BTS - Oneshots

TaeGi - Allergia

*Taehyung szemszöge*

Mint minden évben, idén is eljött az allergia szezon. Én ezt kifejezetten rosszul szoktam átvészelni, hiszen gyógyszer és orrspray nélkül nem bírom ki a nyarat. A parlagfű allergia szívás.

Eddig viszonylag normálisan teltek a nyarak, a gyógyszer hatásos volt, az orrspray működött. Mostanra azonban a szervezetem megszokta a gyógyszer alapanyagjait, amiket nap mint nap beveszek, ezért már nem reagálok rá, vagyis semmit nem ér az egész, csak adagolom magamba az allergia elleni anyagokat. Szuper.

Mivel nem hat rám a gyógyszer, ezért a szemeim elkezdtek viszketni, az orrom folyamatosan el van dugulva, köhögök, kapar a torkom, viszket a fülem és a hátam. És ha ez még nem lenne elég, akkor rátesz egy lapáttal erre az is, hogy a többiek folyamatosan piszkálnak emiatt. Főleg Yoongi hyung.

Pedig én igazán nem tehetek róla, hogy a doki pont kost van szabadságon, ezért nem tudok másfajta gyógyszert kérni. Na mindegy. Valószínűleg meghalok ezen a nyáron az allergiától. Több lehetőségem is van erre:
Az első az, miszerint megfulladok, mert nem nagyon kapok levegőt az orromon.
A második az, hogy kikaparom a szemeimet, mert annyira viszketnek.
A harmadik pedig az, hogy a nyakamat vakarom véresre, annyira kapar a torkom.

-Hyung, jössz velünk a boltba? - dugta be hirtelen szobaajtómon fejét Jungkook.
-Kookie, bocsi, de ilyen állapotban nem megyek utcára. Azt sem tudom, mit fogok kezdeni magammal a come back-re. Most hadd ne menjek ki veletek a boltba, ahol a levegőben sok a pollen. - magyaráztam neki vöröses szemekkel.
-Huhh, rendben van, hyung. Hozzunk neked esetleg valamit? Mindegy, ha valami kell, akkor szólj Yoongi hyungnak, ő itthon marad. - mosolygott rám, majd rohant a többiekhez, akik már valószínűleg vártak rá.
-Yoongi hyung? Szuper... - suttogtam, hiszen ő szokott piszkálni folyamatosan emiatt a szar allergia miatt. Pedig ha tudná, mennyire fáj nekem, hogy pont a számomra legfontosabb személytől hallom ezeket...

Ah, fenébe! Ma tartanak nagy bevásárlást! Ilyenkor több órán keresztül mennek el itthonról. Szuper. Akkor hyungra vagyok utalva.

10 perc múlva vettem csak észre, hogy elfogyott az összes zsebkendő. Miért pont most? Kerülnöm kellene Yoongit, de így össze fogok vele futni.

Lassan fölkeltem az ágyamból, majd elindultam a lépcsőhöz. Útközben a szemem nyitva tartása miatt az említett rész el is kezdett viszketni, de a lépcső következése miatt nem engedhettem a kísértésnek.

Szépen, óvatosan lementem a lépcsőn, majd amint leléptem az utolsó fokról, elkezdtem dörzsölni a szemeimet. Annyira erősen csináltam ezt, hogy nem is vettem észre, mikor neki mentem egy embernek. Fenébe. Ez csak ő lehet, hiszen ketten vagyunk itthon.
-Hyung? - kérdeztem, miközben kezeimet elvettem szemeim elől, majd ránéztem alacsony hyungomra.
-Mit akarsz, taknyos? Ne gyere már nekem ilyen arccal, tiszta kosz leszek! Nem akarok pólót cserélni pont miattad! - vágott vissza, azonban ez a mondat nagyon megütött most. „Pont miattad". Az összes eddigi beszólást elnéztem neki, hiszen ő idősebb nálam, meg kell adnom a tiszteletet, azonban most megtörtem. Nem akartam itt lenni, nem akartam, hogy útban legyek neki. Persze, miért is pont én szerettem bele ebbe a marhába?
-É..én nem akartam! - mondtam halkan, majd szipogtam egyet és gyorsan megfordultam, majd felfutottam a szobámba. Nem kell segítenie nekem, nem is kell látnia engem. Ezzel csak jobb lesz neki. Én meg nem számítok.

Az ajtómat becsukva lerogytam annak túloldalára, neki dőltem, majd sírni kezdtem. Hangosan sírtam, nem érdekelt, hogy meghall engem. Ha zavarom, akkor majd szól és halkabbra veszem a hangomat.

Pár perc múlva kopogtattak az ajtómon.
-Tae, hagyd már abba! Kurva hangos vagy, nem tudok így rendesen pihenni! - kiabált át, mire lélekben teljesen összetörtem. Idegesítem őt. Rendben, akkor elhallgatok.

Csöndben sírtam tovább, majd a kulcsot elfordítottam az ajtóban és ledőltem az ágyamra. Magzatpózba húztam magam, majd folytattam a sírást.

Pár perc múlva valaki mintha ki akarta volna nyitni az ajtómat.
-Tae, nyisd ki kérlek! - hallottam hyungom hangját, azonban nem tettem semmit.
-Miért? Hiszen nem akarsz látni. Idegesítelek, taknyos vagyok és gusztustalan. Nem akarok most még több rosszat hallani, elég volt mára. Így is teljesen össze vagyok már törve. Csak... csak hagyj békén, jó? Az lesz a legjobb, mert így nem sértesz meg ennél is jobban engem, neked pedig nem kell az undorító fejemet bámulnod. - mondtam neki normális hangerővel, mire hallottam egy koppanást. Valószínűleg a feje koppant az ajtón.
-Tae, figyelj. Én nem akartalak megbántani, csak rosszul fejezem ki magam. Fontos vagy nekem, csak ezt még magamnak is nehezen vallottam be. Sajnálom, hogy ennyi rosszat mondtam neked. Kérlek, engedj be és beszéljük meg! - sóhajtott a végén, bennem pedig megcsillant a remény. Fontos lennék neki?

-Rendben, beengedlek. - mondtam, majd lassan az ajtóhoz sétáltam, elfordítottam a zárban a kulcsot, majd hátra léptem egyet. Az ajtó nyílt, én meg az ágyhoz sétáltam és visszafeküdtem az előző pózba.
-Tae, mondom, sajnálom. Fontos vagy nekem. - ült le az ágyamra Yoongi, majd megsimította a hátamat. - Ne szomorkodj, kérlek! Gyere ide inkább! - mondta, majd felhúzott engem az ölelésébe. - Taehyung, szeretlek! - motyogta hajamba, mire fölkaptam a fejem és arcunkat csak pár centi választotta el.
-Mi? - kérdeztem vissza, mert alig hittem el, amit mondott.
-Szeretlek. - mondta hangosan, mire elérzékenyültem mosolyogtam, majd fejemet belefúrtam mellkasába.
-Sajnálom. - mondtam.
-Mit? - kérdezett vissza.
-Összekoszoltam a pólódat. - mondtam halkan, mire felnevetett.
-Semmi baj, TaeTae. Szeretlek, te majom. - mondta.
-Én is szeretlek. - válaszoltam, mire megcsókolt engem.
-Többet nem piszkállak, rendben van? - kérdezte a csók után suttogva.
-Rendben. Szeretlek! - mondtam neki, majd jó szorosan ölelésébe bújtam.

Sziasztok! Ha tetszett, bátran jelezzétek :))

Nemoo