BTS - Oneshots

JiKook - Első

*Jungkook szemszöge*

Ez a nap is úgy kezdődött, mint az eddigiek. Vagyis majdnem ugyanúgy. Ma van a legelső munkanapom így diákként. Július elseje van, és kilencre megyek egy kedves ismerősömhöz leltárazni. Nem vagyok valami barátkozós fiú, szóval remélem ha lesz is velem valaki, az nem lesz egy beszédes ember. Elég nehezen ismerkedem sajnos, és nem tudok ez ellen semmit sem tenni.

A buszról leszállva megálltam egy pillanatra az épület előtt, majd egy nagy levegőt véve elindultam befelé. A  megfelelő ajtóhoz érve bekopogtattam, majd a várt "gyere" elhangzása után benyitottam az ajtón.

-Szervusz Jungkook! - köszöntött engem egy mosollyal Hyun Mi. - Örülök hogy itt vagy és segítesz majd nekem ebben a hónapban. Még megvárjuk Jimint, és mehetünk is. 
-Jimin? - kérdeztem félve.
-Nyugi, aranyos fiú. Nem lesz baj, ne félj. Hamar kijöttök majd egymással! - amint ezt kimondta, kopogást hallottunk. - Gyere be! - kiáltott a kint lévőnek Hyun Mi.
-Sziasztok! - lépett be a szobába egy nálam alacsonyabb srác, valószínűleg Jimin. - Ugye nem késtem el? - kérdezte kicsit megrémülve.
-Dehogy, Kook is az előbb érkezett. - kuncogott Hyun Mi, majd folytatta. - Na induljunk el, majd időközben bemutatkoztok egymásnak.

Elindultunk hát az épületen belül abba a terembe, ahol majd leltárazni fogunk.
-Na srácok. - csapta össze a tenyereit Hyun Mi. - Elmegyek még néhány papírért amit majd ki kell töltenetek, addig ismerkedjetek kicsit. - mondta, majd elszaladt valamerre.
-Hát akkor... - szólalt meg Jimin. - Gondolom Hyun Mi már mondta, de bemutatkozom az illem kedvéért: Park Jimin vagyok, és remélem jól fog telni ez az egy hónap! - ezután elmosolyodott, majd választ várva nézett rám.
- Az én nevem Jungkook. Vagyis Jeon JeongGuk, de maradjunk a Jungkooknál, azt jobban szeretem. - mosolyodtam el zavartan én is, majd Jimin folytatta a beszélgetést velem.

~~~

Azt hittem nehezebb lesz, vagy unalmasabb ez a munka, de Jimin kiválóan ért a beszédhez, ezért az idő szuper gyorsan telt és meg kell mondjam, annyira nem is volt rossz vele barátkozni. Igazán jófej srác, örülök hogy megismerhettem.

-Rendben srácok, mára ennyi volt. Menjetek haza és élvezzétek ki hogy fiatalok vagytok és van időtök nyáron. - szólalt meg Hyun Mi, miután ledolgoztuk a megbeszélt 6 órát. - Holnap találkozunk, sziasztok! - integetett nekünk, miközben mi Jiminnel egy köszönés kíséretében kivonultunk. Még feszengtem ugyan picit a srác társaságában, de reméltem hogy napok múlva ez elmúlik majd.

-Hát akkor... viszlát holnap, Jungkook! - mosolygott Jimin az épület előtt, majd intett egyet és elindult hazafele. Egy gyors szia után én is elindultam a magam irányába.

~~~

Gyorsan véget ért az első hét, de a legszembetűnőbb a Jiminnel való kapcsolatom volt. Egy hét alatt prímán összebarátkoztunk. A hétvége után újult erővel érkeztem meg Hyun Mi-hoz, és meglepetésemre Jimin már ott volt, holott mindig én érkezek előbb. 

