Crown

13. Ha volna két életem

A S.H.I.E.L.D. főhadiszállásán gyorsan telik az idő. Szobáról szobára, folyosóról tanácskozóba járok, még a Bosszúállók tanácskoznak, Lokit hozzákötötték azt egyik ügynökhöz, és engem az új küldetésemre készítenek fel. Most egy időre hanyagolom Asgardot, a kilétem, a sírásba fulladt fellázadásom és minden mást ami nem való egy jól kiképzett ügynök fejébe. Egy helyben ülve hallgatom a pontos koordintákat, a helyrajzot, és a bűnszövetkezet minden eddigi pontosan felvett adatát amit megtudtunk. Ha minden igaz, egy jól megszervezett csapat élén fogok győztes mosollyal távozni a földalatti bunkerből. Valamiféle bombakészítő, félőrült, fizikuszsenivel lesz dolgom, aki nem akar mást mind hatalmat, pénzt és mégtöbb hatalamt. Olyan az aktája mind a new yorki merénylet után elfogott emberek mappái. Ők is ezt a három dolgot akartrák, felbuzdulva egyetlen ember, helyesebben titulálva félisteniség tettén. Már akkor Ő kergetett a sírba, az őrültek álltal, és most is ő kerget a sírba. A tegnap esti bőgőroham után, megérkeztek azok is akiket vártam, egy ismét hosszas, könnyáztatta beszélgetés után, már az én lelkem is megenyhült, és nem mardosta a hállátlansággal és fegyelmezetlenséggel kevert bűntudat maró elegye. Reggel mikor kikeltem az ágyból, magával Furyval találtam szembe magam a konyhába, ahogy az épp készülő kávé mellett állt. Nem a látványa sokkolt, hiszen többször is láttam már a toronyban vagy épp itt a hadiszálláson. Az ért váratlanul amit mondott, szüksége van rám, mert a Bosszúállóknak most más dolguk akadt. Így én kerültem a csapat élére, és én irányítok, az én döntéseim és Hill parancsai lesznek mérvadók a bevetésen. Mikor a reggeli sokkból felébredtem, azonnal tudtam mit kell tennem, a leggyorsabb tempómba összekészültem, és egy negyed óra múlva már az otthoni forró kávéval töltött termoszból ittam a jól megfőzött fekete életet adó folyadékot, miközben talpam alatt az ügynökség szürke márványköve kopott. Mikor beértem a szobámba és letettem a kis kézipoggyászom az ágyra, máris megláttam a sártól és vértől piszkos tőrt, amit még három hónapja kaptam egy világító szemű férfitől. A helyzetől való sokk, rengeteg emléket megelevenített bennem, majd nemes egyszerűséggel kifordúltam a szobából, be Romonoff ügynökhöz. A kezembe nyomott több tucatnyi mappát és egy bíztató mosollyal elküldött Pilhez aki továbbvezetett abba a terembe ahol éppen már vagy négy órája ülök és mereven figyelem az előttem ugráló képeket. Eközben a négy órában, több dolog is történt, villám rázta meg a fészket, majd a tűzjelző hangja rázott ki bennünket a tökéletes csendből, és legvégül Loki jelent meg előttünk hologgrammként. Phil eltűnt és azóta semmi más nem történt. Megjelenése nem volt megrázó nem tett semmit, csak mellém sétált, és engem nézett akár egy eszelős elmebeteg. Nem figyeltem rá oda, hisz nem érdekelt ez az egész, most csak egy dologra koncentrálok, mégpedig a holnap korahajnalra megtervezett tökéletes merényletre, ami egy merénylettervező és több tucatnyi segédjének kiiktatását veszi lant alá. A legvékső esetig elmehetek, ezt az információt kapptam. A férfi füle mögött, többszörös bántalmazás, eltűnések, robbantások, vonatszerelvény elirányítás, és majd eltüntetés a vád, amire a lefelsőbb bíróság is csak a halállal járó büntetést adná.
- ...és az új technológiával ezeket a kis robbanófejeket a térképen jelzett piros pontokhoz kell rakni,majd azonnal elhagyni az épületet, a fészekben megnyomott gomb segítségével, öt másodpercen belül megsemmisül a bázis- mondja mindezt Tony felvett mása.
- Fogságba tartottak száma, fegyverek száma- kérdem vontatottan Hillre nézve.
