BTS - Oneshots

NamJin - Alakváltó

*Jin szemszöge*

A mai napom is ugyan úgy indult, mint a tegnapi, egyetlen különbséggel. Két nap múlva lesz a szülinapom, ezért Jimin, a legjobb barátom átjön hozzám aludni, és egészen az ünneplés utáni napig marad.

A tavalyi születésnapomra kaptam tőle a kutyámat, mert mindig is nagyon vágytam egyre. Nagyon szeretem őt és ahogy észre vettem, ő is engem. A neve NamJoon lett, nem tudom miért, de ez tetszett, ezért ezt adtam neki. Azalatt az egy év alatt a második legjobb barátommá nőtte ki magát, tanítgattam őt mindenfélére és szinte mindent tudok már róla. De egy valamire még nem jöttünk rá Jiminnel. Hogy miért néz ki reggelente úgy a kutya, mint aki be van állva. Fél éve kutatjuk, hogy miért van ez, de eddig nem tudtunk rájönni.

Gondolatmenetemből NamJoon hangja zökkentett ki, ugyanis ugatni kezdett, amiből már tudtam, Jimin van itt. Amikor ő érkezik meg, máshogy ugat, mint alapjáraton.

Mosolyogva léptem ki az ajtón, de Jimin már a kutyát simogatta, mivel beszabadult a kertbe a kulcsával. Nem tudom mennyire jó, hogy szabad bejárású a lakhelyem, de mindegy.
-Hát szia Naaaam! Rég láttalak! Hogy egyem meg azt a beállt fejedet, annyira aranyos vagy még mindig! - mondta a kutyának, közben pedig annak szőrét gyömöszölte.
-Neked is szia Jimin! - nevettem fel. - Látom megérkeztél. - folytattam.
-Igen! Annyira cukker ez a kutya még mindig, de nem tudom, hogy miért van ilyen feje! - nevetett ő is, majd közelebb jött hozzám. - Na, bemegyünk? Készülnünk kell a születésnapodra! - mondta.
-Mehetünk, de még meg kell etetnem Namot. - bólintottam egyet, majd kihoztam a kaját a kutyának. - Tessék, de aztán mondd meg kérlek, hogy mitől van ilyen fejed! - simogattam meg buksiját, majd elé tettem az ételt. - Akkor menjünk! - szóltam Jiminnek, majd befoglaltuk a házat.

Egész nap baromkodtunk, mint mindig, pont ezért hívtam át őt egy nappal előbb, mint kellett volna. Mert az első napon csak bohóckodunk, a másodikon pedig mindig nekiállunk sütit sütni magunknak.

A második napon megvoltunk a sütikkel is, de még nem volt olyan késő este, mert még csak éjjel 10 volt. Leültünk pihenni egy picit, de egyszer csak egy reccsenést, egy puffanást és egy káromkodást hallottunk a kertből. Nam viszont nem ugatott, ezért elindultunk az ajtóhoz, hogy megnézzük, ki lehet odakint.

Az ajtón kilépve egy férfit láttam a kerítésnél fekve a kertben. Oda szaladtam hozzá, majd Jiminre néztem.
-Te hallod, ez nem tudom kicsoda és hogy került ide, de vigyük be, mert érdekel, mit keresett a kertben! - mutattam az idegen férfira.

Ketten becipeltük a lakásba, majd letettük a kanapéra és vártunk. Pár perc múlva fel is ült az ember, majd körbe nézett és szagolt egyet a levegőbe.
-Wow! Szóval így néz ki belülről a ház! - ámult el hirtelen.
-Hé! Ki vagy te? És miért vagy kíváncsi a házamra? - szegeztem neki kérdéseimet.
-Na jó, kezdjük az elején. Ezt nehéz lesz megértenetek, de majd minden világos lesz! - kezdett bele mondandójába. -Nos, egyszerre egy kérdés és akkor válaszolok mindegyikre. - jelentette ki.
-Oké! Ki vagy te? - tette fel a kérdést Jimin.
-A nevem NamJoon.. - kezdte, de nem tudta folytatni.
-Pont így hívják a kutyámat is! - vágtam közbe.
-Igen, ezt akarom elmondani. Szóval a nevem NamJoon, és a te kutyád vagyok. - mondta ki.
-Hogy mi? Ne szórakozz velem, te egy ember vagy! - kértem tőle számon.
-Nos, volt egy olyan kérdésed is, hogy miért voltam ennyire kíváncsi a ház belsejére. Azért, mert mindig csak annyit láttam, amit a falak engedtek. De meg kell mondjam, eddig is oda voltam érted, de ezek után csak még erősebb ez az érzésem! - jelentette ki.
-Várj, te most komolyan azt akarod elhitetni velünk, hogy te egy kutya vagy? - kérdezte Jimin.
-Igen. Alakváltó vagyok. Nem hisztek nekem? Akkor megmutatom, figyeljetek! - mutatta fel az ujját, majd egy pillanat múlva már az én NamJoonom ült a helyén. De most nem volt beszívott arca, ami érdekes, mert holnap reggelre az kellene, hogy legyen neki.
-Mi a fene? - kérdeztem, mire vissza változott emberré. - Wow! Jimin, honnan hoztad a kutyát? - kérdeztem barátom felé fordulva.
-Az mindegy, 10 évente 10-10 alakváltó állat születik minden fajból. Az egyik ilyen kutya én vagyok. Érdekel, hogy miért van minden reggel olyan fejem, mint aki drogozott? - kérdezte, mire mi Jiminnel bólintottunk. - Ez azért van, mert minden este emberi alakban elmegyek egy kocsmába, ahol iszok, emellett pedig ott vannak olyan kapcsolataim, amik miatt drogot is kapok, természetesen ingyen, hiszen nem tudják, hogy alakváltó vagyok. - mondta el, mire nekünk leesett az állunk.
-Mi? Te drogozol? - kérdezte Jimin.
-Igen, de igyekszem leszokni róla. Csak nehéz. Na meg a szerelem is bekavart... - mondta, mire megint félbe szakítottam.
-Szerelem? Te szerelmes vagy? De hát te kutya vagy, hogy lettél szerelmes? És kibe? - halmoztam el kérdésekkel.
-Érdekel? - kérdezte.
-Persze! Te a kutyám vagy, persze hogy érdekel, mi van veled! Te nagyok fontos vagy számomra! - mondtam neki.
-Oké. Akibe bele szerettem, az te vagy. Szerinted miért vagyok oda érted ennyire? - kérdezte, mire én majdnem elájultam. Hogy tud egy ilyen dolgot ilyen tárgyilagosan kimondani? De éreztem valami új, sokkal bensőségesebb dolgot iránta.
-Azt hiszem, nekem ezt meg kell emésztenem... - motyogtam. - Na mindegy, jót beszélgettünk Nam, majd holnap találkozunk! - integettem neki, majd kitessékeltem a házból.
-Basszus, nagyon elment az idő... - mondta Jimin, mivel már lassan éjfél volt.
-Igen, és az a baj, hogy valami újat érzek iránta. - mondtam, majd elindultam a szobám felé, ahol aludni fogunk.
-Beleszerettél? - csodálkozott el Jimin.
-Lehet... majd holnap tisztázom vele a dolgokat. - mondtam, majd bedőltem az ágyba, és rögtön el is aludtam.

