Crown

7.Amerika Kapitányt akarom, most!

Hosszas veszekedés után, amit én Lokival Tony a pilótával művelt, igazunk lett.A gép nem szállt le, Loki nem többszöröződött tovább, és nem tűnt el sehova sem.Hajnalok hajnalán szállt le a gép, a külvárosban.Még szerencse, hogy felségnek eszébe jutott az, hogy se repülve se úszva se sétálva nem mehet be a városba.Most éppen, New York fényeit csodálva, elküldök mindenkit melegebb éghajlatra, aki kitaláta, hogy én és a jómadár közösen jöjjünk le.
- Ha visszamennénk Asgardba és a földi átjárót megkeresnénk akkor bármikor bejuthatok bárhova-mondj teljesen a semmibe, a folyónak.Felé fordulok majd aprót bólintok.
- Szóvakl, te fenn maradsz még én lejövök-felém néz majd elmosolyodik-, tudom, hogy így akarod-meg se várom a válaszát csak megfordulok tengelyem körül és elindulok még a karkötő enged.Mind valami rossz véreb akit a karóhoz kötöttek büntetésként, most teljesen úgy érzem magam.
- Elméd akár a penge-mondja kissé mély eszelős hangon,mire azonnal megfordulok.
- Csak azért mert ezt akartad hallani-motyogom-, te,te,te-bökdösök felé a levegőbe mire elmosolyodik, zord állarccal, kissé gonosz, és mégis eszelős vigyor torzul arcán.
- Szavakat sem találsz, mik válaszok lehetnének midgardi-néz bele szúrósan a szemembe, háta mögött a hold, arcát a város fakó fényei fürösztik , és az autó vészvillogójának narancs fénye mindezt túlragyogja, ahogy az anyós felüli részen áll,igen éles kontrakszt,a piros autón,csontos hófehér újak, fekete zakó,mégis ez az egész lehetetlenség fényes glóriát von teste köré.
- Ha nem tudnám, hogy magaddal húzól ha felküldelek, már rég otthon lehetnék, de már megint nem sikerül egy apró terv sem mert te itt vagy!Neked mégis, hogy a francba van ekkora mázlid, hogy még élsz-kiáltom el magam,mire egy sziréna a semmiben működni kezd-, fantasztikus még ez is, meg az az irritáló áporodott szag amit hoz a levegő, mert veled csak a Hudson folyóig jutok el se tovább, pedig rohadtul a Nagy Almába kéne lennem, nem ennek az útnak a legközepén ahol a kocsik úgy mennek akár a golyó, ja bocs mégse, nem jár erre senki-és mi itt állunk egy kocsival nemsokára jön a rendőrség,mert az idős bácsi aki erre hozza a kutyáját sétálni, nem találja jónak, hogy mi itt állunk,egy autóval amit mellesleg eltulajdonítottam azután fogalmam sincs mi lesz, hogy Lokit felismerik vagy behurcolják, vagy épp felrobban.Bárcsak felrobbanna,és akkor mindent csinálhatnék,és nem itt fagyoskodnánk, januárban, a hatalmas minuszban, egy fűtetlen, lepukkant kis vasszörnyben, ami még jóformán arra sem jó, hogy guruljon alattunk.
- Csak találnunk kéne valakit, aki bevisz a városba, és persze nem ismer,ezután nem lenne gond-hangja kissé halk, még arcizma sem mozdul.
- Itt mégis kit a fenét találnánk- mondom ismét ordítva mire, meglátok a távolból egy vakító fénycsóvát, ami közeledni kezd, és csak ekkor realizálom, hogy az a fénycsóva nem egy hanem kettő és egy sebesen haladó autó-, változz át- morgom a férfira aki csak, nemértését tükrözve különös arcformát húz magára,majd beül az autóba.Idegesen a zsebembe dugom a kezem amég a vékony pulcsi nyúlik addig húzom.Mellettem elhaladó autó, hatalmasat fékez,és megáll, hangos gumiszaggató nyikorgással.
- Segíthetek-még ki se száll máris beszél a férfi.Sötétbarna haja az égnek áll, kerek arcán a bőr napbarnított, szemei akár az olvadt csoki, íves kissé duzzadt ajkait tökéletes mosolyra húzta.
