BTS - Oneshots

YoonGi - Igazságtalan sportág

*Yoongi szemszöge*

Tesire öltözünk át megint. Ma is röplabdázni fogunk, mint legtöbbször mikor szabad program van. A mai nap extra rövid lesz, mert csak 2 óránk lesz, és mindkettő testnevelés. Ja, jó annak akit el is ismernek.

Múlthét szerdán volt a diáknap, és minden osztálynak lehetett 2 röpi csapata. A mi osztályunkban megvolt a 2, rendesen fel is osztottuk hogy igazságos legyen és persze hogy legyen esélyünk nyerni. Én is bekerültem az egyik csapatba, mert nem volt senki aki szeretett volna, és egész jól játszom.

Egy héten keresztül csak a meccsekre gyakoroltunk, és ha valaki hibázott, akkor csak leintettük és mondtuk, hogy semmi baj. De csak ezen a héten volt így a meccsig. Előtte folyton le voltam cseszve ha elrontottam valamit.

4 meccset játszottunk, abból 2-t megnyertünk. Aztán eljött a mai nap.

Mivel nem volt a mi tanárunk, ezért kaptunk egy helyettesítőt és össze volt vonva a 2 óra. Röpiben csapatokat alkottunk, és beálltunk játszani. Voltak olyan diákok, akik nem akartak játszani, ezért elmentek tollasozni. A csapatok majdnem ugyan azok voltak mint a meccsen, csak a másik csapatba érkezett egy újabb ember, tőlünk kiállt egy. Ezért a másik oldalról átjött hozzánk az az ember, akivel nem szeretek egy csapatban játszani.

Kim NamJoon. Ha csak ő van velem egy csapatban, akkor az kisebb probléma. Csakhogy itt a bökkenő. Velem volt még Jung HoSeok is, és már kitapasztaltam, hogyha ezek ketten velem vannak egy csapatban, akkor mindig ki vagyok oktatva.

Már kezd a hócipőm tele lenni ezzel. Nem lehet mást piszkálni, muszáj engem. Ha elrontom, akkor le vagyok baszva. És a legjobb ebben, hogy mindig bocsánatot kérek ezek után, de ugyan azt kapom: ne rontsd el. A problémámnak ez csak a kisebb része. Amíg én le vagyok hurrogva minden kisebb hibámért, addig Namjoonra csak legyintenek. Ha elront valamit akkor elmond annyit hogy „bocsi", és mindenki annyit válaszol neki hogy „semmi baj", „előfordul". Ezek után jövök én, akit ketten szidnak ezerrel. Namjoon és Hoseok. És kezdődik az óra.

Bemelegítettünk, majd mindenki a helyére ment. Nam beállt közénk, majd elkezdtünk játszani. Jött a labda, kezemet alkar érintéshez készítettem, majd a labda alá helyezkedtem és elütöttem a labdát. Azonban csak a jobb karommal sikerült beleütnöm, ami miatt elvesztettük a pontot. És kezdődik...
-Yoongi, már megint elrontottad! Két kézzel érj már bele abba a labdába! Nem igaz hogy képes vagy ezt elrontani! - mondta nekem Nam.
-Figyelj már oda! El fogjuk veszíteni az egész játékot! - kiáltott rám Hoseok is.
-Bocsánat. - mondtam, mire rosszalló pillantásokkal elfordultak.

Ez így ment egészen addig, amíg én szerváltam. Ebben az egy pozícióban kifejezetten jól játszom, a szerváim pedig erősek és sokszor nem tudja visszaütni őket a másik csapat. Az első jól ment, nyertünk egy pontot. A másodikat elrontottam. És megint rámszálltak.
-Készülj rá, ne legyél már ilyen türelmetlen! - mondta Hoseok.
-Akkor üss bele mikor biztosan rendesen találod el! - folytatta Nam.

És ez így ment folyamatosan. Az első szervák jól voltak, de minden másodikat elrontottam. Aztán Nam hibázott, és miatta nyerte meg a pontot a másik csapat.
-Bocsi! - kiáltotta, majd ment neki az egyöntetű válasz.
-Semmi baj, előfordul.

Hálát adtam az óra végéért, majd a lehető leggyorsabban mentem haza. Még aznap átjött hozzám Jungkook, a legjobb barátom, és vigasztalni kezdett.

-Hyung, ne bánkódj emiatt! - mondta.
-De ha nem megy? Miért van az, hogy mindenki jobb nálam mindenben? - kezdtem neki. - Érdekes módon Nam sosincs lecseszve ha valamit elront, nekem pedig minden alkalommal kiabálást kell hallgatnom! És miért van ez? Mert Namjoon menőnek számít, mi meg az úgynevezett lúzereknek! - lassan könnyezni kezdtem. - Miért ilyenek, Kookie? - szipogtam.
-Yoongi, ezzel nem tudunk mit csinálni. - vont ölelésbe. - Legközelebb ha kiabálnak veled, kérdezz rá, hogy Nammal miért nem csinálják ezt. - biztatott. -  A másik pedig, hogy igenis tehetséges vagy! Nagyon szépen rajzolsz például. Mindenki más dologban jó! - nyugtatott. - Most pedig nyugodj meg, és dőlj le kicsit! - utasított. Ledőltem combjaira ő pedig simogatta a hátamat, amitől hamar el is aludtam.

*Egy hét múlva*

Ma újra tesi óra van, és az öltözőben Kookie biztatóan megszorította a kezemet, majd bementünk a terembe. Megint röpiztünk nem meglepő módon.

Kiválasztottuk a csapatokat, és nyilván Nammal és Hoseokkal kerültem egybe. Na akkor majd most...

Játszottunk már javában, mikor elrontottam egy ütést, és érkeztek is a lebaszások.
-Yoongi, ezt nem hiszem el! Célozz már azzal a labdával! - kiabált Hoseok, amivel teljesen felidegesített.
-Elegem van! - ordítottam, mire mindenki felém kapta a fejét. - Elegem van abból, hogy mindig le vagyok cseszve kis hibákért! Tudjátok mit? Leszarom, játsszatok nélkülem! - mondtam, majd elkezdtem lesétálni a pályáról. Tudtam hogy lesz még mondanivalója, ezért is tettem így.
-Jaj, ne hisztizz már! Nem mi tehetünk arról, hogy szarul játszottál! - oltott be megint Hoseok, mire én Kookra néztem, aki bólintott, ezért elkezdtem mondani a véleményemet.
-Nem hisztizek, csupán igazságtalannak tartom a dolgokat! Vajon miért van az, hogy Nam és én ugyanolyan hibákat vétünk, és neki csak annyit mondtok hogy „semmi baj", amikor pedig rajtam van a sor, akkor üvöltöztök velem! És képzeld, tudom miért van ez! Azért, mert Kim Kibaszott Namjoon az állítólagos menők és népszerűk közé tartozik, én pedig az elvileg lúzerekhez. De kérdem én, hogy mi ez, társadalmi rendszer? Tudtommal minden ember egyenlő, ugyan azok a jogaink. Nammal mégis úgy bántok, mintha valami isten lenne! Ez a problémám! És ezek után ne számítsatok rám sehol! - elhagytam a termet, és ezzel a lépésemmel el is intéztem a jövőmet ebben a sportágban.

Aznap kiléptem egy fontos szakaszból az életemben. Kerestem magamnak más hobbit, amit sokkal szívesebben csinálok, és jól viselkednek velem az emberek. Ezt pedig az úszásban leltem meg.

Sziasztok! Nem lett olyan jó, de ha mégis tetszett, akkor bátran jelezzétek :))

Nemoo