BTS - Oneshots

YoonSeok - Megmentő

*Külső szemszög*

Szakadt az eső, ömlött, mintha dézsából öntenék. Villámok cikáztak az égen, a pocsolyák belepték az egész utcát. Éjszaka volt, és senki nem mászkált ebben a kíméletlen időben az utcán. Legalábbis elsőre így tűnhetett, ha az ember kinézett az ablakon. Azonban ha valaki kicsit jobban megvizsgálja a kinti zord időjárással megajándékozott világot, akkor észre veheti, hogy egy fiú mégis kint álldogál. Azonban senki nem veszi őt észre. Ezért álldogál odakint. Teljesen feketébe van öltözve, a száját is egy fekete maszk takarja. Csak áll az esőben hosszú percekig, miközben a ruhája már teljesen elázott, és biztosan fázik is már. Egyszer csak elindul, a pocsolyákat sem kerüli ki. Nem érdekli őt semmi. Csak megy a folyó mentén, és meg sem áll a hídig. Úgy gondolja, hogy senki nincs rajta kívül az utcákon. De téved.

Az a valaki éppen a boltját zárta be, mikor meglátta a fiút, aki felmászik a hídra. Nem gondolkozott sokat, megszaporázta lépteit a folyó felé.

A fiú nem vette őt észre, és - szerencséjére, vagy sem - a másik ember, aki a boltot zárta lassan a híd aljához ért. A fiú ugráshoz készen kiállt az emelvény szélére, és elgondolkozott, hogy biztosan ezt akarja-e. Átgondolta az életét, és az utolsó pillanatban meggondolta magát. Azonban egy hirtelen jött villámcsapás és egy hatalmas dörgés megzavarta őt, így akaratával ellentétesen cselekedett. Le akart lépni a híd pereméről, és vissza akart vonulni. Azonban az ijedtségtől megingott, és elkezdett zuhanni.

A boltot záró ember mintha erre a pillanatra várt volna, gyorsan megindult a fiú felé, és mielőtt az becsapódott volna a földbe, elkapta. A fiú azonban elájult a sokktól, így a boltos elvitte az autójáig, aztán haza vitte.

*Yoongi szemszöge*

Sötétséget látok magam körül. Nem érzek semmit. Hát meghaltam volna? Basszus, annyira megijedtem attól a villámtól, hogy megcsúsztam a híd szélén. Pedig nem akartam meghalni. És most mégis sikerült. Gratulálok magamnak...

Mégsem haltam meg? Mintha illatokat éreznék, és meleg is lenne körülöttem. A szememet megpróbálom kinyitni, de nehezen megy. Mikor végre sikerült, körülnézek, és egy ismeretlen szobában és ágyban találom magamat. A nyitott ajtón egyszer csak belépett egy férfi. Amint meglátta, hogy felébredtem, rám mosolygott.

-Szia, látom felébredtél.- szólalt meg először ő. - Jól vagy? Tegnap este elájultál mikor elkaptalak mielőtt becsapódsz a földbe. Fáj valamid esetleg? - nagyon kedvesen beszélt hozzám, és úgy mosolygott rám, mintha ő lenne maga a Nap. Sőt, ő volt maga a Nap. Nem viccelek, ragyogott a mosolya. Vagy inkább az egész ember ragyogott.                                                  
-Jól vagyok, köszönöm. És köszönöm azt is, hogy elkaptál. Tudod.. nem akartam leugrani a végén, csak megijesztett az a villám, és megcsúsztam. Az elején tényleg az volt a tervem, hogy véget vetek az életemnek, de meggondoltam magamat. Mikor megcsúsztam, nagyon féltem, és számítottam rá, hogy meghalok. Ezért ájultam el. - magyaráztam el neki, hogy miért is "dobtam le" onnan magamat.                                                                                                                                           
-Fuh, azt hittem már, hogy tényleg direkt tetted, és majd utálni fogsz amiért megmentettelek. Örülök, hogy meggondoltad magadat. Egyébként Hoseok vagyok. Jung Hoseok. - mutatkozott be.
-Min Yoongi. - mondtam el én is a nevemet. A következő pillanatban a hasam nagyot kordult, ezzel jelezve, hogy jó lenne valami táplálékhoz jutnom.                                                       
-Csináltam neked reggelit, gondoltam hogy éhes leszel. - nevette el magát Hoseok, majd kiszaladt a szobából, és fél perc múlva egy étellel megrakott tálcával tért vissza a szobába. -Tessék, edd meg ezt! - bátorított, majd az ölembe rakta a tálcát, és leült mellém.