BTS - Oneshots

JiKook - Kávézó

*Jimin szemszöge*

Megteszem. Eldöntöttem, hogy ma megteszem, amire éveken keresztül nem voltam képes. 3 éve többet kezdtem el érezni a maknae iránt, és ez az érzés azóta szerelemmé erősödött. Sokáig nem akartam neki elmondani, mert nem találtam rá megfelelő időpontot. De most végre elhívtam őt egy kávézóba, ahol megbeszélhetem vele a dolgokat.
-Jimin, itt vagy? - kérdezte Kook.
-Persze, bocsi csak elbambultam.
-Miről szerettél volna beszélni velem? Mintha említettél volna valamit a dormban.
Már nincs vissza út, gondoltam.
-Tudod Kook. Azt szerettem volna mondani, hogy van egy személy... szóval van egy személy aki iránt többet érzek mint barátság. Eddig nem tudtam hogyan valljam be neki. És nem tudom, hogy szeret-e egyáltalán. - kezdtem bele.
-Ki az a személy, hyung? - kérdezte.
-Tudod... szoros kapcsolatban állunk egymással. Magasabb nálam, és gyönyörű barna haja van. Nevetésétől mintha a fellegekben járnék. És a mosolya! Azt szeretem a legjobban. Nagyon aranyosan mosolyog.

*Jugkook szemszöge*

Lesokkolódva hallgattam amit mond. Hyung szerelmes. De akit elmondott, az biztos nem én vagyok. És ettől elszomorodtam. Azt akartam, hogy engem szeressen. És nem vagyok képes tovább hallgatni ahogy a szerelméről fecseg nekem.
-Bocsáss meg hyung, de fontos dolgom akadt. Mennem kell! - léptem le gyorsan. Jimin elképedve nézett utánam, de gyorsan kapcsolt, és utolért.
-Most mi történt? - kérdezte - Eddig semmilyen programod nem volt. És még a kávét sem rendeltük meg.
-Bocs hyung, de el kell mondjak valamit: nem vagyok képes a szerelmedről való áradozást hallgatni. Felbosszant a dolog. Beszéld meg TaeTae-vel, de nekem ehhez nincs türelmem.
-De JungKook! Én rólad beszéltem. Téged szeretlek, nem mást! - mondta ki, mire meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is viszonozni fogja azt, amit iránta érzek.
-Jimin... én is szeretlek! Csak nem mertem soha elmondani, mert féltem, hogy elutasítasz. Nem akartam tönkre tenni a barátságunkat.
-Jaj de buta vagy! Hát szeretlek, és a barátságunkat nem adtam volna fel, ha nem érzek semmit irántad. De szerintem menjünk haza, a többiek már biztos várnak. Na meg van még egy elintézetlen ügyünk - kacsintott.
-Rendben - mondtam, miközben az arcom vörös színbe váltott.

*Jimin szemszöge*

A dormba beérve köszöntünk a többieknek, majd már húztam is be Kookot a szobámba. Még meg kellett tennem valamit.
-Kookie, szeretlek! - mondtam ki újra, csak most sokkal magabiztosabban.
-Én is szeretlek Jimin! - mondta ki, én pedig lassan közelítettem ajkához, és mikor párnácskáink összeértek hihetetlen boldogság járt át. Ajkainkat mozgattuk egymásén, majd megnyaltam alsó ajkát bejutást kérve. Száját el is tátotta, így nyelvemmel feltérképezhettem szájüregét. Nyelveink vad táncot jártak, majd hosszú percek után elváltunk egymástól.
-Szólni kéne a csapatnak is, nem? - kérdezte mostantól a párom.
-Dehogynem. Menjünk is!

A nappaliba leérve 5 kíváncsi tekintettel találtuk magunkat szembe. Elkezdtem beszélni:
-El kell mondanunk valamit. Mi együtt vagyunk.- fogtam meg Kookie kezét. A reakciókat vártunk, és éreztem hogy párom is ideges. Nos, ami történt arra nem számított egyikünk sem.
Hoseok visítva kezdett ugrálni, és kiabálni hogy "JiKook is real", Suga vigyorgott, Jin, Nam és V pedig együtt kiáltoztak, és ujjongtak.
-Gyermekeim! Gratulálok! - szólalt meg először Jin.
-Sokáig! - kiáltotta Suga.
-Olyan boldog vagyook! JiKook is real! - folytatta Hobi. Mintha egy tinilányt hallanék...
- Mindannyian gratulálunk. Rossz volt nézni, hogy mindketten tekintgettek egymás felé, de semmit sem tesztek. Sokáig! - szólt végül Nam.
V csak a nyakunkba ugrott, és megszorongatott minket. Aztán a többiek is csatlakoztak hozzá, így egy csapatölelésben volt részünk.

Azt hiszem jól döntöttem. Boldog vagyok, hogy Kookie szeret engem, és hogy a többiek is elfogadnak. Ez a nap életem legszebb napja!

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, akkor bátran jelezd :))

Nemoo