BTS - Oneshots

JiKook, TaeJin - Elmúlt #2

*Jin szemszöge*

-Srácok! Vacsora! - kiabáltam a többieknek, mire mindenki megjelent, kivéve Tae. Vártam kicsit, hátha előkerül, de semmi jelet nem adott magáról.

-Kook! Hol van Taehyung? - kérdeztem tőle.
-Passz. Miért kéne tudnom? - válaszolt gorombán, amin teljesen ledöbbentem.
-Tudtommal a te párod, neked kéne tudnod, hogy... - folytattam volna, azonban félbe lettem szakítva.
-Nem! Taehyung nem a párom! Jiminnel vagyok. - jelentette ki hangosan.
-Mi? De hát... - megint félbe szakított.
-Nincs semmi de! Sosem szerettem. Csak Jimin miatt voltam vele! - azzal befejezte a beszédet és folytatta az evést.

Felálltam az asztaltól, majd felsiettem az emeletre. Benyitottam Tae szobájába, de senkit nem találtam ott. Egy levelet láttam az asztalon, amit kézbe is vettem. Az ujjaim remegtek, sőt, mindenem remegett, szemeimet könnyek homályosították el a levél olvasása közben. Elment... nem jön többet vissza...

A szívem darabokra tört abban a pillanatban, amint megszólalt a telefonom, miszerint sms-em jött. Az igazgató volt az. Megírta, hogy Taehyung véglegesen kilépett a bandából, és hogy kirakott youtube-ra egy videót. Azonnal megnyitottam, majd végighallgattam a szavait, amiket a rajongóinkhoz intézett első sorban.

Mindig is szerettem őt. Jobban, mint kellett volna. Azt viszont sajnos nem vettem észre, hogy Jungkook mit akart vele tenni, ezért nem tudtam megállítani a folyamatot.

Lementem a többiekhez, akik Kookon kívül mind döbbenten figyelték a videót. Szóval már ők is tudják...

Hobi sírva fakadt és Yoongihoz bújva próbált megnyugodni, kevés sikerrel. Jimin is sírt, majd bosszúsan nézett Kookra.
-Komolyan elárultad őt csak miattam? Ez nagy szemétség volt tőled, Jungkook! Hogy képzelted? A legjobb barátom volt, és most miattunk, sőt, leginkább miattad elhagyott minket! Van fogalmad róla, mit tettél? - Jimin nagyon haragudott. Szinte látni lehetett rajta, hogy mindjárt felrobban. - Utállak! Többet ne gyere a közelembe! - ez volt a végszó, felrohant a szobájába.

-Namjoon! - mondtam halkan. Szerencsére kapcsolt az említett és felébredt a sokkból. Elsötétült tekintettel nézett Kookra, majd megszólalt.
-Jungkook... - vett egy levegőt, és ezen az egy levegővételen érezni lehetett, hogy mennyire ideges. - Takarodj. - mondta összeszorított fogakkal, majd ijesztő tekintettel ránézett a bűnös társunkra. - Menj innen, többet nem akarunk látni! - kezdett el kiabálni, majd folytatta. - Most azonnal takarodj pakolni, ugyanis bemegyünk a céghez mindannyian és elbeszélgetünk az igazgatóval a sorsodról... - tette hozzá, majd Kook felsietett a szobájába.
-Nam... nem lehetne, hogy... - kezdtem el, de ijesztő tekintete miatt félbehagytam, de bátorságot véve folytattam. - Szóval nem lehetne, hogy én Tae után megyek? Valószínűleg hazament a családjához... Nam, én túlságosan is szeretem őt ahhoz, hogy most, ebben az időszakban egyedül hagyjam! Ismerem, nem fogja megosztani akárkivel az érzéseit... Kérlek, hadd menjek! - mondtam könnyezve, mire Namjoon megenyhült.
-Menj. Majd hívlak, ha valami van. - bólintással nyugtázta mondandóját, én pedig felkaptam magamra egy melegebb ruhát, majd az kocsikulcsot felkapva siettem a járműhöz. Tae, megtalállak!

*Namjoon szemszöge*

Elengedtem Jint, mert megértem az aggodalmát. Taenek szüksége van valakire, aki most átsegíti őt ezen az időszakon. Hallom, ahogyan felkapja a kulcsot az autóhoz, majd egy csapódás, és megszólal az autó motorja. Elindult. Remélem, megtalálja őt!

-Srácok, indulunk! - kiáltottam, majd felkaptam a kisbusz kulcsát is, amivel akkor szoktunk menni, ha sokan vagyunk.

Mindenki beszállt, de senki nem szólalt meg. Csak a lélegzetvételeket lehetett hallani, esetleg egy-egy szipogást Hope-tól.
-Meglátjuk, hogy egybe marad-e a banda, mire visszajövünk. Ha nem, akkor gratulálok Jungkook, az a te hibád lesz. Ajánlom, hogy Jinnek sikerüljön megvigasztalnia Tae-t, különben te is repülsz innen... komolyan mondom, kitagadlak... - mondtam normál hangerővel, majd Jimin combjára tettem a kezem, aki mellettem foglalt helyet: nem akart Kook mellé ülni, meg is értem. Rám nézett, majd behunyta a szemeit és inkább pihent tovább a maradék időben.

Aggódtam mindenkiért. Ez a fordulat most sok mindent befolyásolhat, mind a barátságunkat, mint a karrierünket. Tudtam, hogy Tae videója után sok mindent kell majd megmagyaráznunk a rajongóknak, ha helyre hozunk mindent. Ha sikerül egyáltalán...

