Crown

38.Halál

Nifelheim jeges lett. Nifelheim fagyossá vált. Nifelheim összeolvadt Jöttünheimmel. A változást mindenki érzi, börtönőr és fogoly, a pusztaságon élő óriás aki nyáját őrzi és a palotában settenkedő rabló aki ölni kész ha elfogják. Lovamon ülve, Nyolcak mögöttem, haladunk a jeges birodalom felé. Lokit utánam viszik, fekete szekéren, nyolcan húzzák, mind a nyolccal ő végzett. Arcomra száradt könnycseppekkel haladok át, régen látott síkságból, a hófödte csúcsokra. Ahogy visszatértem, megremegett a trón, apró hasadások cikáztak végig rajta majd éles reccsenéssel a méregmedence aljáig futottak. Ahogy bekerültem a fehéres sűrű anyagba, trónom jobb oldalán tekeredő kígyó levitt a mélybe. Lebegtem, akár egy holtest, sajgott a szívem akár egy élőé. Meghalt Midgardon, eltemetem Jöttünheimbe, három birodalom ura leszek. Bosszút esküdtem odalent, mibe egyetlen ember halálát kívánom, Ránét. Megüresedett helyére, csak tetemét hajítom majd le. Ha ezzel végzek soha többet nem megyek Midgardra. A családomként tisztelt embereknek néha megmutatkozom majd álmukban, de soha többet nem ölelem meg őket személyesen. A Föld elvette tőlem szabadságom, és lepel alá gyűrte valódi honlétem. Nem akarom megtudni ki tudott róla, vagy kinek a szándéka volt elhallgatni ezt előlem. Az sem érdekel már, a S.H.I.E.L.D. mért küldött Asgardba. Nem keresem a kérdéseket, hiszen annyit találnék. Beletörődöm, fejet hajtok előttük és cselekszem. A támadás ami minket ért veszedelmes volt, Nick Fury által vezetett kis létesítménynek fogalma sincs mibe keveredett bele. Az itt eltöltött időm alatt rengeteget tanultam erről a világról. Ha két testvér egymás ellen fordul a trónért akár fenségárulást is elkövethet az egyik, de ha egy uralkodó vállát három trón nyomja bármikor megtámadhatják. Asgardi fenségárulás, fő bűnöse Loki volt, meg akart ölni azt aki felnevelte, le akarta igázni Midgardot, hogy uralkodhasson, mindezt azért, hogy kikerüljön bátyja árnyékából. Nem vette észre, hogy ő annak az árnyéknak egy apró része, nem látta saját árnyékát ami mögé elbújt. Megkeményedett, nem szeretett, és legbelül mégis valaki más volt, ezt a valakit vették el tőlem, és ezt a valakit sosem fogom már megismerni. Thor álmaiba beléptem, elmondtam neki mit műveltek öccsével. Megszakadt az álom, és nem tudtam figyelmeztetni, miszerint ne kövessen el semmiféle meggondolatlanságot. Félek, nem kellett volna neki szólnom, nem kellett volna megtennem, csak ha ott vagyok. Bízok Tonyban, Steveben, Natban és Bruceben, de a Villámok istene ha haragra gerjed senki sem állíthatja meg, még maga Heimdall sem. A férfi látói képességeire bíztam magam, legbelül reménykedem ha bármi történik látomást bocsájt rám. Féltem Petert is, hiába vagyok nála pár évvel idősebb, néha a bátty néha az öcsi szerepét veszi fel nálam. Szeretem, úgy ahogy egy testvért szokás, és annyira mind ahogy önmagunk. Barátnőmről Emma vajon hol lehet.Mióta elkezdődött ez a zűrzavar nem láttam. Mi voltunk a Torony hármasa Peter, Emma és én. Ha épp nem a pókszabásúval versengtünk, elmentünk a kedvenc helyünkre. Annyi szép emlék köt hozzájuk, és most véglegesen szakítok ezekkel. Vigyáznom kell a három trónra. Nagy felelősség lesz, de erre neveltek.
- Királyné- jégóriások jönnek észak felől, gyalogszerrel.
- Kik vagytok- Odin adta Hellnek ezt a lovat, és most a Jöttüni jég mintha megzabolázná. Élesen magam felé rántom a kantárt, alig akar csillapodni.
