BTS - Oneshots

VKook - Féltékenység

*Taehyung szemszöge*

Teljesen el vagyok keseredve. Ettől sosem féltem, hiszen mindig azt mondta, hogy sosem fog megtörténni, de tessék, mégis. A legjobb barátom összejött valakivel, én meg el vagyok felejtve. Köszi mindent. Nem gondolt bele az én sorsomba?

Jungkook mindig azt mondogatta, hogy sosem fog velem kevesebbet foglalkozni, ha lesz valakije. Mégis, most hogy összejött Jiminnel, velem szinte alig beszél.

Mindig velem csinált mindent. Együtt néztünk filmet, néha együtt is aludtunk. Most meg semmi. Leváltott engem Jimin, de mit is vártam. Jimin jobb nálam, hiszen vele is tudja azt csinálni, mint velem, csak Jiminnel még dugni is tud.

Én igenis féltékeny vagyok a legjobb barátom pasijára. Elvette tőlem a legfontosabb dolgot az életemben. De nem tudok mit tenni, meg sem hallgatnak engem.

Szóval a mai nap szokásosan indult. Egyedül keltem fel a szobámban, majd lementem reggelizni a srácokhoz. Szünetet kaptunk a sok munka után, ezért egy hétig itthon lehetünk ma van az első nap.

Jimin és Kook utánam érkeztek nevetgélve, nekem meg megfájdult a szívem a látványra. Már nem is foglalkoznak velem. Kook mindig Jiminnel van, a legjobb barátját eldobta.

Az ételt érintetlenül hagyva felálltam az asztaltól és kiléptem a helyiségből. Éreztem, hogy a többiek utánam fordultak, de visszanéztem a biztonság kedvéért. Mit is vártam? Persze, hogy csak ők nem vettek észre.

Egy fájdalmas tekintettel jutalmaztam meg Kookot és Jimint, akik mit sem vettek észre ebből, majd felvonultam a szobámba. Nincs kedvem semmihez.

Az ágyamon fekve néztem vissza a videóinkat youtube-on, amin Kookieval vagyok. Akkor még minden rendben volt. Nem volt a képben Jimin. Szeretem Jimint, bírom, meg minden, de ez fájt.

Lassan könnyezni kezdtem. Fiú létemre sírok... szégyen.

Magamra húztam a takarómat, majd a videót tovább hallgatva sírtam álomba magamat. Miért lettem ejtve? Miben jobb Jimin, mint én, a legjobb barátja?

Simogatásra keltem fel. Felnézve láttam, hogy Hobi simogatja a homlokomat. Kiszedtem a fülest a fülemből, majd felültem az ágyon és megintcsak sírva bújtam hyungom ölelésébe.

-Mi a baj Tae? Mondd el nekem, kérlek! - kérlelt engem kedvesen Hobi.
-Ejtve lettem. Jungkook nem is foglalkozik már velem, mert ott van neki Jimin. Hobi hyung, miért jobb Jimin, mint én? Hiszen egy legjobb barátnak nem kellene eldobnia a másikat a párja miatt. Hobi hyung, én annyira rosszul érzem magam. Semmi értelmét nem látom annak, hogy itt legyek. Nem kellek Kookienak, és ez fáj. - mondtam neki szipogva.
-Nyugalom, Tae. Meg fogjuk oldani a problémát. Próbáltál már beszélni vele? - kérdezte.
-Igen, de nem hatott! Meg sem hallgatott, nem is figyelt rám! - mondtam hangosabban és a végén megint felsírtam. Az ajtó felé tekintve láttam, hogy a JiKook pont itt haladt el. Kook a sírás miatt felém nézett, egyenesen a szemembe, de én elfordítottam a tekintetemet és csak jobban sírva fakadtam. - Hyung, annyira fáj! - mondtam Hobinak, aki felemelt, majd a párocskát félre lökve az ajtóból elindult velem a nappaliba. - Félre! - morogta Kooknak és Jiminnek.
-Hobi! Várj! Mi van Tae-vel? - kérdezte aggódóan Kook, mire Hobi kérdően rám pillantott. Bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy elmondhatja nekik.
-Képzeld Kookie, szerencsétlen Taenek az a baja, hogy az állítólagos legjobb barátja pont leszarja, hogy mi van vele! - mondta szemrehányóan neki, majd mint akit megsértettek, megfordult és elindult velem a nappaliba.

-Hyung, most miért jöttünk le ide? - kérdeztem szipogva.
-Mert Jinnel szeretnék erről beszélni. Nem jó az senkinek, hogy pont te sírsz. Megoldást kell találnunk erre. - válaszolta.
-Hyung, erre nincs megoldás. A legjobb barátomat veszítettem el, nem a cipőmet vagy a telefonomat! Azok pótolhatók, de nekem még egy ilyen legjobb barátom nem volt még soha. - mondtam neki.
-Ebben igazad van, de akkor is kell tenni valamit.
-Hyung.. most mondtam el, hogy nem lehet. Jungkookot nem érdeklem, ez van. Majd üresen élem tovább az életemet. - suttogtam a végét szomorúan.
-De érdekelsz! - kiáltotta hirtelen Kook, akiről eddig nem is tudtam, hogy itt van. - Miért ne érdekelnél? Miből gondolod ezt?
-Mi az, hogy miből gondolom? Amióta Jiminnel jársz, engem nem is veszel emberszámba. Mintha itt sem lennék. - kezdtem el a mondandómat, Hobi pedig szépen lassan elsétált, kettesben hagyva minket. - Mintha sosem léteztem volna, mintha soha nem lettem volna a legjobb barátod. Megígérted, hogy sosem hagysz egyedül, bármi legyen is. Erre tessék, Jiminnel vagy helyettem. Igazán megértem, hogyha Jimin jobb mint én és nem kellek, mert végül is, én vagyok Taehyung. Egy hülye, komolytalan gyerek. De elvárom és meg is érdemlem azt, hogy a szemembe mondd, hogy nem kellek ide. Csak mondd, és eltűnök. - mondtam neki, ő pedig sokkolva figyelt engem. - Látod, ez zavar. Hogy nem mondasz semmit, pedig megérdemelném. Lehet, hogy nem vagyok már megfelelő legjobb barát, de ennyit még megérdemlek. - fejeztem be, majd gyorsan felvonultam a szobámba.

Pár perc múlva kopogást hallottam.
-Gyere! - szóltam ki neki.
-Tae... sajnálom. Nem gondoltam volna a kapcsolatomig, hogy ennyire el foglak hanyagolni. És tudom, hogy ez fáj neked. Belegondoltam a dologba és rájöttem, hogy igazad van. Tényleg nem csinálunk már semmit úgy, mint eddig. Szeretném visszahozni a régi időket. De annyi kérésem lenne, hogy lehessen velünk Jimin is. Mondjuk ha filmezünk, vagy valami. Na? - fejezte be a mondandóját, én pedig könnyezve a nyakába ugrottam.
-Kook, én annyira boldog vagyok! - szipogtam, majd meghallottam egy hangot az ajtóból.
-Örülök neki, hogy visszatértek lassan a régi dolgaitokhoz. - mondta Jimin, majd folytatta - És ha már ennyire boldogok vagytok, csatlakozhatok hozzátok? - kérdezte mosolyogva.
-Gyere hyung! - mondtam neki, mire pár pillanat múlva már hárman öleltük egymást. - Csak ne előttem fedezzétek fel egymást, kérlek... - motyogtam, mire a másik kettő nevetni kezdett, amihez én is csatlakoztam.

Sziasztok! Ha tetszett, bátran jelezzétek :))

Nemoo