Crown

26. Régi új ismerősök

Autóduda fülsüketítő hangjára keltem, kipihenten New Yorkba. Beszívom régi szobám kissé áporodott illatát, majd kinyitom a szemem. A szobában sötétség honol, körbe vagyok csavarva egy vastag, meleg takaróval. Élvezem a kinti zajokat, ahogy az autók elhúznak, riasztók bekapcsolnak, dudák harsannak,és a fékezés semmihez sem fogható zaja tölti be elmém. Napját sem tudom mikor keltem fel itt, és mikor éreztem magam ennyire könnyednek kora reggel. Tegnap éjjel hatalmas háború dult, a szobák elhelyezése kapcsán. Thor minden felett azt akarta, hogy a szobám körül aludjon, mind valami örző-védő véreb. Mondanom sem kell elvetettem az ötletet, de a Villámlás istene után még háromszor kellett elvetnem ugyanezt az ötletet, miszerint tudok magamra vigyázni, és köszönöm szépen jól vagyok. Erre jött a válasz, hogy amég nem tudom megtartani a saját testsúlyom addig egyáltalán nem vagyok jól. Válaszul, Loki jelentette ki ő mag igenis velem alszik. Ezt a kijelentést, három mogorva tekintet, és egyetlen egy szikozódás hagyta dugába dölni. Végül, magamra zártam az ajtót, valahogy bekúsztam a fürdőszobába, és a legvégén mind valami bejefezés bekúsztam a saját ágyamba, egyedül. Úgy aludtam mind a tej. Nem törődve azzal mekkora zajt csapok az éjjeliszekrényemen kutakodva próbálom elérni a telefonom. Mikor megtaláltam a tárgyat, azonnal bekapcsoltam, A kijelző fényt lövelt retinámba, amitől ezernyi folt táncol látoterem körül a sötét szobában.
- Jó reggelt, kedvesem- hallom az ismerős férfi hangot, mire automatikus reflex szerűséggel magam elé húzom a takarót.
- Mi a fene- motyogom magam elé, még a reggeli kómás agyam nem realizálja valójában mi is történik.
- Remélem jól aludtál- mondja a férfi majd kinyitódik az ajtóm, amit kulcsra zártam. Loki hétköznapi öltözetben, felkötött hajjal bámul rám, az ajtó bentről nyitódó részéről.
- Mégis, hogy a fenébe keveredtél be a szobámba- hallatszik tőlem a vélhetően hisztérikus kérdés, mire telefonom amit az ölembe tettem zümmögni kezd.
- Egy ajtó nekem akadály- kérdi majd felnevet.
- Mióta vagy bent- hajam arcom elől kiigazítom, majd megpróbálom elővenni a kora reggeli mindjárt megöllek nézésem, a másik reakcióján látva sikertelenül.
- A mindig bájos Romanoff harcosnő, adott egy itteni ruhát, hiába ellenkeztem, rámparancsolta a ti midgardi öltözeteteket. Majd meginvitált reggelire, amit egymagam kellett volna elfogyasztanom, mert Midgard hősei ismét kint a pusztán ácsorognak majd, a hatalmas sereggel szemben-aprót bólintok, majd felé legyintek mindegy, elmehetsz titulusban. A fekete hajú férfi szemei kikerekednek, majd nemes egyszerűséggel elindul felém.
- Mehetsz- morgom az orrom alatt rá már nem figyelve. A telefonom képernyőjén lévő ikonokat húzogatva, nyomogatva próbálok eligazodni a rengeteg e-mail, értesítő és hírlevél világában.
- Ugye ezt te sem godoltad komolyan- kérdi némi göggel hangjában, egész közelről.
- Köszönöm a felvilágosítást, távozhatsz- morgom még mindig az orrom alatt, ahogy egy milanoi utazásra invitáló kupontról jövő üzenetet dobok ki a virtuális kukába.
- Rengeteg megbeszélni valónk van. Mindenke előtt felhívom a figyelmed arra, nem beszélhetsz velem úgy mind egy szolgával, kedvesem- érzem ahogy megmozdul az ágy. Fáradtan felnézek rá, az ajtóból áradó fény, kettészeli a szobát, van a világos oldal és a sötét. Az ágyam a világos oldalhoz tartozik, minden egyes elemével együtt. Így tökéletesen látom, az ágyamon ülő, farmert hordó, felkötött hajú férfi arcát. Gőg csücsül ábrázatán, némi fensőbbség érzettel. Nemes egyszerűséggel hozzá vágom az első kezem ügyébe kerülő tárgyat ami nem más mind egy párna. Elemeli arca elől a párnát, megigazíztja haját, majd maga mellé rakja a hatalmas nevetős hangulatjelet ábrázoló sárga, puha eszközt.