Nagyon gyorsan eljött a holnap, én pedig reggel rögtön elmentem reggelit készíteni Namnak. Ki is vittem neki, de nem láttam a bundás fejét sehol sem. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállamat, mire megfordultam és hatalmasat ugrottam ijedtemben. Ahogy ráemeltem a tekintetemet, az új érzés hirtelen felerősödött. Nem létezik, hogy egy óra elég legyen ahhoz, hogy ennyire beleszeressek! Nos, sajnos de. Elég volt a tegnapi egy óra ehhez.
-Szia Nam! Hát te, miért vagy most emberi alakban? - kérdeztem zavartan, mivel nagyon közel állt hozzám.
-Azért, mert így tudok veled beszélgetni. És így ma reggel is el tudom mondani, hogy mennyire szeretlek. - válaszolta mosolyogva, majd megölelt.
-Ohh.. oké.. na mindegy, itt van a reggelid, szóval változz szépen vissza arra az időre. - mondtam neki.
-De veletek szeretnék enni! - nyavajgott, én pedig megsajnáltam.
-Jó, tudod mit? Bent megeszed ezt, és kaphatsz mellé a sütiből, mert mi úgyis azt fogjuk enni, abból még sok van. Ez így jó lesz? - kérdeztem tőle mélyen a szemébe nézve, de el kellett kapnom a tekintetemet, mert elkezdett pirosodni az arcom.
-Igen! - válaszolta boldogan, majd arcomra adott egy puszit és elfutott az ajtóhoz, ami előtt megállt.
-Na mivan, nem mész be? - kérdeztem, mire válaszolt.
-Nem tudom használni az ilyen bejáratokat.
-Ohh, akkor megyek. - ezzel benyitottam az ajtón, majd magam előtt betessékeltem a konyhába, ahol Jimin már várt engem. Kicsit meg is lepődött, mikor meglátta NamJoont, de rögtön eszébe jutott a tegnap.
-Akkor nem álmodtam... - motyogta, majd folytatta. - Na mindegy is. Miért jött be emberként? - kérdezte tőlem, mert látta kezemben az elfogyasztatlan reggelit is.
-Velünk akar enni, ezért beengedtem. Na, változz vissza és odaadom a kajádat! - mondtam Namnak, mire egy szempillantás alatt átváltozott. - Ül! - adtam ki a parancsot, majd elé tettem a tányérját. - Majd eszik sütit is velünk. - mondtam Jiminnek.

A reggeli után Jimin átadta nekem az ajándékát, ami egy bögre volt, rajta egy képpel rólunk. Aztán hazament, mi pedig Nammal sétálni indultunk, mert minden nap kell neki ez.
-Jin, én még nem adtam oda az ajándékomat. - állt meg egyszer csak út közben Nam, még mindig emberi alakban.
-Nem is kell. Elég, hogy itt vagy nekem. - mosolyogtam rá, de nem tántorítottam el ötletétől.
-De én szeretnék neked ajándékot adni! - mondta, majd folytatta. - Csukd be a szemed! - teljesítettem kérését és pár másodperc múlva megéreztem ajkait az enyémeken. Visszacsókoltam, mert nagyon tetszett a csókja, és a tegnapi érzés is felerősödött iránta. Amikor elváltunk egymástól, két szót mondott.
-Szeretlek, Jin!
-Én is téged, Nam! - válaszoltam, majd újra ajkaira hajoltam. Nem zavart, hogy ő félig kutya, nem érdekelt semmi. Csak azt tudtam, hogy szeretem, és hogy szerencsés vagyok vele. Nagyon is szerencsés vagyok vele.

Sziasztok! Ha tetszett, bátran jelezzétek :))

Nemoo