- Lerobbantunk-mondom mire ő elmosolyodik.
- Betollak titeket az első benzinkútig-mondja mosolyogva,majd visszaül az autójába, felbőg a motor, elénkparkol.Hátramegyek a csomagtartót felnyitva megkeresem a vontatókötelet.
- Loki akkor most mutatkozz be bájosan, és kérd meg arra amire kell, nem akarok itt dekkolni-,mondanivalóm végén, amit kissé sziszegve adtam a fekete hajú tudtára,hatalmas puffanással lezárom a hátsó rakteret.
- Vontatóköteletek van-kérdi mosolyra húzva ajkait,mire kezébe nymom a köteget.Az ajtó nyitódik, hallhatatlan, macskaléptekkel utastársam lassan eindul felénk.
- Köszönjük a segítséget-mosolyodom el, de a velem szemben álló férfi csak a mellém igyekvőre tud figyelni.
- Jó estét uram-mondja mire, megfordítom a fejem.Nem nézhet ki csak harminc akármennyiek a Csínyek istene, a velem szemben lévő, napbarntotta férfi is ilyesmi korúnak mondanám, és mégis megkapta Loki az uram szót, amin ő csak jót msosolyog.
- Loki Laufeyson-mondja olyan bájosan,bársonyosan, fölényesen és érthetően ahogy be kell mutatkozni.
- Charlie Fox-mondja egy hatalmas mosoly kiséretében, majd mikor a tenyrük összeér, látom ahogy kikerekedik a szeme, még pupillái is kitágulnak.
- Ön fog minket elvinni innen-somolyog a melletem álló, és a velünk szemben lecövekelő bólint.Úgy néz ki mind aki tudja nagy dolgot fog véghezvinni.Extázisba esett, mondhatnám rá, de ez túlságosan nagy ahoz, hogy az legyen, már-már a föld felett lebeg.Lokira nézve intek egyet a fejemmel autó felé, és ő megy is.A velünk szenben álló fekete Ford felbúg majd indít és mi is gurulni kezdünk.Lassan haladunk, de végig csak a melettem ülőt tudom bámulni, mi fog vele történni.A város felé haladva, semmi nyoma nincs rajta, az eltünésnek, a halál nyomának.Teljesen rendben ül mellettem még mi hgaladunk, a sárga fényben úszó benzinkút felé.
- Bent vagyunk a városban-bólint észrevehetetlenül, és látszik rajta arcát valami büszkeség szerű érzelem, amit nem mos le arcáról.Hirtelen megállunk, velünk szemben kinyílik a kocsiajtó majd a férfi, mind aki megőrült, szeme vérbe forog, arca zilált, testtartása megrogyott, a jobb oldali ajtó felé haladva kivágja azt, de a mellette ülő férfi, egy elegáns mozsulattal ágyékon rúgja.Lokira nézek de nem néz rám, kiszáll az autóbol majd látom ahogy megtántorodik.Kimászok a nyitott ajtó felé, és ő folytatja útját a fetrengő férfi felé.Felemeli grabancánál fogva, majd ad neki két pofont.Bőr a bőrön, bőr az aszfalton, késvillanás, egy mélyről hörgő hang, és vége.Képkockákban láttam, olyan gyorsan történt, és mégis a férfi halott,Loki mellette áll.
- Te megöltél egy embert-mondom mire megfordul, fekete haja tácot jár körülötte, kissé meglepődött és mégis mindha tekintetében bánkódást látnék-, el kell tüntetnünk, te pszichopata barom-mondom majd szétnézek.A folyó mellettünk, ha mázlink van egy áramlattal beleúszik az Atlanti-óceánba.A holtan fekvő lábához sétálok, meg Loki lassan a karjaihoz megy, felemeljük mire az előttem álló értetlenül néz rám.Lassan hátrálok háttal a folyónak, majd elindulunk teljes sebességgel.Az ég vörös, akár a férfi vére a feketge murván.Mindha csak tudná az ég, hogy gyilkosság történt ezen az estén, mert Tudja, látja és még lehet meg is érezte a szenvedő fájdalmát.Felszólítás a vörös felleg nekünk, vétkesek vagyunk.Egy férfit megöltünk, kinek családja és barátai várnak minket halálunk percében.Megöltünk egy ártatlant, ki vérét adta azért, hogy betérjünk ottonunkba.Remegni kezdek, hangom is remeg mikor ajkaim közül eleresztek egy hosszas sóhajt.A sárban dagonyászva két erős lökést adva a férfinak bedobtuk a vízbe, a test hatalmas csobbanással vált a habokkal eggyé.Látom ahogy a férfi sötétszürke mellényében úszik a semmibe.Behunyom a szemem, kifújom a levegőt és felnézek a melllettem tornyosuló férfira.
- Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen egy katonát megráz-kezdi tárgyilagos hangon mire kitisztul az agyam.
- Egy ártatlan volt, te seggfej-ordítok rá, mire kissé oldalra dönti a fejét.
- Ez volt az átokba írva-mondja majd elindul az autó felé.
- Mi volt az az Istenverte átok, vérrel írott mondatai-kérdem kissé hisztérikusan.
- Bárhova mész mi Midgardhoz köthető, csak a midgardiak engedhetnek maguk közé, és aki bevisz téged a bárányokhoz, az megakarja ölni a farkast-elindulok utánna, cuppogó hangot ad ki a cipőm és én csak rázom a fejem.
- Szóval, vagy te halsz vagy ő, ebben az esetben ő-mondom mire ő bólint.Az autóba beülve, maximális sebességgel megpróbálok hazaérni minél hamarabb, és kiverni a fejemből a hajnalban történteket.Első dolgom lesz, hogy megkeressem Steve-t.Mire a torony elé értünk, már dél is elmúlhatott, de csodák csodájára nem találtuk meg otthon, a Kapitányt.
- Szóval ha jól értem, ez a kis karperec segít neked abba, hogy ne veszítsd szem elől-lépde Loki felé Tony mire én bólintok.
- Tényleg hatásos, fogalmam sincs, hogy gondolom valami mágneses dolog-morgom az orrom alatt és megpróbálok nem elaludni, így dél körül, Stevet várva.Lassan elindulok a Vasember után aki a fotelben foglalt helyet, még én öntök magamnak egy adag kávét, ami az üvegasztalon gőzölög.
- Vagy difúzió, esetleg túlfejlesztett hőérzékelés-nézegeti tovább a kis fém tárgyat karom után kapva,mire kicsapódik az ajtó.Nathasa lép be rajta, arcán némi aggodalommal.
- Bucky és Steven elmentek, de még nem tértek vissza-a kezem babráslását azonnal abbahagyja az előttem ülő.Lerakom a csészém és kiegyenesedve nézek a nőre.
- Hova mentek-kérdem, mire a ő azonnal rámnéz.
- Te itthon-néz rám egy mosoly kiséretébe, mie fejemmel a kanapén ülőre bökök.A hollóhajú csak a nőre vigyororg mire Nathasat látványosan kirázza a hideg.
- Kisérettel, és némi kíváncsisággal, de már van új telefonom, onlin rendeltem-mosolygok rá egy hatalmas fogsoros vigyor kiséretében.
- Minek neked új telefon, Asgardra-kérdi kissé meglepődve.
- Mert egy éjjszemű fején szétrepedt az enyém, és amúgy van térerő arra is-egy aprót bólint, de tudom teljesen eltértünk a tárgytól.
- Meg kell őket keresni-kijelenti szavait.
- A pilates biztos segít neki- morogja Tony.
- Ha Tony nem akar segíteni rám számíthatsz-lépekeó egy lépést előre, majd elindulok a szobám felé, hogy felszerelkezzek.Teljesen efeledkezek magamról, és a kis karperecről is,minek a végeredménye, hogy fenekemen csúszva térek vissza a hófehér bőrkanapé mellé ahol Loki ül, fújtatfa felállok.
- A hologgramjaim se engedi át, olyan mind egy börtön-morogja, mire csak megrázom a fejem.
- Öltözz a fekete zöld hacukádba, megyünk Amerika Kapitányért- megrázza a fejét.
- Semmi közöm nincs ahoz a férfihez, és tudtommal az utolsó személyes találkozásunk idején nem épp meleg baráti öleléseket osztottunk egymásnak-mondja, miközben érzelmeit pókerarca mögé rejti.