- Koronádról felismertünk, mi vagyunk a tanácsosok- átváltoznak mindannyian. Emberi formájukban felismerem őket, egyik gyöngeséggel vádolt, és és egy aranyfonállal megöltem társát.
- Nem akartok beengedni- kérdem némi éllel hangomban.
- Miután megtámadták a kastélyt és eltűntek, felfordult Jöttün. Lázongások voltak, demokráciát követeltek- ahogy a holt uralkodott ne csak az én szememben volt vérlázító.
- Demokratikus köztársaság lettetek- megrázzák a fejüket.
- Egyetlen ember ismét átvette a hatalmat- válaszolják egyhangúan.
- Ki ő- hangom harcias, kezembe veszem a kardom.
- A trónon ül- szétválnak előttem. Hátranézek, Nyolcan szegik le fejüket.
- Hozzátok a palotához- hangom visszahangzik a hegyek gerincén, majd visszakerül hozzám. Gyűrűimmel utat nyitok magam elé. Ahogy bevágtatok a palotába pánikszerű sikítás hallatszik. Lovam patájának hangja pattog a márványon. Ezen a jéghideg hófehér márványon ami előtt annyit álltam. Egyenesen a trónterem felé veszem az irányt, ahogy lovam berúgja a hatalmas, márvány sima ajtót a bent lévő társaság megrebben. Utcalányok imbolyognak egy kopasz öreg körül. A férfi arca sebektől rózsaszínes.
- A volt király asszonyát küldi- hangja rekedt akár a szarkáé.
- Ha igen- kérdem. Lovam megzabolázatlanul két lábra áll.
- Úgy nézel ki manapság mind egy hárpia. Pedig volt idő, mikor téged hívtak a legszebbnek Jöttünheimben- elvigyorodom. Tűéles fogaimon végighúzom a nyelvem.
- Tudod, aki maga a halál, az nem maradhat szép- felnevet.
- Túlságosan erősnek képzeled magad boszorka- tekintetét mellém hordozza, oldalra nézek. Őrök vesznek körül, kezükben éles fegyvereiket felém szegezik.
- Volt idő, amikor tiltakoztam volna ezen megnevezés ellen- ujjai közt kék fény húzódik. Lassan hömpölyög minden irányba, megfojtva ezzel mindenkit aki az útjába kerül. A király nem rest, felugrik trónjára.
- Csak ennyire vagy képes- kérdi nevetve-, eltüntetni embereim, és te nevezed magad a félelmetes halálnak- hangja gúnytól csepeg.
- Látni akarod mi van a kék köd alatt- bólint. Először csak a lenge öltözetbe öltözött nők égett testét látja, majd lassan felém néz, és katonáira olvadt páncéljuk láttán elkerekedik a szeme. Ordítva rohan felém, felnevetek. Tekintetébe mélyesztem enyém, tátog nem tud megszólalni, hatalmasat nyel, még megpróbálja ellendíteni kezében lévő bárdját még felém próbálja hajítani, mindhiába. Kezeim felemelem, majd jobb kezem úgy formálom mintha én fognám a fegyvert. Lassan elindítom kezem nyakam felé. A férfi ordításra igazítja ajkait, nem jön belőle hang. Vére spriccel torkából, a hófehér padlóra. Holtan esik össze, fejét és testét apró kis bőrréteg fogja már csak össze. Leszállok lovamról, ami eltűnik ahogy lábam éri a földet. Mögöttem katonák szászai, szemeim kékben úsznak. Ahogy felemelem kezem, letérdelnek előttem.
- Vigyétek innen a holttesteket, a királyt felezzétek annyiba mennyi nemes van a vidéken, küldjétek el hozzájuk testét. A fejét szegezzétek a kapubejáróhoz, koronáját rakjátok kopasz fejére!
- Sigyn- a férfi aki innen indult, majd megmentette életem leszáll lováról és letérdel elém.
- Épségben ideértetek- feláll tesz egy lépést.
- Az utcák kihaltak ahogy megláttak minket, nemes kúriák a hegyoldalt, lovasokat küldtek felénk. Minddel végeztünk, nem maradt egy sem élve- bólintok.
- Hozzátok ide a kriptából a legnagyobb sírkövet, majd helyezzétek rá- két őrrel elindulnak merre mutatok.
- Ezt a királyságot is te fogod uralni- kérdi a nyolcak összessége.
