BTS - Oneshots

JiKook - Évforduló

*Jungkook szemszöge*

A mai nap tökéletes kell, hogy legyen! - gondoltam magamban, miközben kinyomtam az ébresztőmet. Páromra tekintettem az ágyban fekve, majd mikor kinyitotta szemeit, én egy hosszas csókkal köszöntöttem őt.
-Jó reggelt, szívem! - mosolyogtam rá, mire egy boldog Jimin nézett vissza rám.
-Melletted csak boldog lehet a reggel. - mondta, majd kikelt az ágyból és elindult a fürdőbe. És fölkaptam magamra az aznapi ruhámat, majd Chimmel váltottuk egymást a fürdőszobában.

Megmostam az arcomat és a fogamat, majd a hajam igazítása után szakadtam is le a konyhába, hogy egy gyors reggeli után siethessek dolgozni.
-Ma meddig maradsz bent? - kérdezte Jimin, mire elmosolyodtam.
-Munka után el kell még intéznem egy-két dolgot, de utána sietek haza. - válaszoltam, mire még egy mosolyt kaptam válaszul.
-Megleszel egyedül, ugye? - kérdeztem őt.
-Persze. Nem lesz gond, ne aggódj! - kacsintott, majd elvette előlem az üres tányért. Ilyen gyorsan meg is ettem volna? Hm, Chim társaságában tényleg gyorsan telik az idő.

Egy hónapja költöztünk össze. Ő egy hangszerboltban dolgozik, én pedig egy informatikai cégnél. Mindketten szeretjük a munkánkat és még egymásra is bőven van időnk. Örülök, hogy ilyen kapcsolatom van. Jiminnél nem is kívánhatnék jobbat. És ráadásul ma van az egy éves évfordulónk, szóval tervezek neki venni virágot és csokit. Azokat nagyon szereti, szóval megfelelő lesz.

-Na akkor indulok, Chim. Vigyázz magadra, épségben szeretnélek tudni! - mondtam neki, mire felkuncogott.
-Egy hangszerboltban mi történhetne velem, Kookie? - kérdezte, mire én is felnevettem.
-Jól van, csak aggódom. Na, vigyázz magadra! Szia Chim! - egy csókkal elbúcsúzva kiléptem az ajtón, majd elindultam gyalog a munkahelyemre.

A nap unalmasan telt, mert már izgultam a délután miatt. Minden percben az órát néztem, majd arra lettem figyelmes, hogy lejárt a munkaidőm.
-Szuper! Akkor virág és csoki! - ujjongtam halkan, majd kikapcsoltam a laptopot és elraktam a cuccaimat. Bezártam az irodám ajtaját, majd elindultam a bolt felé. A csokit veszem meg előbb, hogy a virág frissebb legyen.

A csokit megvettem, majd elindultam a virágos felé. Az órára néztem és láttam, hogy Jimin már legalább egy órája otthon van. Szuper.

*külső szemszög*

Az ég kezdett beborulni Jungkook feje fölött, de ő ebből mit sem vett észre: túlságosan is lefoglalta őt a virág beszerzése. Azonban az élet kegyetlen és sokszor nem veszi figyelembe az érdekeinket. Most is ez történt. Jungkook elindult a virággal a kezében hazafelé, majd a hirtelen jött vihar esőcseppjei elkezdték beborítani őt.

Bosszankodva gyorsított léptein, de ez mit sem ért a vihar ellen. A természet győzött felette és eleredt az eső rendesen, mintha dézsából öntenék. Dörgött az ég, villámlott, az eső pedig nem akart csillapodni. Jungkook teljesen elázott, mindene csurom víz volt. Nem lehetett mit tenni, igyekezett tovább a viharban hazafelé.

*Jungkook szemszöge*

Elrontottam. Mindent elrontottam. A virág tönkre ment, én eláztam, talán már csak a csoki maradt normális. Bár, ezek után kételkedem abban is, hogy túlélte az egészet az édesség...

Pár perc múlva a bejárati ajtó előtt álltam bőrig ázva a viharban. Az ajtót kinyitottam, majd benyitottam a házba. Nem léptem be, ugyanis az ajtó másik oldalán ott állt Jimin ledöbbenve.
-Jimin... sajnálom. - suttogtam - Boldog évfordulót! - kezdtem el könnyezni, majd ledobtam a csokrot és lerogytam a földre. - Nálam rosszabb embert nem is találhattál volna magad mellé.. - motyogtam reménytelenül, de a következő pillanatban két ölelő kart éreztem meg magam körül.
-Jungkookie, semmi baj. Nem a te hibád, hogy pont most kezdett el esni az eső. Te nem tehetsz semmiről és nálad jobbat keresve se találnék. A virág tönkre ment. Na és? A szándék a fontos. Eszedbe jutott, hogy vegyél nekem virágot. Örülök, hogy velem vagy már egy éve. Boldog évfordulót! - majd felkelt mellőlem és felhúzott magához engem is. -Gyere be és öltözz át, mert meg fogsz fázni! - mondta lágyan, majd adott egy puszit a homlokomra és betessékelt engem a házba.

Miután átöltöztem elővettem a csokit és Jiminhez léptem.
-Hoztam csokit is. - mosolyodtam el óvatosan, majd átnyújtottam neki.
-De édes vagy... gyere ide! - mondta elérzékenyülten, mire odaléptem hozzá, ő pedig megcsókolt engem.

-Együk meg ezt a csokit egy film közben, oké? - kérdezte.
-Rendben. - válaszoltam, majd leültünk a tv elé megnézni egy filmet a csoki társaságában. Összebújtunk, takarót terítettem magunkra, majd elkezdtük a filmet, én pedig boldog voltam. Erre vágytam régen is és ma van egy éve, hogy teljesült ez a vágyam. Nagyon szerencsés vagyok Jiminnel, semmiért nem cserélném el az életemet máséval.

Sziasztok! Ha tetszett, bátran jelezzétek :))

Nemoo