BTS - Oneshots

YoonSeok - Távolság

*Külső szemszög*

A távolság igazi gyilkos. És ezt Min Yoongi is pontosan tudta. Túl sokszor futott már bele ebbe a helyzetbe. Mindig talált valakit, aki szimpatikus volt neki, de messze lakott tőle.

Egyszer-egyszer elutazott ezekhez az emberekhez, azonban mikor hazament, az elkövetkező napokat éveknek érezte. Az idő nagyon lassan haladt, ő pedig a hiányt nehezen viselte. Memóriájának köszönhetően az emberek hangját is kezdte elfelejteni. Nem tudta felidézni, milyen hangja volt egy-egy általa szeretett embernek, aki messze volt tőle. És ez szörnyű érzés volt.

Minden alkalommal, mikor valakit megismert, aki messze lakott tőle, jobban összetört a szíve. Nem láthatta ezeket az embereket minden nap, azonban mégis ők voltak a fontosabbak neki sok esetben, mint a körülötte levő emberek. Persze kivételek akadtak, akiknek mindig elpanaszolta, mennyire is hiányoznak neki a messze élő barátai.

És megint belefutott egy ilyenbe. Egy iszonyat kedves és aranyos srácot ismert meg, és hónapokkal előre megtervezvték, hogy találkoznak. Yoongi el is indult. Az út odafele lassan telt persze, de ez így szokott lenni.

Amint megérkezett a vonattal, fogalma sem volt, kit kellene úgy igazából keresnie. Nem látta barátját nagyon máshogy, csak képeken. Szóval csak elindult a peronon, majd egyszer csak észre vette. Egy mosoly kúszott arcára, majd elindult a felismert személy felé. Amint ő is észre vette Yoongit, egy szoros ölelés után elindultak hazafele.

A napok, amiket Hoseoknál töltött, igazi csodák voltak. Yoongi végre kiszakadt a stresszes hétköznapokból és még láthatta is a számára igen kedves személyt.

Kellemes időt töltött a másiknál és érezte, hogy nagyon fog neki hiányozni Hoseok társasága.

A hazaút az odaúttal ellentétben nagyon gyorsan eltelt. Csak egy gyors elköszönés fért bele és egy ígéret, hogy látják majd még egymást. Yoonginak már abban a pillanatban hianyzott a másik, hogy belépett a kapujukon. Nem tudta mit fog kezdeni magával Hoseok nélkül.

Csak pár nap telt el mióta elköszöntek egymástól, de ez a pár nap tulajdonképpen éveknek tűnt Yoonginak. Tudta, hogy hamarosan megint belecsöppen majd a stresszbe és kevesebbet fog tudni beszélni vele.

A napok elteltek, Yoongiban azonban már egyre halványabban volt meg Hoseok hangja. Egyszerűen túl keveset hallotta ahhoz, hogy emlékezzen rá teljesen. És nagyon hiányzott neki a másik. De tudta, hogy csak idő kérdése és újra látni fogják egymást.

„A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod hogy léteznek." - fogalmam sincs kitől van ez, de teszik -

Remélem volt, akinek tetszett ez is. Lapos rész lett, de jó volt leírni.

Nemoo