BTS - Oneshots

VKook - Elmúlt #1

*Taehyung szemszöge*

Jungkook mostanában egyre kevesebb időt tölt velem. Ha nem vagyunk egymás mellett, akkor sem keres meg engem üzenetben. Az elején minden annyira rendben volt.. de kezdem úgy érezni, hogy megy tönkre az egész.

Fölöslegesnek érzem magam. Ő régen mindig elmondta nekem, hogy ez nem igaz, igenis számítok egyeseknek. Elhittem neki.

Mindig vigasztalt, ha bajom volt. Most azonban semmi. Meg sem mondom neki, ha van valami, mert úgysem törődne velem. Nem tudom, mi van vele, de ki akarom deríteni.

Ezekkel a gondolatokkal keltem ki az ágyamból, majd indultam el a fürdőbe. Tényleg nagyon keveset van velem, pedig a párja vagyok.

Megmostam az arcomat, majd átöltöztem, és beállítottam a hajamat. A tükörben még egy darabig figyeltem az arcomat, de megint csak a szokásos dolgok jutottak eszembe. Undorító vagyok. Ilyenkor is Kook segített át a nehezén. Most mégsincs itt, és én sem mondok neki semmit. Miért?

Amint végeztem, lementem a konyhába, ahol Kookot és Jimint találtam csak. Elég közel álltak egymáshoz, majd amint megláttak engem, Kook egy furcsa mosollyal jött oda hozzám, hogy megöleljen engem. Ez sem a megszokott ölelés volt.

-Jó reggelt Tae! - köszönt nekem Kook, majd Jimin folytatta.
-Szia Tae. Nem zavarna, ha elmennénk ma valahová kettesben Kookieval? - kérdezte tőlem aranyos arckifejezéssel.
-Hát... menjetek. Nem zavar. - mosolyogtam hamisan, mert igazából nagyon fájt, hogy ketten mennek valahová. De nem baj, ha fontos, akkor biztosan tudni fogok róla, mert Kook szeret engem... ugye?

A nap további része gyorsan telt, majd legközelebb már arra mentem le a nappaliba, hogy Jiminék visszajöttek.

-Sziasztok! - köszöntem nekik, ám amint megláttam, hogy egymás kezét fogják, felszaladtam a szobámba. Nem lehet... nem. Kook nem tenne velem ilyet.

Kopogtak az ajtón.
-Igen? - kérdeztem halkan.
-Én vagyok. - mondta Kook, majd benyitott. - Beszélnünk kell.
-Igen? Miért nem tudtad ezt előbb közölni velem? Mennyi ideje megy ez a hátam mögött? Kook, már nem is foglalkozol velem eleget. Keveset beszélünk, nem támogatsz, semmit nem csinálsz. Tudod mennyire fáj ez nekem? És el sem mondod, ha kiszeretsz belőlem? - vontam kérdőre, mire egy gúnyos mosoly kíséretében felelt nekem.
-Sosem voltál nekem fontos. Megjátszott magam. Untam a hisztidet. Nem tudod megoldani a problémáidat egyedül, mindig nekem kellett mindent megoldanom. Sosem szerettelek, csak azért voltam veled, hogy Jimint féltékennyé tegyem. És látod, meg is lett az eredmény fél év szenvedés után veled. Jimin az enyém. Te viszont szánalmas vagy. Ne is próbálkozz nálam többet. - azzal befejezte a mondanivalóját, majd kiment a szobából.

Összetörtem lelkileg. A sok belé vetett bizalmam egyszerre elillant, teljesen feleslegesen éltem bele magam mindenbe. Én tényleg szerettem őt. De miért vert át? Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Csak egy játékszer voltam, egy eszköz, hogy megszerezze Jimint. És nem kellek ide többet. Rendben. Akkor nem jövök ide vissza soha többet.

Nem akartam itt lenni. Egy utolsó videót felvettem a telefonommal, amiben elmondtam a rajongóknak, hogy kilépek a bandából. Írtam egy levelet a srácoknak, az asztalon hagytam azt, majd a fontos cuccaimat összepakolva kiugrottam az ablakon és elhagytam a kertet. Nem érdekelt, hogy a magasság miatt kegyetlenül fájt a lábam. A Big Hit felé tartottam, majd az épületbe belépve rögtön az igazgató irodájához mentem. Nem érdekel a szerződésem. Nem maradok tovább.

Egy nagyobb veszekedés után már hivatalosan sem voltam a banda tagja. Az utolsó posztot kiraktam twitterre. A videóm volt az. Majd ezek után elhagytam az épületet, és a legelső vonatot megvárva felültem arra, hogy egy remélhetőleg új, és sokkal jobb életet kezdjek a többiek nélkül. A volt családom nélkül.

Folytatás következik!

Nemoo