- De ha én megyek neked, is jönnöd kell-morgom.
- Nem kényszeríthetsz semmire- feláll eddigi nyugodt helyzetéből.
- Én nem, de dr.Brennenek szólhatunk, hogy a mai küldetése előtt kicsit jöjjön át hozzánk, egy kávéra veled, miközben elmagyarázod neki miért nem akarod megkeresni Amerika hősét, aztán nem tudom, hogy Bruceval vagy Hulkkal fogsz beszélgetni-felhúzom a szemöldököm mire Loki azonnal feláll.
- Merre van a szobád-kérdi kíváncsian.Nem mondok semmit, csak elindulok előtte.Amint fülem megüti léptei hangja gyorsabbra veszem a tempót.A liftbe beszállva, megnyomom a megfelelő gombot és a szerkezet azonnal visz a harmadik emeletre.
- Mért mozgatod folyamatosan a lábad- kérdi csevegő hangnemben.
- Mert ideges vagyok, állj arréb ha nem tetszik-mordulok rá,mire ő száját beszívva felhúzza szemöldökét,majd bólint egy aprót.
- A sivatagban ahogy, te mondtad hállás voltál a közelségem miatt, és most mikor a helyzet megoldódott, nézd, hogy viselkedsz velem-hangja kissé érdekesen cseng ami miatt teljes figyelmem neki szentelem.
- Azóta többszöröződtél, loptam miattad,megöltél egy ártatlant, aki ártani akart neked,és jót mosolyogtál a káromon, és ne felejtsük el te sem azért tetted mert akkora szíved van.Kivele mit akarsz-egy édes mosolyt varázsolok arcomra mire megáll a lift, úgy, hogy nem állt meg két emelet között.Felnézek az égre hállám jeléül,majd lassan elindulok a folyosóra, Loki utánnam masíroz mire hírtelen gondolattól vezérelve szembefordulok vele.
- Lehetelnnek tartod, hogy mindezt saját akaratomból, szívesség nélküli ajándékként tettem-hevesen bólogatni kezdek-,furcsa egy midgardi vagy.De legyen, tegnap álmomban furcsa álmot láttam, olyat amibe te is bennevoltál.Tudod az álmoknak jelentőségük van Asgardban, így én ekkép cselekszem.Regéltek, egy nőről aki Asgard pusztulását hozza, miközben egy másik világra trónörököst szül-kigúvadnak szemeim, majd létolom a kezem hevesen megrázom a fejem, és érzem ahogy izzani kezd tekintetem.
- Álmodban megérzed a meditálás nyugalmát, felkelsz mikorra átöltöztem-morgom,mire hallom az előttem lévő csattan a földön.Hát ezt nem hiszem el, most arra próbál célozni amire gondolok, vagy túlkomplikálom az egészet.Tisztán kell látonom a dolgokat, főleg ha bevetésre megyek, nem szabad, hogy figyelmem bármi miatt megrendüljön.Ez csak egy jóslat, ami nem jelent semmit.Sőtt, ez az egész beszélgetés nem jelent semmit, mivel sem eleje sem vége, mért gondoltam azonnal rosszra.Nekem egy jó pszichológusra van szükségem, némi altatóra és egy napra amin nem történik semmi.Az előttem lévő csuklójá megfogva húzni kezdem a szobám felé.Ahogy kinyitom a szobát, elmémbe tódul ezernyi emlékképő, az agyonzsúfolt, túlbútorozott és túldíszített szobámról.A fekete hajú férfit nagynehezen ráhúzom az ágyra, úgy, hogy le ne essen onnan.Ahogy felnézek a hófehér plafonra, külömböző méretű foszforeszkáló csillagok borítják a felettem lévő falat.A csillár ami a szoba közepére néz le lomhán és netalán kissé búsan kristályai alól, a kék színben pompázó padlószőnyegemre néz.Ez a szoba nem lenne kicsi, sem zsúfolt csak épp éledtem apró foszlányai vannak benne, és mivel egy emberi élet alatt rengeteg holmi összegyűlik, nekem rengeteg polcom van ebben a szobában.Például, az ágyal szemben lévő fal csak polcból áll.A kis rakodófelületen, babák, emléktárgyak, hógömbök, képek és oklevelek