Crown

33. Éjsötét

Halkan koppan a fapadlón hófehér zokniba bújtatott lábam. Ütemes lépteim után mindha, az anyag is életre kelne. Egy napja lehetek itt, de már tűvész tombol, több tömegbaleset volt, spontán halálozások százairól tudatott a híradó. Vissza akarok menni a helyemre de, nem lehet. Túlságosan nagy törés lenne népem és az én számomra is ha most ezt a csatát nem vívnám meg. Ismételten meditálok, hogy a bennem élő " Sötét" ahogy ezt Loki mondta lenyugodjon, és visszaszokjon a régi világhoz. Igazából ez az erőm nagy részének hanyatlásával jár, de már így is túl sok a halott. Éles balkanyar után már kint is vagyok. A zöld fű hívogat, körmöm végighúzom gyűrűimen majd egy nagy levegőt veszek. Becsukom a szemeim majd koncentrálok. Ez az első próbálkozásom, nem is hiszem sikerülni fog de már ha felhozták a kérdést válaszolok rá. Tony eszébe jutott ez a remek és mégis vicces ötlet. Ha Surthur engem akar akkor biztos van valami kapocs kötünk. Az ő szavával élve, varázslok egy kis előnyt nekünk. Mikor felébredtek itt, legelőször neki tűnt fel, hogy valami nincs rendben. Nem tudom kitűnő megérzés volt, vagy látott de azonnal a nevemet mondta ki ahogy kinyitotta a szemét. Mondanom sem kell, hogy nagyon nem örültek annak ahogy utoljára itt hagytam őket. A S.H.I.E.L.D. hajtóvadászatot indított ellenem. Amikor nem találtak, akkor sem nyugodtak, még mindig keresnek, csak már az emberiséggel is megutáltattak, klasszikus. Most itt vagyunk mindannyian a bosszúállók új épületében, a semmi közepére épített, hiper-szuper ultrabiztonságos házban. nem könnyű kitisztítanom elmém úgy, ha folytonosan újabb és még meglepőbb kérdések cikáznak agyamban. Halvány, alig megfogható érzés fut át gerincemen, megremegek súlya alatt. Szemeim kinyitom, gyors léptekkel elindulok vissza a megadott szobába. Gyors sétám rohanásba vált át majd mikor beérek a tárgyalóba nincsenek ott. Mind aki elvesztette eszét rohanok a házban. Minden szobába benyitok sehol sincs senki. Fel kell jutnom a tetőre. Ismét kirohanok a kinti napfényes táj irányába. Ahogy érzem magamban, átváltozom úgy ugrok. Mire ismét kinyitom a szemem már a tetőn vagyok. Fensík s némi magaslat övezi a környezetet. Megremeg a föld, érzem ahogy táncot lejt alattam a ház. Szemeim égni kezdenek majd lépek két lépést, senki sincs a házban. Két varázs gyűrűm összekoccintom mi eddig Thornál volt majd azonnal belépek az előttem lomhán fénylő körbe. Ahogy belépek a fénybe hatalmas csattanás hallok, mikor hátranézek ismét a Tornyban vagyok. Napfény táncol a hófehér padlón, ami lágyan sercen cipőtalpam alatt. Tétován lépkedem a folyosón, ami egészen a szobák részéhez vezet. Halkan susog hátamon a köpeny, minden olyan idilli. Autók hangja sem hallatszik, a madarak szárnycsapásai néha fel-felrebbennek. Édesen, melegen világít a Nap és egyetlen egy felhő sincs az égen. Mindha megfestették volna és én most ennek a festménynek a legközepén sétálnék. Egymagam vagyok és mégsem érzem magam magányosnak. A tökéletes idill, mindent elfeledtet velem, mindha kimosták volna az agyam, boldogság szappannal. Kezeim már nem tartom görcsösen, lépteim már nem feszesek, lézengek, és beszívom a boldogság mámorító érzését. Ajtók előtt sétálok, mindegyik szorosan zárva van, szépen katonásan. Kontrax miként a fehér és a sötétbarna találkozik, még mindig ámulatba ejt. Némely ajtó előtt megtorpanok, kopogtatni akarok rajta, vajon bent tartja-e azt kié a szoba? Ez a révület megszakad mert érzem ahogy húz valami egyetlen-egy pont felé. Nem gondoltam volna, hogy ez a hatalmas épület New York közepén ilyen csodásan sértetlen lesz, vagy Tony nem fogja leromboltatni. Kellemes ez a meglepetés, és valahol múltidéző. Saját szobámba belépve, nem árok semmi mást mind a szokott látképet. Lassan odasétálok az ágyamhoz majd ráülök. Velem szemben az emlékfalam ami roskadásig van mindenféle mütyürrel amit egész életemben vagy a legelső volt, esetleg kaptam de az is előfordul a látottak alapján ami a legemlékezetesebb volt.

- Gyere Ruth, mennünk kell- hallom Steve hangját. Felállok az ágyról. Honnan tudják, hogy itt vagyok? Még csak itt jártam. Ez csapda!

- Muszáj?-hallom a hangom a fürdő felől. Ahogy kilép az ajtón körülbelül öt évvel fiatalabb énem, instant szívrohamot akarok kapni. Ő belép a szobába és azonnal maga elé emeli a kezét. Meglepődni sincs időm azonnal lép és támad.