- Valami gondod van, puffogi- kérdem majd, ismét a telefonom képernyőjének szentelem a figyelmem.
- Párdon- számonkérő, kijelenti hangja végigszalad a szobán, kijelenti mindsem kérdi, ami miatt elmosolyodom majd ismét rendezem arcizmaim.
- Semmi gond, kedves- megnyomom az utolsó szót, majd csak azt veszem észre a telefon hült helyét fogom-, el ne dobd-kiáltok rá, mire fejjel lefelé nézegetni kezdi a ketyerét. Felülök, a takarót magam köré gyűrűm majd mellé ülök, mozgásom kissé szaggatott amit ő tisztán fel is mér. Kezeit lehúzom ölébe, a telfont megfordítom tenyerén, majd kilépek az e-maileim közül. Az első alkalmazás amit meglátok az a Facebook. Gyorsan rányomok, majd bedobja az adatlapot. Kicsit a mellettem ülőnek dölve, nézem végig az üzenőfalam, majd az adatlapom. Ami tetszik arra rányomok és elbámulgatom egy kis ideig. Felnézek, a nem e világból származóra, aki értetlenül bámulja a kezében lévő gépet. Mikor az Instagramhoz érek, és a keresőbe beírom a nevé, majd kiad ezernyi találatot, és az elsőre ráklikkelek, felhördül.
- Ez hazugság- feláll, elhajítja a telefont, és én miatta kiesem nyugalmi állapotomból, oldalra dőlök a hirtelen mozgástól- ez- mutat a földre esett telefonra- hatalmas időpocsékolás- hisztizik akár egy hercegnő.
- Mi sütötte ki a biztosítékot, a rajz amin Thor karjaiban sírsz, vagy az elmélet ami szerint Wii343 bármikor el tudná csavarni a fejed- ördögi vigyor kiséretében feltornázom magam ismét ülő pozicióba. Arcát kémlelem, ami még most is viasszerű tünemény.
- A feleségem vagy- témánál vagyunk.
- Hidd el én ezt miden nap el akarom felejteni- szemeibe nézek úgy mondom ki a szavakat minden egyes szó után egy cseppnyi szünetet hagyva.
- Gyere velem reggelizni, kérlek- kezét nyújtja, mire megrázom a fejem.
- Felöltözök, és az étkezőben találkozunk- köztünk lebegő keze eltűnik majd aprót biccent. Ahogy meglátom az ajtó kilincsével kezében, lábaim a földre helyezem, kifújom a levegőt, majd felállok. Térdeim akár a kocsonnya úgy remegnek alattam, az éjjeliszekrénybe kapaszkodva, próbálok eljutni a gardrobhoz. A következő lépésemmel el kéne engedjem a mini asztal szerűséget, de ahogy ezt megteszem megbotlom. A szekrény borul, rajta az antik lámpa szilánkokra törik, és én már ismét csak a sötétséget látom. Jéghideg érintés kiséri, rosszullétem.
A hentespult álnok, dögszaga vesz körbe mindent. Bárdok, éles kések, és hatalmas dolgozó asztalt látok magam előtt. A pult teli rothadó, zöldes árnyalatot felvevő hússal. Előttem a nehéz vasajtó kicsapódik, majd jeges fuvallat borzolja hajam és arcbőröm. Gondolkodás nélkül megkerülöm a pultot majd elindulok befelé. A hatalmas ajtóra támasztom tenyerem, majd kicsit oldalra lököm. Nyikorog, mindha sikítana a szürke eszköz. Az eddigi linóleumról rálépek a kemény kőre. Szétnézek a kicsiny helyen ahova kerültem, majd belljebb lépek egy hatalmas lépést. Mögöttem az ajtó becsapódik, ezzel fülsüketítő hangot kiadva magából. Felkapcsolódik a lámpa fejem felett sercegő hangot kiadva magából. Körülöttem minden elsötétül, csak a lámpa gyér sárgás fénye tölti be, a piszkos termet. Piszkos csempékről elképzelhetetlenül nyúlós zöld trutymó csúszik, mind lakmároznak a döglegyek. A földet véres cseppek tarkítják. Halk nyögés szerű hang szűrődik be kintről. A nehéz ajtónak nekifeszülve próbálom kinyitni mindhasztalan. Idegesen, szívemmel a trokomban tenyeremmel ráütök párat az ajtóra, mire az kieseik tokjából, mind egy papírdarab olyan könnyedén. A látványtól eltátom szám, szemeim könnybe lábadnak, akaratom ellenére is. Vérrel átitatott törlőkendők mindenütt, a húspultból eltüntek a rohadó húsok, egyetlen ember fekszik benne. Haja csapzottan, véresen terül szerte szét körülötte, még a földre is jutott néhány tincs. Hófehér arcbőrén érpaca éktelenkedik, ruháját is átáztatta a skarlát színű folyadék. Rikítóan zöld szemei rémülten düllednek a plafon felé.Felnézek, rövid fekete hajú nő lépdel felém, arcán fülig érő vigyorral. Fekete ruhát hord, szemei körül ébenfekete folt, mi vagy rossz sminkelési taktikát vagy álmatlanságot mutat. Kezét felém nyujtja, rózsaszin ajkait szóra görbíti. Gondolkodás nélkül felé lépek.Lenézek a férfire ki vérben fekszik, ránézek a nőre kinek kezei patyolat tiszták. Ujjpercem lassan a mindig jéghideg tetem, kézfejére vezetem.
