BTS - Oneshots

YoonMin - Szabadság

*Yoongi szemszöge*

Reggel a kibaszott madarak csiripelésére keltem. Azért mondom rájuk ezt, mert irigy vagyok. Nekik semmi dolguk nincsen, csak annyi, hogy ételt keressenek maguknak, de azt néhány kedves ember amúgy is ad nekik, szóval azon kívül semmi. Szabadok, mert repülhetnek.

Én is szeretnék ilyen szabad lenni, de nem lehet. Pedig olyan jó lenne repülni a házak fölött, amíg el nem fáradok, aztán lepihenni, majd tovább indulni a világba, egy csendesebb, nyugodtabb helyre, ahol magam lehetek. Olyan jó lenne, ha én is madár lehetnék. Nem panaszkodom, jó életem van így is, mivel itt vannak nekem a fiúk, de még így is arra vágyom, hogy bárcsak egy madár testébe születtem volna.

Irigységemen túltettem magam, mivel úgysem lehetek madár, és egy mosolyt felöltve néztem ki az ablakon. A madarak az etetőben ették a magokat, amiket tegnap raktunk ki nekik Jiminnel. Na igen... Jimin. Szeretem, de nem tudom neki bevallani. De igyekszem vele sok időt eltölteni, hiszen ha nem is szeret engem úgy, ahogyan én őt, akkor legalább legyünk jó barátok.

Átöltöztem, aztán leballagtam a konyhába, ahol még csak én voltam jelen, így elkezdtem reggelit készíteni a többieknek. Már majdnem készen voltam, mikor szemem sarkából megláttam Chimet a konyha ajtajában csukott szemmel vánszorogni. Aztán a következő pillanatban nekiment a hátamnak, és kiterült a földön. Nem is ő lenne, komolyan mondom.
-Chim, jól vagy? - kérdeztem tőle, miközben ő még mindig fetrengett.
-Mm... oh, szia hyung, mit keresel itt ilyen korán? Nem gondoltam volna, hogy bárki is itt lesz, ezért csukott szemmel mentem, de megijedtem tőled, és neki mentem a hátadnak. Sajnálom. Nem akartam, csak fáradt vagyok. - utolsó mondatának igazolása képpen ásított egy nagyot, amin elkuncogtam magam, mert eszméletlen aranyos volt.
-Teríts meg kérlek, aztán keltsd fel a többieket, rendben? - bíztam rá ezeket a kegyes feladatokat, és csináltam is tovább a reggelit.

Amíg Chim fölment kelteni a többieket, addig megint a madarak jártak az agyamban. Bárcsak én is madár lehetnék... Vagy legalább lehetnék alakváltó, mint a mesékben. De azok csak mesék, alakváltók nem léteznek. Pedig milyen jó lenne.

A kaja közben elkészült, ezért mindenkinek szedtem a tányérjába, és miután megérkeztek, elkezdtünk enni. Evés közben is folyamatosan agyaltam, és miután végeztem, föl is mentem a szobámba. Ott elterültem az ágyamon, és elkalandoztam. Ma már sokadszorra. Aztán hirtelen kopogtak, és kiáltottam egyet, hogy "gyere". Meglepetésemre Jimin volt az ajtóban, és miután bejött a szobába, bezárta maga után a nyílászárót.

-Hyung, mi van veled mostanában? Olyan sokat elmélkedsz, mindig csak nézel ki a fejedből. Jól vagy? Minden rendben? - de aranyos, aggódik érten. De ez nem jelent semmit. Nem baj.
-Jól vagyok, csak... ahhj Jimin, olyan nehéz ez. - sóhajtottam egy nagyot, mire érdeklődő arccal figyelt engem, ezért folytattam. - Kíváncsi vagy, min elmélkedtem? - egy határozott bólintás volt a válasz. - A madarak. A madarakon gondolkodom. Ők olyan szabadok. Azt tesznek, amit akarnak. De egy valami miatt irigylem őket. Hogy tudnak repülni. Olyan szabad érzés lehet a repülés. Én is szeretnék repülni. Szeretnék madár lenni. Egy madár testében nem lennének olyan problémáim, mint a szerelem... - nem tudtam folytatni a mondatot, mert rögtön közbevágott. Milyen kedves. De szeretem...
-Mi? Te szerelmes vagy, hyung? Ilyen is létezik? Min Yoongi szerelmes? Wow... ki a szerencsés? - na jó, most vagy soha. Elmondom neki, nagy baj nem lehet belőle..
-Igen, szerelmes vagyok. És hogy kibe? Imádom a mosolyát, a nevetését, és az arca egyszerűen gyönyörű. Csodás hangja van, és teljesen elvarázsol. Egymagasak vagyunk, és... ő is a banda tagja. - mondtam ki a végszót, és ráemeltem tekintetemet. Féltem, hogy nem ismer magára. Ugyanakkor féltem attól is, hogy magára ismer, és megutál. Egyszer csak belenézett szemeimbe, majd szólásra nyitotta száját.