- Rabságban tartottakat kimenekítjük, amég négy csapat felrakja a bombát- székemmel felé fordulok majd közelebb hajolok hozzá. Tevékenységem meglepetésként érte, a pillanatnyi mimikai elváltozásai tökéletesen mutatták.
- Én csak húsz embert viszek a negyven helyett- kijelentem, szilárd morgó hangon, mire a nő azonnal nemlegesen int.
- Negyven ember tökéletes stratégiájt látod magad előtt McAdams- felnevetek.
- Én csak a saját tökéletes stratégiám látom magam előtt- felállok, ő is ezt teszi.
- McAdams, ne szegje meg a parancsot- förmed rám, azon a hangon amitől még önmagam is meghunyászkodom, de ez most nem így van.
- Tudom, hogy hallott arról ami asgardi látogatásom során történt- a nő vonási mégjobban megfeszülnek, akár egy robbanásra kész kézigránát-,szóval mégsem. Lényege az egésznek csupán csak annyi, hogy olyan dolgokra lettem képes mind egy asgardi, végülis azért mert az is vagyok, és olyan dolgokat tudok mind egy istenség, mert Mindenekatyja életem első pár órájába életet lehelt belém, mert az első lélegzetet majdnem eldobtam magamtól. Szóval, minek emberhiányt írni ha magam megoldom, és segíteni is csak majd a kimemekítésben kell semmi másban. Átnézem a helyet, felrakom a bombákat és még ha kell saját magam is oldom meg, hogy az fel is robbanjon- a szem a lélek tükre szokás mondani, ez még egy ügynüknél is így van. Döbbenet, és némi kételkedés csillan szemeiben, ami miatt én ismét elvigyorodom.
- McAdams megtiltom, a kérését, és követelem, hogy ülljön vissza a további adatok egyeztetésére és megvitatására- hangja merev és rátarti, de én mégsem teszem azt amit mond. Lassú léptekkel elindulok a kijárat felé. A folyosóra kiérve hallom ahogy szapora, kopogó léptek jönnek mögöttem. Ha ő nem segít, ismerek én másik olyat akinek a rásegítettségével meg tudom oldani a feladatot, egyedül, plusz húsz ember nélkül. Lépcsőn fel, majd Fury irodájába be, az a kép vár amire számítottam, több döbbentszempár a kopogtatás nélküli benyitásomra, és egyetlen egy eszelős tekintet aki még örül is annak, hogy itt vagyok.
- Elnézést uram a rendbontásért, mindjárt elintéztem- katonás hangon beszél mögöttem Hill. Megfogja a csuklóm, mire én egyetlen másom, az üvegfal mögöttt ülő ügynök, és a feketébe öltözött gonosz felé küldök.
- McAdams mit akar- kérdi a szemkötős merev hangon.
- Őt- mutatok itt a még szabad kezemmel a fekete hajú asgardi felé.
- Minek neked az öcsém- kérdi Thor értetlenkedve.
- Minek nekünk emberek vérét ontani, ha a mieink- kérdem ellágyult hangon, mire ő egy aprót bólint.
- Ebben, mi segítséged leled, ha Lokival szövetkezel- kérdi a következő kérdést, ami miatt elmosolyodom.
- Részben szövetséges, más részben bűnbak lenne. Mi ketten megyünk és lerakjuk a bombákat, de közben már rég az embereket menekítjük, és a két órás művelet fél óra a latt elvégezhető, csak egy kis észt kell beletenni- a szőke melák mindentértő bólintással lerendezti a beszélgetésünk.
- Megengedi- Fury gondterheten ránehezkedik a hatalmas üvegasztalra.
- Mi a bizonyosság arról, hogy nem fog minket elárulni- kérdi merengő hangon.
- Az, hogy hozzám lesz láncolva a karperec segítségével, és ha bármi nemtesző cselekedetet művel, lelövöm- Thor azonnal visszafordul székében felém, még a hologgrammom álltal látom Loki rémült arcát is. Let nem testvérek, de a több évnyi együttöltött idő csodákra képes, még a mimikákkal is.
- Eddig segítséget kértél, most halállal fenyegetőzöl, Sygin- hallom Loki hangját, mire mindenki felfigyel.
