BTS - Oneshots

JiKook - Együtt menni fog

Látta, mégsem nézte meg igazán soha.

Hallotta, de mégsem figyelt rá soha.

Aztán később már ismerte, de ha kérdeztek róla valamit, nem tudott rá válaszolni, mert sosem érdekelte őt igazán Jimin. Nem tudott róla semmit a felszínen kívül.

És most? Mi van most? Ismeri, látja, de már nem keresi a társaságát. Szereti? Túlságosan is. Ezért kerüli el. Már elhidegültek egymástól, és fél újra kapcsolatba kerülni vele. Tudja, mindketten megváltoztak. De amíg magáról tudja mennyire, addig a másikról nem tudja ugyanezt elmondani.

Egy nap valami megváltozott benne. Nem tudta volna megmondani mi, de megváltozott. Talán a barátaiból, talán valahonnan máshonnan, de bátorságot vett és elhatározta, ír neki.

De mit írjon? Hogyan kezdje a beszélgetést?

Megannyi kérdés, és egyikre sem tudta egyedül a választ. De eldöntötte, a kezdés mindenképpen egy "szia" lesz. És utána? Mit fog majd utána mondani? "Mizu?". Klisés, de nem jutott eszébe más.

Percekig tartó őrlődés után leírta ezeket a szavakat, majd elküldte a címzett személynek, Jiminnek.

"Vajon emlékszik még rám egyáltalán? Fontos vagyok neki valamennyire?" - ezek a kérdések kavarogtak a fejében, de nem tudott sokáig agyalni rajtuk, mert a telefonja megszólalt. Jimin válaszolt neki. Nem merte megnyitni az üzenetet, annyira félt. Mitől? A reakciótól. Rettegett minden olyantól, amiből kisülhetett bármilyen bántó szó.

Remegő kézzel nyúlt a telefonhoz, a szíve pedig ezerrel dobogott. Félt, de közben izgatott is volt. "Mit írhatott vajon?" - gondolkodott, majd végül gyorsan felkapta a telefont és megnyitotta az üzenetet.

Egy szimpla választ kapott. Megnyugodott, hogy Jimin nem mérges rá, amiért írni mert neki.

Hetekig beszélgetett vele, és közben egyre jobban beleszeretett. Úgy érezte, semmi nem ronthatja el a kedvét. Örökké Jiminnel akart maradni.

Néhány héttel később már egy párként léptek be az iskola kapuján. A régi baráti társaság is összeállt. Minden túl tökéletes volt. Semmi hiba, semmi karcolás, semmi fájdalom.

Gyanús volt neki? Nem, mert nem tudott ezzel foglalkozni. Minden idejét lekötötte Jimin és a barátai. Miattuk a tanulmányi eredményei is megugrottak. Felhozta magát a legtöbb tárgyból ötösre.

De egy napon homlokon csapta őt a valóság. A szülei a délután folyamán őt és testvéreit leültették a nappaliban, és bejelentették, hogy elválnak. El is fognak költözni egy másik városba, de azt majd csak később, mikor mindent elrendeztek.

Jungkook abban a pillanatban összetört. Hirtelen minden jó dolog elillant. A jegyeit lerontotta, és szabadidejét a szobájában töltötte egyedül. Jimin nem értette, mi baja van párjának, hiszen Jungkook nem mondott neki semmit. Nem említette se a válást, se a költözést. Olyan lett, mint egy élőhalott: ott volt, jelen volt, de nem tett hozzá semmit az élőkhöz. Lélekben halott volt.

Nem tudta megérteni, hogy a szülei tökéletesnek tűnő házasságából mikor lett ilyen rossz kapcsolat. Mikor történt minden rossz velük?

Mert amíg ő Jiminnel és a többiekkel volt elfoglalva, nem tudott odafigyelni másra. Nem tudta észrevenni, hogy a szülei hogyan viselkednek egymással. Magát okolta a dolog miatt.

Nem sokkal később édesanyja kitűzte a költözés időpontját: két hete volt elmondani Jiminnek mindent.

Lassan sétált a párja felé, aki amint meglátta őt, egy szoros öleléssel köszöntötte a bánatos fiút.

-Mi bánt, Kookie? Hetek óta ilyen ramaty állapotban vagy, és nem mondasz semmit. Mondd el, hátha tudok segíteni! - kérlelte őt Jimin.
-Anyáék. - suttogta elhaló hangon
-Mi van velük? - Jimin igyekezett nem a legrosszabbra gondolni, de nem tudta kiverni a fejéből ezt a lehetőséget.
-Elválnak. És el fogunk költözni. Két hetünk van addig. - motyogta.
-Két hét? - sokkolt le Jimin. Működne náluk a távkapcsolat vajon? Vagy nem menne? Neki nincs élete Kook nélkül... nem bírná ki. Így is eleget szenvedett, amíg nem voltak együtt. Nem akarja megint elveszíteni őt. - Kook én nem akarlak elveszíteni téged! - kezdett el pityeregni Jimin.
-Én sem téged.. de nem tudok tenni a költözés ellen. Talán ha ebben az iskolában maradok, akkor megoldható ez a dolog kettőnk között. - mondta halkan Kook.
-Megoldjuk együtt, ugye? Hidd el, a szüleid jól döntöttek. Azért válnak el, mert nekik így jobb. Gondolj bele mi lenne, ha veszekedésre mennél haza. Jobb, ha nyugalom van otthon, nem? Hidd el, együtt túléljük. - mondta a bátorító mondatokat Jimin.
-Esküszöl rá? - kérdezte Kook.
-Esküszöm. Segítek amiben tudok. Együtt menni fog, hidd el. - mosolyodott el Jimin, és ezzel a mozdulatával sikerült Jungkookot még jobban magába bolondítania.
-Menni fog. Igazad van. - mosolyodott el Kook is, majd Jimin ajkaira hajolt.

A naplementét együtt nézték meg, egy új reménnyel a szívükben. Erőt adtak egymásnak, hittek benne, hogy együtt minden sikerülhet. És pont ezért lett minden úgy, ahogyan Jimin megmondta. Mert hittek benne. Mert együtt álltak ki a problémák elé.

Sziasztok! Ha téma ellenére tetszett, bátran jelezzétek :))

Nemoo