Crown

30. Vihar előtti...

- Mért ne mehetnénk gyűrűvel- kérdem kikelve magamból miközben a fegyverterembe próbálok eligazodni. Sötétség burloldzik a terembe, csak a fegyverek vannak megvilágítva. De nem vagyok hajlandó lámpát kapcsolni amit látni kell azt látjuk, csupán időpocsékolás lenne.
- Hányszor kell még elmodanom- kérdi unottan miközben egy sima markolatú tőrt pörget meg keze közt. Arca homályba burlolódzik, fél szemmel rásandítok, majd a fejem tetejére kötött haj eltakarja előllem. Megigazítom a kezemre és lábamra erősített pántokat, végignézem a fegyverkészletem, majd helyeslően előre bámulok a sötét folyosóra.
- Amég nem lesz hihető- csattanok fel majd felé fordulok. Asgardi öltözetében ugyanazzal a modorral néz felém majd vesz egy nagy levegőt.
- Nem fogom magam ismételni- mondja mogorván majd nemes egyszerűséggel leül. Kifújom a levegőt, majd végignézek magamon. A hideg végigfut rajtam majd, elindulok a lift felé. Hátra se kell pillantanom érzem ahogy a fekete hajú férfi követ.
- Y.A.R.V.I.S. még mindig nincs hír- kérdem a liftbe állva.
- Mr. Stark még nem jelentkezett, azóta- a gyomrom összeszorul.
Telefonon beszéltünk, majd a háttérből hangos robbanás hallatszott és megszakadt a vonal. A liftből kiérve hideg levegő vesz körbe. A fekete jármű felé haladva, összehúzom magamon a kabátom, majd visszanézek az épületre. Épp az egyik unalmas adó után kattintottam a másikra, amikor üvegcsörömpölést hallottam. Hátra fordultam és megláttam, a hófehér tollú ember szerű lényt. Valami szúró tárgy után kerestem, mire megakadt a szemem az üvegvázán. Érdekes volt, mert az előző találkozásnál ez a lény mozgott, nézelődött és nem egy helyben állt. Lokit pillantottam meg a tollas másik oldalán. Furcsán méregette az előtte állót, majd egyszterűen elsétált mellette. A távirányítót megfogtam, dobbtam volna a lénynek de az meg se mozdult. Észre sem vettem de a fekete király kezében volt a telefonom, amit felém tartott.
- Nem megyün kissé gyorsan. Eszembe sem jut, kifogást találni a vezetési taktikád, de lassan ez a második midgardi akit el akarsz ütni. Nem mindha gondot okozna- ránt ki gondolatmenetemből, mire fújtatok egy hatalmasat.
- Tony nem szokta csak úgy rámtenni a telefont, annak mindig van előjele, épp a mondat közepn rakta le. Senki nem veszi fel a telefont, a tollas áradat a nappalian, teljesen olyan mindha ezelőtt évben járnék- morgom, majd ráfekszem a dudára és élesen jobbra kanyarodom.
- Nem tudom megállapítani mi is történt egy évvel ezelőtt, de azt látom nagyon sietsz valahova- mondja miközben folytonos sebességgel száguldok át a vároroson.
- Megtennéd, hogy nem idegesítesz fel mégjobban- kérdem mogorván de választ nem kapok. Tíz lény repkedett az épület körül, és egyre többen lettek odabent. Mind csak állt és várt, bármit csináltam, egyik sem mozdult meg. Aztán jöttek a hangok, törés, repedés és károgás hangja, de semmi sem történt csak hangzavart lehetett hallani. Értetlenül a Lokira néztrem majd vissza a lényekre. Amilyen gyorsan előjöttek olyan hama köddé váltak, már csak a csörömpölés maradt hátra. Y.A.R.V.I.S. süket lett, nem volt elérhető. Aztán hívtam a töbieket, Tony vette fel elősször. Valamiféle pánikról kezdett el beszélni, majd megszakadt, és tovább nem beszélt. Eztán pánikoltam be. Elősször nem vettem fel neki a telefont, majd egyszer csak abbamarad a beszélgretés semmi zokszó nélkül. Gondolkodás nélkül rohantam a fegyverterembe, utánnam a férfi aki férjemnek mondatik. Csikorogva állok meg a hatalmas épület előtt. Szusszanásnyi időt sem hagyok magmnak máris kiszállok a járműből majd elindulok a kapu felé.
