BTS - Oneshots

JiKook - Keserű

Pont, mint a keserű alma, olyan volt.

Kívülről ízletes, szépnek tűnő, de a belseje keserű, szinte romlott. Pont ilyen vagyok én is. Kívülről átlagos, de a belseje, a lelke sötét, taszító.

Egész nap gondolkodtam. Mikor, miért, és miért pont ő? Nem lehetett volna más? Valaki, aki nem egy lehetetlen helyzetet állít elő.

Megadtad a reményt, én pedig hittem, hogy van bármifajta esélyem. Rosszul esett, mikor lett valakid? Persze hogy rosszul esett. Miért ne esett volna? De nem mutattak ki a fájdalmat szinte senkinek. Tűrtem a dolgot, átlagosnak mutattam magam. Olyannak, akinek semmi baja nincsen.

Túltettem-e magam ezen az egészen? Rajtad? Nem. Nem tudom, hogy kellene. Tudod, túl fontos vagy számomra ahhoz, hogy túltegyem magam rajtad. Nem tudok nem úgy tekinteni rád, ahogyan most teszem. Az is lehetetlen.

Gondolataim valahogy mindig feléd kalandoznak. Tehetek én erről? Szerintem nem. Te tehetsz róla? Talán. Nem tudom.

A kapun kilépve gyönyörű idő fogad. Nyugodtan sétálok a buszhoz; mert tudom, el fogom érni. A megállóban megint összefutok olyan emberekkel, akiket nem kedvelek. Furcsán néznek rám, és néha beszélnek is rólam, de nem tudom, mit. Jobbnak látom nem tudni. Vajon te is furcsán nézel rám, csak titkolod? Vagy csak én vagyok paranoiás, mint általában.

A busz rázkódva halad végig az úton. Ahogyan tovább gondolkodok az ablaknak támaszkodva, a szép dolgok, emlékeket felváltja egy hirtelen jött rossz érzés veled kapcsolatban. Vajon vagyok olyan fontos neked, mint te nekem?

Mintha a világ megérezte volna ezt az egészet. Amilyen hirtelen furakodtak be gondolataimba a rossz dolgok, olyan hirtelen sötétedett el az ég, és kezdett el zuhogni az eső.

A szép, napos időt felváltotta egy hirtelen jött vihar. A lelkemben is ilyen vihar tombol nap mint nap. Lehet, hogy az én hibám az időjárás? Villám szerűen csapódnak az érzéseim, az ellentétes gondolatok pedig tomboló viharként csapnak össze bennem. Egyszer-egyszer lecsitulnak érzelmeim, de néha, mikor ilyen zavaros minden, pont ilyen vihart érzek magamban is. Villámokkal, dörgésekkel, és mérhetetlen mennyiségű, hevesen eső vízzel.

A másik buszra átszállva levetem magamat egy üres helyre. Nem érdekelnek jelenleg mások, le akarok ülni mindenképpen.

Aki rám néz, egy kiegyensúlyozott, nyugodt ember lát. De belül vihar tombol. Jelenleg hatalmas vihar.

Eszembe jut, hogy régen ettem utoljára, és kezdek éhes lenni. Előveszek a táskámból egy almát. Beleharapok, de az íze keserű. Mintha ez is csak azért lenne ilyen, mert nem vagyok éppen boldog. Hiszen tudom: ilyen rossz, sírós pillanataimban még bármilyen édes dolog is rettentően keserű tud lenni.

Az almát megeszem, akármilyen keserű is. Mert ez segít abban, hogy életben maradjak.

Pont olyan, mint egy keserű alma. Bár rossz, maró érzést kelt, ez segít életben maradni. A jelenléted és az érzéseim irántad szinte égetnek. De ugyanakkor ez kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Te kellesz ahhoz, hogy éljek. Akármennyire is fáj jelenleg, ha ez az ára annak, hogy melletted lehessek, mint fontos ember, akkor vállalom.

Sziasztok! Nem tudok mit mondani. Remélem van, akinek tetszett ez is. Köszönöm, hogy elolvastad!

Nemoo