BTS - Oneshots

JiKook - Sütizés

*Jimin szemszöge*

A buszmegállóban állva bámultam unottan az előttem elsuhanó autókat. Néha lepillantottam telefonomra ellenőrizve az időt, majd csöndben tudomásul vettem, hogy akárhogyan szuggerálom azt a pár számot, nem fog gyorsabban történni semmi.

Tovább nézelődve tőlem pár méterre észrevettem egy srácot. Magas és helyes volt. Megtetszett, bevallom.

Amíg a busz megérkezett, végig őt néztem, időközönként elpillantva, hogy ne tűnjön fel neki a dolog. Emellett persze nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy a mögötte álló két idősebb hölgy goromba tekintettel figyel engem. Ennyire feltűnő lenne, hogy megnéztem magamnak azt a fiút?

A busz megérkezett és boldogan vettem tudomásul, hogy ő is velem fog utazni. Az már kevésbé tetszett, hogy a goromba tekintető nők is erre a buszra szálltak fel, de valahogy ettől el tudtam tekinteni.

Leültem valahova, az ismeretlen, de helyes fiú pedig mellém állt, mert nem tudott már máshova állni.

Kényszeresen továbbra is őt néztem, de mikor veszélyesnek ítéltem a helyzetet, megintcsak elfordítottam tekintetemet. Kínos lett volna, ha megérzi hogy nézem és esetleg rám pillant.

Tovább figyelve őt azon töprengtem, hogy meg kéne szólítanom. De mit mondanék neki? Hogy "szia, Jimin vagyok, megláttalak a megállóban és olyan helyesnek találtalak, hogy örülnék ha beszélgetnénk"? Egy bátrabb embernek ez ideális megoldás lehet, de én sajna nem a bátrak közé tartozom. Ellenben eléggé tartok az emberek véleményétől.

A következő pillanatban a srác felnézett, majd észrevéve hogy őt figyelem, mosolygott egyet mire és gyorsan elkaptam a tekintetem. Vártam egy keveset, majd visszanéztem, de még mindig mosolyogva nézett engem, ezért kicsit elpirulva ejtettem egy zavart mosolyt én is, majd elnézve inkább előre próbáltam nem arra gondolni, hogy milyen édes mosolya van ennek az embernek.

Egyre több energiámat fordítottam az agyalásra azon, hogy meg kellene szólítanom.

Aztán hirtelen belém vágott egy érzés. Nem mindenki ilyen kis görcs mint én, hogy a saját neméhez vonzódik. Sőt, ez a fiú tuti nem ilyen.

Hirtelen kizökkentem az elmélkedésemből, mert a busz nagyot fékezett, a srác meg véletlen rám esett. Meglepetten rekedt bennem minden szó és a levegő is, de az ismeretlen fiú is lefagyott. Majd felkelt az ölemből és lehajtotta fejét. Utána megszólalt:

-Sajnálom! Nem akartam rád esni, csak túl nagyot fékezett a busz és... - kezdett magyarázkodni, de egy újabb zavart mosollyal félbeszakítottam, majd leengedtem az egészen eddig mellettem ülő emberkét.
-Semmi baj. Nem a te hibád volt. - egy pillanatra elgondolkodtam, majd erőt vettem magamon és folytattam. - Egyébként Jimin vagyok.
-Jungkook. - mondta meg végül ő is a nevét, majd láttam rajta, hogy gondolkodni kezdett. - Esetleg eljönnél velem valamelyik nap sütizni? - egy újabb édes mosollyal ajándékozott meg a kérdése mellé, nekem pedig majd' kiesett a szívem a helyéről, olyan nagyot dobbant.
-De, szívesen elmennék veled egy sütire valahova. - eddigi apró és zavart mosolyomat felváltotta most egy sokkal nagyobb, már egyáltalán nem zavart mosoly.
-Szuper. Mikor érsz rá? - kérdezett megint.
-Általában mindig ráérek. Nincs nagyon semmi dolgom. - nevettem fel kicsit.
-Esetleg most? - hirtelen ért a kérdés, de tulajdonképpen semmi dolgom nincs, úgyhogy rögtön válaszoltam is neki.
-Megfelel.
-Rendben. Akkor viszont csússz eggyel beljebb azon az ülésen, mert tudom már hogy hova megyünk és nem szeretnék senkit sem akadályozni a sorok közti közlekedésben. - nevetett ő is, én pedig kérése alapján beljebb csúsztam az ablakhoz.