- Engem itt nem látnak szívesen- közli a melletttem sétáló. Cipője talpa alatt meg-megroppan a hó, amég én a járdán ő a földön kotor előre.
- Téged ez mióta érdekel- kérdem rá se nézve, csak belemondom a hideg téli estébe.
- Nem akarok senkinek se segíteni- mondja pöffeszkedve mire megállok és ránézek.
- Ha nem akarsz segíteni, ne gyere, üsd el az időt valamivel, ha viszont jössz megkövetelem segítőkészséged- fintorog majd kihúzza magát és hátra kulcsolja kezét.
- Nem beszélhetsz így velem, Sigyn- mondja megacélozott mimikával arcán.
- Mert te, nem vagy hajlandó segíteni engem ne keverj össze senkivel se-mondom majd elindulok előre.
- Ha nincs semmi gond- kérdi mogorván.
- Nem akarok, ha kérdéseket hallani- rivallok a hátam mögött állóra.A kapucsengőre ráfekszem, idegesen trappolok a lábammal és megpróbálok nem káromkodni.
- Az épület zárva, kérjük távozzon el a területről- hallom a gépi hangot, majd idegesen a kis szürke eszköz mellé csapok. A fekete ódoni vaskerítésre nézek és nemes egyszerűséggel elkezdek felfelé mászni. A téglából kirakott kerítésre állva szétnézek a külső udvaron. Az épület kivilágítva, de a hatalmas ablakok egyetlen emberalakot sem rejtenek. Lassan sétálok tovább, ahol az előbb veszekedőpartnerem hagytam, lenézek olda, a férfi hült helyét találom. Lassan sétálok, de nem látok mozgást. Mindha egy szellemvárost néznék kívülről. A tizedik környékén lehet, van egyetlen fekete fotl, mellette az ablakon mindha árnyékok vetülnének az összetaposott hóra. Halk puffanás, fegyverdörrenés, majd ablaktörés fülsüketítő hangja hallatszik, látok egy hatalmas fehér pacát, körülbelül a harmadik ablakon berepülni a fekete kocka után. Hátamon végigfut a hideg, gyomrom görcsbe rándul, és megpróbálok nem foglalkozni az oldalamba maró érzéssel. Olyan mindha az egy évvel ezelőtt engem felkapó lényt láttam volna. Megborzongok majd gyűrűimre nézek. Loki azt mondta azért ne jöjjünk gyűrűvel mert azzal a nyomunkba lévő keresőket friss nyomra vezetnénk. Itt ellőttem egy kajás viccet amit nem értett, és csak valami ostoba midgardiak felszólalást morgott az orra alatt amit kikérem magamnak. Végre van mivel visszavágnom neki jogosan, hiszen midgardon a családom nevelt fel, és mégis félig asgardi születésű vagyok. Szétnézek, a hűvös esti éjszakába majd nemes egyszerűséggel leugrom a kerítésről. A munkás járat felé indulok, bőrkabátban, farmerben és bakancsban nem is tűnok ki annyira. Ahogy a fényforrás felé érek, ami egy kinyitott ajtó, azonnal összehúzom magamon a hosszú kabátot, hogy ne látszódjanak ki fegyvereim. A szürke lépcsőn felsétálva több öltönybe bújtatott emberrel találkozom. A meleg levegő megcsapja arcom, majd arra megyek amerre a legtöbb ember.
- Te vagy az új lány igaz- hallom magam mögül, egy körülbelül ötvenes éveiben jár nő hangját. Megpördülök majd bólintok-, te vagy...-néz bele szúrósan, a kezébe tartott irattartóba. Fekete ruhában van, a haja szorosan felkötve, néhol megcsillan egy ősz hajszál. Szúrósan rámnéz, majd méregetni kezd. Szarkalábai teljesen kirajzolódnak, sápadt kissé sárgás bőrén még a homloka is meggyűrődik annyira méregeti arcom.
- Valami gond van- kérdem társalgásra készen, mire azonnal leint.
- Menjen átöltözni, majd eldöntöm hova kellenek még-jót mosolygok majd megfordulok és elindulok a folyosón.
- Nem arra van az öltöző- hallok egy ismerős hangot mire vigyorba torzul a fejem.
- Valóban- megpördülök, és személyesen Phillel találom szembe magam.