- Még nem veled tárgyaltam, te csak fültanúja lettél a tervemnek- száraz hangomban hallani lehet a semlegességet, már gondolatban a földalatti bunkerben vagyok, és nem holmi üvegszoba féleségben. Hologrammom eltűntetem, majd ismét a szemkötősre nézek.
- Szóval, áldását adja, vagy oldjam meg egyedül- látványosan Steve-re néz majd Tonyra.
- Melyikőtöktöl tanulta ezt- morfondírozva teszi fel a költői kérdést holott tudja, mindketten ugyanilyenek. A két férfi csak összenéz majd ismét rám, Hill elengedte a csuklóm, és így én látványosan megdörzsölöm a csuklóm.
- A kérését megtagadom- ki gondolta volna.
- Oké, akkor vinném a foglyot, mert nekem még tanítanom kell őt is- ebben a pillanatban több dolog is történt egyszerre. Fury meglepődött a válaszomon, mind ahogy a stíluson is, ezt jelezve megköszörülte a torkát. A két hős úgy néz rám mind akik még nem láttak fehérembert. Thor, már megint kérdőn néz rám, de látom szemeiben eljutottak szavaim hozzá, és tudja mire ez a nagy felkérés. Hill fülében megszólalt egy hang, miszerint megtámadták az épületet. Loki veszekedni kezdett az őrével aki parancsra kész elindult a megadott helyére, miközben őrajta még mindig rajta van karperec, és ha jól hallom húzza maga után mind kutya a rongyot. Első dolgom, hogy a fekete hajút kimentsem szorult helyzetéből, így Hillt és hangját, megkerülve kirohanok az igen vicces látványt nyújtó két férfi felé. Az ügynök kajrát megfogva leveszem a karkötöt, de ő még így sem állt meg. Az eszközt azonnal magamra teszem, majd mire a fekete öltönyös férfire nézek, már önmaga magasságával áll előttem.
- Borzalmas, őrületes, döbbenet, tudom tudom- legyezem el kezemmel a szavakat amiket csak a férfi szemeiben látok-, nem te úgy szoktad mondani, őrült midgardi-saját magam felfedezésén bólintok, majd elindulok a folyosó azon részére ahonnan jöttem. Követ, hallhatatlan macskaléptekkel, nem hallom csak érzem.
- Honnan veszed, hogy én segíteni fogok, holmi jelentéktelen csatában, amit inkább önmagad megnyugtatására hajtasz végre, parancs alapján- a lépcsőház ajtaját kivágva elindulok előre.
- Csukd be az ajtót, mert leviszi a fejem a huzat- morgom, és ő úgy is tesz. Végigcikázok a lépcsőfokokon, és a megfelelő ajtónál megállva, fülem az ajtóra teszem. Semmi, nincs hang amit hallanék. Kinyitom az ajtót, majd egy győztes mosollyal konstatálom, a fegyverterembe jutottam.
- Minek hoztál ide- kérdi a férfi, mire én felvont szemöldökkel ránézek.
- Mivan, puszta kézzel akarsz végezni velük, vagy némi segítséggel- megrázza a fejét majd előre lép egy lépsét.
- Ugyan kérlek, lehet nem jutott el hozzád a válaszom, mit igen kétlek, de már egyszer elmondtam nem segítek-bólogatok majd lekapcsolom a karkötőm.
- Szóval spontán megsülsz, ha ezt a szart hozzádvágom, vagy segítesz és biztosítom a továbbélésed, kivéve ha bármiféle ellenszegülést, vagy esetleg, lázadozást vélek felfedezni teteidben- tekintete végigcikázik a helységen, majd résnyire kinyitja ajkait, és ismét bezárja. Feszült csend lepett minket el, miből alig látunk ki. Többször is megtörtént ez már velünk, így már ez az érzés jól megszokottá vált. Visszacsatolom kezemre a karkötőt, majd pakolni kezdem a fegyvereket majd pár tőrért, két fegyverért, és még magamhoz vezsem a töltényt valamint a bombafejeket.
- Nem kényszeríthetsz harcolni- eszelős hangjától kiráz a hideg,  azonnal hátra fordulok.
- Ennyi gondolkodás után erre futotta, komolyan- kérdezem a mai nap a legélénkebb hanglejtésben, kissé komikusan mégis megterhelten.
- A válaszom, az imént hangzott el- elmosolyodom.