- Itt hagyom négyeteket, vigyázzátok a testet, a másik négy vezesse haza a többit, és a bűnösöket akik a szekeret hozták zárjátok cellába, és ne engedjétek ki onnan őket sosem.
- Ha megtámadnak minket- uniszex hangjában hallom a kérdést.
- A mágia ami a kezetekben van öltsön testet, ha ártó szándékkal van végezzek vele, a fehér és a fekete mágia erejével. Lelkét égessétek el a sárkány leheletében- nem látni gomolygó füstarcukat de érzem ahogy felerősödnek a szavaim hallatán. A Tesseract szívéből kivájt majd gyűrűmbe foglalt követ összeérintem.
 Élesen kopog csizmám talpa a hófehér kövön. Kék palástom csapkod hátam mögött, vértem nem áztatja a nap fénye, odakint esik. Hatalmas villámok cikáznak az égen, Thor végtelen haragját mutatva.
- Ruth- hátam mögül hallom Tony hangját. Szó nélkül hátrafordulok, közelít felém majd megfogja az arcom-, ennyire megszeretted- fájó tekintetével nézi csillagtalan zöldjét szemeimnek.
- Nem tudom, ez olyan megmagyarázhatatlan- megölel. Réges-rég nem tett már ilyet. Szorosan visszaölelem.
- Ruth- Steve hangja gyengéd. Tony elenged, majd ránéz a magas szőkére.
- Tényleg meg kellett zavarnod minket- hangja felháborodott. Beleugrok mindkettő nyakba.
- Annyira sajnálom, miattam áll a Föld ismét hadiállapotba, elintézem. Mindent elintézek, és soha többet nem jövök vissza- egyszerre tolnak el maguktól. Mindkettő arca megkeményedik.
- Ezt most találtad ki, vagy kellett hozzá egy kis idő- a női hang hátam mögül jön, kemény és haragos.
- Nat, miattam van ez- mutatok itt magam köré.
- A Földet vagy el akarják foglalni, vagy a rajta élők háborúznak. Egy vízi isten akar megölni minket, és?- megfordulok, megrázom a fejem.
- A Vízi halálisten. Nem akarom, hogy ott legyetek amikor harcolok vele- sziklaszilárd hangomon egyikük sem lepődik meg.
- Azt is akarod, hogy ezt betartsuk, ha már sose jössz haza- Pókember a csilláron kapaszkodva néz velem szembe.
- Pet, ha én képes vagyok a szememmel ölni, ő mire lehet képes- hangom megremeg.
- Te vagy a Halál nem- kérdi némi bizakodással hangjában.
- Ez nem ennyire egyszerű.
- Nem várhatod el, hogy hátradőlve nézzük végig ahogy a halálodba rohansz- Tony mellém lép.
- Nem látszik rajtam, de most öltem meg körülbelül húsz embert, ezt is megoldom- döbbent arcok sokasága néz rám-, a családját az ember félti. Nekem ti vagytok azok, ezt ő is tudja. Nem engedhetem meg magamnak ezt- amint az elvesztésükre gondolok a gyomrom is görcsbe rándul, gyöngébb leszek.
- Ruth ezzel teljesen egyetértek- mondja kifehérített, semleges hangon Tony majd elmegy. Távolodó alakját bámulva próbálom nem elsírni magma. Peter sétál felém majd megfogja a vállam.
- Ne akard őket megbántani azzal, hogy sosem jössz többet. Ruth, te hozzánk is tartozol- könnybe lábad a szemem majd szorosan magamhoz ölelem.
- Félek, Peter én erre nem vagyok képes- könnyeim elerednek, érzem ahogy meleg ölelésébe zár.
- Királyi vér folyik benned, Ruth menő másik nevet is kaptál és még fegyver se kell, hogy kinyírj bárkit. Csak az eszed és a szíved kell nyitva tartanod.
-Ha beleőrülök- kérdem könnyeimtől fuldokolva.
- Ott leszek és helyre billentelek, nővér- ha lehet még szorosabban megölelem az utolsó szó hallatán.
- Annyira szeretlek- suttogom.
- Védd meg a Földet- hangja rekedt. Elengedjük egymást majd bólintok. Tenyeremmel letörlöm könnyeim, gyűrűim összeérintem majd Thor arcát képzelem magam elé. Amint meglátom a kaput lépek. Jeges eső csap arcomba, szél tépi hajam, villám világítja meg arcom. Fákat csavart ki tövestől a szél, bokrok égnek körülöttem. Valahogy így képzelem el a világ vége jelenetet egy tisztáson.