*egy órával később*

Végeztünk a kiadóban, megyünk haza. Jinnel beszéltem, megtalálta Tae-t, és éppen a lelkét ápolja. A srácokkal abba maradtunk, hogy adunk még egy esélyt Kooknak, hogy velünk maradjon, de ha azt is elszúrja és megint összetör ilyen mondatokkal valakit, akkor mehet haza Busanba.

Jimint és Jungkookot elküldtem, hogy beszéljenek meg mindent, és döntsék el, hogy mit akarnak, mert senkinek nem tesz jót, hogy itt vacakolnak. Szeretik egymást, csak Kook tettei miatt Jimin nagyon fél, hogy vele is ezt fogja tenni, és már amúgy is kevésbé bízik benne. Remélem egyszer minden helyre jön.

*Jin szemszöge*

Megtaláltam Tae-t, tényleg hazament a családjához. Szerencsére a szülei beengedtek engem hozzá, mert tudták, hogy nincs rendben a fiuk, és nem is mondott nekik semmit a dolgokról.

Kopogtam a szobaajtón, de mivel semmit nem hallottam bentről, ezért benyitottam. Taehyung az ágyon hanyatt fekve, fülhallgatóval a fülében sírdogált, amin nekem megszakadt a szívem. Lassan becsuktam magam után az ajtót, majd beljebb léptem.

Egészen az ágyáig elmentem, mire észrevett engem. Eltette a telefont és a fülhallgatót, majd ölelésembe menekült.
-Hyung, annyira örülök, hogy itt vagy! - szipogta, majd még szorosabban kapaszkodott belém.
-Shh, Tae, nyugalom. Persze, hogy itt vagyok. Ismerlek, tudom, hogy nem öntöd ki a szívedet akárkinek. De lenne egy kérdésem. - egy mély levegőt vettem, majd folytattam. - Szeretted te valaha Jungkookot? Úgy igazán? Mert ha visszatekintünk a dolgok elejére, akkor emlékszünk, hogy ő vallotta be neked az igazából hamis érzéseit. Nem lehet, hogy csak szeretted volna, ha kötődsz valakihez ilyen szinten? - tettem fel az össze kérdést, majd vártam.
-Hyung.. nem tudom. Van igazság abban, amit mondasz. Sőt, igazad van. Mindig is vágytam valakire, akiről tudom, hogy feltétel nélkül szeret, és mindig mellettem van. Ezért is mentem bele a dologba, amikor Kook bevallotta dolgokat. Mert vágytam egy ilyen kapcsolatra. Holott ha körülnéztem volna, láthattam volna, hogy az igazi barátaim, akik nem akartak engem egy ilyennel átverni, azok is tudtak volna nekem segíteni. Itt vagy például te... annyi szeretetet adsz nekünk, amennyire csak szükségünk lehet, mégsem mindig becsülünk meg téged. Azt hiszem, hogy tényleg fájt, amit Kook mondott, de nem azért, mert szerelemből szerettem volna őt... csak az fájt, hogy úgy gondolja, felesleges vagyok és senkinek nem kellek. Hiszen ez így van, nem? - mondta el nekem halkan amit akart.
-Nem, Taehyung. Ez nem így van. Én... na jó. Tudom, hogy most sokkolni foglak ezzel a dologgal, de nem is akartam elmondani eredetileg. Tae, én szeretlek téged már egy ideje, de nem úgy, mint testvért, vagy barátot. Szerelmes vagyok, de tudom, hogy ez neked még sok. Sajnálom. - mondtam én is halkan
-Hyung.. nehéz ezek után megbízni bárkiben is, aki ilyet mond nekem, de ígérem, hogyha felépülök lelkileg, akkor átgondolom a dolgokat veled kapcsolatban. - mosolygott rám halványan, majd beült az ölembe és hátát a mellkasomnak döntötte. - Mindent tönkre tettem, ugye? A csapat szétmegy miattam.. pedig hiányoztok már most. Még Jungkook is, bármennyire is esik rosszul, amiket mondott nekem.
-Felhívom Namot és megkérdezem, hogyan döntöttek. - mondtam neki, majd a telefont a fülemhez tartottam.

*egy hónappal később*

Taehyungot hazahoztam, és itthon megbeszéltünk mindent közösen. Kook marad, és még Jiminnel is kibékültek. Most megint együtt vannak, Tae pedig inkább velem tölti az idejét. Ha nem is voltunk felhőtlenül boldogok a történések miatt, legalább együtt voltuk, és a kiadó is elfogadta, hogy visszavegyük Tae-t a bandába. Sokat küzdöttünk érte, de meglett az eredménye: a kanapén ülve filmet nézünk a srácokkal, mellettem Tae ül, a másik oldalamon Namjoon. Tae mellett Hoseok és Yoongi, a JiKook pedig a fotelben foglalnak helyet. Van még mit alakítgatni a dolgokon, de tudom, hogy Tae lassan túlteszi magát a dolgokon, és akkor minden rendbe jön.

Mintha tudná, hogy most is rajta gondolkodom, egyszer csak felém fordul, majd fülembe súg valamit.
-Hyung! Szeretlek!

Meglepődöttségemben nem is tudok mit reagálni, de a következő pillanatban kapok tőle egy puszit az arcomra, majd hozzám bújva nézi tovább a filmet.
Mérhetetlenül boldog vagyok.

Sziasztok! Ha tetszett, bátran jelezzétek :))

Nemoo