- Ruth- mondja mire aprót bólintok-, rég nem láttalak- nosztalgiát fedezek fel hangjában.
- Egy éve, annyi mesélnivalóm van- felém tartja kezét majd belekapaszkodom. Lassan elindulunk a lift felé. Gyomrom görcsbe rándul, a toronyban nincs gond de itt, borzongok tőle, ismét.
- Néhány dolgot hallottam rólad, újra kéne írnom az aktád- mondja mire bólintok.
- Még sosem olvastam egyetlen aktám se- gondolkodom el hangosan.
- Felkutattam a régi aktáid, olyan is van amit nem én írtam- döbbenten nézek rá, mire halványan elmosolyodik-, legelső aktád 1915-ből származik. Ismeretlen az írója, felkeltetted a bizottság érdeklődését. Úgy gondolják egy régi elfeledett kisérlet vagy- a liftbe felém fordul majd jelentőségteljesen rám néz-, Ruth, Sigyn, nem tudom mostmár hogy szólítsalak, vigyázz magadra- bólintok, mjad rányom a lift megállító gombjára. Értetlenül nézek, rá, kényelmes terpeszbe áll, majd elmosolyodik.
- Mit akarsz- kérdem kissé rémült hangon.
- Réges rég óta ismerjük egymást- mondja komolyan,bólintok-, az aktáid át kellett írnom és Berlinbe küldenem, úgy kezelik az ügyed mindha közönséges bűnöző lennél. Alig tud erről valaki, nemsokára kihalgatják a hozzád legközelebb állókat. Gondolom nem szeretnél kisérleti nyúl lenni-bólintok-,ajánlom, hagyd el a Földet-értetlenül nézek rá.
- Elmondok bármit, de Midgardot védenem kell! Kötelességem-bólint.
- Mindig a hősöktől félnek a legjobban- szomorkásan elmosolyodik. Gyermekkorom emlékei rebbennek szemem elé, mikor belenézek tekintetébe. Lecsatolom magamról a fegyvereim, majd egy szempillantás alatt átváltozom.
- Ez vagyok manapság én, Nifelheim úrnője- elmosolyodik. Ebben a mosolyban, minden benne van-, te ezt már tudtad- bólint. Visszaveszem magamra a fegyvereket majd a lift szellőzőaknája felé vezető utat keresem.
- Egyik S.H.I.E.L.D.-es közelébe se menj- mondja mire bólintok. Egy éles ugrással kirúgom a fenti ablakot majd felugrok, visszanézek rá.
- Gondolom neked ezt jelentened kell- hangom viszahngzik a liftaknában.
- Vén róka vagyok én már ehhez- elmosolyodom, majd bólintok. Az első liftajtónál abbahagyom a mászást ,majd nekidőlök a nehéz vasból készült kötélnek. Magam előtt látom az egy évvele ezelőti szoba, vörös kárpitját, gyűrűim összekoccannak. Hallom ahogy elindul a lift, majd ugrok. Kigördülök a puha szőnyegre. Körülöttem ezernyi üvegszilánk borítja a szoba szőnyegét. Mikor szétnézek nem látok senkit sem. A másik szobából viszont hangok szűrődnek felém. Felállok előhúzom fegyverem majd fülem a falra tapasztom. Halk léptek sokasodnak, beszéd moralya szűrődik át, majd csend, feszült némaság. Behunyom a szemem majd a gyűrűt egymás felé érintem, csak egyetlen ember jár a gondolatomban. Összekoccan a két kő, majd lassan széthúzom a kaput. Tony áll előtem, öltönyben egy pohár itallal kezében. Arcán egy hosszú árnyék húz fekete foltot, mindha ketten lennének a szobában. Veszek egy nagy levegőt, majd szétterítem a szobában a kaput. Kaotikus látvány fogad, mostmár látom Tony mire figyelt annyira, a szívem a trokomban, a pisztolyt csőre töltöm majd teszek két lépést. A sötét szobába, ami csak kintről látszódott sötétnek, a hatalmas nehéz függönyök miatt, bentről világos, és mégis borzalmasan maró érzést mutata. Fegyverem magam előtt tartom így nézek szét a teremben.
- Régen nem látott- kezdi Angraboda mire azonnal felé fordulok. A fegyver csövével néz farkasszemet.