- Thor- kiáltom el magma. A villámisten  semmiből elém lép. Feldúlt arca ezernyi fájdalmat sugároz.
- Elpusztítanám mind, ha nem esküdtem volna fel a védelmükre- mennydörgésszerű hangja után mellénk csap egy villám.
- Thor, segítened kell- szemeibe fény gyúl, ő is ugyanúgy érzi a halál szagát mind én.
- Nem fogom megvédeni egyiket sem- mutat pörölyével a négy égtáj felé.
- Egyre kérlek mindenek előtt, a családom ne bántsd- közelebb lép.
- A családod szolgálja a szervezetet ami megölte az öcsém- tajtékzik a dühtől, nyakán kidudorodnak az erek.
- Ahogy te és én is, nem érdekel mit csinálsz a S.H.I.E.L.D.-es csapattal de a Bosszúállókat hagyd meg. Segítettek mikor szükséged volt rá, néped ellátták, vigyáztak mindre. Most is itt vagy, ne tegyél olyat amit később megbánsz- felnevet.
- Mind te, miattad ment az öcsém a börtönbe, és most miattad halott- hibáztatóan felém bök. Bólintok, villámokat szór pörölye majd feldobja az égbe.
- Loki és én Angrabódát mentünk megölni. A nő, mindenféle hadakozás nélkül a holtak közé szállt, mikor meglátták a szálló tört azután jöttek. Lőttek ránk, majd Rán egyik bérence, a dimenziókapunk keresztül ránk támadt. Akkor kapta a végzetes sebet mikor már a dimenziókapuba ugrottunk. Tudom, hogy az én hibám, nem tudom jóvátenni sosem. De a midgardiakat meg kell védeni- tekintete akár a dühödt bikáé.
- Miben segíthetnék, őfelségének- kérdi gúnytól fröcsögve. Nem hibáztatom, én is ugyanezt tenném, miattam halt meg és ezt sosem fogom magamnak megbocsájtani.
- Ha Rán víz közelébe kerül vezess bele áramot, űzd ki onnan- bólint. Az eső egy csapásra elmúlik, a kék égen Nap táncol. Magam előtt látom a Vizek halottainak istenét. Oldalra nézek, várom, hogy utoljára lássam arcukat, de rájövök, Thort máshol találtam. Említett lép be először majd én.
- Végre a lány is megjött- hallom anyám hangját. Nick Fury előtt áll.
- Teázgatunk- kérdem smirdli szerű hangon. Szemeim kéken világítanak, elő sem kell hoznom emlékét, a düh megteszi amit meg kell tennem.
-Megkérdeztem, milyen kislány voltál- ezzel a lendülettel a férfi nyakához szorít egy kést.
- Szerinted ezzel meghatsz, meg akart öletni- a nő felnevet. Haját háta mögé dobja, tekintete bódult. Véres kezét végighúzza arcán, tekintetemmel pásztázom a földet, de senkit sem látok vérben feküdni.
- Jó kislány- Thor értetlenül néz rám.
- Most akarod megölni- suttogja, felemelem mutató ujjam majd hirtelen magam mellé helyezem a kezem.
- Hol a családod- felnevet. Kezeim magam elé emelem, kék köd lepi el tenyerem. A velem szemben álló nőn taszítok egyet.
- Angrabóda halott- felnevetek döbbent arcán Nem így tervezte, tisztán észrevehető a zavar tekintetében. Egy dörmögő léptekkel rohanó férfiba Thor villámot ereszt. Nem bizonyosult olyan veszélyesnek Surthur mind azt Loki elmondta, vagy a fájdalom ennyire megbénította. Messzire eljött miattunk, és lemészárolta a házaspárt csakis azért mert minket nem talált ott.  Bal oldalra legyintek kezemmel mire a hófehér ködben izzó nő elrepül.