Hatalmasakat pislogva realizáom fejem felett a hófehér plafont, testem alatt a puha ágyat. Kapkodva veszem a levegőt, megpróbálom előző látomásom elmémbe égő másodperceit kiűzni fejemből. Riadtan felülök, mire a nagy hév erejével lefejelem a felém közelítő Lokit, és így orrom fogva visszaesem az ágyra.
- Azt a megbaszott kur...-morgom az orrom alatt a kifejezetten nem női szájból való káromkodást, mikor észbe kapok mit is mondtam ki ingerültségemben.
- Illik egy nemesnek így beszélnie- hallom felvillanyozott hangját a férfinek aki ágyamról felállva fejemhez sétál. Eddigi macskajárása porbahull, talpa alatt serceg a gyönyörű antik lámpa kézzel festett, felbecsülhatetlen üvege.
- Illik valakit jól orron vágni a homlokoddal- morgok rá, mire egy igen sunyi mosoly üti meg szemem-, legalább te jót mulatsz- morgom majd hagyom had ültessen fel.
- Nem látom, folyna véred- mondja amolyan megszokott cinikus hangon.
- Orba tenyerelhetlek- kapom fel a vizet azonnal, mire csak megingatja fejét, valamiféle ostoba jelző villog tekintetében.
- Nem én voltam olyan ostoba, és hirtelen, hogy a másik akaratlanul is fájdalmat okozzon nekem- hangja dorgáló. Megpróbálom jól emlékezetembe vésni ezt a hangot, mert még sosem hallottam.
- Menj ki a szobámból- utasítom még mindig orrhangon.
- Szó sem lehet róla- ingatja fejét nemlegesen.
- Nem kell segítened, tudok magam is öltözködni- egy kaján vigyor terül el képén, mire megforgatom szemeim.
- Pedig én szívesen segítenék- mondja majd legugol mellém.
- Ki gondolta volna- emelem meg vállaim majd ismét dühösen nézek rá.
- Persze Aaron, önzetlenül segíthetett- tekintete lyukat fúr tekintetembe.
- Te ezt honnan, te ezt mikor, mi van- kiáltom el magam döbbenetemben. Még a sajgó testrészemről is elfeledkezem, úgy csapkodok a kezeimmel akár egy szállni készülő madár.
- Amikor belenézek a tudatodba, nem csak azt látom amit én akarok, mindent tudok rólad- mutató ujjam az orra elé emelem, mire ő feláll és muszáj vagyok felnézni rá.
- Na ide figyelj Laufeyson- dörmögöm, mire ő jót kacag.
- Drágám, nem gondolod, nekem lenne jogom őrjöngni- ajkaim résre nyitom, egy hisztérikus nevetés hagyja el torkom.
- Álljunk meg egy szóra- mordulok rá, mindha olyan rég tettem volna utoljára-, a magánéletemhez semmi közöd- csattanok fel ingerülten.
- Van! Még mekkora közöm van a te kéjenc, tisztátlan életedhez- a nyakán kidudorodik egy ér, az én fejem egyre forróbb.
- Semekkora, vágod semekkora. Épp vígan élhetnénk a kicsiny életünk, ha te nem hamarkodsz el bármit is- mutatm fel gyűrűm mire ő közelebb lép egy lépést.