- A válszom az, hogy ezt nem én akartam- mutatom fel tenyerem felé, miben a vörös csík pihen-, ja és azt sem akartma, hogy ez így legyen, tudod mit azt se akartam, hogy valaha is megismerjelek mert unszimpatikus vagy, csak a mocskot takarítottam el amit az emerek agyába leraktál, és hánynom kell tőled. Egy seggfej vagy, egy rohadt nagy farpofa. És még te prédikálsz arról, hogy nem kényszeríthetlek csatába, tudod mit nem is foglak. Megdöglesz te itt szépen lassan, ha esetleg felrobbantják az épületet. De azt sajnálnám inkább saját kézzel fujtanálak meg, abba nagyobb örömöm lelném. Olyan vagy mind valami rulettgép, amit dob olyan leszel, kiszámíthatatlan, és te ezt élvezed. Csak ezzel ne az én életem keserítsd meg, vágod! Menj oda ahol jól érzed magad, csak az a hülye vérszerződést hagytad volna a francba, mert amit mndtál az mind igaz. Minden szava amti kiejtettél a szádon, és tudod röhelyes az egész. Mert foggalmam sincs, hogy a francba tudom megcsinálni azt amit te a vízióiddal, azt se tudom, hogy lettem olyan erős, hogy akár egy tankot fel tudnék emelni, és te még nem tanultál semmit tőlem, vagyis ez a szar, meg ezek az érzések még mindig bennem lesznek amég meg nem tanítalak meditálni. Felháborító, mért nem kötöttünk másfajta alkut, tudod amikor a cellába rohadtam, tört lábbal és vérző fejjel, az volt a legtöbbet az eszembe, hogy kijutottál vagy sem, és nem azért mert ezen akartam kattogni, azért mert olyan volt az az egész mindha a fülembe suttogták volna a szavakat. Lehet megőrültem, de pánikoltam azért, amiért nem tudok rólad semmit, vicces mi? Aztán megjelentél és minden elmúlt, helyét vette az érzéseknek a harag, gyűlölet és szánalom. Mert szánlak téged, Laufeyson, hogy nem vagy képes egy emberi kapcsolatot sem kialakítani, még azzal se aki több évig veled volt. És ha most azzal mersz jönni, hogy én nem tudom, milyen árnyékban élni, kiröhöglek- torkom szakadtából ordítom a szavakat ami csak eszembe jut, minden átszalad a szűrőn, ezzel a bennem lévő feszültséget teljesen eltüntetve.
- Miféle hangon beszélsz velem, te kinek apja csak még földjéért sem küzdött min most uralkodik. Nem értesz te semmit, csökevény eszedbe nem férnének bele az a tudás amit bármikor át tudnék adni neked. Mit Odin előtt kötünk, az szent és sérthetetlen, így mikor én azokat a szavakat kiejtettem a számon, megfontoltság vette körül minden egyes betűjét. Az, hogy te ezeket nem érted már teljesen más lapra kell írni. Ami azt illeti, még nem léptél a lábnyomoba addig ne ítélkezz, mert ajkaid hamis szavakat formál, mikben csak a tudatlanság hangzik- hangja nyugod, és kimért. Homlokom dörzsölgetve, próbálok nem felrobbani.
- Csökevény eszű az ki mondja- vidám mosoly terül szét sápatag bőrén.
- A gyermekkordban biztos sokat mondhattad- felnevet. Mire én csak megköszörülöm a torkom.
- Nem érdekel, számomra egy senki vagy- mondom mindezt színtiszta határozottsággal.
- Tegnap, mikor karjaimban remegve sírtál, nem ezt az érzetet keltetted- fülig elvörösödtem, majd nemes egyszerűséggel otthagytam volna, ha nem lök vissza akarperec hozzá.
- Megtennéd, hogy felrobbansz úgy most- kérdezem ingerülten.
- Nem csak én vagyok kiszámíthatatlan, Sygin. A te gondolaataidon sem lehet teljesen végigsétálni, akár egy úton. Értsd meg mi nem erre születtünk, mi uralkodók vagyunk, hadvezérek és akár ez amit kezünkön hordunk jó szövetség is lehetne- felnézek rá, ülő helyzetemből. Arca elvetemült, és azonnali válasz reménye csillan meg szemiben.
- Mégis mi hasznom lenne ebből a szövetségből, Loki Csínyek isten- hangom töprengő, és mégsem tudok megérzéseimre figyelni.  Pedig tudatomba vésődött neve, Csínyek, hazugságok és a mindent elpusztító tűz istene, halálos koktél, és én mégis néhanapján megbízok benne.