sorakoznak, rendszerezett rendezetlenségben.Még ha jobban megfigyelem, az első kilőtt töltényem is megtalálható, sőtt az első alkalmat megörökítő kép mellett van, ha jól emlékszem.A legelső bokszkesztyűm is megtalálható itt, mind ahogy az első kajakevezőm lapátja, a bukósisakom, az elő hivatalos okmányom ami már vagy több éve lejárt.Minden itt van ami ebben az életben én voltam, és én maradok.Akik felneveltek, megtanyították az élet apró szépségeit szeretni,mind ahogy a keserűégeket is, mert mindkettőből tanul az ember.Lehet a hősöknek nem kellnek tárgyak, mert felnőttek a folyton pörgő világhoz ami körülöttük van.Én ebbe csöppentem bele, és a körülöttem lévő emberek nem értették miért ragaszkodom a hétköznapi dolgokhoz.Nem érették mért vigyorgok ha meglátok egy biciglit, mér nem jövök lázba a katonaságon tett körút miatt, ha fegyverdörrenést hallok bármilyen hekyzetben mért kezdek el éberebb lenni, és mértnem menekülök.Nem voltam olyan átlagos mind ők, és ezt ott kint tudatomra is adták, de viszont mikor a S.H.I.E.L.D. óvó falai közt voltam, minden olyan hétköznapivá természetessé fajult, mind ahogy az ember megtanul levegőt venni.A külvilágban is helyt kellett állnom nem csak a zárt ajtók mögöttiben, majd fel kellett ésszel fognom, hogy ha bárkinek meg akarok felelni az csak az én rovásomra történhet, mert ha nem sajátmagam vagyok nem az vagyok akivé formálom magam, akkor az olyan midnha több év munkáját a tűzbe dobnám.Erre kellenek az emlékek, az osztáylkirándulásos csoportképek, a kémiaversenyen elért első helyezetért járó oklevél, az első harcbna megszerzett sérülésem ragtapasza, az első kajakevező amit egy bizonyos Robert King hátán törtem el,mert kirúgta a lábam alól a kajakot.Azóta megtanultam levezetni a feszültséget, nem elaltatni mindenkitg aki az utcán unszimpatkus, figyelni a jelekre és úgy harcképtelenné tenni egy embert, hogy annak semmiféle hangja ne legyen.Görcsösen hétköznapi akartam maradni, és sosem átlagonfelüli.Mire megtalátam az arany középutat, altatni tudtam embereket és naprakész jövendőmondást adni ha netán úgy alakul a helyzet.Az átlagfelettiknél is átlagferlettibb lettem, majd most épp itt állok, és nem tudom mit tegyek egy másik világ vízióként előtörő és mégis a bőrömön megtapasztalt életével.Idegesen kifújom a levegőt, majd sarkon fordulok és az ajtó melletti gardrobhoz slisszanva, azonnal kinyitom azt, itt van a ruhatáram másik fele, még az egyi Asgardon, addi a másik a Stark-toronyban.Eddig második otthonom votl a Stratégiai Hírszerző Intervenciós Elhárító és Logisztikai Divíziója nevű, terrorizmus-elhárító és hírszerző szervezethez központja, de onnan átpasszoltak.Az a szoba nem volt így berendezve, épp volt a falaon két kép, dehát azt mondták ez a szobám, azt a helyet meg vész esetére kell használnom, vagy akkor amikor bevetésre megyek vagy ha kiképzésem van, vagy ha esetleg megsérütem.Szóval innen jártam suliba, a többi meg maga a történelem.Egy ügynököknek járó egyenruhát kikapok a szekrényből,majd a megfeleő cipőt is kihúzom a hatalmas tölgyből készült tárgy legmélyéről.Nem törődve semmivel bemasíroztok a fürdőbe.Gyors öltözködés után, hallom ahogy a rugók az ágyban megmozdulnak.
- Elaltattál midgardi már megint- ismét azon az eszelős hangján szólal meg.Cipőt kötöm magamra ami után gyorsan az eddig lófarokba kötött hajam kiengedem és hevesen fésülni kezdem.