- Nem emlékszel Odin szavaira- magam alá gyűröm a térdem, így már azokon támaszkodom, ülve nem jó vitatkozni.
  - Persze fogd rá a halott mostoha apádra- mutogatok ismét körbe a szobában.
- Nem az apám- őrjöng.
- Én nem is azt mondtam a vérszerinti, én azt mondtam a mostoha apád- hangsúlyozom ki az utolsó szót nyomatékot hagyva neki.
- Te most túl akarsz járni az eszemen- kérdi, majd velőt rázó kacajával felnevet.
- Megsértetted a magánszférám- lyukadok ki ismét azon ami a legjobban nyomja a szívem.
- Egyetlen dolgod lett volna, egyetlen- örjöng tovább, az előttem álló fekete hajú istenség.
- Ami nem más mind...-hagyom elszállni a mondatom végét.
- Az nem más mind, hogy tiszta maradj-kinyitom ajkaim majd ismét bezárom. Némaság nehéz, fujtó leple ereszkedik ránk. Vissza ülök, majd lassan lemászom az ágy azon oldalára ami nincs telihintve szilánkokkal. Alig tart meg térdem, érzem égető tekintetét magamon, érzem ahogy minden egyes gyötrelmes léptem végignézi. Feloltom a villanyt, szélesebbre kitárom az ajtót, majd várok. Másodpercek alatt, mind egy téli hurrikán kiront a szobámból, és én hangosan becsapom mögötte az ajtót. Vöröslő arccal, némán kutatok egy papucs után, amit az ágyam alatt megtaláltam. Bűnösnek érzem magam, pedig nem kéne ezt gondolnom magamról. Igen is, szerelmes voltam, és azt a pillanatot láttam a legjobbnak, megtenni azt amit sosem lehet megtenni kétszer. Így is átvertnek érzem magam, és nem utolsó sorban bűnrészesnek azért ami az egész után történt. Reggel mikor elköszöntünk egymástól, az otthonában rátámadtak és elrabolták. Két hónapig kerestük,a szívem még mindig sajgott érte, utánna akartam menni, megtalálni őt és hazahozni. Mad jelentjezett úgy mindha nem történt volna semmi. Kapitány és Vasember elmentek körbenézni arra a területre ahonnét mintát tudtunk venni a cipője redőzetéből. Ez a hely nem más volt mind egy újjabb H.Y.D.R.A. központ. A központot porig égették, majd engem elküldtek, Angliába. Mikor visszatértem, a Torony lángokban állt, a S.H.I.E.L.D.-be kellett menekülniük a Bosszúállóknak. Megtámadta őket, hátbatámadott engem. Szenvedtem. Marta szívem a kétségbeesés, és a tudatlanság fájó elegye. Nat próbált belém lelket önteni. Megértő volt, mindent elmondtam neki, és kértem ezt ne mondja el senkinek sem. Megtette, és valahogy innen megszakadt minden. Az ügynökök közül engem is beválasztottak abba a csapatba aki k felkutatják és végeznek Aaron Morgan. De én szerettem, nem tudtam volna vele végezni, előbb végeztem volna önmagammal mindsem vele. Szerettem úgy ahogy van, szerettem a legkissebb hibájától kezdve. Szerettem még azt is benne, hogy átállt a H.Y.D.R.A. nevű szervezethez. Elmondhatatlanul bele voltam esve Aaron Morganbe! Amikor megtudtam, hogy nekem igen is meg kell őt keresnem és meglnöm, a világ darabokra tört bennem. Mikor a gépbe beszállva, végignéztem a négy arcon, kiken kissebb-nagyobb sérülés volt látható, valami megváltozott bennem. A szerelem átváltozott gyűlöletté. Megtette, meg merte volna tenni azt, hogy megöli őket. Bármiféle agymosás ellenére is, miben addig ringattam magam, fizikai fájdalamt éreztem, ahogy véginéztem a családomon. Másodpercek alatt leértünk a Toronyba. Kötelezően bekapcsoltatták velünk a fejre rögzített kamerákat, majd behatoltunk. Személyesen rúgtam be az ajtót ami lentről vezet be. Negyed óra alatt átfésütük az első két szintet, negyedmagammal. A fülemben Hill hangja adta a parancsot. A tizedikig kellett mennünk, majd utánna az ott táborozó csapatok felmentek a huszadikig, és így tovább addig amég a tetőre nem értek. Szívem a torkomban vert, fájdalom és harag tombolt bennem. Csak az ő fejével próbáltam gondolkodni. Megpróbáltam