- Jól figyeljen Fury, most fogja meglátni azt, hogy harcol két isten-  Thor mondandóján felnevetek. Futásba kezdünk, a velünk szemben álló, vízi szörnyeket, halfejű, esetleg pikkelyes lények meg sem tudnak közelíteni minket. Vagy villám vagy égés áldozatai lesznek. Őrjöngő lila fájdalmunkat testen kívül vezetjük le. Fájdalmasan felordítunk, mind egy harci inudulót suttogva ezzel az előttünk felvértezett füleibe. Fájdalmunk nagyságát, csak ellenfeleink érzik, és a tudat, hogy a félt Surthutr kimúlt egyetlen villám miatt. Fájó pont, mindkettőnknek a Fekete Király halála, megsiratjuk, de könnyezve nem lehet háborút vívni. Valamiféle fekete lyukat húzunk magunk után, ami beszippant mindenkit. A vízi élőlények kimúlása után, Ránt vesszük célba. Körülötte víz, és mintha hatalmasabb lenne mind eddig. Thor eltűnik, nyomán kiég a zöld fű. Rán felém iramodik, mit kivédek egy felugrással. Kéklő kezeim utána nyújtom, hófehér hömpölygő fényét kékség veszi körül. Azonnal hátra fordul ahogy a kéken cikázó fehér folt egyre iramodik felém úgy érzem gyengülök. Lassan felkúszik lábamon, ahol végigszalad áramütésszerű fájdalom lesz úrrá rajtam. A fent lét és az eszméletvesztés határán érzem, hátrébb dob. A levegőbe repülve, megérzem hova akar menni, olyan ez ind a telekinézis. Agyunk mintha összekapcsolt volna egy apró percre, éreztem őt. Fájdalmával, haragjával, szenvedésével együtt, éreztem mit akar csinálni. Azt akarja nekem jobban fájjon mind neki, csak azt nem érzi nekem már jobban fáj mind neki valaha fog. Megkoccantom a két gyűrűt majd hátam mögé dobon a keletkezett kaput, nem a földre érkezem ismét a levegőben vagyok. Talpra esek, teljes testsúllyal a vízszagú nőre. Velem szemben a családomnak mondott emberek. Tudtam, hogy meg akarj őket ölni, még az összecsatlakozás előtt, amikor megláttam. Ahogy felkelek róla, magam elé emelem. Élesen lép mellém Thor. Ő Mjölnirét én kardom rántom ki tegezéből.
- Ketten egy ellen- nevet fel majd szétporlad kezeim közt.
- A sereged is veled volt- válaszolja Thor maga mögé mutatva. Látom ahogy cikázni kezd körülöttük. Még Asgardban tettem ilyen sebes lépteket, csak nem tudom hogy hozzam elő. Látom ahogy mindenkit megsebesít hol itt- hol ott, de apró vágásokkal karcolja testüket. Érzem ahogy félelmem úrrá lesz rajtam. Lassan akarja megölni őket, úgy, hogy ne tehessek semmit ellene. A félelemtől sípolni kezd a fülem, szemeim szikrákat szórnak, orroból forró levegő tör fel. Lassabban látom ahogy szalad, mikor meglát felém ront, megtámadna de kardom láttán elindul előre fellökve ezzel Tonyt. Amilyen sebesen futok, olyan élesen vágom hátába a fegyverem. Lelassul, elterül a földön.
- Ki akarod szívni a lelkem- kérdi hörögve, árt köp.
- Én Sigyn Gylifson Nifelhei Úrnője, Jöttünheim királynéja, Hellheim védője, megátkozlak Odin törött pecsétje alatt-kihúzom a hátából fegyverem-, az átkom ugyanaz mind mit Odin a kilenc birodalom és az élet védelmezője és Aasgard királya sújtott rád. Örök életedre a tengerbe veszetteket kell összegyűjtened, és soha többet nem léphetsz szárazföldre még ember jár a földön, madár szegi át az ég kékét- sikítva szívja magába anyám a föld. Véres foltot hagy maga után a Nap is élesebben világít. Mikor hátranézek, vegyes érzelmekkel teli arcokat látok. Ahogy megfordulok véres kardomra nézek. Tudom legbelül kristálytisztán tudtam, ezt a csatát magam kellett megküzdenem.
- Itt a vég- kérdi Tony.
- Szívesen látott vendég leszek edzek után is- kérdésem végigszánt a téren ami köztünk van.
- Mi mindig szívesen látunk Ruth- válaszolja Nat.
- Ha mindent rendeztem, otthon találkozunk- Hemidallt látom meg utoljára. Elmosolyodik majd, a szivárvány minden színében lévő csövet sújt le rám.