Crown

31. Triumvirátus hamvai

- Ezer börtönből, több mind kétezer elitélt hiányzik. A legmélyebb ponthoz, senki sem mert lemenni, ott mindenki jelen van. Viszont, sajnálatos módon felderítés és rendbehozatal során, tíz halálos áldozat és harminc eltünést jelentettek be. Valamint a börtönök újrafésülése során, három csecsemőt találtak, feltételezések szerint, fél évesek lehetnek. Állapotuk stabil, várjuk a parancsot- nyolc bíra kik előttem állnak, hatalmas fekete pacaként és várják mit is mondok. Arany trónomon ülök, a kígyó jobb karomra tekeredve. Megduplázott örség figyeli az asgardiakat és a megmaradt foglyokat. A harcos aki feláldozta értem életét, most is a trón mellett áll. A barna terembe mindenki engem néz.
- A holtakat égessék, csecsemőket neveljék fel, és minél hamarabb legyenek készen a börtönök felújításával. Erről jelentést kérek, mert ha készen vannak az erődítmények, azonnal cselekszünk, a minket megtépázottak ellen.- Csend, majd eltűnik a nyolc segítő. Fekete füst száll fel onnan, hol eddig voltak.
- Úrnő- mondja halkan a férfi, majd intek folytassa-, a gyermekek- bólintok.
- Mihelyt tárgyalok Asgard királyával azonnal szemügyre veszem őket. Még csak gyermekek nem itélkezhetün. Ki tudja, lehet még jó hazafiak válnak belőlük- bólint, majd hátrál-, hogy hívnak- kérdem ami már réges rég foglalkoztatott.
- Audr- meghajol majd távozik. Felállok helyemről majd lassan elindulok a lépcsőkön. Thor, három napig nem kelt fel, s mivel fogalmam sincs az itteni három nap mennyi Midgardon vagy esetleg Asgardon, meg sem merem azt kockáztatni, hogy kiszámolom hány napig feküdt tudatlanul. Heimgall volt ott éredésénél, és ő mondott el neki mindent. Ma lesz az első megbeszélésünk, stratégiánink összecsiszolása és eszmeváltásunk. Lassan sétálok a barnából hófehé lesz, a köpeny suhog utánnam, mire térdig beleérek a kígyóméregbe, égtt ruhaszag lesz úrrá a termen. Végigsétálok a medence alján, majd mikor ujra kijövök, már teljesen más ruha van rajtam. Ugyanaz a mellvért és sodronynadrág de a kék feketére váltott. Fekete köpenyem, kék kesztyűm és hosszzú fekete szoknyaszedrűséget viselek. Fejemen régi koronám, oldalamon kard, minek a nyele kígyómintával dísztített. Élesen balra fordulok, majd meglátom a börtön kapuja előtt Thort. Élesen méregeti a mintáikat, mik az oszlopon vannak. Vörös köpönye ring körülötte, ahogy körbejárja a két oszlop közti távolságot.
- Sajnálom, hogy nálam nincs társalgó- felé inézett szavaim miatt megpördül, majd bólint.
- Ne törődj ilyesfajta személyeskedéssel- bólintok-, beszélgessünk mind barát a baráttal- elmosolyodom, majd intek kövessen. Kétoldalt tömlöcök, őrök sétálnak, itt-ott vas csattasn vason esetleg vaskos faajtók nyikorognak, ahogy lassan kinyitják őket.
- Lehet odafent nincs társalgó, de idelenn van egy szoba ami, bámulatos- suttogom mire bólitt. Két őr áll egy díszítetlen ajtó előtt, ahogy meglátnak bennünket azonnal kinyitják azt. Idelent kellemesebb a levegő, mind odafent, bármelyiket is nézzük. Nem látni a plafont, csak azt, ahogy egy hatalmas fa egyetlen gyökere gubbaszkodik odafenn. A föld hófehér márványból készült, kétoldalt könyvespolcok roskadásig könyvekkel, középen egy hatalmas asztal, és kilenc szék körülötte. A fából mítikus fény tör elő, ezzel narancssárgára, lilára, kékre és hófehérre festve mindent. Ránézek a mögöttem sétálóra, ki nem takargatva kíváncsiágát járkál, körös-körül a termen miközben erősen méregeti az elé táruló látványt.