- Ha bármit leütsz a helyéről, én nem csak esküdözöm, hogy lecsapom a skalpod-szólok ki a fürdőből,mire meghallok egy csattanást.A fésűt a fürdőkádba dobva kitépem az előttem álló ajtót és a hang irányába megyek.Loki egy kettétört kinder meglepetéses tojásfigurában található, már én sem tudom mit ábrázoló bábu előtt áll, és úgy nézi az előtte még alkatrészeiben álló játékot mind borjú az újkaput.Leguggolva a játékért két mozdulat után összepattintom majd felrakom valahova a polcra.
- Sajnálom, hogy eltörtem a...- helyes szavakat keresi, de nem akad rájuk.
- Ez a játék, amit lelöktél egy gyerekeknek készített csokitojásban volt, szerintem borzalmasan édes az a valmai, de ez volt az első meglepetés amit kaptam még Magyarországról, így elraktam.Meg ne kérdezd mit ábrázol, mert már én sem tudom-látom ahogy nem teljesen engem figyel inkább a hátam mögé néz, megofrdulok de a hátam mögött csak egy levendula van, amit már sajnos megevett az idő, és a vízhiány így kiszáradt-, mit is nézel- kérdezem kissé közönyösen, az előbbi boldog kiroanásom után.
- Olyan a hajad színe, minda a lemenő nap-bólogatni kezdek,mire megfogja az egyi tincem-,tegnap is láttam, hogy amikor az a fény süt rá, majdnem szőke-aprót bólintok,majd kínosan elnevetem magam.
- Erre több éve rájöttem már, köszi a felvilágosítást, és most megtennéd, hogy elengeded a hajam- nézek rá mosolyogva mire elengedi a fürtöt, és az a levegőn szállva visszaér az eredeti helyére.Goyrs mozdulatokkla elkezdem fonni a hajam egészen fejem tetejétől.
- Fegyverek nem kellenek- kérdi kíváncsian, és én visszafrodulok az ajtóból.
- Légyszíves, nyúlj az ágyam alá-felvonja szemöldökét majd tesz amit mondtam, egy hosszúkás hófehér dobozt vesz ki alólla-,most gyere megtanítalak liftet használni-ördögien elmosolyodom majd megállok az adott tárgy előtt-,nyomd meg a gombot-az ezüstös színű gömb alakú gombra, ráhelyezte mutató úját majd lassan benyomta a tárgyat.A lift apró kattanássa megérkezett, megvárta még beszállok majd nézett rám, majdnem hozzávágta, egy megjegyzést, mire rájöttem mit vár-,nyomd meg azt a gomot amin a tizes szerepel-egy pillanatra rám nézett,mire magyarázkodni akartam, de megtette amit mondtam neki.Előttünk bezárult az ajtó majd lefelé indultunk, oldalra sandítok, észreveszem ahogy figyel, feléküldök egy vigyort majd visszafordulok.
- Y.A.R.V.I.S. hol van most Tony-szólalok meg tárgyilagosan.
- Mr.Stark a garázsban van,Romanoff ügynökkel-mondja a mesterséges inteligencia.
- Kérlek vigyél minket oda-mondom még mindig teljesen természetesen.
- Igenis, Ruth kisasszony-mondja,mire megköszürülöm a torkom.
- Csak Ruth-morgom de már választ nem kapok.
- Azt mondtad a tizedikre megyünk-mondja a mellettem álló.
- Nem is lepődtél meg-kérdem mire megrázza a fejét-,ja, New York-aprót bólint,mire én felnevetek.
- Eddig megbotránkoztál rajta, és undorod fejezted ki ez miatt-néz rám érdeklődően a fekete hajú isten.
- Tudod csak eszembe jutott, mikor még tizennyolc voltam, harcolni akartam az újonnan megalakult Bosszúállók mellett,és inkább bedugtak a S.H.I.E.L.D. algsorába, mire engem félig agyonvert Patricia, de azóta majdnem minden esésformát ki tudok gurulni-a hajam legvégéhez érve gyors mozdulattal összekötöm azt, így nem nézek a mellettem állóra.
