BTS - Oneshots

VKook - Rossz álom

*Jungkook szemszöge*

Éppen V-hez indultam a lakásban, mert vettem elég bátorságot érzéseim bevallásához. V iránt 1 éve kezdtem el többet érezni. Eddig szenvedtem a közelében, de miután bevallom már nem fogja a szívemet nyomni a dolog. Remélem nem fog elutasítani...

Bekopogtam a szobájába, mire elhangzott egy "gyere", és beléptem a helységbe.
-Tae... beszélnünk kell- szólaltam meg.
-Rendben. Miről lenne szó?
-Az van, hogy... tudod... na... 1 éve többet érzek irántad, mint barátság. És rájöttem, hogy szeretlek Tae.- ránéztem, de az arca láttán megrémültem. Undor látszott rajta, egyenes gyűlölet.

Tudtam, hogy már nem lesz semmi sem a régi. Egyenesen megutált. De mégis az az elítélő tekintet fájt a legjobban. Még sosem láttam ezt az arcát. És ha tehettem volna, ki sem mondtam volna az érzéseimet. Csöndben szenvedtem volna tovább csak a barátságunk érdekében. De már nem volt min rágódni. Már megtettem.

-Te mit gondoltál, ha? Hogy majd beleszeretek a csapattársamba, aki ráadásul fiú? Ez undorító Kook, egyenesen undorító. Mélyen elítélem az ilyen embereket.- szólt gúnyosan, de már kezdtek megtelni könnyel a szemeim.- ezt te sem gondolhatod komolyan. Takarodj innen! Ez egyszerűen undorító. Mit képzelsz, hogy majd buzi leszek én is? Menj el, soha többet nem akarlak látni!

Keservesen sírtam. Már zokogtam. Fájt. Nagyon fájt. Miért nem tud elfogadni? Miért ilyenek az emberek? Nem tehetünk arról, hogy kit szeretünk. Miért kell ezt csinálni, elítélni az embereket, akik saját nemüket szeretik? Ugyanolyanok, mint a többi "normális". De ez most valahogy fájt... sokkal rosszabb lett a helyzet, mint volt. Most már a csalódás, és a barátság elvesztése nyomta a szívemet. Miért kellett egy homofób hülyébe beleszeretnem? Miért?

-Akkor nem is vagy már a legjobb barátom?- kérdeztem sírva.
-Nem. Megmondtam, hogy utálom a buzikat. És utoljára mondom: takarodj a szobámból! Mocskos buzik nem jöhetnek a közelembe!

Bőgve rohantam át a saját szobámba. És csak sírtam, amíg tudtam. Vacsorát nem ettem, nem is zuhanyoztam le. A sok sírás miatt, és a végtelen szomorúság miatt elaludni sem tudtam...

Hirtelen kipattantak a szemeim, és zihálva ültek fel az ágyamban. Ez álom volt? Ugye csak az volt? Valószínűleg igen, mert mikor elmentem aludni, TaeTae átjött, és azóta is engem átölelve szunyókál. Megijedtem tőle, hogy ugyan az lenne a reakciója, mint álmomban. Ezek után nem is akartam neki elmondani. Nem akartam átélni azt, amit álmomban. Még így is éreztem, hogy sírtam, pedig ez csak egy rossz álom volt.

-Kookie, mit csinálsz? Jézusom, te sírtál? Mi történt? - Tae felébredt, és amint meglátta az arcomat kérdezősködni kezdett. Láttam az arcán az aggodalmat, hogy aggódott értem. Ez megnyugtatott, de nem sokáig, mert megint eszembe jutott az álom, és elkezdtem sírni.

-Jaj, ne sírj, itt vagyok! - húzott magához és szorosan megölelt.- Mi történt, hogy ennyire kiborultál?

-Csak egy rossz álom volt, hyung. De nem fontos.
-Dehogynem fontos! Hiszen sírtál, tehát nagyon rossz volt. Mit álmodtál?
-Azt nem szeretném elmondani. Én félek...
-Ne félj, ha ciki akkor sem baj. Tudod hogy semmiért nem ítéllek el és nem utállak meg! - ezek után a szavak után elgondolkoztam. Lehet, hogy el kellene mondanom neki... hátha itt nem úgy lesz, mint ahogyan álmomban. És most aggódott is értem, megölelt. Ezt biztosan nem csinálná, ha nem szeretne!

-Tae... mondanom kell valamit. Ugye nem fogsz elítélni, vagy megutálni? És barátok maradunk bármi áron?
-Persze! Hisz az előbb mondtam, hogy veled soha lenne semmi bajom. Téged nem tudnálak utálni vagy elítélni. Na hallgatlak, mondjad.

-Tudod... 1 éve többet érzek irántad, mint barátság. Ezt az elején nem értettem, de... most már rájöttem, hogy szeretlek. Mindennél jobban. A mosolyodat, a személyiségedet, azt, hogy esténként megölelsz, hogy velem alszol... mindenhogy szeretlek, és nem tudnék nélküled mit csinálni. Ha te nem érzek így, akkor kérlek, hogy ne ítélj el, csak maradjunk barátok.

-Ezt soha nem gondoltam volna... tudod, amióta megismertelek, éreztem hogy különleges vagy. Beléd szerettem, és nem mertem elmondani, mert féltem a válaszodtól. Soha nem ítélnélek el, hiszen én is meleg vagyok. Mindennél jobban szeretlek. Viszont nem szeretnék barátként maradni. Ezért lenne egy kérdésem.- nézett a szemembe V, amitől összeugrott a gyomrom, és nem tudtam mire számítsak. Beugrott az álmom, de elnyomtam emlékét mielőtt előtörhetett volna. - Lennél a párom?

Soha nem éreztem magamat ilyen boldognak. Nem gondoltam volna, hogy ez valaha bekövetkezik. Ez a pillanat volt minden álmom, és most teljesült.

-Igen, nagyon szívesen! Szeretlek! - ugrottam Tae nyakába, és szorosan öleltem, miközben könnyeim hullattam.

Kissé eltolt magától, majd szemembe nézett, és ezt mondta:
-Én is szeretlek Kookie. - majd ráhajolt ajkaimra, amitől egy még csodálatosabb érzés kerekedett felül rajtam. Mozgattuk párnácskáinkat, majd Tae kicsit megharapva alsó ajkamat, végignyalt azon engedélyt kérve a bejutásra. Megadtam neki, és nyelveink vad táncot jártak perceken keresztül. Mikor elváltunk egymástól, pihegve dőltünk el. Párom átölelte derekamat, majd nyakamba fúrta fejét és elaludt. Lassacskán nekem is álom jött a szememre. Elnyelt az álmok világa, de ezúttal semmi rossz nem férkőzött tudtomba. A világ legboldogabb embereként aludtam el, majd keltem fel másnap reggel, és minden nap ugyanígy. Meglett mindenem amire vágytam. Soha nem akartam elereszteni szerelmemet. És ezt ő is tudta, így sosem hagyott el.

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett a rész, bátran jelezd :))

Nemoo