- Erről apám sosem mesélt- mondja kissé csodálkozva, majd az egyik székre támaszkodik. Rózsák díszítik, és a fa is kissé piros.
- Volt egy felkelés, le kellett jönnöm. Az egyik rab ellopta a kulcsot és kiengedte a többit. Hatalmas vérengzés tört ki az alagutakban és a cellákban. A fegyenc után rohantam, és akkor láttam, hogy benyit ide. Érdekesen ismerős, fekegte haja volt, és mondhatni a ruhája is jól ismet zöldben virított. Nagyon dühs voltam rá. Mikor egymaga volt bent nem történt semmi, sötét volt és igen nyirkos levegő áramlott ki a hatalmas ajtón. Majd bejöttem, és a színek, táncolni kezdtek körülöttem. A férfi mindha járt már volna itt, a kilenc szék közül az egyetlen, jégcsapok díszítette széket választotta majd eltünt-, kis történetem után Thor elmosolyodott.
- Ugye tudod, hogy nem rab volt aki miatt felfedezted ezt a termet- bólintottam-, Loki rengeteget olvasott, és mégtöbbett tud a kilenc birodalomról mind apánk. Valami célja volt azzal, hogy ide hívott- elmosolyodom, majd elindulok az egyetlen kígyók szegélyezte szék felé. Thor szétnéz, majd egy megroskadt arany székhez sétál.
- Asgard megsemmisült- mondja keményen, majd megsimítja a széket, olyan finoman mindha gyermek lenne- , Odin és az ő apja munkája odalett. Nyolc birodalom maradt, és egy nép otthon nélkül.
- Nem nagy vigasz, és tudom, hogy igen veszélyes de, én szívesen látlak téged és néped vendégül addig még egy olyan helyet nem találtok ami tökéletes- bólint majd az asztalra támaszkodik.
- Van egy hely, mi Asgard felett van, oda kéne eljutnom, és ott lenne ismét az otthonunk- a férfi aggodalommal és gondterhetséggel nézett körbe a termben.
- Eljutni segíthetek, de egyenlőre nagyobb teher is nyomja vállam- bólint.
- Shurtur, mindhármunkat kihívott, mikor népeink egy részét magával vitte. Ne feledd, Angraboda csak férjed akarja, és ezért bármire képes- a szó hallatán összeugrik a gyomrom és megpróbálok uralkodóhoz híven viselkedni.
- Annyi mindent nem tudtam megakadályozni- mondom miközben kihúztam székem.
- Vannak jóslatok miket csak akkor tudunk meg mikor beteljesedik- bólintok-, húgomnak tekintelek, hisz testvérem mellé kerültél. Királynőnek tartalak mert, jogosan lett tiéd a trón. Hálás vagyok mert mikor Asgardban voltál,segítettél nekünk- bólintok, és halványan elmosolyodom.
- Köszönöm. Nem tudok mást mondani, engem nem arra neveltek, hogy ilyen szónoki képességeim legynek. Ha tudok seítek, és mégis van, hogy én húzom a rövidebbet- kényelmetlenül felnevetek, majd leülök a székembe.
- Midgardon is rá fognak jönni, egy hőst nem lehet csak úgy elfelejteni.
- Mégis ketté tudták osztani a Bosszúállókat- kirúgom magam alól a széket, majd idegesen dobolni kezdek a kardomon.
- De kell nekik a segítséged, ahoz, hogy legyőzzék az ott lebzselő fenevadat.
- Miért fenevad- Thor kiegyenesedik, majd a távolba réved.
