Crown

35. Angraboda ítélete

A Nap feljövőben vörösre festi a kék eget. Szemkápráztató fénnyel bukik fel hosszas álmából. Lokival összenézünk majd fáradtan kifújjuk a levegőt. Legutolsó párosunk Tony és Steve hatalmas fejfájást okoztak. Már egymás közelségére morogtak, ha generáltunk az emlékeiket nem történt semmi, könyörögtem sopánkodtam, már mindenki elkezdett történeteket mesélni róluk mindhiába. Feladtam, egymás mellé rakta őket majd kijötte a szobából, egyenesen a felkelő nap fényeit nézni. Túlságosan fáradtnak érzem magam és némiképp meggyötörtnek. Ha még arra sem vagyok képes, hogy megtörje az átkát, hogy fogom legyőzni Ránt. Gyengülök, minden egyes nappal amit Midgardon töltök egyre erőtlenebbnek érzem maga. Mintha a trónom hívogatna az arany színű kígyó bűvölete, nem ér el eddig így nem tölt fel nem érzem segítségét és fokozatosan vesztem el saját tudato a képességeimmel kapcsolatban. Fáradt vagyok mert minden egyes adandó pillanatomban eddig arra gondolta mi lesz ha kiderül az amire réges-rég gondoltam hogy anyám áll mindennek a hátterében. A tudat ténnyé alakult, a tudatlanság nem fizetődött ki. Sőt, tudatlanabb vagyok mind eddig. Surthur engem akar, anyám a révületét látja és azt üldözi. Három birodalom urát haragította magára, és Midgardra jött, itt fejezze be művet utolsó lépéseit. De ha megszerzi a három trónt hatalmas erő birtokába lesz, ami akár a Kilenc Birodalom végét is okozhatja. Félek és nem tudom mit tegyek.

- Nem olyan csodálatos mind Asgardban volt- Thor léptei halkan élednek fel-, emlékszel még -elém sétál pontosan mellém áll.

- Fantasztikus volt ahogy a felkelő Nap az arany palotába bevilágított. Egyetlen egyszer látta kívülrők mintha maga a fény lett volna az épület- suttogom erőtlenül némán.

- Hellval együtt elpusztult, és a te segítségeddel találtam egy másik helyet ahonna népem vezethetem. Hálás vagyok neked Hellheim és Nifelheim úrnője.

- Thor ez lehetetlen ekkora címet egy midgardi felmenőjűnek- hangom panaszos és az értetlenség szimfóniái csendülnek fel benne sóhaj formájban.

- Brynhild az anyád asgardi- Thor felé fordulok akár a horror filmekben a gyilkos.

- De Rán votl itt-suttogom.

- Apám mikor száműzte Brynhildet Mindhardra örökre kiátkozta Asgardból, és minden olyan Birodalomból ahol asgardi van. Mikor a midgardiak szerint a második világháborúnak vége lett, Loki lejött Midgardra úgy, hogy azt hitte Asgard egyik eldugott részén van. Még csak gyerek volt, így szavahihetőbb mind most. Mivel Loki asgardi és apánk megtudta lent járt Brynhild megkeresésére eredt. Anyád gonosz elfektől, boszorkányoktól és mágusoktól kért menedéket, cserébe mindig a te életedből és képességeidből adott egy kis darabot. Ez egy midgardinak felfoghatatlanul hatalmas volt, néhányat azonnal megölt voltak akik hipnózisba estek és akadtak akik könyörögtek, hogy vegye vissza anyád az fizetségüket, mert ne tudnak vele élni. Így ment ez hosszú évekig, Odin ment anyád után és Brynhikld menekült Mindenekatyja elől. Még nem ide ért, New Yorkba leadott a S.H.I.E.L.D.-nek elmondta mire vagy képes és ki vagy. Majd eltűnt az életedből. Mikor Odin megtalálta Brynhildet megátkozta. A tengerbe taszította és más nevet adott neki. A nemesi nevét leváltatta három egyszerű betűrte Rán. Mivrel mindig férjét óhajtotta, a tengerbe fulladtak istennőjévé tette őt. Mindenkinek megnémította a felé vetített érzelmét és szeretetét. Egyedül egyetlen lányának elméjéből nem tudta kiölni anyja arcát. Apám tudta az elvett ajándékok neked még kelleni fognak, és azt is tudta egy gyereket akiből kiszőtték az övét, káprázat és mágia minden fonalát nem kaphatja vissza azonnal. Várt, hogy felnőj erős légy, és Asgardban visszaadott neked mindent Sygin. Mindenekagtyja bízott benned ne lökd el magadtól a megtiszteltetést- a szőke isten arca bátorító. Egy halovány mosoly kíséretében átölelem.