úgy látni mind ő, rohanni kezdtem. Dacolva, a ülemben kiabáló nővel, a szemembe tóduló könnyekkel, és a mögöttem lévő plusz egy láb rohanásával. Berontottam a szobámba. Ott ült az ágyamon, kezében egy véres tőrrel, arcán mosollyal. Mikor meglátott felállt és felém tartott. Azonnal felé emeltem, csőre töltött fegyverem, és biztos pózban remegő kézzel a szívére céloztam. Mondott valamit, folyamatosan beszélt hozzám, lágy hangja betöltötte a teret. A fegyver kattanása sem riasztotta meg, tudatosította bennem úgyse teszem meg, jobban szeretem bárminél. Első célzásom a bokájába fúródott. Felüvöltött és lerogyott. A családom; ordítottam torkom szakadtából. Következő kép, előhúzza ő is zsebre készített kiskaliberű fegyverét. ELmoolyodik. Hátulról eltaszítanak, nekiesem a falnak. Eldördül az első golyoó, súrolta a combom. Ordított, szidott és méghangosabban ordított. Már a sokktól, a könnyektől és a kétségbeesésemtől nem tudom ki tartóztatta le, azt sem tudom ki húott ki engem a házból, csak azt tudom a szívem darabokra tört. Azon az estén egy robotnak éreztem magam, akit csak pár dolog hajt, köztük a gyilkolás. Ez az érzés annyiszor átitatja elmém, és úgy érzem ha ezt kimondják, nem sértődhetek meg, mert így van rendjén. A szekrényem előtt állva észre sem vezsem ahogy arcomról csepegnek le a sós könnyek. Ahogy a fakkot ami ruháim tartották, leszakítottam helyéről. Tenyeremmel megdörzsölve arcom, kihúzok kettő nekem tetsző ruhadarabot, majd lassan bevánszorgok a fürdőbe. Zilált arcom végigmérem a tükörben, majd ahogy csak tudom rendbe szedem magam. Rég nem volt már smink az arcomon, és régen nem csináltam meg önmagam hajkölteményét. Egy gyors copfba fogtam vörös, már lassan fakó hajam és felvettem a számomra teljesen megfeleő, farmer és szürke póló kombinációt. Sietve, mármind ha a harcicsiga sietni tud, elsétáltam egy fekete soprtcipőig, majd elhúztam a függönyöket. Gyomrom hangosat kordult, itt az ideje enni. A fal mentén, remegő lábakkal sétáltam el a liftig, ahol megnyomtam a gombot és azonnal levitt az étkezőbe. A kis folyosón ami a megadott célomig vezet, szorosan, smiulva lépdeltem a fal mellett. Ahogy megláttam a hatalmas, fényes étkezőt akaratom ellenére is, kihúztam magam, és apró de mér kevésbé remegő léptekkel elindultam a konyha felé. Loki azonnal kitolta maga alól a széket ahogy meglátott. Az üres asztal előtt ült, saját gondolatába merülve. Halkan lépdelek mellette, majd a konyhában meglátom a sajtos tálat kint a pulton.
- Nincs számodra készítve reggeli- mondja hátam mögött a Csínyek istene, mire csak megrázom a fejem. Egy almát elveszek a gyümölcsös kosárból, majd beleharapok.

- A fogadalom mit Helnek kötött anyád megtört. Sirasd Sigyn, sirasd a nőt ki megszült- beleszédülök a hangokba, az étel kiesik kezemből, majd belemarkolok a mögöttem lévő előkészítő pult márvány lapjába. Elhomályosodik minden, szédülni kezdek. Jégihideg érintés lesz úrrá rajtam, a hátam két kar fogja körbe.
- Eressz el- suttogom, de ő még mindig tart.
- Mi történik- kérdi ércesen.
- Csak arra vagy kíváncsi- teszem fel a szarkasztikus kérdést.
- Tegnap este, a Kapitány-gúnnyal ejti ki nevét-, mikor behozott az étkezőbe, még ájult voltál. Ma reggel is megtörén, és látom, hogy ismét oyan hófehér lettél- hangja kissé riadt.
- Loki- ejtem ki kelletlenül a nevét, mire eltol magától de még mindig tart-,mit jelent az ha valaki fogadalmat köt a másiknak és megtörik az ígéret.
- A megtört fogadalom, olyan ami az életben nem teljesedett, a két fél nem tudta beteljesíteni. De van a másik feje felett kötött fogadalom, amit egy harmadik félnek kell megcselekednie- mondja mindezt oktató hangon, de ebben most nincs semmiféle gúny.