- Rég forgatja már a kardot, régebben mind ahogy te megszülettél. Hóhérnak is nevezik, mert egyetlen embert sem kímél, és amerre ő jár mindig a pusztulás követi. Nem hiába állnak ellene kevesen csatába, csak védekeznek és menekülnek. Jégóriások közül való, ő ült a trónon, még mielőtt Loki eltünt Asgardból. Tudod mikor visszakerült a felszínre a börtönből, átjárt az eszemen. Többször volt ő Jöttünheimben mind Asgardon, csak mikor te hívtad akkor volt ő önmaga. Rég ismerem ahhoz, hogy átlássak a csínyein. Ő érezte a jóslatot, és halgatott is valamiféle hangra, még te menekülél előlle, ő már rég elkapott, csak fennhagyta az illúziót, hogy szórakozhasson. Jó ember vagy hiszen kiválló midgardiak nevedltek fel. Csak épp te nem oda tartozol, sem Asgardhoz ahogy ezt sokáig én is hittem. Te Nifelheim trónörököse voltál, és mostmár uralkodója. Nem nézhetnek a midgardiak át rajtad, hisz erősebben kötődnek hozzád mind ahogy te hozzájuk- szavai éket vertek gondolataimba, és nem akarom őket elereszteni. De én sosem egész Midgardon mindig csak pár főn gondolkodtm. Ha már Hellheimnek nincs uralkodója, és enyém a nifelheimi trón, mi Hellheimben van.
- Jól értem mit akarsz mondani- kérdem kissé kíváncsian, mire ő bólint.
- Sigyn, Hellheim új ura meg kell tudnod azt ami idáig követett téged. Apámtól mikor engedélyt kértem, hogy feljöjj hozzánk, nem értettem miért mondja, a húgod meglátogat minket. Elősször, azt hittem valkűr vagy, de aztán teltek a napok és nem éreztem biztosnak ezt az állításom. A történeted miszerint hogy kerültél Midgardra az nyitotta fel a szemem. Odin megáldott, hogy túléld a harcot mit családod vívott. Ahogy midgardiként nevelkedtél, úgy erősödtél, és te Sigyn Gylifson, azért vagy Odin lánya mert ajándékul kaptál tőle mégegy életet. Vér nélküli testvériség ez, ami segített neked abban, ha itt az idő csak akkor lásd erőd. Hell, a nővérem viszont nem tudott rólad, még akkor sem mikor megkaparintottad a trónt, külömben már rég holt lennél-felnevetek.
- Ez igen eszes és átgondolt történet- hangzik tőlem a szó mire éles lépteket hallunk a könyvespolcok felől.
- Köszönöm kedves, hogy helyet foglaltál, így legalább én is itt lehetek- mély morajló hangja hallatán végigfut rajtam a hideg.
- Loki, hogy kerülsz ide- kérdi Thor megdöbbenve.
- Nem csak az asgardi átjárókat ismerem, tesvér- hangja gúnytól csepeg.
- Ez nekem a mai napra kicsit sok- kihúzom a fegyverem majd rádobom az asztalra. Éle belevág a kemény fába a penge csilingelő hangot ad ki, majd hátat fordítok a duónak és lassan elindulok a könyvek felé. Azonos génállomány matt felkerültem Asgarbda, majd mikor furcsa rémképek gyötörtek, vissza Midgardra. Midgardról ismét Asgardba, majd onnan Nifelheimbe ahol megtudtam ki is vagyok valójában. Egy ilyen röpke érzelmi hullámvasút után, amit még jórészt túl sem éltem, most azt mondják Odin gyámlánya vagyok, mert nem hagyott meghalni, viszont Asgardba sem engedet vissza. Vajon mi lett volna ha ott növök fel? Ő, tudodd erről az őrületről amit jövendölsének neveznek, és még mindig ki merem mondani, hogy humbuk. Mindezek közben, férjhez mentem, úgy, hogy nem is akartam. Egy olyan világba cseppentem bele amit nem ismerek, és mégis úgy kell élnem,tudom minden egyes szabályát. Kezem remgeni kezd, majd érzem ahogy fojtogat egy hatalmas gombc a torkomban. A világ lelassul körülöttem, még én egyre gyorsabban veszem a levegőt. Fekete kemény anyagból készült ruhám szorítva próbálok lehiggadni.
- Mit mondtál neki- hallom a hátam mögül, majd léptei eles nyomást érzem a földön.