- Jobban teszed ha befogod- morgom az orrom alatt dühösen.
- Így beszélni egy tanult, királynak- kezdi kárörvendőn.
- Rohadj meg- dörrenek rá idegesen.
- Ejnye- nevet fel jókedvűen. Belelövök a falba, pont a feje mellé, majd nemes egyszerűséggel a másik kezemmel behúzok neki. Megszédül, látszik rajta váratlanul érte ütésem, ennyire igazán kiismerhetett volna.  Sziszegve,, arcát fogva  a falnak dőlve lecsúszik a földre. Megpördülök, majd a kényelmesen ülő Lokira nézek.
- Benned sosem lehet csalódni- húzom fintrra az arcom. Lassan Tony felé sétálok, kiveszem a kezéből az alkoholos poharat, majd beleszagolok, altató főzet van benne.
- Mért nem reagál egyik sem- kérdem hol a férfira hol a nőre nézve.
- Egyik sem ivott az altatóból, így átkot szórtam rájuk- mondja Angraboda mire ökölbe szorul a kezem.
- Fantasztikus, és miért tetted ezt- kérdem remegő hangon.
- Bűnhődj- értetlenül nézek rá majd bólintok.
- Ezért törtél be a birodalmamba is- kérdem egyre idegesebben. Hangom remeg, a kezem ökölbe szorul, a fegyvert egyre jobban markolom.
- Nem volt nehéz, sok olyan embert ismerek ki halála után azonnal hozzád kerülne. Az elején igen gyöngekezű votál, és az aki nekem esküdött, beváltotta szavát- örömittas hangjába egy éles krákogás rondít bele. Mindketten a hang irányába fordulunk. A férfi felállt, lassan elindult felénk miközben a mereven álló testeket tanulmányozza.Fejével Thor felé biccent, olyan pajkosan barátian, könnyeden, mit nem értek. Egy fintorgó gesztus után, értetlenül nézek rá.
- Ha már így összetalálkoztunk, és mindhárman ide tévedtünk, beszélgethetnénk is- a mellettem álló felnevet még én majd összeroppantom fogaim.
- Dögölj meg- morgom felé, mire csak egy furcsa grimaszt kapok.
- Mért beszélsz vele így- hátam mögül jön a hang majd érzem ahogy rámugrik. Testsúllya alatt kissé megremegek, teszek két lépést előre, majd előre dőlök. Rosszul fogott meg így most előre esett. Kiegyenesedem majd megigazítom a hajam. Ránézek a mellettem állóra, aki csak megingatja a fejét.
- Olyan vagy akár egy gyerek- mondja mindezt a fekvő nőnek. Kezét felém tartja, mire értetlenül nézek rá. Leereszti kezét majd elindul előre, követem. A szék mögé áll, majd int. Leülök.
- Az összes szeretted átkozott, mit szólsz ehhez- kérdi ördögien mély hangon. Szívembe mar hangja, és a tudat zsibbasztón hat rám.
- Mire megy ki a játék- kérdem. A nő elindult felénk, ruha susogását hallom, fel sem kell néznem mert hallom a gesztust, és Angraboda azonnal megáll.
- Nem az én tervem volt- mondja semleges hangon.
- Azért ülsz itt akár egy hóhér- kérdem remegő hangon.
- Azt mondtad csináljak amit akarok. Pár őr kivégzése után, megtalált Angraboda, majd behívott ide- mondja a nagy hírt.
- Meg akarsz félemlíteni bennünket- kérdem nevetve, mire a nő megrázza a fejét.
- Csak téged, majd elfoglalni trónod- hirtelen felállok majd elindulok felé. Két kar szorosan átfog, mire mozdulni sem tudok. Nem csalódtam.
- Mi lett a kis pajtiddal, akivel szövetkeztél- kérdem hisztérikusan.
- Ott vár a vízparton, ez csak az én háborúm- morogja idegesen.
- Én vagyok a háborúd, ő érte- biccentek a fejemmel a feketre király felé.
- Ne beszélj róla így! Te nem tudod neki megadni azt mit én- utat magra hatalmas gesztussal.
- Nem is akarom- vágok vissza.
- A férjed- kiáltja el magát.
- Nem önszántamból- kiáltom el magam fájdalmamban. Ismét régi sebek tép fel ez a pár szó.
- De- kiáltja vicsorogva a szót.