Egészen addig beszélgettünk, amíg meg nem érkezett a busz ahhoz a megállóhoz, ahol nekünk kellett leszállnunk. Semmi érdekeset nem tudtam meg Jungkookról, csak annyit, hogy az enyémhez közeli iskolába jár és fiatalabb nálam két évvel. Pedig nem gondoltam volna, hogy én vagyok az idősebb. Elvégre a kinézete elég megtévesztő tud lenni.

El is hagytuk a járművet, majd beléptünk a cukrászdába. A tipikus süti illat belengte az egész üzletet, én pedig egy boldog mosollyal álltam meg Jungkook mellett, aki éppen azon töprengett, mit egyen. Komolyan, soha nem mosolyogtam még ennyit egy nap mint ma, és mindezt egyetlen ember miatt.

-Na, megvan már mit kérsz? - törte meg a csendet Jungkook.
-Igen... szerintem maradok a klisés csokitortánál. - nevettem egy aprót a választásomon, majd láttam, hogy ő is mosolyog.
-Rendben. Én szerintem eszek egy krémest. - töprengett, majd végül magában eldöntve, hogy ténylegesen mit fog enni, a pulthoz lépett és elmondta, miket szeretnénk.

Egy tetszőleges asztalhoz leültünk, majd elkezdtünk falatozni.
-Tudod, nem gondoltam volna hogy ilyen jó délutánom lesz. - törte meg a csendet Jungkook.
-Na látod ezt én sem gondoltam volna. - mosolyodtam el a mai délutánon már sokadjára.
-A fenébe is, nem bírom magamban tartani a mondandómat. - fakadt ki hirtelen, ami kifejezetten meglepett. Azt hittem valami rosszat tettem, de már folytatta is mondandóját, így nem volt időm elméleteket gyártani. - Lehet hogy ezzel elrontok mindent, de akkor is megkérdezem. Jimin, eljönnél velem esetleg egy randira? Tudom hogy nem ismerjük egymást, meg minden, de... - folytatta volna, de nem hagytam neki.
-Szívesen elmegyek veled randira. - zavart mosolyt ejtettem, majd folytattam. - Tudod, nem gondoltam volna, hogy egy magadfajta helyes srácot majd pont én fogok érdekelni. - kínosan elnevettem magam, majd vártam a reakciót.
-Pont te? Hát viccelsz? Kit ne nyernél meg magadnak? Iszomyat aranyos a kisugárzásod és a viselkedésed, emellett pedig olyan jól nézel ki, hogy azt kifejezni nem lehet. - mondataira rögtön lehajtottam a fejem, de ezt az előttem ülő annyira nem preferálta, így cselekedett. -Ne hajtsd le a fejed, Jimin. Nézz rám! - kérte, én pedig ráemeltem tekintetemet. - Gyönyörű vagy, és ez az igazság. Emiatt nem kell rögtön zavarba jönni, én csak kimondom az igazságot. - kaptam egy igazán mélyre hatoló pillantást, minek hatására egyre csak bámulni tudtam Jungkook csodálatos szemeit.
-Köszönöm. Örülök, hogy így gondolod. - zavaromat nem tudtam elrejteni, így Jungkook nevetett egyet vörös arcomon, majd felállt a székről és tányérjainkat visszavitte a pulthoz, majd megragadva a kezemet kisétáltunk a cukrászdából.

Tulajdonképpen itt kezdődött az egész. Egy szimpla buszos fékezéssel és az utána való sütizéssel.

Sziasztok! Igyekeztem valami használhatót írni, meglátásom szerint nem sikerült, de azért remélem nektek tetszett ez a rész. Kicsit lezáratlannak érzem mondjuk ezt, de nem baj, így is átléptem a saját rekordot, mert sikerült végre 900 szót írnom egy oneshot-ba, nem pedig 5-600-at.

További szép napot mindenkinek!

Nemoo