- Amikor leestem a Biföstről bekerültem abba a világba.Dühöt, haragot és némi undort éreztem mindenki iránt, így megtámadtam Mindgardot, némi segítséggel.Bádogember azt a világot megsemmisítette, én visszakerültem Asgardra.Tudod, a három érzelem ami bennem játszódott,egy percet sem csökkent szívemben, csak nőtt.Aztán bátyjámnak kellett a segítségem, és meg vissztértem, holtamból.Utánna visszaraktak a börtönbe megrohadni, jöttél te és most szabadlábon vagyok-az ajtó kinyílik előttünk lassan elindulok előre.
- Tudod mért engedtek ki, vagy csak örülsz a szabadlábonvaló létnek-mindh torkából nevetés törne ki, de mégsem ereszti szabadon.
- Szabadon engedtek, mert te jöttél,és hasonló erővel bírsz mind én.Szerény véleményem szerint, Odin az örök börtönbüntetést minden áron komolyan gondolta én...-de nem tudta befejezni mert, felbődült egy autó velünk szembe.A gyönyörű Audi A8 előttem édesen bömböl, olyan minda a szívem húrjain játszana.
- Ugye ez az enyém lesz- Tony nevetve kiszáll a kocsiból.
- A tied-mondja mire én odaugrándozok a kocsihoz és mosolyogva simogatni kezdem.
- Édes pici kis életkém, hogy tudnék élni a te kis gyönyörűséged nélkül.Oh, te cica, olyan a hangod mind valami szirén éneke, bébi ne tedd ezt, imádlak-erre szorosan megölelgetem a nyitott kocsiajtót.Hátra sem nézek, valamiért látom, a kissé megrémült, már-már fancsali vigyorba torzult arcokat.
- A telefonuk a víztározónál van, viszont reggel még egy külvárosi kamera vette őket, ahogy a Szabadság-szobor előtt álltak.A GPS-t beprogramoztam, tudod majd merre kell mened-bólogatni kezdek de akkor se eresztem el az autót.
- Nem eresztenéd el azt a négykerekű, hengeres, fekete járművet-kérdi Loki mirecsak megvonom a vállam.
- Túlsáosan szereti ezt a típusú autót ahoz- mondja Tony,mire megfordulok.
- Tudod mind az első nap amikor mondtad, hogy mutassak be valami meditációs készséget- bólint a fekete hajú istne-, akkor teljesen ellazultál de nem tudtál elindulni a megfelelő úton, így én egy autóba ültettelek és mentél arra a helyre ahova szíved húzott, na az az autó is egy Audi A8 volt.Csak megzavart valami, és felkeltetted saját magad-kintről üvegtörés hallatszik,mire Ámor nyilátol megrészegült elmém kristálytiszta lett.
- Y.A.R.V.I.S mi történt- kérdi kissé ideges hangon Tony.
- Uram, Mr.Rogers és társa megérkeztek-mindahányan voltunk hatalmas léptekkel indultunk meg a lift felé.
- Vigyél oda ahol vannak-mondja a feltaláló,majd bezsúfolódva megyünk.Megállunk, kinyílik az ajtó és előttünk áll túrafelszerelésben, sebekkel borítva a két katona.
- Mi történt veletek- kérdi kissé ingerülten Nathasa, mire ők össznéznek.
- Elmentünk a Víztározóhoz, ott elraboltak minket, aztán mepróbáltak megölni, és helikopterből kiugora ide jutottunk-mondja teljes nyugodsággal hangjában Amerika Kapitány, de én a mellette álló sötétbarna hajú férfiről le sem tudom venni a szemem.
- Mr.Stark, vendégei érkeztek-mondja ismét a robotinas, és a lift hangját hallottuk, még az én cipőtalpam halkan megkoppant a márványon.
- Ruth- mondja kissé meglepődve Steve, mire csak felé biccentek.Megállok a fémkarú férfi előtt, és bevillannak a képkockák.Kapitányt kihúzza a vízből,egy hatalmas gépbe rakját, kissé összetört önmagát, ott csimpaszkodik egy vonaton még fémkar nélkül, leesik, zuhan, Steve utánna szól, mindha ezzel bármit is tehetne-, bemutatlak titeket egymásnak, mert ez valahogy mindig meghiúsul, Bucky ő a Ruth McAdams akit három éves kora óta ismerek.Ruth ő James Buchanan Barnest akit velem együtt soroztak be, gyermekkori legjobb barátom.-kezet fogok vele,mire ő elmosolyodik, megpróbálok én is valamiféle színt keríteni arcomra, de annyira képtelenül érzem magam, hogy az már kellemetlen.