- Semmi olyat mit nem kellene tudnia- mondja majd a szőke is elindul. Megfordulok tengelyem körül, majd a kettő között elrohanok. Mire ők oda érnek ahol az én helyem van én már rég a fegyverem húzom ki a kemény fából.
- Én megmondtam, hogy olyan gyors mind a villám- hallom Loki hangját, mire megperdülök és magam elé tartom a kardom.
- Most nem magunkkal vagy a sérelmeinkkel kell foglalkoznun, megtépázták a becsületünk, hírnevünk és nápünk. Bosszút kell állnunk mindaddig még tudunk, és oda kell vinnünk embereink ahol biztonságos. Az életnek új mederbe kell folynia attól a naptól kezdve, hogy ezt megvalósítjuk- elszántság tükröződik szemükben és némi harag. Egy hófehér fényforrás telepszik rá fegyverem pengélyére, miből lassan kialakul egy fekete holló.
- Odin madara- mondja egyszerre a két testvér.
- Segítek megtalálni neked, azt a helyet hova békébe vissza tudod vinni néped- Thor kissé értetlenül néz rám, majd szóra nyitná ajkát. A fényjelenség eltünt, én visszahelyezem fegyverem hüvelyébe majd oda sétálok a szőke hegyomlás elé. Újaimról leveszem a gyűrűt majd kezébe adom.
- Gondolj arra a helyre ahova a szíved húz mikor egy másik otthont keresel népednek. Ha ez megvan, koccintsd össze a két követ, és ott leszel. Járd körbe, és vidd néped, hogy felépíthessétek.- Másodpercek sem telnek el, ahogy kimondtam a szavaim máris eltűnik az előttem álló istenség.
- Gondolom vissza találsz népedhez- nézek Lokira ak megrázza a fejét.
- Itt fogok maradni- hangja mély és ellnkezést nem tűrő.
- Nem rég tértél vissza onnan ahova mindig is vágytál. Lenne szíved ilyen hosszú időre elhagyni trónod- kérdem mézesen mire elkapja csuklóm és maga felé ránt.
- Ne sziszegj úgy mind egy kígyó, hisz meghallom azt mit mondani akarsz ez nélkül is- zöld szemeit belesüppeszti az én szemeimbe. Elmosolyodom, majd kezünkre nézek. Gyűrűs ujamon lévő rózsás gyűrűt megcsókolja majd elereszt. Halk léptekkel sétálunk ki a teremből. A cellák csendsek, a bennük ülők mérges tekintetű lélektelenek, összesúgnak ahogy meglátnak bennünket.
- A királyi pár- rikkkant fel az egyik.
- Méltó utódaik a régi kor nagyjainak, kik az ő kezük álltal halltak-modja egy rekedtes női hang.
- Gyermekeik vértől és fájdalomtól sikítva járják a világot, maguk után pusztulást és fájdalmat hagyva- mondja a harmadik, egy gyermek hang.
- Kivégezni az összes rabot- ordítom el magam majd a parancsomat követő lények elindulnak a cellák felé.
- Nem lesz kissé nagy a füst- kérdi Loki károgva.
- Addig beszélj még nem égsz te is- mordulok rá majd elindulok a kijárat felé.
- Mér égnék, hisz most védtél meg, kedvesem- hallom ahogy suttogja szavait, és mégis duruzsol.
- Pillanatnyilag nem vagyok hajlandó észszerű döntéseket hozzni- mondom mogorván mire megperdülök tengelyem körül és beleütközöm mellkasába.
- Pedig igen ésszerű válaszokat is adhatnál- mondja dorgálásként.
-Eressz el- kiáltok rá, mire befogja a szám és a falnak vág.
- Olyan régen láttál, azt sem tudod ki vagyok- hangja akár egy vérebé. Morog és szemei vérbe forognak.
- Mért akarsz megfélemlíteni, elismered, nagyobb vagok nálad- cinikusan felnevet.
- Nagyságod most mutatkozik, mindenkit megölettél- mély hangja lyukat éget dobhártyámba.