- Szülőföldem én uralom, még tied lehet min te fogantál, közösen vállt vállra vetve harcoljuk ki tiszteletünk, és mindenféle jogot megszerzünk mi nekünk adatott- tekintetem végigszánkázik a kifosztott raktáron, majd lassan felállok, és hátralépek, hogy az óriásra nőtt férfi szemébe tudja nézni.
- Ennek van valami köze a jóslathoz, mit sokszor emlegettél- teszem fel a költői kérdést.
- Egy jóslatot töbféleképpen is lehet értelmezni, úgy látszik elősször tévedtem.
- Uralkodást ígérsz, mibe nincs beleszólásod- morfondírozok, és ő bólint-, mi ebben a te hasznod -teszem fel a kérdést, ami miatt felcsillan a szeme.
- Utódot adsz nekem, aki leigázza a kilenc birodalom mindegyikét és a nevem örökre beleégeti a Fa gyökerébe- se köpni se nyelni nem tudok. Ajkaim résre elnyílnak egymástól, majd szemeim is kikerekednek.
- Te úgy gomdolod csak úgy bérbe veheted a méhem kilenc hónapra- kiáltok fel, mire ő bólint-, na álljunk meg egy pillanatra. Te akarsz egy gyereket, tőlem-bólint-, és én azt a gyereket adjam neked csak úgy-bólint-, megőrültél-kijelentésem után rajta a sor,hogy kikerekedjenek szemei.
- Sorsa kitűnő lenne, megadnék neki mindent- mondja teljes nyugodsággal.
- De nem lenne családja, mért akarnám, hogy a gyerekem egy csonka családba nőljön fel- kiált fel belőlem a szúró érzés, ami szívem köré vert árkot.
- Ott lenne a birodalmad, apád a tömlöcödben, Hel a barátodként, és én mind segítséged. Csak egy gyerek-felröhögök, eszelősen, és mégis üvöltés szerűen.
- Én ezt a párbeszédet nem folytatom, olyan mindha önmagamat tenném licitre, egy kannibál faluban. Őrült vagy, Loki Laufeyson, én mondom megártott a levegő- már nem mosolyog, felvette a pókerarcát.
- Kannibál- morogja halkan, miért elnevetem magam.
- Olyan fejletlen törzsek, ahol ember embert eszik- oktatom a mindentudót.
- Még nem olvastam róla, egyik midgardi könyvben sem- szemeim behunyom majd ismét kinyitom.
- Őrült asgardi- morgom magam elé, mire ő azonnal felkapja tekintetét.
- Párdon- hangja számonkérő. De válaszolni már nem tudok, mert talpam alatt a föld rázkódni kezdett.
- Behatoltak- mondom inkább magamnak mindsem neki. Fülemhez nyúlok, de rá kell jönnöm most nincs benne a szerkezet mivel fenn tudom tartani a kommunikációt a fészek és magam közt. Mivel a fülesben nyomkövető van, mindenkit, látnak aki hordja, és nekem most nincs fülesem.
Bingó!
- Nem kéne valamit tenned, vagy csinálnod-kérdi csevegés szerűen.
- Persze mindjárt felszívódunk-mondom mosolyogva-, már csak egy kérdés. Velem tartasz vagy sem- cipőtalpak robognak el mellettünk.
- Ötvenhatos jelentkezz, itt negyvenkettes, vétel- hallatszik a hívómondat amit mindig belemondunk mikor valakivel beszélni akarunk.
- Megyek, mert itt se maradhatok- mondja végül mire én bólintok. Ami a kezemben van, mindet a kezébe nyomom, majd ugyanazokat a tárgyakat elveszem, kivétel a bomba mert abból csak négy van. Fegyverek egymásutáni gyors durrogása, futó léptek, néhány húzó hang. Fejemmel a lépcső felé mutogatok, mire ő azonnal elndul. A fegyvertárból minden eltűnt ami használható, és fel lehetne használni ellenünk. A maradék töltényt, és a két plusz fegyvert is elvettem. Az ajtó roppan egyet majd mégegyet, Loki mellé rohanok és becsukom a az előttem lévő ajtót, és be is zárom.