-De hyung.. csak én vagyok ugyan olyan magas, mint te. - rámnézett sötét szemeivel, amik csillogtak a meglepődöttségtől.
-Igen Chim. Téged szeretlek, de eddig nem mertem bevallani senkinek sem. Sajnálom, ha ezek után megutálsz, de ez az igazság.
-Nem utállak. Ami azt illeti, én is szeretlek. - mikor ezt kimondta, meglepődtem. Hát mégsem egyoldalúak az érzéseim?
-De... mi? Te szeretsz engem? - kérdeztem meg, mert nem hittem neki.

Hirtelen elkezdett közeledni az arcom felé, majd szemét lehunyva ajkaimra tapadt. Most megcsókolt? Nem tudom elhinni. Na várj... vissza kéne csókolni! Számat elkezdtem én is mozgatni, majd megnyalta az alsó ajkamat, én pedig leejtettem az államat, így nyelveink vad táncot jártak. Mikor elfogyott a levegő, elváltunk egymástól, és lihegve néztünk a másik szemébe.
-Igen, szeretlek. Remélem most már elhiszed nekem.
-Igen, elhiszem neked.- mondtam neki, majd újra megcsókoltam őt.

-Meg kell mutatnom valamit. Ne akadj ki, kérlek. - mondta ezeket nekem, és kihúzott az erkélyre. Nem értettem, hogy miért teszi, de vártam a magyarázatot, amit meg is kaptam.
-Szóval. Mondtad, hogy szeretnél madár lenni. Az igazság az, hogy tudok egy titkot. Minden ember képes az alakváltásra, de csak olyan alakot tudsz felölteni, amire igazán vágysz. Ez még születésünk előtt belénk lett kódolva. Mindenki át tud változni, csak tudnia kell, hogyan csinálja. Ezt azért mondom most neked, mert én madárrá tudok alakulni. Figyelj, megmutatom! - le voltam sokkolva, de izgatott lettem, hogy mégis lehetek szabad, ráadásul az én Chimemmel! Hirtelen hátrébb lépett tőlem, majd egy pillanat alatt egy madarat találtam azon a helyen, ahol az előbb ő állt.

A madár, vagyis Jimin felszállt a kezembe, majd szemembe nézett, és fölröppent az égbe. Csodálva néztem őt, és én is repülni akartam. Csak néztem, ahogy Chim cikázik a levegőben, és egyszer csak azt éreztem, hogy össze mentem. Lehunytam a szemem, és mikor újra kinyitottam, Jimint láttam előttem állni. Azonban sokkal magasabb volt, mint én. Ez furcsa.
-Yoongi, sikerült! Átváltoztál! Madár vagy te is a másik alakodban! És nem is magyaráztam el, hogyan csináld! Na jó, mit szólnál egy randihoz a kedvenc helyemen? - kérdezte, én pedig csipogtam egyet, mint egy hiteles madár. Lenézve magamra láttam a tollas mellkasomat, és kezemet kinyújtva láttam, hogy szárnyaim vannak. Valahogy az ereimben éreztem, hogy csak egy gondolatomba kerül, és változhatok vissza. Egyszer csak meghallottam Chimet csipogni, de megértettem amit mond. Mivel madarak vagyunk...

-Hyung, ugye érted amit most mondok?
-Igen. Mehetünk. - csipogtam vissza neki, majd mintha már ezzel születtem volna, hihetetlen egyszerűen repültem. Én, Min Yoongi repültem! A szerelmemmel együtt! Ennél jobb nem is lehetne!
-Yoongi, gyere már, nem is figyelsz ide! - nevetett fel Jimin, már amennyire madárként ez lehetséges.
-Rendben, megyek, siessünk! Nagyon élvezem, hogy repülhetek!

Hirtelen elröppent mellettem Jimin, ezért utána iramodtam, és végül utol is értem őt.
-Jimin, ez a legjobb dolog a világon! Repülni, szabadnak lenni, és eközben egyszerre veled lenni! Imádom! Szeretlek Chim! - kiáltottam neki.
-Én is szeretlek. Na gyere, gyorsan jussunk el ahhoz a fához! - ezzel elindultunk a naplementében, és most először igazán boldognak éreztem magam. Csak siklottunk az egyre szebb égbolt láthatárán, kiélvezve az utolsó napsugarakat a mai napra, és élveztük az életet.

Sziasztok! Ha tetszett, jelezzétek bátran :))

Nemoo