- Eddig nem zavartak az ilyes fajta, hírtelen tettek- nevetek fel keservesen.
- Nem kérdeztél meg róla- morogja.
- Nem tartozom neked semmivel sem- suttogom. Egyre jobban szorít, a barnás fal, átáztatta ruhám. A férfi ki előttem áll, őrült arckifejezéssel méreget. Haja hófehér arca elé hull, még jobb kezével élesen fogja mind két csuklóm, és ballal a nyakam.
- A férjed vagyok- kiált rám, akár egy dühöngő bika.
- Társként kellene tekintened rám, nem valami tárgyként, seggfej- ordítok rá kínomban. Elereszt. Hatalmasokat pislog rám, majd hátra lép egy lépést-, legalább most-, megdörzsölöm a nyakam-, kéne egyenrangú félként tekintened rám, ha már sosem fogsz. Nekem is épp akkora csorba van a késemben mind neked. Mindhármunk agyán túljárt egy cafka, aki nem miattam került a képbe, és egy Hóhérnak becézett valaki. Össze kéne fognunk, de úgy látom ebből nem lesz semmi. Ahova mész ott pusztítasz, rombolsz és ölsz. Veled nem lehet karöltve harcolni, mert nem tudsz párban dolgozni. Egy sekélyes anyakomplexusos ember vagy, aki azt sem látja meg, hogy ki szereti valójában és ki nem. Mért nem engeded el a múltat, ha a múltra építesz királyságot az összedől. Megvetlek, hol lehet fel is tudnék nézni rád Laufeyson. -Elviharzok mellette, egészen a raktárig megyek ahonnan gőgicsélő hangot hallok. Óvatosan benyitok, majd meglátok három emberi alakot felvevő tanácsost.
- Úrnő, én ez még mindig nem találom jó ötletnek- mondja az egyik majd meghajol előttem és odaenged a bölcső elé. Erőteljes és szép lányka fekszik benne. Lilás bőre, fekete haja, kék szemei különlegessé teszik.
- Eddig mit tettetek a csecsemőkkel- kérdem mogorván.
- Semmit, hagytuk őket a cellákban. Vagy éhen haltak, vagy felfalta őket az egyik rab-végigfu rajtam a hideg ahogy meghallom ezeket a szavakat.
- A palota körül miben tudnának segíteni- kérdem semmitmondó hangon.
- Hadvezéreknek is kitaníthatnánk őket.
- Parancsnok lesz az két fiú, és a lányból orvos válik. De mindnek kell ismernie a harcművészeteket, és az elsőselyégnyújtás elemeit- a három női alak bólint, majd az egyik fekete folt, kik fekete árnyékként vetülenk ki kiveszi a bölcsőből a gyermeket. Kezembe veszem majd megfordulok vele. Csendes hisz alszik és mégis erősen szorítja a pólyát.Lépek pár lépést, majd visszaadom az árnynak, és távozom a szobából.
- Audr- látom meg a férfit ahogy masírozik előttem- nézd meg, hogy haladnak az újraépítések és renoválások. Minék hamarabb véget akarok vetni ennek az egésznek.- Bólint majd szó nélkül elidul a folyosó másik irányába. Kiérve a folyosóra, folytatom utam egyenesen majd a szobámba kezdek lassan fellépcsőzni. Ahogy behúzom magam mögött az ajtót, a fésülködő asztalom előtti székn meglátom Lokit. Nem szólok hozzá, csak megvonom a vállam, majd elindulok a konyha felé. Egy igen egyenes mozdulattal kivágom a hűtő ajtaját, mit még Midgardról hozztam, ahogy a benne lévő élelmiszereket is. Kiveszek egy szendvicset mit már nem tudom mikor csináltam, és a konyhapultra ülök. Lassan eszem, hogy ne kelljen ismét talákoznom azzal a lénnyel, aki a fésülködőasztalom előtt ül. Szoknyám egy csíkban nem takarja lábam, így kivillan a sodrony. Ahogy felnézek szorosan előttem áll a férfi kit a hátam közepére sem kívánok. Két odalamon, megtámaszkodik, majd valamiféle furcsa fénnyel szemében rámnéz és nem ereszti el tekitetem. Egy hatalmas sóhaj kiséretében, beleharapok a szendvicembe, mire ő egy értetlen pillantást lövel felém.
