megfélelmítés miatt ad ki, azonnal összeszorul a gyomrom.Kikötözve, eltört bokával, öngyilkosság lenne ellene harcba szállni.

- Gyöngének tart, és ezt be is bizonyítod neki.Az ereidben olyan vér folyik amiért más ölni kész.Apád és anyád is nagy mágus, és te aki már az istenek erejével vetekszik hagyod magad, hogy legyőzzenek, megszégyenítsenek, semmibe vegyenek.Kitartásod bemutattad, de azt az erőt amit te Midgárdon szereztél, nem mutattad be.Kiváló mestereid voltak, gondolj bele, ők most büszkék lennének rád.Feladtad!Szemmel láthatóan feladtad, és nem küzdesz magadért.Minden amit Asgardban tanultál semmissé vált, mert nem látod a kiutat, csak az önsajnálatot. Sygin, így viselkedik egy harcos-szavai parázsként égetik egóm bőrét, ami az én bőrömnek olyan mind a kopasztóvíz. Igaza van, beletörődtem, feladtam anélkül, hogy belekezdtem volna.De mihez tudtam volna folyamodni, mit tudnék tenni, hogy bizonyítsam magam felé, nem csak Földön vagyok jó harcos.