- Körülbelül öt percünk van felfegyverkezni, elkötni egy autót- suttogom, majd ismét elindulok lefelé. A lépcsők talpam alatt remegni kezdenek, a faltörőt használják hátulról akarnak támadni, de támasásuk nem fog meglepetést okozni ezt garantálni tudom nekik.
- A harci ruhádat mikor veszed fel- kérdi a hátam mögött álló, majd azonnal zöld fény veszi körül.
- Arra nincs időnk-morgom a semmibe magam elé.
- Ha ez a ruha hivatott hozzád, azonnal át tudod venni, csak koncentrálj- lépcsőzök majd ismét megállok. A férfi a hátam mögött, még én a szuszogásán kívül semmit sem hallok. Közelebb hajolok hozzá, nem akarom, hogy bárki halljon.
- Tudsz lőni, lőttél már fegyverrel- kérdezem suttogva.
- Ugyan kérlek miféle kérdés ez- mondja hangosabban de én lepisszegem.
- Nem akarok szita lenni te félőrült- morgom halkan. Igaz csak homályos körvonalát látom, de érzem magamon a szúrós pillantását. Kitisztítom a fejem, majd a ruhámra gondolk, amit még Siftől kaptam. Mikor kinyitom a szemem, nem történt semmi, ugyanolyan mindha abban a ruhában lennék mind amiben jöttem.
- Mi a terv, a te csatád a te világod- mondja a férfi mogorván.
- Te a hátam mögött, lövöldözöl, és véletlenül se nézel előre,mert nem akarom, hogy egy ájultat kelljen hurcigálnom. Az első épp járműbe beszállunk, és megyünk felrobbantani a helységet. New York legkülső partján van, körülbelül, ott ahol a vízbe dobtuk a hullát-bólint majd a hátam mögé áll. Kinyitom az ajtót, és ismét koncentrálok, a szemeim izzani kezdenek, és én úgy érzem mindha ez megtöltene erővel. Magam elé kéözelem a termet üresen, ahogy a fehér a szürke és a fekete uralja a teret. Az erkéky szerű kidudorodást a falból, és a helységet körülölelő párka ahol kényelmesen el lehet bújni, és elhelyezkedni lőállásba. Biztos a behatolók is észrevették ezt, minket kezdő ügynököket, először a S.H.I.E.L.D. megvédésére tanítanak ki, aztán jöhet a többi. Érzem ahogy mereven figyelnek odakint körülbelül, tíz ember, és azt is érzem, hogy ezeket az emberekt egytől egyig nem ismerem. Valahol az egyik egy autó visszapillantójából lát engem, és a mögöttem lévő szarvval elátott fejvédőben állót. A tükörbe nézek, majd összefut tekintetem az övével, összeesik, egy kilnc.
- Jobbról az első kiiktatva- morgom, magam mögé, de a hátam mögül csak egy hangos surlódást hallok. Kínomban elmosolyodom-,ha megtennéd oda küldesz egy víziót és megfolytod a bal elsőt, én megyek a jobb másodikra-látom lelki szemim előtt vigyorát. És ott a hologrammja baloldalt, látom a jobb oldali énemmel. Gyorsan végez a mozdulattal, a férfinak még feleszmélni sem volt ideje. Mikor az enyém megláttta addigra fontam nyaka köré úaim. Rúgkapál, le akarja tépni kezem nyakáról, de csak lassabb halált ad magának. Rajta feküdve, érzem mikor ernyed el teste, ahogy elhúzom az újam csak akkor látom rajta a skarlátszín folyadékot, rossz helyre nyomtam, így először vérzett majd megfulladt, kell neki kapálódzni. A víziója eltűnik, és csak utánna hallom a lövés hangját. Az enyémet egy golyó szaggatja szét.
- Mi a következő terv- kérdi gúnyosan.
- Sakkozunk-megköszörüli a torkát mire én felnevetek. Szemeim már nem égnek, leteszem a fegyvereket, majd lehasalok, és az egyetlen fegyverrel ami teleszkópos, lassan célbaveszem a középső emberünk. Azok ott fent, egymásra szórják a golyókat mindsem az ellenségre. Félnek, amit nem csodálok, csak a legjobban képzett ügynökökkel van dolgouk, ők maguk bármilyen jók is. Újoncok, akiknek a szája nagy és ő maguk mégsem képesek megcselekedni, amit a több elvár tőlük. A középső holtan esik össze, golyómtól amit fejébe küldtem, és vörös folyadékkal ázatja a padlót, majd onnan pettyenként csepeg le vére, az alatta álló autóra.