- Te álltál ide- morgom tele szájjal. Azt akarom, hogy elmenjen, nem akarok vele beszélni.
- Megtennéd, hogy nem köpsz le- kérdi felháborodottan.
- Szállj le a szoknyámról, is- morgom felé mire hátra lép egyet. Leszállok az asztalról, majd a maradék élelmem megeszem és leülök a fésülködő asztalra. Lassan leveszem koronám, és kibontom a hajam.
- Többször tűzhetnél magadnak kontyot- mondja mire megrántom a vállam.
- Többször ne szólj bele az életembe- morgom az orrom alatt dühösen. Hallom ahogy felém sétál, látom zöld inguját magam előtt majd az asztalra támaszkodni. Vállam felé hajol majd belenéz a tükörbe. Hófehér bőrünk hasonlít a másikéra semmi több. Mind tűz és jég. Állát kulccsontomra helyezi, miközben engem néz. Kissé rémült önmagammal találkozom a tükörben, mit ő jól láthatóan élvez.
- Szokj hozzá a közelségemhez,hosszú élet vár ránk- suttogja negédesen.
- Addig menekülök előled, még meg nem halok-tisztán ejtem ki a szavaim. Felnevet, majd felemeli fejét és nyakhajlatomba csókol.
- Összekötöttek minket- nem vagyok hajlandó ezt tovább hallgatni. Felállnék de kezébe ütközik vállam.
- Eressz el- sziszegem keserűen.
- Olyan mámorító amikor megpróbálsz erősnek látszani- suttogja fülembe, mire felállok és hátrálni kezdek.
- Menj ki a szobámból- mutatok az ajtó felé de ő csak közeledik felém.
- Nem vagyok olyan férfi, mind akik a midgardi szerelmes filmekben alakítanak. Uralkodó vagyok tudom mit akarok, miért akarom és hogy szerzem meg- hatalmasat nyelek majd felnevetek élesen.
- Számomra egy senki vagy- mordulok rá. Élesen elém áll majd felemel. Hátam a falnak nyomja még engem két kezével tart.
- Jegyezd meg a férjed vagyok- kiált rám.
- Te meg azt jegyezd meg ha, azt akarod úgy tekintsek rád viselkedj velem úgy mind egy nővel- orrunk összeér, szemünk szikrát szót. Ő nem ereszt még én cselekvőképtelennek érzem magam.
- Úgy bánok veled ahogy érdemled- hajgja hallatán megremegek. Látom ő ez érezte, és élvezi.
- Menj vissza ahoz, ki eddig tied volt- kiáltok rá.
- Van mikor csak akkor tudja meg mi jó neki ha már a kezei közt tartja- combomat markolva kissé megemel. Nyakát megfogva megpróbálok rajta rántani, mindhiába. Így a következ mozdulatommal megilletem az ágyékát mire kissé meggörnyed. Elereszt, lehuppanok a földre és megpróbálok elmeneülni de megfogja a lábam így hason vágom magam a földön. Megfordít majd nemes egyszerűséggel kezeim fejem felé csavarja és úgy hajol felém.
- Nem beszélhetsz velem így- morogja.
- Azt csinálok amit akarok- vergődöm kezei közt.
- Például a szolgálólányod mítikus álomba húzod és a te ágyadban hozza létre utódját. Egy féreg a királyi házban- ordítja magából kikelve.
- Abban az ágyban sosem aludtam, mert börtönöd legmélyére küldtél akár egy tolvajt.
- Megloptad az egyik árust- viaskodik tovább.
- Az ujamra húztál egy jeggyűrűt- kiáltok fel keservesen.
- Magaménak akartam tudni- mondja halkabban.
- Mit- kérdem hisztérikusan-, mit akartál magadénak tudni amit nem vehettél volna el kissebb erőfeszítés nélkül.
- Téged- ordítja képembe majd elviharzik.