A címből minden kiderül.
„-Nem jösz?- kérdezte.
-Hova? Engem kidobtak otthonról, most mennem kell valami kellemes kis bokrot keresnem, ahol leélhetem életem hátralévő részét.- válaszoltam azt, ami a leglogikusabbnak tűnt."
„- Hyung... miért ölelsz...
-Chim hagyd mostmár abba az olvasást, mennünk kéne tesire! - szólt nekem Hoseok, a legjobb barátom. -Jólvan, megyek. - az osztályterem végébe szaladtam a szekrényeinkhez, gyorsan előszedtem a sajátomból a felszerelésemet, majd Hobit átkarolva indultunk el az öltözőbe.
Az órát sikeresen túléltük, majd visszaöltözésnél megint mi voltunk a leglassabbak. Vagyis Hobi volt lassú, én már régen elkészültem és vártam őt. Felkaptam a pulcsiját, mert ilyenkor ő is sietősre fogja a dolgát. Így is lett, gyorsan feljutottunk a termünkbe.
A pulóverét ölelgettem és szaglásztam mert olyan tipikus Hoseok illata volt. Ez őt sem zavarta, mert amúgy nagyon meleg volt, szóval nyugodt szívvel koboztam el a ruhadarabot. Amíg ezt szaglásztam és szorongattam, addig folytattam az olvasást a telefonomról, amiből barátom hangja zökkentett ki. -Chiiim! Jelző volt, nyomás órára! - kiáltotta Hobi. -Hurrá, mehetünk a Sátánhoz! - adtam bele minden nem létező lelkesedésemet. Nem tehetek róla, senki nem szereti ezt a tanárt, szóval így állunk a tantárgyhoz is.
Egész órán a pulóvert ölelgettem, de közben nem maradhattak el Hobival való hülyéskedéseink. -Innen látom a pulcsin keresztül ahogyan ver a szíved! - mondta nekem halkan amin jót szórakoztam, majd válaszoltam neki. -El ne lopd a szívem Hobi! - nevettem halkan, majd ránéztem arcára amin elég furcsa arckifejezés ült. -Nem állt szándékomban... - nézett rám, majd ment tovább az óra. Elöntött engem a keserű érzés, ami teljesen új volt számomra. Igaz, pár napja elég érdekes érzéseim vannak barátom felé, de még meg kell bizonyosodnom róla hogy tényleg úgy érzek-e iránta ahogyan azt többen mondták nekem.
Az óra után a terembe visszamentünk, majd ő elszaladt enni én pedig előszedtem a nyelvórára kellő cuccaimat. Az lesz az utolsó óránk. Hobi pulóvere pedig még mindig nálam van. Na sebaj, akkor most ezt is viszem magammal.. majd holnap visszaadom neki!
A nyelvórát is pulóvert ölelgetve ültem végig, majd mikor egy óra múlva hazaértem fölvettem a ruhadarabot. Kétszer akkora volt mint az én méretem, de cserében Hoseok illata volt amit nagyon kellemesnek találok, mondhatni odavagyok érte.
Szóval abban a pulóverben ültem az ágyamon mikor üzenetem érkezett tőle. Meg is nyitottam.
Napsugár🌞 Mondd csak kedvesem, nem tudod hol lehet a pulóverem? Nem vitted el „véletlenül"? 😉
Mochi❤️ Én nem. Sosem tennék ilyet! 😅
Napsugár🌞 Aha... mindegy, akkor legalább küldj magadról egy képet, hiányzol így délután! 😊
Naivan lőttem egy selfie-t magamról, majd már küldtem is neki amit szeretett volna. (Írói megj.: olyan képet nem találtam amilyet akartam, ezért olyan van csak amin nagy pulóver van rajta!)
Mochi❤️
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Napsugár🌞 Szóval azt mondod nincs nálad a pulcsim, de közben rajtad van? Hogy is van ez? 😁
Mochi🌞 Öhm.. az az enyém! Most kaptam anyától, ugyan olyan mint a tied! 😅
Napsugár🌞 És teljesen véletlenül kétszer akkora az egész mint te, ugye? Véletlenül pont az enyém az a ruha, nem? 😝
Mochi❤️ Najó, igazából a tied... csak olyan jó illata volt! Sajnálom hogy elhoztam! 😔
Napsugár🌞 Semmi baj. Holnap hozd vissza, rendben?
Mochi❤️ Okay! ❤️
Fenébe! Miért nem gondoltam előre hogy ez lesz? Na mindegy, amúgy is vissza adtam volna neki. De olyan jó illata van... szerintem ebben fogok ma aludni.
Estig le se vettem magamról a ruhadarabot, csak zuhanyzásnál kaptam le arra a pár percre, aztán megint fölvettem. Bebújtam az ágyamba és hagytam hogy elnyeljen engem az álom világ.
Egy mezőn álltam. Senki sem volt itt rajtam kívül. Egy fa állt nem messze tőlem, a szél kellemesen és lágyan fújt, a nap pedig erősen sütött. Bevonultam a fa alá és elaludtam. Arra keltem fel hogy valaki a nevemet mondja. -Jimin! - szólt az a valaki. -Hobi? - kérdeztem felnézve az előttem guggolóra. -Gyere ide! - nyújtotta kezét, majd ölébe húzott engem. - Tudod, valamit el kell mondanom.. - kezdte el. Szívem hevesebben vert, de nem tudtam miért. - Én többet érzek irántad mint barátság. Szerelemből szeretlek! - mondta ki, majd választ se várva megcsókolt. Én pedig viszonoztam. Már majdnem beleéltem magam a dologba, de egy erős zaj miatt képtelen voltam koncentrálni..
Az ébresztőmet kinyomtam, majd kezemet ajkaimhoz vezettem. Álmomban a legjobb barátommal csókolóztam. Wow. És ahogy látom nem csak a szívem mutatta ki ennek hatását. Jézusom, felizgultam Hoseokra?
A mosdóban elintéztem dolgaimat, reggeliztem, majd sietősen elindultam az iskolába.