-Sziasztok! - köszöntem nekik.
-Szia Kook! - köszönt nekem mosolyogva Jimin, majd Hyun Mi is elmotyogott egy "Jó reggelt"-et egy ásítás kíséretében, ezek után pedig indulhattunk is dolgozni.

A 6 ledolgozandó óránk végének közeledtével Jimin feltett nekem egy egészen váratlan kérdést.
-Uu, Kook! Nincs kedved eljönni velem ezután valahova? - szemei szinte csillogtak az izgatottságtól, így hát gyorsan válaszoltam is neki.
-De, persze hogy van! Hova megyünk?
-Van egy film ami érdekel és gondoltam megnézhetnénk moziban. - kaptam meg a választ.
-Rendben. - mosolyodtam el őszintén végre én is. 

A mozi után lassan sétálva, sztorizva kiballagtunk a parkba, majd helyet foglaltunk egy szimpatikus padon. Néztük a táj szépségeit, lassan el is csöndesedtünk, és csak hallgattuk  a természet hangjait. Ez nem a tipikus kínos csend volt. Nem, ez teljesen más volt. Olyan megnyugtató, kellemes némaság. 

Fogalmam sincs mennyit ültünk és beszélgettünk még, de mikor esteledni kezdett, mindketten feleszméltünk, hogy indulnunk kellene haza.
-Köszönöm ezt a délutánt. - mosolyogtam Jiminre, mikor útjaink elváltak hazafelé tartva.
-Én köszönöm, hogy velem tartottál. Máskor is csinálhatnánk ilyet. - válaszolta, mire heves bólogatásba kezdtem, amit ő csak megmosolygott. - Nos, akkor holnap találkozunk! - intett egyet.
-Szia Jimin! - intettem egyet én is, majd immáron egyedül folytattam a hazautamat.

~~~

Eltelt egy egész hónap. Nem tűnt annyinak Jimin miatt, de ma reggel vettem tudomásul, hogy az utolsó munkanapunkat fogjuk ma elvégezni.

A megszokott módon megérkeztem, majd ahogyan erre rászoktam ezalatt az idő alatt, Jimint egy öleléssel köszöntöttem.
-Na srácok! - kiáltott fel Hyun Mi. - Ez az utolsó napotok, de ennek örömére ma kevesebb munkát is kaptunk. Javaslom hogy kezdjünk neki, annál hamarabb végzünk akkor. - fejezte be szövegét Hyun Mi, majd neki is láttunk a dolgunknak.

-Te Jimin... mit csinálsz most, hogy vége a munkának? - kérdeztem tőle miután végeztünk.
-Vonatra szállok és hazamegyek. Eddig  egy rokonomnál szálltam meg hogy itt dolgozhassak. - mosolyodott el, majd ennek a mosolynak a helyét átvette egy igazán keserű arckifejezés. - De... mikor látjuk egymást újra? 
-Fogalmam sincs. - válaszoltam. - Majd megbeszéljük úgyis, hogyan alakul az augusztusunk. - mosolyodtam el szomorúan a helyzetre. 

-Örülök, hogy megismertelek, és veled dolgozhattam. - öleltem meg őt a vasútállomáson, ahová kikísértem. - Találkozunk majd még! - integettem neki mikor felszállt a vonatra, és megvártam azt is, míg a jármű teljesen eltűnt szemeim elől.

~~~

Egy hét telt el, de nagyon lassan. A szívemet folyamatosan szorítja egy érzés. Iszonyatosan hiányzik Jimin. Nem tudom miért, de nélküle szörnyen unalmas napjaim lettek. Egyszerűen szükségem van a közelségére, a jelenlétére, mindenére. Beszélünk folyamatosan, de nem tudtam még rájönni, mi ez az érzés pontosan.

Vagyis... mégis tudom mi lehet ez.

Jimin, te lettél az első szerelmem. És akármilyen messze is mentél azzal a vonattal, ez engem nem állít majd meg semmiben.

Remélem tetszett nektek, bár tudom, olvastatok már jobbat is.

Nemoo