- Szerintem az én fejem felett még csecsemőként kötöttek egy ilyet- suttogom, mire ő bólint.
- Akkor ki kell derítenünk, mi is az- mondja sejtelmes hangon.
- Mondd el kik vannak itt- kérdem a fejemmel a hátam mögé biccentve.
- Mármind akik meg akarjék támadni Midgardot- aprót bólintok-, a néped, a népem, Angrabóda, Surtur és cinkosaik- enyhén elnyitom ajkaim, mire ő fürkészően kezdi kémlelni arcom.
- El kell mennünk mindkettőnknek arra a helyre- teszek egy lépést de ha nem fogna összeesnék.
- Pihenned kell- parancsolóan hat hangja, de megrázom a fejem.
- Mégis, te miért nem vagy ilyen legyengült-kiáltok fel tudatlanságomban.
- Isten vagyok- mondja diadalittasan.
- Ha azt mondom én is- kérdem kábán.
- Apád egy felemelt midgardi, anyád egy elszökött asgardi nemes lánya, mégis miért lennél te isten- kérdi szarkasztikusan, kissé gurgulázva.
- Mert ha nagyon akarom, másodperceken belül kihúzom a szádon a lelked, azért drágám, csak azért- szavaim vontatottak.
- Égők közé tartozol, mi a hét ninfa egyik áldása- nagyot bólintok, mire majd leesik a fejem.
- A többiek mikor érnek haza- kérdem sipíkoló hangon. Abba kéne hagynom a beszédet.
- Este- válaszolja lágyan, majd lassan húzni kezd.
- Hova megyünk- kérdem nevetve, mind valami részeg.
- Leültetlek, és kitaláljuk mi teszi ezt veled-mondja komoran valamiféle befejezetlenség van hangjában.
- Vagyis csak kitalálod- suttogom miközben mellkasába fúrom a fejem. Mélyről jövő sóhaj hadja el ajkait, mire felkuncogok.
- Amúgy, én annyira megvetlek- suttogom fekete pólójába, mire kezei megmerevednek körülöttem.
- Nézeted felém, szintúgy táplálom a te irányodba- belebólogatok a mellkasába, majd átölelem a nyakát. Megállunk, de a kép egyre inkább nem tisztul. Szédülni kezdek, és fájón hasogatni kezd a fejem.
- Amúgy, mi van most- kérdem majd lehámozom magam nyakáról, és megfordulok kezei közt. Három hófehér ember szerű tollas mutáns közeleg felénk. Ereimben megfagy a vér, ismét érzem a kinti hideget, ahogy bedob a tömegbe a madár, hallom Hulk hangját, és érzem ahogy fejem mellett elrepül a fegyverem. Lassan száll, nem ereszkedik, mégis észrevehető, ahogy valmit karmai közt tart. Hatalmas fekete fellegként esik a teraszra valami, mire Loki le akar rakni a földre, de én erősen belékapaszkodom.
- Ki kell mennem- mondja ellentmondást nem tűrően.
- Vegyél a hátadra- utasítom, mire megrázza a fejét. Sebesen elhalad melettem, a madár víjjogva tovaszáll, amég én megpróbálok kúszva az ablakhoz érni, hogy kinézhessek mi is történik odakint. Loki megfagyva áll, mire az ajtóba érek az én lélekjelentlétem is elvész. Kék hatalmas kar, egy vézna szürkés kar, és egy női kar hever a férfi lábai előtt. Megbabonázva nézi a látványt, ahogy én is ezt teszem. Hallom ahogy felugrik valaki a tetőre, oldalra pillantok Thor az. Ő is mereven, bámulja a véres karokat, mit a madár eldobott elénk.
- Meg fogják ölni a népünket- suttogja Loki Thorra nézve. A vér, a bárd, ahogy megláttam a nőt, ki feltehetően Hel. A hideg végigfut hátamon. Bármit is mondjon Thor nem hallom, csak a fekete hajú istenségre tudok koncentrálni és arra mi fog vele történni.

Sziasztok.
Még sosem írtam egyetlen rész alá sem.
Hát most megteszem.
Köszönettel tartozom nektek, amiért olvassátok a történetem, és esetlegesen nyomot is hagytok magatok után.
Kíváncsi lennék, vajon nektek mi a véleményetek a történetről? Mit olvasnátok szívesen a történetben?
Ha bármi úton-módon kapnék a kérsdéseimre választ igen köszönném.
Ölelés : Szimonette Moon