- Örvendek a találkozásnak- mosolyodom el,mire meglátom szemem arkából ahogy a Kapitány arca felvidul.
- Szintúgy, hölgyem-mondja a férfi.A kellemesen kellemetlen bájcsevej után, mikor kinéztem a kitudja hanyadikról az ablakon, az égboltot, hatalmas villámok cikáztak, még derült égen furcsa jelenség ilyet látni, én tudom kit hoz a villám.Mikor lecsap, szivárványszín játszik az eddig sárganak tűnő fényben.
- Na látod, neki sikerül lejutnia kitérő nélkül- dörmögöm Lokira nézve mire mindeki értetlenl figyeli a fényből abbamaradtát, Tony veszekedését Tarzannal, hogy nyomot hagyott az épületen, és a köztem és Loki közt történő farkasszem párbalyt.
- Öcsém láttam mindent- mondja Thor és elindul a fivére felé.
- Gondolom, Heimdall elmesélte, te csak fültanúja lehettél történéseknek-mondja komolyan Loki mire én kettejük közül nem tudom eldönteni kinek is mondanék és mit.
- Thor, hát újra látlak- lelkesedik Steve mire a két isten közt a lehetetlenségig összesűrült levegő oldódik.
- Barátaim-mondja Thor, mire én megköszörülöm a torkom és magamban elszámolok tízig, hogy át tudjam gondolni a felé tett szavaim, mert nem jó ha egy istent magadra haragítasz.
- Thor, hát itt vagy- nézek rá bágyadtan-,hogy telt az utazásod, remélem ezt az uticélt választottad és nem mondjuk Dél-Afrikát-mondom majd mégnagyobbra nyújtom mosolyom.
- Teljesen elfeledkeztem az átokról- szétnéz jobbra balra kissé kínosan,majd ismét rám.
- Igen elég kínos volt, majdnem megfőni a sivatagban-mondom majd teszek felé egy lépést-még jó, hogy megmentett minket Vasember-mutatok itt Tonyr aki kihúzza magát, és kissé féloldalasan, arogánsan elmosolyodik-, aztán tudod a felmelegedést, le kell csillapítani, majdnem megfagytunk a folyó mentén egy lopott kocsi mellett, mert kézbe senki se vinné át Lokit a városba-mondom kioktatóan és kissé hezitálva-, de mi volt a mai napban a legjobb szerinted.Fogadjunk nem tudod,elárulom.Loki, megölt egy ártatlant,mert az átok miatt rátámadt, és vagy ő vagy az a férfi aki amúgy olyanná vált mind egy agyhalott.Izgalmas, és kellemetlen volt végighurcolni a folyóig,majd eltüntetni a holttestet.Több ilyen kirándulást nem kérek mert, én erre nem vagyok felkészülve, ja igen, és mondd meg az öcsédnek, nem katona vagyok hanem ügynök-itt az említettre mutatok és mélyen kifújom a levegőt.
- De legalább kissé összeszoktatok-mondja mire beleröhögök a képébe.
- Ez csak neked megy, összeszokni ezzzel a taggal-dühöm kiadom és mire visszasétálnék Tony mellé érzem ahogy egy apró büszkeség szerű valami suhan át rajtam.
- Erről nem meséltél-kezdi a fekete hajú milliárdos.
- Elfeljetettem említeni, mikor hazaértünk-mondom mire ő csak megrázza a fejét, amolyan öreg hiba titulussal.
- Elég kalandos utatok lehetett-kezdi kedvesen Nathasa mire csak egy csattanást hallunk, majd érzem ahogy az én karomról is leesik a karperec.
- Mehetünk vissza-mondja Thor, mire én segélykérésként mindenkin végignézek.
- Nem akarod meglátogatni a barátnőd-kérdi Tony mire a szőke hajú hevesen megrázza a fejét, ezzel táncba hívva haját és kissé köpenyét is.
- Esetleg maradhatnátok vacsorára, rendelünk valamit-mondja Nathasa mire hevesen bólogatni kezdek.