- Hamarabb ujjára húztam a gyűrűt mindsem elraboltak volna minket. Az, hogy néhányan a minket neveznek a kiválasztott párnak nem segített a dolgon- lassan elereszt. Már nem szorít, csak gyűrűs ujjam fogja. Lágy érintése, mindha porcelánt fogna. Valahol legbelül igen jól esik.
- Lehetetlen-suttogja maga elé.
- Mikor élednek fel- kérdem mindegyik arcát tanulmányozva.
- Ha megküzdenek veled- morogja a fülembe a mögöttem álló. Kihúzom ujjam fogásából majd egy hirtelen mozdulattal, pisztolyt ragadok, és vállon lövöm az előttem álló nőt. Felkiált, keservesen, fájdalomittasan. A gyűrűvel megfogom a kaput, ami a toronyba vezet, és mindanyiójukat áthúzom rajta, kivéve Thort.
- Döntened kell- nézek Lokira. Hallom ahogy Angraboda megmozdul, és kúszik felém. Egy igen egyszerű rúgással orrontalálom, mitől orrából is dől a vér.
- Megyek Jöttünbe- mondja mire bólintok.
- A harcba segítesz- kérdem kételkedve.
- Az én népem is- bólitntok.
- Thort hova küldjem az asgardiakkal együtt- kérdem gondterhelten.
- Midgardon nem maradhat- kérdi akadékoskodva.
- Ahogy én sem sokáig-suttogom.
- Te döntésed- bólintok. Kinyitok két portált, az egyikbe belelépek. Mikor meglátom Heimdallt bólint, lassan megtelik a terem asgardiakkal. Alig maradt belőlük, pár lélek.
- Valkiry- kérdi Loki az arany szemű férfitól.
- Surthur elrabolta- csak kapkodom a fejem az ismeretlen név hallatán.
- Thor ki tudja meddig képtelen dönteni-mutatok itt az istenre-, velem jöttök és teljes körű védelmet nyújtok nektek vagy máshova mentek- kérdem a férfitól kinek tekintte hol királyán hol rajtam jár.
- Elfogdjuk a vendéglátást- bólintok. Gyűrűim öszeérintem majd kinyitom a kaput. Elősször a Kapuőr sétál be rajta, szétnéz mrglátom a nyolc tanácsost, bólint bólintok, majd szépen lassan a többiek. Visszafordulok az ébenfekete hajú férfi felé.
- Számíthatunk rád- kérdem suttogva.
- Visszaszerzem a becsületem- mondja mire bólintok. Gondolatban megteremtek egy víziót, ott áll a lift előtt. Angrabodára nézek, vérben fetreng, mikozbe keservesen szuszog. Megnyitom a következő kaput. Jeges fuvallat csap ki rajta, felborzolva ruhám és hajam. Beleremegek.
- Várom mikor jössz- mondja majd megfogja kezem és csókot lehel a gyűrűre.
- Nincs sok időnk, vagy így vagy úgy, de...- hevesen megrázza a fejét.
- Nem ez a sorsunk- mondja némi cinizmussal hangjában.
- Utálom ezt az egészet- éles lábdobogás vesz körbe minket, ajtók sorban való csapódásának sikolya kerít őrült hangzavart, az eddigi csendből.
- Gyere- kiált a kapun túlról Heimdall.
- Odin vigyázzon rád- mondja Loki majd elereszti kezem.
- Éles elme és egy jó tőr vezessen- mondom, mire egy aprót bólint. Kivágódik az ajtó, majd piros foltok terítik be testünket.
- Nem akarunk senkit sem bántani- hallom Hill hangját. El se hiszem, pont ő mondja Heimgall oldalán az eszméletlen Thor, Loki is megfordul én is. Rohanni kezdünk, lábunk alatt ordít a beton, fegyverdörgés közepett látom meg ismét ködös váram. Ahogy átlépnék a dimenziókapun, még látom ahogy karját fogva, bezárul mögötte a jeges dimenzió. Erősen megfogják a karom, kitépem magam a szorításból hátra csapok, és egy lépéssel ismét Nifelheimben vagyok.

Sajnálom a kimaradást!!
Tudom, majdnem 1 hónapos volt.
Remélem attól még ugyanúgy szerettétek ezt a részt is.
Véleményetek, most is várom.
Szimonette❤