- Megölték már egymást- kérdi morogva.
- Szerinted-kérdem nevetve-, ennyi töltényt még egy kezdő se lőtt ki azóta mióta az eszem tudom- felállok majd, magamhoz veszem a fegyvereim, ahogy a hátam mögöttire ránézek, arca semmiféle érzelmet nem mutat, de a kezébe még mindig úgy állnak a fegyverek ahogy odaadtam neki.
- Mi a gond- kérdi mogorván.
- Azt hittem legalább már elpakoltad a harci eszközöket, de tévedtem- kezem boldogan majd lenézek a ruhámra. Felsőrésze rézszínű fém, aprólékos húzott mintákkal díszítve. Abból két fekete bőr huzal, a bal oldalon két tőrtartó, még a jobbon négy, és egy-egy csuklóvédővel el vannak látva, amik ugyanolyan gyönyörűek mind a páncél mellrészén látható hosszas, tűzszerű motívumok, mind amit Siftől kaptam. A ruha alja hosszított, fekete anyag, ami két oldalt a lábamnál felvágott,így kényelmesen mozgok benne, a lábbelim ugyanaz mi eddig. Elém lebben egy kék színű anyg, mire realizálom az a ruhám hátsó része, a palást.
- Királyi vérhez, uralkodói ruha-mondja a mögöttem álló, megfordulok és döbbenten nézek rá.
- Te ezt mikor láttad meg-kérdem elhaló hangon.
- Mikor kinyitottad az ajtót, Sygin- nemlkegesen megrázom a fejem, csak a történtek miatt. Majd minden eszközt a helyére rakok még a két pisztolynak is van tegeze, fantasztikus. Kilépek, s ahogy nem jön jelensemre fegyverből hang, és ezzel válasz lassan lépkedek az első autó felé. A legelső autó ablakában megpillantom, magam, de amit látok igen tetszik számomra. A hajamban vékony aranyfonatok, amik fejfedőmből jönnek. Egy spártai sisakjához hasonlít az enyém, csak amég nekik a fejükön fém volt, az enyém arany színben világít. Gondolkodás nélkül, beülök az autóba, megnézem a tankot,majd Loki felé intek.
- Na jössz vagy mi lesz-kérdezem, és ahogy leveszem fejemről a védőeszközt, meglátom a hosszas kék tollakat amik benne vannak. A férfi azonnal elindítja magát felém, és elmosolyodik.
- Mikor vetted le rólam a karperecet- kérdi kíváncsin.
- Nem vettd észre- kérdem meglepve, de ő nemetm int fejével-, amikor a kezedbe adtam a fegyvereket- egy mosolyszerűség terül el arcán, de ez a mosoly most nem öntelt, fellengzős, vagy pökhendi, ez most egy tiszta, köszönetet nyilvánító jelenség-, te döntesz jössz, vagy maradsz-mondom mire ő bólint.
- Megyek.
Gyors fordulattal elindulok a megadott irány felé, még utoljára visszanézek a visszapillantóból. Az épület tetején Vasember repked, Thor pörölye zuhan a földre, és egy idegen katona holtteste száll vele együtt.
- Nem, hagyhatjuk őket itt- morgom majd visszafordítom az autót és az épület felé vezetem.
- Mire ez a nagy cselekedetváltozás- kérdi azonnal, majd mikor meglátja a vészesen közeledő épületet, belekapaszkodik az ülésbe. Hatatlmas robajal érkezünk meg, és megannyit szempár ránk szegeződik-, őrült midgardi-hallom magam mellől, mire én csak elmosolyodom.
- Minél többet mondod annál jobban tetszik, és rá kell jönnöm nem valós állítás- a lépcsőház legelső ajtajához hajtok, mellőlem előveszem a sisakom, és kirobbanok a kocsiból. Rohanok egészen fel, amég meg nem érkezek a tetőig. Ahogy hirtelen megállok, egy hideg fuvallat jár körbe. Megfordulok és ott áll velem szemben ő, lábam kicsit megmozdítom de térdeibe ütközik.
- Megrúgtál- jelenti ki minden hezitálás nélkül.
- Csak kíváncsi voltam, hogy tényleg te vagy az.